Na szóval az úgy volt, hogy nagyon messze volt nekünk Dunavarsány egyrészt, másrészt meg is emelték a tartást, ami már túlment azon a szinten, amit ki tudok fizetni.
El is kezdtük lovardát keresni itt a környéken, de ami jó lett volna, az már elég messze volt, így Laci felhívta azt a baráti házaspárt Őrbottyánban, ahonnan átjöttünk, és szerencsére befogadtak minket.
A karom meg úgy tört el, hogy vezettem föl Luxit a lószállítóra, akinek erről más véleménye volt, lerántott a futóról én meg ráestem a karomra. Sanyi szerint, aki szállított minket, állítólag nagyon vicces volt, mert úgy repültem, mint a sószsák. Csak mondjuk nem tudtam felállni, annyira fájt. Aztán Krisztián meg Sanyi összekotortak, felrakták Luxit, Sanyi elvitte, én meg kihívtam a mentőt. Egyébként nagy mázlim volt, mert nagyon sima törés, semmit nem kellett csinálni, még gipszelni se. Hat hétig felkötve kell hordanom a karomat, amiből már több, mint három hét eltelt.
Szerencsére felestartót is sikerült találnunk, egy nagyon aranyos és ügyes lány lovagolja Luxit addig amíg én nem tudok, utána meg felváltva. Időnként Laci is felül. Luxi amúgy borzasztóan jól érzi magát. Karin is kijött hozzá a napokban, megkezelte, ami nagyon jót is tett neki. Úgyhogy kb. egy hónap múlva folyt. köv.
