Csángó brékesek, szevasztok! Írtam a facén, h Luxi kissé lesérült pár hete. Feküdt a boxban, és mikor felállt, beverte a fejét vagy az itatóba, vagy a box falába, de elég erősen, meg is szédült utána (egy lovas lány látta). A szeme körül lejött a bőr, meg be is volt dagadva, úgyhogy lekezeltem, meg kapott gyulladáscsökkentő injekciót, és pihent kb. egy hetet. Mára már helyrejött, csak most ott nincs szőr a szeme felett, remélem, visszanő az eredeti színben.
Pár napja hozta vissza Laci munkába, azért ilyenkor örülök, hogy nem nekem kell felülni, volt egy kb. 180 fokos megpördülése valamelyik nap Laci alatt. Annyiban változtak a körülmények így ősszel-télen, hogy a kinti pályát nem nagyon használjuk, ellenben mindkét fedelest egyszerre. Mivel a két fedeles egymás mellett van, és a fal nem ér fel teljesen a tetőig, ezért minden áthallatszik, ami megijedésre adhat okot. Illetve Krisztiánék bepakolták a teljes ugrópályát a nagyobbik fedelesbe, úgyhogy azokat is ott kerülgetjük. Így a kis fedeles a melegítőpálya, a nagy meg az ugró. Mi igyekszünk akkor menni, mikor éppen nem zajlik ugróedzés, vagy ha igen, akkor a melegítőben vagyunk, de ebben még nem nagyon dolgozott Luxi, a fent említett megpördülés is itt zajlott. Majd megszokja.
Továbbra is az előző posztban említett módszerrel dolgozunk, Laci felül, kicsit üget, vágtázik, aztán én átveszem. Célzottan szoktunk gyakorolni nem is technikai dolgokat, illetve persze azt is, mert nem lehet elválasztani a kettőt, de inkább ilyen "hogyan irányítsd a lovadat, figyeljen rád, legyél jelen tudatosan" jellegűeket. Nekem ez eléggé reveláció erejű élmény, mert most először érzem, hogy van ráhatásom valamilyen szinten arra, hogy Luxival hogyan kommunikálok, nem csak mechanikusan húzom a szárat, rugdalom az oldalát. Azt hiszem, a lovaglásnak valahol ez lenne a lényege. És sajnos egy iszonyú hosszú út vezetett idáig, amivel én nagyon megkínlódtam, de talán már látom az alagút végét. Bár amikor ezt mondtam Lacinak, annyi volt a reagálása, hogy "Te még az alagútban sem vagy, nemhogy a végét látod.", de ezt remélhetőleg csak viccnek szánta.
Visszatérve arra, hogy a ló figyel rám, asszem nekem a félelmeim is ebből a bizonytalanságból fakadtak. Mármint amit más oldalakon is mindig írnak, hogy azért félnek, mert nincs kontroll a ló felett. És most, hogy jobban értem a ló testbeszédét, illetve tudom is valamennyire befolyásolni, ezek is kezdenek elmúlni. Kicsit olyan, mint az Avatárban, amikor összekapcsolódnak a navik a repülő hátasaikkal. Az angol erre mondja, hogy "Keep up the good work!"
Igaz, hogy amikor ezt fejtegettem valamelyik nap, akkor azt is hozzátettem kissé kesernyésen, hogy majd a következő zakózásig fog tartani ez a pozitív érzés, de már legalább azt tudom, hogy hiába van néha az ember a padlón, már megvan bennem ez a képesség, és visszajön egy idő után. És ez nagyon nagy részben fizikai, motorikus tudás. Ami azt is megmagyarázza, hogy miért volt olyan nehéz megszerezni, ugyanis idősebb korban ez már sokkal lassabban megy, mint gyerekkorban.
