Hál istennek. Ugyanis itt nem tápot kap, hanem hagyományosan zabot (roppantva, vizezve). Ezzel kapcsolatban az az általános vélekedés, hogy energizálja a lovat. Olvastam ugyan olyan cikket, amelyik ezt kicsit részletesebben körüljárja, de tény, és való, hogy Luxi nagyon energikus. Igaz, ebben az is szerepet játszik, hogy nincs napközben karámozva, istállóban, boxban van, csak a napi munka alkalmávan mozog, amit persze L. intéz, konkrétan ő ül fel rá.
Érdekes, hogy mennyire más itt a házirend, mint amit megszoktam. Pl. nem lehet a pályán futószárazni, csak a körkarámban. A lovardáról azt kell tudni, hogy itt csak sportlovak vannak, és rendszeres versenyre felkészítő ugrómunka folyik, illetve ha nincs versenyszezon, akkor is dolgozni kell a lovakkal, úgyhogy majdnem mindig fel van állítva egy ugrópálya a fedelesben.
Luxika az első héten szokás szerint nyuszi volt, utána kinyílt a csipája, az ijedőssége viszont nem változott, úgyhogy L. is zakózott egyszer róla, amit bevallom töredelmesen, enyhe kárörömmel figyeltem. Mondjuk nemcsak én szórakoztam jól, hanem a teljes nézőközönség is, anyukák, apukák, edzők. Semmi extra nem volt egyébként, megijedt egy ló Luxi mellett, aki ettől ijedt meg, oldalra ugrott, L. meg elvesztette az egyensúlyát, de ő még esni is úgy tud, hogy talpra érkezett a szárat fogva. Hát igen, a rutin.
Nekem is ezen kéne valahogy túllendülni, hogy az esés az ilyen katasztrófa, mert itt mindenki esik, visszaül, aztán nyomja tovább, csak én parázok ezen. Még L. lovagolja 1-2 hétig, hogy rendszeres munkában legyen, aztán én is visszaülök rá, meglátom, milyen lesz.
Másik nagy bánatom, hogy van itt egy Luxor nevű ló, úgyhogy a félreértések elkerülése végett Luxit mindenki a törzskönyvi nevén Celluxnak hívja... :D
Érdekes, hogy mennyire más itt a házirend, mint amit megszoktam. Pl. nem lehet a pályán futószárazni, csak a körkarámban. A lovardáról azt kell tudni, hogy itt csak sportlovak vannak, és rendszeres versenyre felkészítő ugrómunka folyik, illetve ha nincs versenyszezon, akkor is dolgozni kell a lovakkal, úgyhogy majdnem mindig fel van állítva egy ugrópálya a fedelesben.
Luxika az első héten szokás szerint nyuszi volt, utána kinyílt a csipája, az ijedőssége viszont nem változott, úgyhogy L. is zakózott egyszer róla, amit bevallom töredelmesen, enyhe kárörömmel figyeltem. Mondjuk nemcsak én szórakoztam jól, hanem a teljes nézőközönség is, anyukák, apukák, edzők. Semmi extra nem volt egyébként, megijedt egy ló Luxi mellett, aki ettől ijedt meg, oldalra ugrott, L. meg elvesztette az egyensúlyát, de ő még esni is úgy tud, hogy talpra érkezett a szárat fogva. Hát igen, a rutin.
Nekem is ezen kéne valahogy túllendülni, hogy az esés az ilyen katasztrófa, mert itt mindenki esik, visszaül, aztán nyomja tovább, csak én parázok ezen. Még L. lovagolja 1-2 hétig, hogy rendszeres munkában legyen, aztán én is visszaülök rá, meglátom, milyen lesz.
Másik nagy bánatom, hogy van itt egy Luxor nevű ló, úgyhogy a félreértések elkerülése végett Luxit mindenki a törzskönyvi nevén Celluxnak hívja... :D
Luxit kézen sétáltatom.
