... miután realizáltam, hogy egy éve írtam utoljára. Az ok egyszerű: nem mondom, hogy megtanultam lovagolni, de mivel több, mint 10 éve lovagolok, és Luxi 7 éve van nálam, ezért elmúlt az újdonság varázsa.
Mindenesetre minden kezdő lovasnak ajánlom a blogomat, mert jól nyomon lehet követni a fizikai és pszichés változásomat/fejlődésemet.
Jelenlegi helyzetünk: munka mellett hétvégén tudok kijárni Luxihoz, tehát heti 2 napot, most nyáron inkább hármat. Ezzel mindketten meg vagyunk elégedve, mivel egyikünk sem mai csirke már: Luxi 19, én meg 54 éves vagyok. A 4-5 nap kihagyásokat futószárazással, illetve nyugtató gyógynövény-, és magnéziumkeverékkel oldjuk meg, mivel hál' istennek Luxi jó formában van, illetve rengeteg mindentől függ, hogy mennyi benne az istállógőz (amúgy minimális).
Az én ülésem, egyensúlyom is javult annyit, hogy nem esek le, amikor Laci szerint "jókedve van". 😜 Híres utolsó szavak.
Terepre nem járunk, mert nincs munkában, és sajnos nekem való tereptársunk sincs, pedig nagy vágyam. Az itteni lovak fiatal ugrólovak, és a lovastársaim is díjugratók, mi vagyunk az egyetlen hobbisták. Viszont a lovardán belül is van elég nagy zöld hely, kellemesen el lehet bóklászni. Lovardai körülményeink, házigazdáink ideálisak.💖 Szóval élünk, mint Marci Hevesen.
A Facebook Lovas oldalon továbbra is posztolgatok, ott lehet köveni minket. Mindenkinek jó lovaglást kívánok!
A (már nem) kezdő lovas