Szakzsargon

Nem lovas pasim halkan megjegyezte, hogy ő gyakran nem érti, hogy miről beszélünk, amikor a lovaglásról folyik a szó. Mint volt magyar szakos, ezt én is érdekesnek találom, nézzünk meg néhány ilyen kifejezést a továbbiakban, példákkal fűszerezve.

Tele van. Régen nem ment.

Mármint a ló. Energiával. Párbeszéd:
- Ment a Monty a héten?
- Utoljára vasárnap, meg tegnap, de akkor is rodeózott, nagyon tele van.
- Akkor le kell mozgatni, viszem a körkarámba.

Ez pl. most hétvégén zajlott, múlt hétvégén lovastábor volt, utána következett az áprilisi armageddon, eső, szél, hófúvás. Ebből kifolyólag a lovak még a karámba sem tudtak kimenni, egész nap a boxban álltak. Mikor pénteken ráült az egyik 13 éves, Monty az energiatúltengés következtében megugrott, ijedezett, arról nem szól a fáma, hogy esés is volt-e, de jobb a békesség.

Úgyhogy levittem Montykát a körkarámba, ügetett, vágtázott vagy 20 percig, úgy nézett ki, hogy oké. Ilyenkor mindig nagyon kulturáltan viselkedik utána. Sportszerűtlen nehezítésként a szél is fújt, úgyhogy mikor bementünk a fedelesbe, kétszer sasszézott oldalra, de ezek nagyon enyhe megijedések voltak, mindenesetre elővigyázatosan felvettem a védőmellényemet.

Léptünk, ügettünk, vágtáztunk, és vágtáztunk, és vágtáztunk... mint a Duracell nyuszi. Mikor már nem bírtam tovább szusszal, felváltott a 12 éves lovastársam, és vágtáztak, és vágtáztak... Utána még visszaültem egy félórára, na akkor kezdett Monty visszatérni a rendes kerékvágásba.

Nem minden ló ilyen, ez vérmérséklettől függ, a fjordok nagyon kitartóak, szívósak, energikusak. Mindenesetre minden jó, ha vége jó, Montyka kimozogta magát, én nem estem le, öröm, boldogság. A végén még legeltünk egy sort.

Lemozgatás a körkarámban.

A lovardákról

Az is nagyon fontos, hogy hol lovagolsz. Az egyik első bejegyzésben írtam arról, hogy hogyan kerültem ide a barátnőm lovardájából, máshol vagy mostoha körülmények, vagy nekem nem bejövős oktatók voltak.

Kicsit ez is olyan, mint a hegymászás, Benedek István írta a Csavargás az Alpokban c. kedvenc könyvemben, hogy amikor megmászták az Alpok legmagasabb csúcsait, akkor akarva-akaratlanul is megismerték azt a másik 10-15 hegymászót, akik szintén végigcsinálták ezeket a túrákat.

Hát nekem is kb. ilyen kitartást igényelt ez a lovaglás, látszott ugye a leállásomból is, hogy nem mindig fenékig tejfel, vannak rosszabb és jobb periódusok. Viszont mivel már több, mint egy éve ott szívok a lovardában hóban-fagyban, kánikulában heti 3-4-szer, én is megismertem azokat a lovasokat, akik szintén ezt csinálják.

Nem vagyok az a nagyon szociális, kommunikatív fajta, kimegyek, mosolygok, köszönök, és csinálom a dolgomat a lovakkal, de az nagyon jólesik, hogy más lovasok egy idő után befogadtak, tudják a nevemet, szóba elegyedünk, megbeszéljük lovaink állapotát, a lovaglás minőségét, stb.

Olyan is volt már, hogy idősebb, zord lovas úr figyelmeztetett, hogy a saját testi épségem érdekében maradjak távol tőle, meg a lovától, feltételezem  nem sokat nézett ki belőlem, stöpszli szőke csaj a pónin. Aztán mikor a jelenlétében végigcsináltunk az oktatómmal egy igazán izzasztó edzést, utána revideálta álláspontját, és hosszasan társalogtunk lovainkról.

Én vagyok a Monty felestartója. :)

Update: mondtam, hogy ez egy önbeteljesítő blog. A múlt héten megkértek, hogy segédkezzek egy díjlovas verseny megrendezésében. Boldogan igent mondtam.

Láncos vezetőszár

Nem vagyok rá nagyon büszke, de nem volt jobb ötletem.

Szóval az úgy volt, hogy Montyka nagyon szereti a hasát, és ha legelni akar, akkor se hall, se lát Dömötör. Aminek következtében kapcsolatunk kezdetén egymás után kétszer kirántotta a kezemből a normál vezetőszárat, és elrohant legelni, én meg egyrészt szívinfarktust, másrészt iszonyú lebaszt kaptam a lovarda menedzserétől, hogy elszökik, megijednek a lovak, megsérülnek, stb. Ez utóbbiban igaza volt, mivel a ló csordaállat, így amikor Monty elrohant a karámok között, akkor minden ló elkezdett pánikolva ugrálni, hogy akkor most mi van, biztos jönnek a farkasok.

Mivel nem vagyunk egy súlycsoportban, ilyenkor nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Azóta tanítottak rutinos lovastársak egy ilyen trükköt, hogy amikor nagyon elkezd húzni, akkor forgassam körbe, úgy nem tudja magát kirántani, ami működik is, de ezt akkor még nem tudtam.

A témának utánaolvasva találtam ezt az angolul stud chain-nek nevezett cuccot, és amikor egy Facebook csoportban hirdette egy csaj, akkor lecsaptam rá. Ki is faggattam a használatáról, mint kiderült, nagyon profi lótenyésztő, itt is megköszönöm neki, mert sokat segített, Németh Fanni. Ő mének felvezetésére használta, és szintén az a véleménye, hogy inkább használjuk ezt, minthogy rángassuk egymást. Az a lényege, hogy a ló orra fölött, vagy az álla alatt átfűzöd a láncot, és ha a delikvens megrántja a fejét, akkor megnyomja, ami kellemetlen, és nyugton marad. Nekünk maximálisan bevált, nincs rángatás, és kulturáltan legelünk azóta.

Természetesen ha Monty maximálisan jól nevelt lenne, akkor nem kéne ilyen eszközökhöz folyamodni, de hát ez van, hozott anyagból dolgozunk.

Kiktől tanultam?

Nem akarom elkiabálni, de mostanában egész jól....  Nem, le sem írom. :) Szóval itt a tavasz, kivonultunk a kinti pályára a fedelesből, bár volt egy-két nagyon szeles nap, olyankor talán a fedeles egy fokkal jobb.

Tavaszi tábor is lesz a jövő héten, ilyenkor becsatlakozok a tizenéves korosztályhoz, nagyon élvezem. Lovat ápolunk, nyerget, szárakat stb. fényesítünk, napi kétszer lovagolunk, terep, rúdmunka.

Folytatva a gondolatmeneteimet, miből tanultam nagyon sokat? Először is rengeteg videót néztem a Youtube-on, lovas oldalakat, blogokat olvasgattam. Néhány ezek közül felsorolásképpen:

• A legfontosabb persze a lovasok.hu. Itt aztán minden van ömlesztve, lovak, felszerelések, tanácsok
• Fenn vagyok néhány facebook csoportban is, pl. itt vettem Montykának a polártakarót, ill. a láncos vezetőszárat. Ez utóbbinak külön sztorija van, ld. a következő posztot.
• Magyar blogok közül olvasom Gőblyös Istvánt, aki a klasszikus magyar lókiképzést képviseli. Nem tesz nagyon jót a lelkivilágomnak, konkrétan sík hülyének érzem magam, ugyanis a lovaglás, lókiképzés olyan kifinomult magaslataira jut el, ahova én soha nem fogok, de mindig tanul az ember.
• Szimpatikus lóblogger a Racionál Horszmenship, sok gyakorlati tanáccsal.
• Angol, amerikai youtube bloggerek pl. CRK Training, korombeli amerikai csaj, jó alapok.
• Természetes lókiképzés: 
• Pat Parelli - ez nem igazán ment nekem, a hét játék, meg ilyesmi.
• viszont Monty Roberts az isten, nagy sikerélmény volt, hogy Montyval (nem az emberrel, hanem a lóval) egyből meg tudtam csinálni a csatlakozást. Azóta is rendszeresen kimegyek vele a körkarámba, és mindig nagyon jót tesznek ezek a gyakorlatok.
• Clinton Anderson, ausztrál fickó, ugyanez pepitában, na tőle is rengeteget tanultam arról, hogy hogyan javítsuk a lóval a kapcsolatunkat, alakítsunk ki vezetői szerepet.

Szóval érdemes olvasgatni a szakirodalmat.

A legfontosabb persze maga az edzés, az oktatód, illetve a ló. Nekem az volt az egyik alapvető bajom, hogy nem ismertem a ló testbeszédét. De miután több időt töltöttem a lovakkal, sokkal könnyebb volt értelmezni, megismerni őket.

Ami nem saját fotó, azokat innen veszem: https://www.pexels.com/