Nyírás

A költözés után Luxit megnyírtuk. Többen érdeklődtetek, hogy miért kellett, ezért gondoltam, hogy összeszedek pár infót a lónyírásról. Előrebocsátom, hogy ezek nem tuti okosságok, mindenki maga dönti el, hogy a lova fajtája, és a körülmények figyelembe vételével nyírja, vagy nem nyírja a lovát. A fajtát csak azért írtam, mert fenn vagyok fjordos csoportokban is, ahol mindenki boldogan osztja meg a képeket mamutszerű fjordjaikról, és tényleg a fjordot hülyeség lenne télen nyírni, mikor neki pont ez a lételeme, északi kisló, abszolút alkalmazkodik a téli körülményekhez.

Mikor beköszöntöttek a hidegek, rengeteg angol nyelvű cikket kezdett el feldobálni a face, takarózni, vagy nem takarózni címmel. Pl itt van egy: https://practicalhorsemanmag.com/health-archive/to-blanket-or-not

Mi eddig nem takaróztuk Luxit, mivel karámban volt, kvázi félridegben, egy fedett boxszal. Ha a ló folyamatosan szabadban van, ahogy hűl le az idő, akkor olyan megfelelő bundát növeszt, amely ellenáll a hidegnek, valamilyen szinten a nedvességnek is. Luxika hál istennek egy nagyon gyakorlatias ló, esőben mindig beállt a boxba, úgyhogy nem ázott el. Jól is bírta az eddigi időjárást, pár fokkal ment fagypont alá a hőmérséklet. Viszont épp emiatt nem is erőltettük a munkát az elmúlt egy hónapban, mivel a nagy bundába erősen beleizzadt, ez növeli a megfázás esélyét, és nem is higiénikus.

A költözés után az új helyen viszont egész nap istállózva van, ahol max 10-15 fokig hűl le a levegő, vagyis kvázi meleg van az eddigiekhez képest, és zárt fedeles áll rendelkezésre. A sportlovakat általában nyírják télen, mivel egész évben dolgoznak, versenyre járnak, nyírt lovat sokkal könnyebb tisztán tartani. Viszont ha már nyírjuk, akkor takarózni is kell. Egyrészt hogy ne fázzon, másrészt a takarózás a szőrnövekedést is lelassítja. Mi azért döntöttünk a nyírás mellett, mert Luxi sportló, istállós tartásba került, és dolgozni szeretnénk vele a télen.

Amúgy ma már fel is ült L., és Luxika teljesen kulturáltan viselkedett egy hónap kihagyás után, új helyen, semmit nem csinált, el voltam tőle ájulva.

A fiúk.

Nem sok minden...

... történt mostanában. Én a zakózások óta nem lovagolom Luxit. L. dolgozott vele, de amióta leesett a hó, meg sár van, azóta Luxika pihen, vagy két hete. Igaz, hogy van fedeles, de nem akarjuk most mozgatni, ráfér egy kis téli szünet. Én titokban abban reménykedem, hogy talán agyilag is jót tesz neki egy kis kihagyás. A ló-adagomat azért így is megkapom, vakargatom, foglalkozok vele. Nem takarózzuk, úgyhogy szép vörösesbarna bundát növesztett, mint egy jak.

Annyi hír van. hogy úgy néz ki, hónap végén költözünk egy másik lovardába, ugyanis L. ott kapott munkát, és akkor Luxit is visszük. Nekem mondjuk ez nem valami jó, mert a város másik végén van, dehát ez van. Illetve még közben folynak a tárgyalások azokkal, akik érdeklődtek iránta, lehet, hogy ideiglenesen átkerülne hozzájuk két hétre, szeretnék kipróbálni abban a szakágban is, amire ők keresnek lovat. Egyrészt hogy hogyan válik be, másrészt meg hogyan viselkedik a többi lóval, ugyanis ott közös karámozás is van a nap egy részében, nekem viszont erről mint említettem, fogalmam sincs, az volt a mondás az előző helyén, hogy ménesben domináns.

Nekem most kezd kissé hiányozni a lovaglás, kb. másfél hónapja nem ültem lovon, meg az a helyzet, hogy fel is szedtem 1-2 kilót, amióta nem mozgok rendszeresen. Az viszont nem hiányzik, hogy szétfagyjak, csináltam eleget az elmúlt három évben. Úgyhogy most én is pihizek.

Photo by Milly Eaton from Pexels

Lóviselkedés

Említettem, hogy mostanában kocogni szoktam, és ha már ott vagyok a loviban, akkor kihasználom, hogy nem az aszfalton kell kocogni. Ezért körbe szoktam futni azon az útvonalon, ahol terepezni szoktunk. A kör (illetve téglalap) utolsó kilométere ott megy el a mi karámjaink mögött. Ez úgy derült ki, hogy közben lehullottak a levelek, és mikor oldalra néztem, a mi boxainkat láttam hátulról pár tíz méterre. Ez több dolgot is megmagyaráz.

Egyrészt mikor terepen voltunk, és erre a szakaszra értünk, mindkét ló érezhetően sietni kezdett. Ők tudták, hogy már tök közel vagyunk, mi meg ott bénáztunk, hogy merre kell most fordulni. :D

Másrészt az is kiderült, hogy időnként miért áll az összes ló a karám hátsó részén meredten nézve a távolba. Az út túlsó oldalán ugyanis egy lovasiskola van mint kiderült, és pont odalátszanak a többi lovak, amikor a pályán osztálylovaglás folyik. Ezzel is valamelyik nap szembesültem, mikor kocogás közben odaértem, és nagyon megörültem a sok lónak. Az oktatóval köszöntünk, én gyalogolni kezdtem, hogy ne ijedjenek meg, de nem nagyon rázta meg a lovakat szemmel láthatólag a látványom.

Luxin azóta egyszer ültem, de nem éreztem magam sajnos komfortosan. L. alatt gyönyörűen megy, én meg úgy érzem, hogy valahogy nincs meg köztünk az összhang, ha felülök. Karámban meg földről oké, de azt gondolom, hogy hülyeség lenne egyrészt kihasználatlanul hagyni az ő tulajdonságait, mert egy fiatal amatőr ugrólovas tök szépen tudna vele versenyre járni. Nekem meg legyen már valami sikerélményem egy másik lóval. Úgyhogy most ismeretségi körben nézegetünk esetleges új gazdát, de semmi nem sürgős, ha valakinek megtetszik, akkor oké, ha nem, akkor is elvan itt, úgyis jön a rossz idő.

Photo by Brandon Randolph from Pexels

Változatlanul

Helyzetjelentés: azóta sem tudtam rászánni magam, hogy felüljek Luxira. Jó, ez nem igaz, egyszer felültem, állítólag nagyon szépen ügettem, de L. nyergében, ami egyrészt nekem kicsi, másrészt ugrónyereg, úgyhogy úgy ültem, mint majom a köszörűkövön, érzésem szerint. Bár állítólag jobb volt a lábtartásom.

Luxit L. lovagolja, egyre szebben megy, ugrik, úgyhogy tulajdonképpen semmi probléma nem lenne vele, de vannak ilyen megijedései, amikor megugrik. Ami ugye egy nálam gyakorlottabb lovasnak nudli, de én nem akarok még egy esést megkockáztatni. Tudom, hogy semmi extra nem lenne, meg csak az nem esik le, aki nem ül föl, de nekem semmi kedvem ehhez, bocsi.

Mindenesetre így is nagyon jól elvagyok, legeltetem, tutujgatom, segítek eteni, kivinni a lovakat a jártatóba, stb. Viszont hiányzik a mozgás, úgyhogy megint elkezdtem kocogni, tök jólesett.

L. még kapacitál, hogy üljek vissza, még meglátom.

Esések

Kicsit tele van a hócipőm a lovammal, bevallom töredelmesen. Az elmúlt két hétben kétszer is zakóztam róla. Nem volt egyik se komoly, semmi bajom nem lett, de nem nagyon hozta meg a kedvemet a lovagláshoz.

Tudom, hogy ez természetes, ahogy hűl le az idő, Luxi élénkebb. Volt egy nagyon szeles nap, akkor már napközben is ugrált a karámban, az edzés első 5 percében megijedt valamitől ott a megijedős sarokban a pályán, megugrott, alámrúgott, én meg leestem. A másik az egy sikertelen vágtabeugratásnál zajlott.

Most megint így elgondolkoztam, hogy mi az istent csináljak Luxival, eladjam, elcseréljem egy nyugodtabbra, vagy várjak még egy kicsit. L. szerint ezzel nincs mit kezdeni, a ló az ló, ahogy Tóth Bettina is megmondta, tanuljak meg lovagolni, mert Luxi még mindig egy tök normális állat. Nincs olyan, hogy egy ló nem ijed, nem ugrik meg. De azért ismertem én nyugodtabb lovakat (Angi, Ferencz).

De amúgy meg tényleg egy édes pofa földről, bújós, cuki, csak néha elborul az agya. Majd most fuszárazunk edzés előtt.

Meglátjuk!

Nem volt persze ilyen vészes, csak mindig ilyen képeket találok.

Megint a fedelesben

Lassan hozzá kell ehhez is szokni, ahogy jön a rossz idő. Mikor asszem szerdán kiértem, és felnyergeltem, pont leszakadt az ég. Luxika türelmesen álldogált teljes felszerelésben a patamosóban, háziasszonyom szerint kicsit el is aludt. Mikor kicsit csendesedett, levonultunk a fedelesbe, ami azért egyrészt még mindig egy mumus, leginkább is nekem, másrészt meg akkora dromedár ez a ló, hogy sokkal kisebb helye van fordulni pl. Bár azért ez nem kéne, hogy probléma legyen, nem emiatt sodródik. Az sem segített, hogy az eső hol rákezdte, hol abbahagyta, hangosan dobolt a tetőn, amitől leginkább én pánikoltam.

Viszont Luxi eddigi pályafutásának nagyjából legjobb formáját hozta, nemtom, L. mit csinált vele előző nap. Állítólag nem a leigazodásra, támaszkodásra fordított figyelmet, hanem előre lovagolta. Ebből kifolyólag Luxi úgy ment, mint a hajder mennykő, ahogy nagymamám mondta, én meg ott kapkodtam a levegőt a hátán, nem vagyok hozzászokva ilyen sebességhez. Biztos a hűvösebb idő is szerepet játszott.

Mindenesetre úgy látszik, működik a dolog. Az is volt a tipp, h Luxi azért mutat ilyen hullámzó teljesítményt, merthogy nincs kondija, és egy megerőltetőbb edzés után (nem én lovagolom olyankor :D ) izomláza van.

Amúgy minden oké volt, nem volt ijedezés, szépen ügetett, vágtázott, állítólag az ülésem is javult valamennyit, nem kalimpálok annyira. Utána még egy jó óráig ásítoztam, szerintem túlventilláltam kissé.

Tervbe van véve egy profibb nyereg is, de majd idővel, most ilyen autóval kapcsolatos kiadásaim voltak, téli gumi, stb.

Az illusztráció nem a mi fedelesünk, hanem az Equital Balatonedericsen, de hadd reklámozzam őket kicsit.

A tegnapi napunk...

... nagyon kalandosra sikerült.

Az időváltozás miatt Luxi amúgy sem volt nagy hangulatban, de én sem. Mire kiértem, elkezdett cseperegni az eső, úgyhogy a pályáról bevonultunk a fedelesbe, ami egyrészt feleakkora, másrészt az egyik oldala részben nyitott az istálló felé, amitől Luxi félni szokott (majd csak télen költöznek be, még nem ismeri). Úgyhogy azzal küzdöttem, hogy odamenjünk, megmutassam, stb. Ezzel el is voltunk egy ideig, egész jól ment.

Aztán mikor elállt az eső, visszamentünk a pályára, aminek az oldalánál a kerítés mellett megy el az a földút, ahol mi is szoktunk terepezni, és ott elvonult egy több lóból álló hangos terepezős társaság. Na, Luxi ettől nyomott egy kipördülést, meg egy enyhébb bakolást oldalra, amit sikerült kiülnöm, úgyhogy nagyon büszke vagyok magamra azóta is. Pár hónapja-hete ettől még simán leestem volna. Az első esésem ehhez képest semmi sem volt.

Azért utána elég reszketeg voltam, a vágtabeugratás sem ment. L. felült rá, előre lovagolta nekem, utána már sikerült, de azért nem volt így se valami hajde, bár L. szerint ma szignifikáns előrehaladásokat tettem. A derekam meg a combom viszont jól beállt ma reggelre.

Ma folyt. köv, díjlovas programmal fűszerezve, ugyanis Fóton most megy egy verseny, még azt megnézzük délután. Ugyanitt voltam már A.-val is pár éve.

A nyugodt terepló.

Díjugratás

Van az a David Bowie szám, hogy Changes (Változások). Hát, most itt is vannak. Egyrészt eléggé elsodort az évkezdet, rengeteget kellett dolgoznom szeptember első heteiben, most is megyek külföldre pár napra. Emiatt kevesebbet is tudtunk találkozni A.-val, az edzőmmel, ő sem volt itthon, én is dolgoztam, így amikor nem tudtam menni, akkor L., a lovászunk ült Luxin néhányszor. Ennek az lett a következménye, hogy Luxi alattam is sokkal kezelhetőbb lett, úgy látszik, jót tesz neki a határozott férfikéz. Úgyhogy most abban maradtunk, hogy L. foglalkozik vele, amikor én nem érek rá. Ő egész nap ott van, szívesen is csinálja.

L-ről egyébként azt kell tudni, hogy évekig lovas szakemberként, munkalovasként dolgozott egy profi díjugrató versenyző mellett, jelenlegi házigazdáim is országos szinten versenyeznek díjugratásban, azért is néztem a Riderline-on mostanában a versenyeket. L. is több évtizede lovagol, ugrat, megvan a rajtengedély-vizsgája, foglalkozik sportlovakkal, és a klasszikus lókiképzés elveit képviseli, már amennyire meg tudom állapítani olvasmányaim alapján. El is kezdtünk pl. futószáras ülésjavítást csinálni, amire nagy szükségem van.

Sokszor elgondolkozom, hogy hogyan alakul az ember élete, mik befolyásolják a történéseket: ha Csömörön nem szüntetik meg a fedelest, ismerősökön keresztül nem költözünk ide, nem kerülök kapcsolatba a díjugratással, nem lesz betekintésem ebbe a világba. Nagyon élvezem egyébként, nem mondom, hogy ugrani fogok Luxival, de ő sportló, ugrott is, versenyzett is, remélem profitálni fog ő is a szakmai környezetből.

Luxi egy régebbi versenyen az előző lovasával.

Angika

Tegnap kimentem Csömörre 3 hónap után, felültem Angira, és az alábbi meglátásokat tettem: 1. Azért elképesztőek ezek a telivérek! Úgy megy, mint az olajozott istennyila, nem az a hajtós tetű, mint Luxi. 2. Szemrebbenés nélkül megyünk át két kitörő között, nincs ijedezés.
Viszont sajnos a pozitívumok mellett vannak azért hátulütői, egyrészt kissé narkolepsziás, megint majdnem bealudt nyergelés közben. Amikor éppen nem, akkor vészjósló arccal, sunyítva nézeget hátra, mikor pucolom.
Az a helyzet, hogy én nagyon bírom Angit, szívesen át is hoznám ide, ha nem lenne már iskolaló, de egyrészt nem tudnék két bértartást kifizetni, másrészt ... Most sokat gondolkoztam, hogy mi a másik ok, de az, hogy továbbra sincs rá pénzem. Már nem fiatal, egészségügyi problémákkal, nem akarok még egyszer végigmenni azon, amit Ferenczcel csináltam. Olyan jó, hogy Luxi ilyen egészséges. Két lóból kéne egyet csinálni!
Viszont át fogok menni időnként felülni rá, mert nagyon jót tesz, hogy egy másik ló mozgásához is igazodnom kell, nemcsak mindig a saját lovomon ülök.

Pszichológiai hatások

Nagyon ramaty lelkiállapotban voltam az elmúlt pár napban, amit a lovazás is megsínylett. Írtam régebben, hogy a tesómék az USÁ-ban élnek, és most hazajöttek pár hétre, aminek következtében én átköltöztem a saját lakásomba. Erről annyit kell tudni, hogy a válásom után vettem 4 éve. Emiatt az elmúlt napokban teljesen visszajött az összes régi, rossz, válással kapcsolatos emlékem, és teljes depresszióba zuhantam. Szóval ilyeneken is múlik sajnos!

Ráadásul Luxi is mostanában valami miatt fél a patamosóban, biztos még a szemkezelés. Ebből kifolyólag amikor a múltkor leesett előtte a nyeregemelő a földre, elkezdte hátra húzni magát a két kikötőszárral együtt, én meg aszittem, szívinfarktust kapok, q ijesztő volt látni a pánikoló 550 kg-s állatot. Hátravágja magát, megsérül, jobbik esetben eltépi, elrohan. Az edzőmmel lenyugtattuk, de nekem úgy remegett a kezem, hogy mondtam, hogy most hótziher, hogy nem ülök fel. Úgyhogy aznap csak futószáraztam.

Ebből kifolyólag másnap megint csak ott álltam vele a boxban, potyogtak a könnyeim, hogy miért vagyok ilyen beszari, és nem mertem előjönni, hogy ne vegyék észre. Aztán az edzőm rámszólt (ő se látta), hogy üljek fel, még h csak sétálok is kicsit. Megdöbbentő módon Lux teljesen normális volt, tök jót edzettünk. A nyergeléskor se volt semmi baja a patamosóval, igaz, hogy L. a lovászunk segített, érdekes, amikor ő foglalkozik vele, akkor meg tud állni egy helyben.

Ilyenkor azért elgondolkozom azon, hogy tényleg a lelkiállapotot tükrözi-e a ló vissza. Egyrészt igen, ld. részemről rosszkedv, Luxi megijed a patamosóban az egyik nap. Másrészt másnap kimegyek tök frászban, Luxit meg kenyérre  lehet kenni, mélán néz, halál nyugodt. Nincs összefüggés.

Igaz, hogy mikor aznap már rajta ültem valami olyan hideg nyugalom vett rajtam erőt, hogy basszus, nem lehetek ilyen beszari p***a, hogy sokkal határozottabb voltam, mint szoktam lenni, és tök jól ment az edzés. Ahogy Andi szokta mondani: "Szívd fel magad!". Hát ez most megtörtént.

Valószínűleg az is bennem volt, hogy nyár végéig adtam időt magamnak, hogy összejöjjünk Luxival, ld. jól sikerült terep, önállóan lovaglás, meg amúgy is, tudom, hogy 100%-osan jóindulatú, és szándékosan sose ártana nekem.

Ezért eldöntöttem, hogy nem adom el, marad. De ez a döntés is felelősséget jelent, és ez is nyomasztott. Egyébként azért vettem heréltet, hogy ne legyenek ilyen kancás hisztijei, de úgy látszik, mégis egy díva. :)

Szóval ezt csak azért írom, hogy néha nem dal, móka, kacagás, de mindig vannak szuper napok, és pozitív visszacsatolás is.

Beszarós futószárazós

Célkitűzések teljesítve

Hát, tegnap mindkét napirendi pontot teljesítettem, az egyiket véletlenül. :) Kimentem ugyanis teljes frászban a terep miatt, gyomrom összeszorulva, stb. Komoran ápolom, nyergelem a lovamat, akit egyébként kenyérre lehetett kenni. Közben befutott B. lovastársam, és felszólított, hogy menjek le a pályára, sétáljak néhány kört, addig is melegszik be Luxi, mindjárt jön ő is utánunk Szelivel. Szerintem direkt csinálta, ugyanis meséltem neki, hogy ez az egyik questem, egyedül lenni a pályán. :D

Na, le is sétáltam, de kissé hisztérikus hangon közöltem, hogy azért jöjjön le velem valaki, úgyhogy a lovászunk megszánt, és lekísért. Kicsit edzett is, ha már ott volt,  oktatott is régebben, mint kiderült. Ő is egy olyan igazi, régivágású lovasember, mint Lajos bátyám az Equitalban, meg Feri bácsi Egerből, szeretem ezt a típust. Uh gyakoroltunk egy kis ülésjavítást, ütemességet, érdekes, ezek az edzők egymástól függetlenül mindig ugyanazt mondják, vajon miért? :D

Kb negyedóra múlva B. is csatlakozott, még ügettünk, vágtáztunk Luxival, utána kisétáltunk a földútra. Én előzőleg megnéztem a térképet, és megállapítottam, hogy lehet menni egy téglalapot a lovarda körül normális utakon, csak mindig balra kell fordulni, ami ha jól emlékszem Paolo Santarcangeli (de lehet, hogy Jorge Luis Borges, hogy a magyar szakos tudásomat is csillogtassam) szerint a labirintusokból való kijutás egyik módszere. Ennek dacára azért sikerült eltévednünk, de a Google Maps tanulmányozásával megállapítottam, h kb. 10 méterre vagyunk attól a keresztúttól, ahol kocsival szoktam jönni, uh. végül hazataláltunk. Nagyon hasznosak voltak azok az egri terepek, mert elég magabiztosan mozogtam, visszajöttek az ott szerzett tapasztalatok.

A terep egybéként kiválóan sikerült, mindkét ló mintaszerűen viselkedett, minimális ijedezés volt, az is csak egy, a pocsolyában földön heverő nejlonzsák miatt. Ezt horkantgatások közepette nagy ívben kikerülték. Ezen kívül találkoztunk fűnyírós emberrel, törpemalaccal, érdekes, csúnya hangon visítozó baromfikkal, két autóval, és négy kutyával, akik részben szabadon, de tisztes távolságra, részben a kerítés mellett futva hangosan ugattak, de a lovak  fülük botját sem mozgatták.

Szóval nagyon meg voltam Luxikával elégedve. Utána úgy dolgozott bennem az endorfin, hogy teljesen ki voltam plattyanva, mire hazaértem. Végül is ezért csinálom ezt az egészet.

Mindenféle

Szerencsére Luxi szeme helyrejött, elég volt hozzá a kamillázás. Kedves lovastársak még a Tobradex szemcseppet is ajánlották, csak a továbbiakra írom, ha netán szükség lenne rá.

Az edzéseink elég vegyesek. Vasárnap pl. minden tök jó volt, szuperül mentünk, öröm, boldogság. Tegnap viszont én is feszült voltam, meg a ló is. Nézelődött, ijedezett, lehet, hogy a hirtelen lehűlés miatt. Igaz, hogy én is kissé befeszülve mentem ki, mert elromlott az udvari bejárati kapu, nem tudtam kinyitni a kapunyitóval, ott toporzékoltam, hogy időre megyek, aztán mikor sikerült, még útközben is ezen pörögtem, hiába csináltam a relaxációs gyakorlataimat. Mondjuk azt vezetés közben nem is lehet. Mindegy, majd ma előtte még gyakorlom. Ráadásul rácsaptam a kocsiajtót a hüvelykujjamra, az se segített.

Ezredszer is megállapítom, hogy sajnos/hál' istennek mindig visszatükrözi a ló lelkiállapota az én lelkiállapotomat.

Két célkitűzésem van még a nyárra:
1. Kimenni terepre, ezt szombaton szeretnénk is abszolválni.
2. Egyedül edzni a pályán. Mondjuk ez már részben megtörtént, de jó lenne leszakadni Szelikéről, és akkor jönnék egyedül is, nem kéne mindig Andi és B. nyakán lógnom. Luxinak ezzel nincs problámája, csak nekem. :) Páromat már beszerveztem pszichés segítségnek vasárnapra.
3. Bónusz: lesz egy szabadidős verseny szeptemberben itt a szomszédban a Szilaj lovardában. Nagyon gondolkozom, hogy elindulunk a díjlovas D1 számban (legegyszerűbb). Ez az, amit már Ferenczcel is lelovagoltunk annak idején. Mondjuk ott könnyű volt, mert a Sportloviban volt a verseny, itt meg 5 km-rel odébb, Luxika meg nem lelkesedik a lószállítóért. Azon gondolkoztunk, hogy végül is egy óra alatt simán átsétálunk, csak nem az autóúton kéne menni, hanem valahol a kertek alatt. Meglátjuk.

Update: a tegnapi edzésünk viszont nagyon jól sikerült, a végére már teljes nézőközönséggel, mert ott volt a pályán Andi, a házigazda Luxi unokatestvérével, a lovászunk, és még Andi egyik lovasa is befutott családostul, mi meg ott vágtáztunk egész pályán. Andi mondta is, hogy most kéne még ráhúzni félórát, kb. akkorra lazultunk le mindketten, én is, meg Luxi is. 

Nyári gondok

Na, visszajöttem a nyaralásból. Amíg nem voltam itthon, B. és Andi foglalkoztak Luxival. Sajnos pár napja begyulladt a szeme, valószínűleg a legyek miatt, a légymaszkot meg mindig levarázsolja magáról. Kamillás kezelésre javult, a légymaszkot meg a kötőfék alá tettük, így fennmaradt.

Viszont tegnap ebből kifolyólag volt egy kis ijedelem. Befutottam egy hét után, Luxi elémjött, bár már akkor gyanús volt, hogy nem olyan lelkesen, mint szokott. Adtam neki répát, kiveztettem a patamosóba, Andi lekezelte a szemét. Amikor vissza akartuk rá tenni a légymaszkot, akkor ügyesen kihasználva azt az időpillanatot, amikor pont nem volt rajta a kötőfék, Andit egy laza vállmozdulattal félrelökte, megpördült a patamosóban, és elvágtázott a messzeségbe. Érdekes, ilyenkor egyből kifér, pedig máskor mindig előadja, hogy jaj de nehezen tudok megfordulni, de nagy ló vagyok.

Na, én egyből a ház felé rohantam, azt kiabálva, hogy "Csukd be a kaput!". S., a házigazda igen rezignáltan megnyugtatott, hogy nem fog Luxi elmenni a többi ló közeléből, de azért én odaálltam a kapuba, aztán utánuk eredtem. Andi, és S. stratégiailag bekerítették Luxit, aki valóban a karámok körül rohangált, nyihogott, persze erre a többi ló is elkezdett föl-alá szaladgálni, sőt a kis póni folyamatosan bakolgatott. Rutin róka házigazdánkat nem viselte meg az ügy, csak annyit morgott a bajusza alatt, hogy "Szétrúgja a gyepet." Pár perces üldözés után elfogyott Luxi lendülete, Andi visszahozta a patamosóba, befejezte a szemkezelést, de a maszkot már a karámon belül adtuk rá, biztos, ami ziher.

Mondjuk én teljesen meg tudom érteni, senki sem szereti, ha a szemét piszkálják. Angikát be kellett bódítani pár hete hasonló szituációban.

Unokaöcsém utána közölte, hogy előtte lepergett az élete, amikor Luxi felé vágtázott, és most egy darabig nem szeretne lovak közelében lenni. :D Ő is részt vett ugyanis a bekerítésben, és igen hozzáértően hadonászott két kézzel, mikor Lux felé vette az irányt.

S. egyébként nagyon kedves volt, megnyugtatott, hogy emiatt ne ijedjek meg, ez semmi, a lótartás velejárója. Megállapítottuk, hogy persze, az lenne a természetes tartásmód, ha nagy legelőkön rohangásznának egész nap, de annak is megvannak a hátrányai, pl. sérülések az egymás közti interakciók miatt. Ilyenkor megcsapja őket a szabadság lehellete.

Nyári szünet

A múlt héten nem voltunk valami aktívak, részben a még mindig fennálló vizesárok, részben a nyári lovastábor miatt, amit Andi tartott Csömörön. De azért voltam kinn, legeltettem, tutujgattam Luxit. Tegnap viszont felültem egy hét után, jó izomlázam is lett ma reggelre. Még a héten szeretnék menni néhányszor, szombaton ugyanis lelépek pár napra Olaszországba, utána viszont aug. 20-ig szabin leszek, uh a nyár utolsó pár hetét még lovazással tervezem tölteni.

A tegnapi edzés is elég lájtos volt, engem bevallom, borzasztóan aggaszt a vizesárok, félek, hogy beleesünk, Lux eltöri a lábát. Persze többen rámutattak, hogy több esze van ennél, de bennem akkor is az van, hogy valami baleset történik, és utána saját magam fogom hibáztatni, hogy elkerülhető lett volna. Tudom, hogy olyan vagyok, mint a Kisködmön c. mese, amikor a hülye család azon aggódik, hogy a majd megszülető gyereket agyoncsapja a káposztáskő, dehát ez van, ilyen az alaptermészetem.

Mindegy, azért léptünk, ügettünk, vágtázni nem mertem ebből kifolyólag. Érdekes, h Luxi is mennyire megérzi a bizonytalanságomat, alig akart ügetni, ott kellett csizmáznom, noszogatnom, persze ő is minden lehetőséget kihasznál, hogy ne kelljen megerőltetnie magát. :) Pont erről beszélgettünk tegnap Andival, hogy ő idézem "agybajt" (nem egészen így mondta :D) kapna Luxitól, mert a pörgős lovakat (ld. Szeli) szereti, nekem meg mennyire bejön Luxi lustasága, hogy egy hét után ráülhetek, és semmit sem csinál. Igaz, tegnap futószáraztam előtte, de anélkül is normális volt. Ilyen lovat akartam!

Egyébként annyira érdekes, hogy mi zavarja a lovakat: én aszittem, hogy be se mernek majd jönni a pályára, ami konkrétan körbe van véve földkupacokkal, amit a markoló termelt ki, ehhez képest leszarják. De a kitörőktől bezzeg fél Luxi. Szeli pályán pörgős, rebbenékeny, félreugik, terepen bátran megy előre, Luxi mint tudjuk lusta, viszont a tereptárgyakat nagy ívben kikerüli, esetleg lecövekel, és csak hosszas rábeszélésre megy el mellettük. Andi már volt kinn vele terepen, én még nem, majd még azt is tervezünk hamarosan.

Luxi nemesen néz

Szőrén

Van az az agykontrollos mondás, hogy egyre jobban agykontrollal. Hát nekem meg egyre jobban FineMindinggal. Csinálom ezeket a relaxációkat, és tényleg minden lovazásom egyre jobb.

Tegnapelőtt mondjuk nem voltunk valami aktívak, mivel a lovardában éppen munkálatok folynak, és körbe van árkolva a pálya. Házigazdánk felszólított, hogy ugrassuk át, mondtam, hogy inkább kihagyom. :) Úgyhogy "csak" pucoltam, legeltettem, tutujgattam. Azért írom, hogy csak, mert q jól éreztem magam, szerintem Luxi is. Olyan jók az ilyen lazán együtt töltött délutánok is, mikor nincs feladat, erre is nagy szükség van.

Ma azért drukkoltam kicsit, hogy mit fog szólni Luxi a vizesárokhoz. A pálya szélén már le volt döngölve egy kb. méteres szakasz, ott be tudtunk menni, Luxi magasról tojt a vizesárokra. Futószáraztam egy félórát, de olyan normálisan viselkedett, hogy a végén még föl is ültem rá csak úgy szőrén (nyeregalátéten) a futószáras heveder mögé. Kobakot, pálcát azért előrelátóan vittem le, illetve P. feldobott. Ja, ugyanis ráadásul egyedül voltunk a pályán, amire csak most döbbentem rá, hogy még ezen is lehetett volna aggódni, hogy Szelike nem volt ott. Ugyanis Andi ma nem ért rá, a párom kísért ki. Basszus, csak most jutott az eszembe.

Elképesztő, hogy az agyam egyszerűen kikapcsolja azokat a dolgokat, amitől régebben féltem.

Ez az a vigyor a fejemen, amit a Ferencz halála óta kerestem, és most visszajött...

Tipikus

A tegnapelőtti nap az pont olyan volt, ami a lóval való foglalkozás és az én lelkiállapotom kapcsolatának minden jellegzetességét produkálta jó értelemben véve.

Elég sok idő kimaradt (4 nap, úristen!), amióta utoljára voltam kinn, ebből kifolyólag kissé reszketeg lelkiállapotban érkeztem meg. Mindig szembesülök ilyenkor azzal, hogy Luxi mekkora egy dromedár. Mondtam is, hogy szerintem én ma nem ülök fel, úgyis régen volt földi munka, futószárazok.

Kantárral futószáraztam, úgyhogy azzal indult a foglalkozás, hogy kantározás közben otthagytam az egyik ujjam a zabla mellett, Luxi meg szépen ráharapott, részemről üvöltés, részéről döbbent hátraugrás. Szóval nem a legpozitívabb hangulatban kezdtünk. Utána még el is szöszöltem, hogy hova kapcsoljam a kikötőszárakat, mennyire húzzam meg.

Először Luxika látványosan szenvedett, pedig nem húztam be nagyon a fejét, utána mikor hosszabbra engedtem, akkor megint bemutatta ezt az "elugrándozok bakolva, és kirántom a futószárat" mutatványát. Annyi volt a különbség, hogy most higgadtan összeszedtem, tovább hajtottam, és fel voltam készülve, úgyhogy a továbbiakban nem tudta kirántani magát, illetve kb. 5 perc után elfogyott a lendülete. A futószárazás ezután eseménytelenül zajlott.

Nem mondom, hogy az első bakolása után nem dobogott a szívem, de az is max. fél percig tartott. Szóval rengeteget fejlődtem december óta, emlékszem, hogy akkor mennyire megijedtem az ilyen amúgy minimális mutatványaitól. Andi mondta is, hogy ezt csak futószáron csinálja, nyereg alatt tök normális. Nem is baj, ha vannak néha ilyen mozzanatok, nagyon hasznos a kapcsolatépítéshez, meg hogy tisztázzuk a vezető szerepet. Ezért is akartam kicsit földről dolgozni vele.

Tegnap folyt. köv., felültem, és nagyon kellemesen edzettünk, a végére Luxi már egészen bemelegedett, ütemesen ment, beleengedett a szárba, lelazult. Kapott is egy fél görögdinnyét csemegének.

Vicces légymaszk, ami reggelre persze a földön végezte.

Körmölés

Nagyon le volt már nőve Luxi patája, úgyhogy esedékes volt a körmölés. Érdekes, pedig nem maradt ki sok idő, de vagy az új táp, vagy a nyár miatt most sokkal gyorsabban megnőtt. Én a bábolnai zabmentes müzlit adtam neki, itt egy sportlovaknak való szintén zabmentes tábot kap (asszem Déli Farm nevűt), plusz széna ad lib. Andi nem volt itthon, úgyhogy levezényeltem tegnap a körmölést. Szeretem az ilyen szervezkedős dolgokat intézni, végül is a munkám is hasonló, fel tudom használni ezeket a tulajdonságokat a lovazás során is.

Mindként ló mintaszerűen viselkedett. Luxival tudtam, hogy nem lesz gond, ő nagyon jól viseli, sőt szereti, ha foglalkoznak vele, babrálják. Most is majdnem bealudt, mikozben vakargattam a homlokát. Szelikétől kicsit tartottam, de ő is teljesen nyugodt volt. Még a lovásznak sem kellett szólni, én adogattam a fogókat, ráspolyt. Kovácsinas leszek!

Utána levittük őket a jártatógépbe. Ott volt egy kis málőr, ugyanis Szelikét akartuk először bevezetni, de mivel Luxi még nem volt benn, ezért Szeli visszafordult, és bemenekült az istállóba. Luxi meg közben a hátam mögött 5 centiről kb. 150 decibellel beleordított a fülembe, aszittem szívinfarktust kapok. De aztán Szelit összeszedték a háziak, és lenyugodtak a kedélyek. Mondták is, hogy Szeli és Luxi nagyon össze vannak nőve, aminek örülök, mert Csömörön még nem voltak olyan jóban, de a költözés óta összecimbiztek. :)

Ezen egyébként gondolkoztam, hogy Lux miért ilyen vokális. Engem is mindig hív, mikor befutok, és pl. először átveszem a csizmám, és nem megyek hozzá oda egyből, már üvölt. :) Egyébként nem csődörös, de szeret nyeríteni. Az előző gazdái azt mondták, hogy a többi lóval domináns. Nálunk ezt nem nagyon volt alkalma kipróbálni, mivel nem ménesben van, hanem külön karámozva, úgyhogy erről nem tudok nyilatkozni. Amúgy semmi mást nem csinál, nem agresszív, nem ágaskodik. Kicsit utánaolvastam, hogy a heréltek mennyiben tartanak meg csődörös tulajdonságokat, a leírások szerint teljesen változó. Nem tudom, Luxi mikor lett kiherélve, feltételezem csikókorában, de ennyi megmaradt neki, hogy nyerítget. Váljék egészségére!

Aggódó arccal kötöm ki a félig alvó Szelit körmöléshez

Egyre jobban

Kihagytam most egy hetet a már említett konferencia miatt, és utána az első alkalom kissé nyögvenyelős volt, de az óra végére belerázódtam. Tényleg egyre jobban megy a lovaglás mostanában, dacára a hőségnek. Általában estefelé megyünk ki, 7 körül, uh. tegnap is 10-re értem haza. Felcuccolás, edzés, lecuccolás, mindig lezuhanyozzuk a lovakat utána, még pakolászni, rendet csinálni, elmegy az idő, de kellemesen telik.

Tegnap is hosszasan elszüttyögtem a nyergeléssel, kantározással, tettem fel fülvédőt, de elfelejtettem szegény állatot lefújni. úgyhogy küzdöttünk a legyekkel óra közben. Ez is olyan lutri, hogy mit nem szeret a ló. Fecóm borzasztóan utálta, ha befújtam, pedig mint tudjuk maximálisan béketűrő volt. Úgyhogy Luxihoz is először nagyon óvatosan közelítettem, nem is kötöttük ki, hogy nehogy rángassa magát, aztán meg se rezzent, teljesen jól viseli a sprayzést.

Tegnap az alábbiak zajlottak edzés közben: a fedelesben a házigazda és egy edző egy fiatal ló képzésével voltak elfoglalva: futószárazták, vezetgették, az edző felkapaszkodott rá oldalról, szoktatták a felüléshez, nagyon érdekes volt. Rengeteget tanulok itt a helyiektől!

Közben sportszerűtlen nehezítésként két hőlégballon (!) jelent meg a pálya fölött, franc se tudja, hogy honnan jöttek, lehet, hogy Dunakesziről, de olyan alacsonyan voltak, hogy hallottuk a süvítést, amikor forró levegőt engedtek a lufiba. Engem borzasztóan idegesítettek, de aztán elmentek másfelé. Érdekes módon a lovak a fülük botját sem mozgatták, feltételezem evolúciósan nics beléjük kódolva, hogy felülről támad valami, túl nagyok ahhoz, hogy pl. sasok felkapják őket. Pedig böhöm nagy lufik voltak! Szerintem észre se vették, vagy azt hitték, hogy felhő.

Mikor házigazdáék elmentek a csikóval, be mertem vállalni a vágtázást is. Előzőleg rudaztunk kicsit, mert a pályán volt két rúd ferdén kitéve, azon léptünk, ügettünk át. Vágtában még nem akartam átmenni rajta, de Luxika megcélozta a közepét, mondom, nem fogom már lebeszélni róla, ha ilyen lelkes, úgyhogy vágtában is volt minimális rúdmunka. Nagyon meg voltam Luxival elégedve, a vágtabeugratás is jól megy mostanában, úgyhogy minden oké.

Még mindig van 1-2 pont a pályán, amiket időnként enyhén kikerül. Lehet, hogy ott kicsit határozottabbnak kéne lennem, hogy menjen egyenesen, de én úgy vagyok vele, hogy na bumm, akkor mi van, ha ő ettől jobban érzi magát. Szoktam csizmázni, hajlítani, de nem nagyon csesztetem, nekem most fontosabb, hogy ne vesszünk össze, ne feszüljön be, mint hogy 20 centivel beljebb menjen. Majd idővel. Most úgy örülök, hogy már ilyen jó a kapcsolatunk. Mikor megérkezem, elémjön, érdeklődik, nyerít, nagyon cuki.

Motiváció

Ezen gondolkoztam, hogy a fenébe is, miért negyvenvalahány évesen kell rátalálnom egy olyan sportra, amihez igazán van kedvem? Node jobb későn, mint soha!

Írtam régebben, hogy semmilyen sportot nem űztem szívvel-lélekkel: aerobicoztam, úsztam, kocogtam, de egyiknél sem voltam igazán lelkes. Két dolgot szeretek csinálni a lovagláson kívül: gombászni, illetve túrázni. Apukám nyugdíjas tesitanár, és az egyik egri túracsoport oszlopos tagja, vezetője, amióta az eszemet tudom, vele járok a Bükkbe túrázni, de sajnos amióta nem Egerben lakok, ez elég ritkán történik. Gombászni a budai hegyekbe is szoktunk menni, de azért az sem túlságosan megerőltető. :)

A lovaglásnál viszont saját magamon is meg vagyok döbbenve: ha esik, ha fúj, ha 35 fok van képes vagyok heti 3-4-szer 50-60 km-t autózni azért, hogy fel tudjak ülni. Említettem a szúnyogokat az előző posztomban: mivel allergiás vagyok a szúnyogcsípésre, ezért nem csak kis piros folt keletkezik rajtam, hanem több centi átmérőjű fájdalmas dudor, de még ezt is elviselem a lovaglás kedvéért.

A pénzről nem is beszélve: szerencse, hogy most éppen megengedhetem magamnak, de ráadásul még sokba is kerül. Ló, bértartás, edzés, állatorvos, patkolás, felszerelések, ne adj isten kórházi tartózkodás, benzin. Ezért is vállalok másfél munkahelyet, mindezt egyedül teremtem meg, senki nem támogat.

Pozitívum viszont, hogy amióta idekerültem, több lett az időm, ugyanis a jártatógép miatt nem kell mindennap menni mozgatni a lovat hál' istennek. Most is pl. elmegyek egy külföldi konferenciára, egész héten nem fogok tudni menni, és nyugodt szívvel hagyom itt Luxit, mert tudom, hogy mindennap mozog, foglalkoznak vele, ha rossz idő van, akkor sem az istállóban áll egész nap.

Lehet persze ezen gondolkozni, hogy mennyire természetes ez a tartásmód, persze, az lenne az igazi, ha nagy mezőkön rohangászna ridegben, de annak is megvan az előnye-hátránya. Nekem az a véleményem, hogy mivel háziasított állatról van szó, irreális lenne úgy tartani őket, mint a vadlovakat. Persze rengeteg vitát olvastam már erről különböző fórumokon, amelyek általában nagyon sarkítottak és egyoldalú érvek mentén folynak. Nagyon sokféle körülményt kell figyelembe venni, és nincsen végső, legjobb megoldás. Mindenesetre én úgy érzem, hogy most majdnem a legjobb körülményeket biztosítjuk,  ami a lónak is jó, és az én élethelyzetemnek is megfelel.

Jártatógép. Forrás: Horseexpers [CC BY-SA 3.0 (https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0)]

Még a körülményekről

Az a helyzet, hogy nagyon sokat javultam, amióta átköltöztünk. Majdnem teljesen elmúlt a lovaglás előtti szorongásom. Gondolom ez két okból van:

Egyrészt jobban megismertem Luxit, megszoktam a mozgását, jobban megbízok benne, nagyjából biztos vagyok abban, hogy nem ugrik ki alólam (persze ez sose 100%). Másrészt ez a lovi tényleg a béke szigete, szinte semmilyen zavaró körülmény nincs. A lovak is hamar belerázódtak a rutinba: fenn a karámoknál nyergelés, felülés, már lovon lesétálunk a pályára, edzés, visszasétálunk, patamosás, vissza a karámba, jutifalat.

A pályát szokta Luxi nézegetni, ami nem mindig ugyanolyan. Házigazdáék is mindketten edzenek időnként, különböző pályák vannak felépítve, sőt mobil körkarám is néha. De ezt is fel tudja dolgozni két megnézés után. Annak is örülök, hogy ez a nézelődése sem ijeszt meg, pár hónapja ez még borzasztóan zavart, de miután rájöttem, hogy nézelődik ugyan, de nem ugrál, ezen sem idegesítem magam. Ha valami (pl. kitörő) nem tetszik neki, azt nagy ívben kikerüli egyszer-kétszer, ilyenkor hagyni kell, hogy megnézze, de utána szelíd noszogatásra továbbmegy, és nem foglalkozik vele a továbbiakban.

A szomszédban ugyan vannak házak, gyerekek, más lovak, fűnyíró, szamár (!) de max. a hangjuk hallatszik át, amire Luxi nem igazán érzékeny, inkább a vizuális ingerektől szokott megijedni, ha egyáltalán. Csömörön nagy mumus volt a ponyva, az itt nincs hál' istennek. A múltkori esésem is emiatt volt, amikor egy ponyva meglebbent. Egyébként pont azt beszéltük Andival, hogy nem is baj, hogy egyből az elején leestem Luxiról, legalább túlvagyok rajta. :) Mondjuk az sem feltétlenül megoldás, hogy elkerüljük a ponyvát, lehet elkezdeni érzéketleníteni egy idő után. Majd szeretnénk terepezni is, mert gyönyörű a környék

Még házigazdáékről: a múltkor edző is volt, hát egy olyan ugróedzést néztem végig, hogy szemem-szám elállt tőle. Eddig ilyet max youtubeon láttam, S., a házigazda nagyon profi. Ráadásul Luxi egyik unokatestvérét lovagolta, anyai nagyapjuk, Doliart közös.

Nagyon meleg van

Utoljára Pünkösdhétfőn voltam a lovamnál, a héten benn kellett lenni a munkahelyemen, illetve nem is konkrétan az irodában, hanem kedden egy konferencián, szerdán az unokaöcsémék évvégi ünnepsége volt, csütörtökön meg képzést tartottam, úgyhogy csak tegnap tudtam kimenni Luxihoz.

A héten Andi és Cs. ült rajta, de eléggé el voltam kenődve, mert egyik alkalommal nagyon makacskodott. Csinál néha olyat, hogy egyszerűen nincs kedve menni, és olyankor ellenkezik. Én pl. ilyenkor nem tudom beugratni vágtába. Háta nem fáj, foga nem fáj, lábai rendben vannak, sima hiszti. Máskor viszont mint a kisangyal. Mondjuk ezt most betudtam annak, hogy kb. 1 hete költöztünk át, és annak idején Csömörön is ennyi idő után hisztizett be. Most egyébként sokkal hamarabb beszokott, mint amikor Egerből elhoztuk, gondolom amiatt, hogy a gazdái nem változtak (Andi, én foglalkozunk vele a legtöbbet, + Andi két lovasa, Cs. és B.)

Tegnap is kenyérre lehetett kenni. Elég későn mentünk ki a hőség miatt, de már olyan 7-fél 8 körül teljesen kellemes idő volt. Igaz, mikor fel akartam rá ülni, majdnem lefordultam nyereggel együtt, nem húztam meg ugyanis kellőképpen a hevedert. Szerintem fogyott pocakból, viszont izmosodott, amióta itt vagyunk, mert elkezdett jártatóban menni azokon a napokon, amikor nem ülünk rajta.

A pályán ugyan először megtekintettük az ugrásokhoz kitett akadályokat, de a második ránézésre már nem foglalkozott velük. Andi közben Szelikével rótta a köröket, mi bemelegítettünk, és utána az utóbbi idők egyik legjobb edzését produkáltuk. Luxi lelkes volt, ügetett, vágtázott, az óra végén már nagyon szépen kereste a támaszkodást a száron, keretben ment, teljesen el voltam tőle ájulva. Utána lábmosás, leszivacsolás, kaja. Csak a végén nagyon összecsipkedtek minket a szúnyogok.

Én nem tudom, mitől függ ez, hogy milyen az edzés. Nekem is lehet rossz hangulatom, Luxi is lehet rossz passzban, olyankor elég hervasztó, de most pl. teljesen rendben volt minden. Vicces mémek alapján más is így van ezzel, úgyhogy gondolom ez normális, mivel egy érző lényről van szó. Az érző lény nagyon bújós is volt utána, érzelmesen álldogálltunk együtt a patamosóban.

Amíg ilyen meleg van, inkább estefelé megyünk, reggel nagyon süt a nap.

Ja, még ami nagyon jólesett, az az volt, hogy a házigazdáim mindketten ismerték Ferenczet még fénykorából, és nagyon elismerően emlegették, hogy én milyen lelkiismeretesen foglalkoztam vele öreg napjaira. Sokat jelent ez nekem, mivel igazi lovasemberekről van szó, és ha ők ilyen jó véleménnyel vannak rólam, az nagy megtiszteltetés! Egyébként Andi is ugyanezt mondta még annak idején, hogy Csömörön mindenki értékelte a gondoskodásomat.

Nem akarom elkiabálni...

... de edig egész jól alakulnak a dolgok. Nagyon nyugis a környezet, mivel eléggé kiesik, viszont cserébe madárcsicsergés, zöld, fák, stb. Azon vihogtunk a második futószárazás alkalmával, amikor letört egy faág az egyik fáról, és Lux minimálisan megugrott, hogy itt csak természeti katasztrófáktől lehet megijedni. Mondjuk az első futószárazáskor akkorákat ugrált, hogy nagy gödrök keletkeztek a homookban, de én arról hál'istennek lemaradtam. :) Gondolom ki kellett engedni a gőzt a stressz után. A sportlovi azért elég ipari környezetben van, viszont sokkal könnyebben megközelíthető. Valamit valamiért.

Mindenesetre Lux szemmel láthatóan jól érzi magát. Nem csoda, minden lónak van egy különbejáratú boxa a karámon belül, úgyhogy egyrészt egész nap friss levegőn vannak, másrészt nem kell őket ki-be hordani, ami a lovásznak mindenképpen könnyebbség. Harmadrészt a karámok egymás mellett helyezkednek el, a lovak látják egymást, viszont villanypásztorral elválasztva, úgyhogy békesség van.

Két futószárazás után B. már fel is ült rá, minden rendben ment, úgyhogy tegnap én is megkockáztattam. Igaz, hogy B. előtte levágtáztatta, meg Szeli is a pályán volt Andival. Már előtte néztük a pálya széléről, hogy jön a vihar, hát pont akkor kezdett el esni, mire felültem, de legalább kicsit léptem, ügettem, tök jól ment. A fedelesbe még nem akartunk bemenni első alkalommal ilyen armageddonban, úgyhogy felsétáltunk a patamosóhoz, visszatettem Luxit a karámba, aki boldogan ázott, de nem is bántam, mert már nagyon poros volt.

Ma folyt. köv.

Pipacsos rét a lovihoz vezető úton.

Költözés

"Jövünk, megyünk. Elindulunk, megérkezünk. Döntéseket hozunk. Éljük az Életünket."
Ezt annak idején a Chili és vanília blogon olvastam, mikor a Mautner Zsófi hazaköltözött Brüsszelből,  és nagyon megtetszett nekem az idézet. Két dolog jut erről az eszembe:
1. Jézus, Mária, több, mint 10 éve olvasom a blogját! El is mentem néhány étterembe Brüsszelben, amit ajánlott annak idején.
2. Ő q jó döntést hozott, mikor hazaköltözött, mert utána lett igazán sikeres.

Remélem, mi is jó döntést hoztunk, ugyanis tegnap elköltöztünk Csömörröl. Fájó szívvel ugyan, mivel én nagyon szerettem itt lenni, de a fedeles hiányát nagyon megéreztük. Két munkahelyem van, rengeteget dolgozom, alig tudom kiszorítani így is a lovazással töltött időt, nem tudok bármikor menni. Különösen az utóbbi hetek esős időjárása miatt, szóval muszáj volt olyan helyre menni, ahol van fedeles.

Óriási mákunk volt, itt is köszi B.-nek, végül is az ő barátai fogadtak be a saját lovaik mellé. Fót környékén laknak, és mivel profi lovasok, van fedelesük is, jártatójuk is. Itt kaptunk helyet Luxnak és Szelinek, aki versenyre készül B.-vel, úgyhogy nekik is muszáj volt az edzési lehetőség időjárástól függetlenül.

Nagyon el voltunk kenődve a költözéskor, végül is 3 és fél éve nyomom itt, rengeteg minden köt ide, itt kerültem le a futószárról, itt lettem felestartó, itt lett saját lovam.

"Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallnod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendőig tanultam… akarom mondani: jártam iskolába.

S mily eseménydús három esztendő!

1. Itt kezdtem verseket  csinálni – –

2. Itt voltam először szerelmes – –

3. Itt akartam először szinésszé lenni." (Petőfi)

Ma ilyen idézetes kedvemben vagyok. Szóval csütörtökön beállított Józsi, aki már Egerből is hozta Luxit. Úgy gondoltuk, hogy majd Luxi problémamentesen felmegy a lószállítóra, hát ő nem így gondolta. Jó húszperces kínlódás után vegre sikerült nagy nehezen felterelgetni futószárakkal két oldalról. Ezen még dolgozni kell. Kb. 10 évet öregedtem a feltuszkolás alatt. Nekem ráadásul el kellett rohannom tanítani, mondtam már, hogy sokat dolgozom? Mindenesetre utána már nem volt gond, Andiék átvitték, lement, táplálkozott.

Ma, mire kiértem, Andi már lefutószárazta, utána tök normálisan viselkedett. Előtte annyira nem, de akkor szerencsére még nem voltam ott. :) Adtam neki répát, müzlit, és hosszasan vakartatta magát, azért szerintem most ő is átgondolta az életétt. :) Holnap folyt. köv.

Mindenesetre Andi marad az iskolalovakkal Csömörön, uh onnan sem fogok elszakadni, szeretnék Angira is felülni időnként.

Jól sikerült portréfotó (nem) Luxiról az új helyen.

Mostanában

Mit is csinálunk mostanában? Az esős idő  miatt sajnos elég sok alkalmat kihagytam, de azért igyekeztünk mozgatni Luxit. Tegnap végre jó idő volt, először felültem rá én, B. "edzett", utána felült rá B., és levágtáztatta. Azért írom idézőjelben az edzést, mert B. nem az edzőm, de jóval profibb, mint én, és amikor együtt lovagolunk akkor tulajdonképpen edz, bár ő ezt tagadja. :) Ügetésben már elég jól mentünk Luxszal, azt gyakoroltuk, hogy egyrészt ne emelkedjek ki annyira ügetés közben, másrészt Lux száron legyen, ami tök jól is ment, miután B. kicsit összelovagolta, és én visszaültem még ügetni.

Ezt hívják úgy a pedagógiában, hogy úgy tanuld meg, hogy közben csinálod (learning by doing), mivel így megvolt az az érzésem, hogy milyen a ló, ha keresi a támaszkodást, utána már egyedül is fogom tudni kivitelezni. Még több gyakorlás után. :) Vágtabeugratásnál még mindig problémáim vannak, nagyon visszatartom a lovat, de B. alatt gyönyörűen ment. Ez nekem is reménykeltő, hogy majdcsak menni fog valamikor. Aztán megnéztük B. ugróedzését Szelivel, jövő hétvégén készülnek versenyre Ócsán.

Nem akarom elkiabálni, de sokat javultam az utóbbi időben, kezdem megszokni Lux mozgását, és időnként már az az érzés is felvillan bennem, ami Ferenczel megvolt. Csak alakulunk idővel!

Mondjuk most kissé hátráltat, hogy strukturális változások lesznek a loviban, hogy mást ne mondjak, megszüntetik a fedelest, ami azért elég rosszul érintett. A lenti pályán persze kiválóan tudunk edzeni, de pl. péntek délután emiatt le kellett fújni az edzéseket, mert leszakadt az ég, pont mikor kiértem.

Ezt a répa-párt találtam.

A tegnapi nap Lux szemszögéből

A párom átküldött egy nagyon vicces írást arról, hogy mit gondolnak a lovak a Kentucky Derbyről. Ezen felbuzdulva megírtam a tegnapi edzést Lux nézőpontjából is, íme:

"Tegnap megint jött a stöpszli szőke. Bevitt abba a nagy, poros hodályba, amibe néha szoktunk menni. Nem tudom, miért, odakinn is teljesen rendben lett volna. Végül is víz jön felülről, nem? Az teljesen oké nekem, dehát ők tudják. Ott volt a hisztis kiscsaj, meg a morcos nyanya is. A hisztis kiscsaj körbe-körbe szaladgált a kötélen a vékonyabb szőke körül, a morcos nyanya meg körülöttem kocogott egy másikkal a hátán. Néha rásunyítottam, de akkor a stöpszli szőke a fülemet csapkodta, úgyhogy ezt abbahagytam.

Egy idő után észrevettem, hogy a hodály közepén még nincsenek lábnyomok. Biztos van ott valami lóevő szörny a homok alján. Ezért mikor a stöpszli szőke azt akarta, hogy menjek át azon a részen, visszahőköltem. De akkor meg az oldalamat rugdosta. Vonakodva átmentem, végül is az ő baja is, ha lehúz minket a mélybe valami. De aztán nem volt ott semmi hálistennek. De honnan lehetne ezt előre tudni, kérem?

Utána visszamentünk a szobámba. Láttam, hogy a szőke kezében van a rémisztő zajos valami. De eszembe jutott, hogy abban a múltkor finom, édes narancssárga csemege volt. Megörültem neki, és szóltam, hogy ki ne hagyjanak belőle. Most is adtak, de közben ott csápolt előttem a zörgőssel. Vajon miért?"

Javulunk

Néhány nagyon nyögvenyelős lovaglásom volt az elmúlt napokban. Olvasgattam viszont sokat a pozitív gondolkodásról, és most éppen azon gondolkozom, hogy lehet, hogy át kéne nevezni a blogot bátor lovasra, mert az is pozitív üzenetet közvetít. Ámde így nem találják meg esetleges más beszari lovasok. Fogós kérdés!

Viszont ma reggel kimentem elég rossz körülmények között, mert esett az eső, és a fedelesben voltunk, ahol Luxi meg szokott ijedni, de érdekes módon már amikor mentem ki, egyre nyugodtabb voltam. Jót tettek az olvasmányok, meg egy kollégámnak van egy nagyon klassz relaxációs oldala, ezt szoktam mostanában csinálgatni:

http://fineminding.hu/meditaciok/

Kivonultunk a Három Hisztissel a fedelesbe: Szeli, Angel, Lux. Szelike csak úgy alapból ijedős, fiatal, rebbenékeny kanca. Angelke nem ijedős, viszont ő az, amit az angol buddy sournak hív, haverokhoz kötődik, nem szeret egyedül lenni, úgyhogy vele volt a legkevesebb baj. Luxi meg olyan, mint a gazdája: szereti túlgondolni a dolgokat.  Most is igazából végig nem csinált semmit, egyszer lépett kicsit félre, mikor valakik odakinn valamiket pakoltak, de az is minimális volt. Ellenben az óra végére kitalálta, hogy a kör közepén még nincsenek patanyomok, sima a homok, és ő akkor oda nem megy bele. Áááááááá! :) Szóval sokszor csináltunk körben váltsokat, meg kisköröket, meg egyre kisebb koncentrikus körben mentem a közepe felé, és érdekes, akkor már nem volt olyan ijesztő.

Szóval az edzés nagyon jól sikerült,  most először éreztem, hogy meg tudom nyugtatni, én vagyok, akiben megbízhat, úgyhogy ez nagyon sikeres volt! Mondta az edzőm is, hogy látszott, hogy túlléptem magamon.

Szidom itt mindig a lovakat, hogy mennyi eszük van, de ezt most ünnepélyesen visszavonom: pár nappal ezelőtt, de inkább 1-2 hete kondicionáltuk Luxit a lovászunkkal együtt a nejlonzacskókhoz, mégpedig úgy, hogy beletettük a répát a zacsiba, és vegye ki belőle. Először persze nagyon rémisztő volt, de utána lelkesen dugta bele a fejét. Én erről már teljesen elfeledkeztem, és ma elővettem egy nejlonzacskót, hogy viszek haza lótrágyát kertészkedési célokra. Erre Luxi egyből érdeklődött, nézte, hogy hol van benne a répa. Úgy megörültem, egyből adtam is neki, természetesen a zacskóból, és amíg ette, addig morze karjelzéseket adtam le a zacskóval. :)

Még majd a ponyván való átlépést is akarjuk gyakorolni.

Ez még a hétvégén volt, mikor nem esett az eső.

Döntések

Nem akarom most nagyon hosszan magyarázgatni, mert rájöttem, hogy az sem tesz jót, ha sokat beszélek róla, de úgy döntöttem, hogy nem adom el Luxit. Nagyon szép, egészséges, jó természetű ló, kicsit ijedős, de ezt nekem kell tudni megtanulni kezelni. Kb. nyár végén visszatérek erre a kérdésre, és megvizsgálom, hogy akkor hogy érzek. Ha még akkor is vannak kétségeim, akkor átgondolom a dolgot.

Mindenesetre ebből is látszik, hogy főleg az első időszakban nem reprezentatív felmérésemre alapozva (körbekérdeztem az ismerősöket), minden újdonsült lótartóban nagyon sok kétség merül fel, hogy összeillenek-e a lovával, tudja-e kezelni, ő-e a megfelelő ló a számára. Legyen ez egy tanulság mindenkinek!

Photo by Kaboompics .com from Pexels

Ups and downs

Sajnos az amúgy jól sikerült terepnek az volt számomra az egyik tanulsága, hogy Angin sokkal biztonságosabban érzem magam, mint Luxin. Ettől kissé összeroppantam. Az se segített, hogy kedden orkánerejű szél volt. Amíg a körkarámban voltunk addig nem is volt semmi baj, de amikor utána legeltünk, akkor Luxi teljesen bestresszelt, hogy rajta kívül nincs kinn senki, horkantgatott, rémülten forgatta a szemét, csak akkor nyugodott meg, mikor már benn voltunk az istállóban a haverokkal. Ja, és az udvaron feltűnt használaton kívüli terepjárók is nagyon ijesztőek. Én meg persze ettől stresszeltem be, hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam. Ez az ijedőssége nekem nagyon nem komfortos. Egyébként ez inkább földről rémít meg, merthogy akkora, mint egy ház.

Mikor az edzőm realizálta, hogy milyen ramaty lelkiállapotban vagyok, szerintem igen jó pszichológiai érzékkel azt javasolta, hogy tegyem fel Luxit a lovasok.hu-ra, az leveszi rólam a felelősséget, és még ha van rá jelentkező, akkor sem muszáj eladni. Na, zokogva megírtam a hirdetést, feladtam, és érdekes módon a görcs teljesen kioldódott a gyomromból. Közben el is kellett mennem pár napra egy konferenciára, és mikor ma kimentem a loviba, kb. az utóbbi idő egyik legjobb edzését produkáltuk.

B. ült Szelin, én Luxin, először léptünk, bemelegítettünk, beszélgettünk, utána külön dolgoztunk ügetésben csináltam feladatokat, nagykörök, kígyóvonalak, kézváltások, stb. B. felhívta a figyelmemet, hogy Luxinak hátrafelé állnak a fülei, figyel rám, illetve szépen kereste a támaszkodást a száron. Nézelődött most is az elején, de aztán koncentráltabb lett. Vágtázni most nem vágtáztunk, mondván, hogy sikerélménnyel fejezzem be, mert a beugratásnál is szoktak gondok lenni részemről.

Utána is még hosszan elszöszmötöltem a karámban. Egyébként (majdnem) mindenki igen cuki volt, rengeteg támogatást kapok a lovardában. Az a helyzet, hogy ha az ember őszinte, akkor viszonylag kevesen nem megértőek. Idősebb, tapasztalt lovasember bértartó kollégám megállapította, hogy Luxi egy igen jóindulatú, jófejű ló, és nőjek fel a feladathoz. A jóindulatú ló közben meleg tekintettel az arcomhoz dugta a fejét, és utána nemes egyszerűséggel rátette az állát a fejem tetejére, kár, hogy nem fényképezte le senki.

Szóval ez egy nagyon nehéz, érzelmi izé nekem, majd meglátjuk, hogy hogy jövök ki belőle. Ami még nagyon sokat segített, hogy elolvastam az alábbi könyvet:

Marha mákom van, hogy tudom olvasni az angol szakirodalmat, mert magyarul szinte semmi nincs erről. Majd ha nyugdíjas leszek, lefordítom ezt a könyvet, mert szerintem mindenkinek rengeteget segítene.

Az első terep

Nagy várakozással készültem az első terepünkre a húsvéti hosszú hétvége alkalmából. Az volt a terv, hogy kijön B. (rutinos gyakorlott lovas, ld. egyik előző bejegyzésemet), ő ül Luxira, én ülök Angira. Először lelovagoljuk a lovakat, utána kisétálunk ide a sportlovi mögé az úgynevezett kis körre, ami kb. negyedóra.

Minden a tervek szerint zajlott, a nagypályán voltunk egy jó háromnegyed órát, én Angival bemelegítettem, utána ügettünk, vágtáztunk. Angika nagyon energikus volt, de ez kb. 3 vágtakörig tartott, utána lenyugodott. B. is nagyon szépen elengedetten, hosszú száron vágtázott Luxival, ezt kéne még sokat gyakorolni, hogy élvezet legyen neki a munka, ne kötelesség. Még nagyon benne van a díjlovas összeszedettség.

Utána kisétáltunk a mezőre, ahol ad hoc csatlakozott hozzánk meglepetészerűen Monty is azzal a szimpatikus leánnyal, aki mostanában lovagolja. Minden teljesen rendben ment, minden ló normális, nyugodt volt. Luxi Angival nagyon jól kijött, Montival már kevésbé (pasik!), aki ott röfögött a fenekénél, akkor azért megkértük őket, hogy vagy előre, vagy hátrább menjenek, de nem volt konflikt. Luxi befelé jövet ódzkodott attól a fekete ponyvától, amivel a szénája van letakarva, de az sem volt vészes.

Úgyhogy megállapítottuk, hogy csak így tovább, legközelebb én ülök Luxira. Nagyon örültem, hogy ilyen nyugodt volt, pedig ment el mellettünk autó kicsit távolabb, kirándulók napoztak az ösvény mellett, de nem csinált semmit. Nagy kő esett le a szívemről! A mentőmellényemet (gerincvédő) azért felvettem előtte.

Végül patamosás, patazsírozás, legelés, karámba széna, friss víz, és eljöttünk. Az utóbbi időszak egyik legjobb lovazása volt nekem!

Lóval asszisztált önismereti képzés

Múlt szombaton lóval asszisztált képzésen vettem részt a Natív Method szervezésében a vasztélypusztai Cavallo lovasudvarban. Tudjátok, hogy egyrészt igyekszem sokat dolgozni a saját félelmeim legyőzésén, másrészt a módszer is nagyon szimpatikus volt, ezért úgy gondoltam, hogy belevágok. Azért választottam a Natív képzését, mivel őket Tóth Bettina is ajánlotta, aki nagyon sokat segített nekem Ferencz halálakor, tudtam, hogy nem lehetek rossz helyen.

Kb. egy óra alatt értem oda a várost megkerülve északról, Ürömről mentem mindenféle kanyargós utakon, de már a táj miatt is érdemes volt. Sajnos elég hideg, esős időnk volt pont aznap, ezért részben a legelőn, részben a fedelesben zajlottak a lóval való gyakorlatok.

Már nagyjából ismertem az alapelveket, amiket a képzés során követtünk: a ló visszatükrözi a mi érzelmeinket, viselkedésünket, illetve megérti a testbeszédünk által közvetített jelzéseket.

Natasával, a képzés vezetőjével kis elmélet után relaxáló légzőgyakorlatokat tanultunk. Ezt érdemes mindennap gyakorolni, így fizikailag is nyugalmat közvetítünk a lónak. Utána a legelőn ismerkedtünk a ménessel, együtt voltunk a lovakkal. A további feladatokat a fedelesben végeztük, először vezetőszárral, utána szabadon, csak a saját testbeszédünkkel igyekeztünk kommunikálni a lovakkal, elvégezni a gyakorlatokat.

Számomra az volt a képzés egyik legérdekesebb tanulsága, hogy beszariságomat túlzott határozottsággal igyekszem leplezni, ámde mivel ez nem őszinte, ez is befeszülést okoz úgy nálam, mint a lónál. Úgyhogy a továbbiakban ezt igyekszem gyakorolni, a természetes, nyugodt nonverbális kommunikációt.

Jó szívvel ajánlom a képzést mindenkinek, lovasoknak, nem lovasoknak egyaránt!

Nekem ez a kép nyugalmat sugároz.

Frontátvonulás

Húzós két hét van mögöttem: munkahelyen pályázati beadási határidők voltak, kidolgoztuk a belünket. Ebből kifolyólag már egy hete nem csak a mamára gondolok, hanem fáj a fejem. Meg a frontok. Szóval nagyon ramaty állapotban voltam a héten, csütörtökön-pénteken ki sem tudtam menni. Ma se voltam a topon, de már úgy voltam vele, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is kimegyek, hétfőn láttam utoljára a lovamat.

Ilyenkor is van foglalkozva vele, hogy szép magyartalanul mondjam, Andi vagy ráül, vagy haladóbb lovasokat ültet rá. Nem azért, mert amúgy nagyon tele lenne, de sajnos ha nem megy mindennap, kicsit szűrődik (bedagad, bevizesedik) a hátsó lába. Az előző helyén jártatógépben ment, sajna az nálunk nincs, uh mozgatni kell. Nagyon normális egyébként mostanában, mikor beütött a tavasz, akkor volt 1-2 dilisebb napja, de ez gyorsan elmúlt.

Szóval ma Szeli volt felestartójával, B-vel mentünk ki, aki először lelovagolta Szelit, utána felült Luxra, kicsit bemelegítette, léptek, ügetgettek, vágtáztak, aztán átadta nekem. Főleg az ütemességet gyakoroltuk, hogy normális, élénk tempóban menjen előre, ne tötymörögjön, illetve a vágtába beugratást. B. szerint Lux kissé össze van zavarodva, mivel nem adom jól a segítségeket, ezért nem tudja, hogy tonképp mit kéne csinálni. Ugye ő nem egy iskolaló, aki megszokta a rémesen lovagló kezdőket. De éppen emiatt jó nekem, mert meg kell tanulnom összehangolni a segítségeimet. És így szépen ment is a vágtába ugratás pálca nélkül is. Andi is ezen a véleményen van, idézem: - Dasmi egy makacs, rosszul képzett ló, elkalimpálsz rajta. kicsit pálcázod, aztán beugrik. Lux egy makacs, jól képzett ló, ő akkor ugrik be, ha jól adod a segítségeket.

A jól képzett ló. Van is egy ilyen című alapmű. A másik "A jól képzett lovas", ezen még dolgozunk.

A szoszédban zajló építkezés miatt ezúttal nem flexeltek, hanem emberek fekete nejlon ponyvákat teregettek egy konténer tetejére. A lovak a fülük botját se mozdították. Komolyan, tiszta kiképzés.

Ja, beküldtem vagy egy hónapja a lóútlevelét a meglepő módon lóútlevél irodába. Várom, várom, már rájuk telefonáltam a héten, aszittem, elveszett a postán, de kiderült, hogy még kotlanak rajta, ennyi ideig tartott a tulajdonos átíratása. A jövő héten tán kiküldik.

Edzés hagyományos módszerrel

Nagyon eseménydús volt a hétvégénk

Szombaton kimentünk, és a párom segítségével a fenti kispályán szabadon hajkurásztuk Luxot jó félóráig, amiből kb 10-15 perc vágta volt. P. szerepe az volt, hogy a bejáratnál állt, és amikor Lux odaért, akkor vészjóslóan csapkodott a pót-ostorrral, én meg középen hajtottam. Nagyon szépen dolgozott, mármint a ló :), szóra ment a lépés-ügetés, a vágta először annál kevésbé, de aztán belejöttünk. Mondjuk akkor kicsit hülyén éreztem magam, mikor arra jött három bértartótársam, és döbbenten nézték, ahogy Lux után rohangászok az ostorrral, és magas, visító fejhangon azt kiabálom, hogy -Vágta, vágta! Mindezt kobakban, Tászler Melinda lovasbalesete óta földi munkához is inkább felveszem, biztos, ami ziher.

A végén viszont már a szabadidomítás is szépen ment, Lux teljesen magától, ostornyi távolságra jött körülöttem, mintha zsinóron húznák csak testbeszéddel, illetve hangsegítségre, nagyon büszke voltam rá. Kár, hogy nem videóztuk le, majd legközelebb.

Vasárnap először szintén a kispályán kezdtünk, de valami flexelés ment a fedeles mögött, úgyhogy megkértem Andi, hogy vonuljunk le a nagypályára, ami jóval nyugisabb. Mivel előzőleg majdnem félórát léptünk, egyrészt én is, meg a ló is bemelegedtünk, úgyhogy nagyon jó edzést tartott Andi osztályban, még Dasmi volt lent velünk a lovasával. Ez volt az esésem óta az első normális edzésünk. Jól ki is fulladtam, romlott a kondim.

Elég sokat ügettünk, illetve azt gyakoroltuk, hogy pálca nélkül be tudjam ugratni vágtába. Hát, ez megint problematikus volt, a végén rápálcáztam, aminek következtében Adri leírása alapján Lux egy szerinte nindzsa-rúgást mutatott be oldalra, én csak sima bakolászásnak éreztem. Andi szerint "válaszolt" a pálcára. :) De utána tényleg úgy ment pálca nélkül is, mint a kisangyal. Úgyhogy ezt nagy sikernek, és áttörésnek éltem meg. Egyrészt nem ijedtem meg a bakolástól, másrészt az esésem óta végre visszarázódtam, sokkal több lett az önbizalmam, kezdünk már Luxival összeszokni.

Egyébként ő is sokkal relaxáltabb, úgy látszik, kellett neki ez a három hónap az akklimatizálódáshoz. Kicsit fogyott is a költözés után, de ezt már visszahízta. Azért is megy nehezen a csizmasegítség, mert csak valami nagy, kövér tömeget érzek a sarkamnál, nem tudom elég erősen megnyomni. :) Az előző helyén ugyanis sarkantyúval lovagolták, mi meg azt még nem szeretnénk az én rapszodikus lábtartásom miatt. Vettem ugyan egy műanyag sarkantyút, de az Andinak  (Yoda mester) van fenntartva.

Utána legelés, patamosás, szénázás, jól elvoltunk. Történt ugyan egy kis málőr, az egyik kezemben a vezetőszár volt a végén a lóval, a másik kezemmel meg meg akartam nyitni a karámnál a vízcsapot, ami valszeg tavaly óta nem volt megnyitva, úgyhogy óriásit spriccelt. Én térdig vizes lettem, Lux meg kiugrott oldalra, de szerencsére csak a legközelebbi fűcsomóig ment, úgyhogy simán begyűjöttem két méterrel messzebbről, nem volt pánik.

Ez nem az a csap, hanem a fönti, csak én is nagyon szomjas voltam

Edzés saját módszeremmel

Ma nagyon kellemes délutánt töltöttem a lovardában, bár nem sok kedvem volt kimenni. Egyrészt hétfőn Lux Andi elmondása szerint nagyon rossz passzban volt, futószárazáskor ellenszegült, hisztizett, mire Szelike is úgy megijedt, hogy leesett a lovasa. Úgyhogy Andi megkért, hogy kedden jól hajtsam le. Ez meg is történt, kapicánnal, futószáras hevederrel vagy 3/4 órát körkarámoztunk. Tegnap ebből kifolyólag teljesen normális volt, illetve ma is. Szerintünk a hidegfronntól zakkantak meg hétfőn.

Másrészt ma nagyon kialvatlan voltam, mert tegnap hajnali kettőkor feküdtem le, a Netflixen néztem ugyanis egy tök jó vérfarkasos sorozatot. :) Utána meg még olvastam. Úgyhogy ma elég nyúzottan mentem ki, de ehhez képest az utóbbi időszak egyik legjobb lovazása volt. Gyönyörű időnk volt, Andi Szelin ült, én Luxon, a lenti nagypályán voltunk, és a saját ritmusombam, lazán, nyugisan sétáltunk, nézelődtünk, utána hosszabban ügettünk, tanügettünk, vágtáztunk pár kört mindkét kézre.

Ugyan a vágtánál szívatgatott, de a harmadik nem-beugrásnál megmérgelődtem, és "Szórakozz te a mezőhegyesi nóniusz nagymamáddal!" felkiáltással határozottabb lettem, és szépen vágtáztunk, tök kényelmes volt Luxika.

Utána kapott almát, répát, megtömtem a vicces mini-szénahálóját, és hazajöttem pályázatokat írni, mert azzal kissé le vagyok maradva. Folyt. köv szombaton!

Cihelődünk a nagypályán.

Nyírás

Ma tulajdonképpen szerettem volna felülni, de ez csak kb. negyedórára sikerült. Kimentem olyan negyed 2 körül, futószáraztam Luxot a megijedős helyen, ahol újfent megijedt valamitől, én nem tudom, mi a fene lehet ott. Aztán felültem, de mivel Andi már végzett az edzésekkel, és bement, csak léptünk egy keveset, minimálisan ügettünk. Közben Adri legletette Dasmit, hogy legyen társaság.

Viszont közben befutott a lónyíró leány, úgyhogy bevonultunk az istállóba. Dasmi volt az első, és úgy volt, hogy Szeli a második, akit kicsit bebódított Andi Sedalin pasztával. Mi közben kimentünk legelni az istálló elé. Ahol legeltetni szoktam, mindenféle jó kocsik álltak, egy Jaguár többek között, és pont mellettünk egy Ferrari. Gyorsan odébbvittem Luxot, mondom, megijed itt valamitől, oldalbarúgja a Ferrarit, aztán fizethetem.  Átvezettem a Corsám mellé, azt rugdoshatja. :) De nemsokára jött a felszólítás, hogy Anikót és Luxot várják a patamosóban.

Lux a patamósótól döbbenten visszahőkölt, ugyanis Dasmika összes lenyírt szőre ott volt a padlón, úgyhogy a folyosón nyírtuk. Andi, mint egy prófétanő, közölte, hogy Lux már rutinos nyírt ló, legyen ő a jó példa Szelinek. Tényleg nagyon jól viselte, a végére már lötyögött az alső ajka, úgy lelazult. Írtam a múltkor, hogy kifejezetten szereti, ha babrálják. Úgyhogy nagyon meg voltam vele elégedve.
Szeli annál kevésbé élvezte, neki még kellett bódítót adni, de aztán ő is sorra került.

Utána patát ápoltunk, bekentem patazsírral, befújtam Hippo-Sol sprayvel, sörényt nyírtam, úgyhogy most borzasztóan kulturáltan kezd kinézni. Rendeltem neki még régebben egy szénahálót a netről, amiről kiderült, hogy kb. focilabda méretű. Mondom, ha már itt van, próbáljuk ki, megtömtem szénával, és elég magasra feltettem. Hát Luxi iszonyú jól szórakozott vele, szerintem ezt inkább ilyen játéknak szánták.

Félig nyírt ló.

Szokásos vicces szelfi.

Lux, a playboy

Tegnap Lux új oldalára derült fény: a playboy. Mikor kiértem, már egy kissé megszeppent ismeretlen leány ápolta a boxban, Panka barátnője. Ugyanis Panka lovastársam ült rá tegnap,aki teljesen odáig meg vissza van érte, hogy milyen cuki, kényelmes, selymes szőrű, stb. Mellesleg sokkal jobban is lovagol, mint én. Úgyhogy tegnap megfigyelői szerepet töltöttem be, illetve intéztem a tápot, mert azt is hozták 5-re.

Szóval lement az edzés, minden oké volt, mi Andival a pálya szélén fagyoskodtunk, ő adta az instrukciókat. Utána még patát mostunk, és a lányok hosszasan legeltették és ajnározták Luxot, aki ettől teljesen elájult, sütkérezett az imádatban. Hozzám dörgölte a fejét, bújt, nagyon élvezte, hogy a figyelem középpontjában van. Mikor visszavittük a boxba, még a szomszéd fríz kancával is összeszagolt, mondhatni flörtölt. Egyébként egyáltalán nem viselkedik csődörösen, mivelhogy herélt, de úgy látszik, szeretni a tutujgatást. Ezen ne múljék, tutujgatjuk mi szívesen!