A legjobb szilveszter

Mindig mondtam, hogy a lovaglás a legjobb gyógyszer megfázásra. Egyrészt gyönyörű időnk volt, napsütés, nem túl hideg, másrészt hogyan  búcsúztassuk az évet, ha nem lovon.

Kimentünk reggel kilencre az edzőmmel az alábbi haditervvel: először én futószárazom Szelikét, az ő lovát, közben ő felül Luxra. Utána én átülök Luxra, ő pedig felül Szelire.

Ez meg is történt, Szeli Duracell nyusziként rótta a köröket futószáron, Luxi pedig kissé kelletlenül ügetett, vágtázott Andival, aki azonban nagyon szépen összelovagolta. A végén már úgy mentek, mint azokon a versenyzős videókon. Andi nagyon meg volt vele elégedve.

Utána én átvettem, Andi pedig Szelire ült fel. Lux gondolom marhára örült az én tál tejföl (hogy finom legyek, igazából stílszerűen tál taknyot is írhattam volna) lovaglási stílusomnak Andi után, ügetgettünk, nagyköröket mentünk, illetve a végén egy-egy kört vágtáztunk mindkét kézre. Megvolt az első megijedésünk is, valami madár csúnya hangokat adva ki felrepült, Luxi meg hátrahőkölt, de ennyi volt az egész. Ettől persze Szeli ijedt meg, amitől Lux még egyszer megijedt. :) Láncreakció. De nem volt semmi komoly elrohanás, ilyesmi. Hátradőltem, megtartottam, megveregettem a nyakát.

Nagyon vicces egyébként a két ló együtt a pályán, Szeli a kis filigrán, szürke, rebbenékeny "fiatal, szemes kanca", ahogy Andi hirdette, mikor felestartót keresett neki, Lux meg a nagydarab, magas, edzőm párja szerint birodalmi lépegető. A lovászoktól az alábbi jelzőket kapta meg: birka, nagy mamlasz. Pont ilyen lovat akartam! :)

Utána patát kapartam, leszárítottam, almát, répát adtam neki, még elszöszmötöltem a nyergesben, aztán eljöttem, bár alig tudtam megválni tőle. Nekem ő a karácsonyi ajándékom.

Ezen a képen Lux is mosolyog. :)

Ismerd meg önmagad

Kihasználva a téli szünetet, igyekszem mindennap, de legalább is kétnaponta kimenni a lovardába. Lux több, mint egy hete van nálunk, azért úgy vettem észre, hogy az első megszeppenés után kezd kicsit kinyílni a csipája, élénkebb. Mondjuk az is közrejátszhatott, hogy már napok óta fúj a szél, minden ló dilisebb volt egy kicsit. Pl. kézen sétáltattam pár napja a fedelesben, és nagyon riadozott egy csapkodó ponyvától, de ez mondjuk normális.

Tegnap viszont lovaglást terveztünk. Már reggel kilenckor motiváltan megjelentem a lovardában, rajtam, meg a lovászon kívül sehol senki. Nincs jobb ébresztő, mint egy új ló, mindennap kipattan a szemem már fél 7-kor. Leápoltam Luxit, de már a boxban is nagyon izgága volt, mivel előző nap nem tették ki őket a karámba az eső miatt. Közben befutott az edzőm, és a lovasa, bevonultunk a fedelesbe. Mondtam Andinak, hogy én először futószáraznám, mert nagyon tele van. Jó, de utána felülsz, jött a verdikt. Először kikötőszárak nélkül kezdtem, hát ott sem volt se lépés, se semmi, egyből elrongyolt ügetésben. Megállapítottuk, hogy ez így nem lesz jó, vissza a boxba, tegyem fel a kikötőket. Na ekkor döntöttem úgy, hogy én ma nem ülök fel, lenyergeltem, ráraktam a futószárazó hevedert. és megkértem a lovászunkat, hogy pszichés segítségként kísérjen vissza a fedelesbe, mert már az odaúton is Luxi rémülten szuszogott, forgatta a fejét, és általánosan idegesen viselkedett. De tényleg nagyon fújt a szél.

Bevallom töredelmesen, mikor levettem róla a nyerget, megfordult a fejemben, hogy hagyjuk az egészet a pébe, kirakom karámba, aztán rohangáljon. De belegondoltam, hogy egyrészt itt van Andi, aki bármikor tud segíteni, ha gáz van, másrészt itt a remek alkalom, hogy legyőzzem a félelmeimet, harmadrészt meg előbb-utóbb úgyis bele fogok futni egy ilyen szituációba, legyünk túl rajta.

Elég normálisan is indult a futószárazás, léptünk, ügettünk, de mikor vágtát kértem, olyan kézenállásokat mutatott be, hogy majdnem kitépte a kezemből a futószárat. De vitézül kitartottam. Ráadásul sportszerűtlen nehezítésként közben befutott az edzőm teljes családja, apuka, anyuka, tesó, kutya, és egy idősebb hölgyrokon, akik döbbenten nézték a hidrogénes lufiként száguldozó Luxot. Közben ilyeneket kérdeztek, hogy: - Ez a te lovad? Jó nagy lovat vettél!

Andi megszánt, átadta nekem Szelit, és mondta, hogy majd a vágtát ő megcsinálja a másik kézre is. Jól le is izzadt a végére, mármint Lux. Közben azon is gondolkoztunk, hogy lehet, hogy meg van sértődve, hogy mindennap dolgoztatjuk, mert elég jó húsban van, viszont kondija nincs.

Mikor visszavonultunk az istállóba, persze már kenyérre lehetett kenni, meleg pillantással a szemembe nézett, és boldogan szuszogott az arcomba. Andiék távoztak, én meg először lecsutakoltam szalmával, aztán törölközővel, aztán rátettem a vadiúj leszárító takaróját, és mikor megszáradt, kitettem a karámba. Még ott is volt egy kis elrohanás, de utána már csak nézelődött. Aztán eljöttem.

Gondolom, nagyon vicces lesz ezt mondjuk egy év múlva olvasni, hogy mekkora ügyet csináltam belőle. :) De így fejlődik az ember.

Tegyük azért hozzá, hogy Lux nekem tényleg az első "normális" lovam, mivel Montyt felesben tartottam, Ferencz meg korából adódóan halálnyugodt volt, illetve itt élte le az életét, tehát nem kellett ilyenekkel szembesülni, hogy új hely. Montykával azért volt alkalmam beletanulni, hogy milyen egy istállógőzös, rángatós, elrohanós ló, de ő mondjuk feleekkora.

Még egy meglátás: azért is jó a saját ló, mert akkor ülök rá, amikor akarok. Ezt úgy értem, hogy ha pl. meg volt beszélve egy edzés Angellel, akkor muszáj volt mennem, mert ha lemondom, akkor az az edzőmnek bevételkiesés. Elvileg ilyenkor is ki kellett volna fizetni az órát. Emiatt mindig borzasztó lelkiismeretfurdalásom volt, ha bármi miatt nem tudtam elmenni a megbeszélt órákra.

Saját lóval viszont óriási könnyebbség, hogy én döntöm el, hogy mikor megyek ki, nem kell senkihez sem alkalmazkodnom, és ha nem akarok, akkor nem ülök fel, futószárazunk, körkarámozunk, legelünk, nincs rajtam nyomás. Már nagyon várom a jó időt, hogy ez utóbbiakra legyen lehetőségünk. Nekem simán csak a lóval töltött idő is relaxáló.

Még egy kicsit a lóvásárról

Most azért értelemszerűen többet fogok blogolni, amíg tart az újdonság varázsa.

Szóval ez sem volt egy elhamarkodott döntés, először megnéztük videón, utána felkerekedtünk az edzómmel, lementünk. Először felült rá az ottani lovasa, utána az edzőm, utána én.

Ezután jött az állatorvosi vizsgálat, ami szintén nem volt egyszerű, mert ott a környéken 1 azaz egy db lovas állatorvos van, az előző gazdája is, és én is telefonálgattunk nagyjából ugyanazoknak az állatorvosoknak, de senki sem akarta elvállalni. Megmondom az egyőszintét, az 1 db állatorvos 50 ezerért csinálta volna meg a szavatossági vizsgálatot, amit én sokalltam. Nézettem már meg vagy 3 lovat állatorvossal, de 15-20 ezernél többet senki nem kért. Persze valahol ez is érthető, nagy értékű lovaknál írásos véleményt adnak a további problémák, esetleges pereskedések megelőzésére, de nekem csak arra lett volna szükségem, hogy nézze meg, hogy fizikailag, ill a lábaival minden oké-e.

Végül is átmeneti megoldást találtunk, említettem, hogy egri vagyok, kihívtuk az ottani régi állatorvosomat, aki persze ért valamennyit a lovakhoz, de nem lovas specializációjú. Mindenesetre ő is mindent rendben talált. Utána még el kellett intézni a vérvételt, influenzaoltást, mivel friss eredményekkel hozhattam csak be a lovardánkba.

Aztán jött a lószállítás, még aki szegény Fecómat vitte Üllőre, vele beszéltem meg, hogy ha új lónál aktuális lesz, akkor megkérem. Le is mentünk, fel is hoztuk.

Szóval jó nagy macera volt ez is, sok utazgatást, szervezést, pénzt igényelt így is. Itt is szeretném megköszönni az érintettek segítőkészségét, mert a tulajdonoséktól, a szállítótól, a mi lovardánktól, és nem utolsósorban az edzőmtől is csak pozitívumokat kaptam. Ráadásul mindez atyai felügyelet alatt zajlott, ugyanis apukám is lelki támaszt nyújtott a látogatások alkalmával.

Ja, és hát a legfontosabb: mennyibe került? Volt, aki megkérdezte, volt, aki tapintatosan nem. Egy lónak a vágóára kb. 200 e ft. Nagyjából ez a minimum, a határ meg a csillagos ég, származástól, kortól, képzettségtől függően, meg lehet nézni a lovasok.hu-n. Lux nagyon jól képzett, pedigrés ló. Én sem fogom itt pontosan leírni, hogy mennyibe került, de nagyjából ez volt a felső határ, amennyit a lóra szántam, azzal a meggondolással, hogy inkább értékesebb, megbízható lovat veszek, de kezdőként nem akarok egy problémás jószágot, akivel csak kudarcok érnek.

És ami megfizethetetlen: az, hogy tudjuk, hogy jó helyről jött. Luxot speciel nem ismertem, de ide járok lovagolni már negyedik éve, tudom, hogy egy igényes, kulturált hely, ahol jól bánnak a lovakkal. Nem lehet azzal összehasonlítani, amikor ismeretlen helyről veszel lovat, akivel ki tudja, hogy viselkedtek, milyen rossz tapasztalatai vannak az emberekkel. Ott van nálunk pl. szegény Angi, akinek évek óta ki van nyalva a feneke, mégis ha rájön az ötperc, alig lehet felnyergelni, és nem azért, mert fáj neki, hanem mert az egyik előző helyén rosszul bántak vele, és a rossz tapasztalatokat szinte lehetetlen kinevelni.

Itt van egyébként erről egy jó cikk: Mennyit ér egy ló?

Uff, én beszéltem!

Az első felülés

Írtam, hogy eléggé paráztam az első felüléstől. Ugyan ültem már rajta Egerben, vágtáztam is, de mégis egy vadidegen állat, új környezet, ki tudja, hogy fog viselkedni. Hát előrebocsátom, hogy a félelmeim alaptalanok voltak.

A héten futószáraztuk, kézen sétáltunk, illetve tegnap Andi, az edzőm is felült rá, amiről én sajnos lemaradtam, ugyanis akkora dugó volt a dunakeszi Decatholon/Horze környékén, hogy mire kiértem, Lux már a boxban nézelődött, Andi meg közölte, hogy túl vannak az első lovagláson. Na nem baj, majd másnap.

Ma kimentem teljes fegyverzetben, full metal jacket, gerincvédő, stb. Először megint az edzőm ült fel, utána rövid bemelegítés után átadta, de kimondta a varázsszót:- Nyugi, nem fog semmit sem csinálni.

Na most ha valamit megtanultam az eddigi három évben az az, hogy ha ez a mondat elhangzik, akkor nyugodt lehetek. Fel is ültem, az első negyedórában azért kellett szokni a mozgását, de utána belejöttünk. Lux is, én is elengedettebbek lettünk. A fedeles hátsó részétől ugyan még mindig vonakodott egy kicsit, de egyelőre úgy néz ki, hogy inkább megáll, ha valami baja van, nem elrohan, úgyhogy ezt nagyon értékeltem.

Jó magas, de ez kb az első 3 másodpercben volt meglepő. Ferenczen hál' istennek, hozzászoktam a magas lovakhoz. A mozgása valami elképesztően kényelmes, úgy éreztem magam, mint aki egy nagy fotelben ringatózik. Nem is volt olyan hajtós, szépen reagál a segítségekre, nem siet, nekem pont megfelel. Szóval nagyon örülök, hogy megvettem, és nagyon hálás vagyok újfent Andinak, mert ő forszírozta, hogy ő lesz a nekem való, hiába, nagyon jó szeme van a lovakhoz.

Ja, a nevéről még annyit, hogy az előző helyén Cellinek becézték, de az edzőm lovát meg Szelinek hívják, és a két név annyira hasonlít, hogy nem akartunk kavarodást, ha együtt lovagolunk, így döntöttünk a Lux mellett.

Új lovam

Na szóval. Az úgy volt, hogy mikor novemberben lementünk Egerbe terepezni, mondtam az ottaniaknak, hogy nézek lovat, szóljanak, ha van eladó. Pár napra rá csörgött is a telefonom, hogy meghányták-vettették a dolgot, mivel ott úgyis profilváltás van, több lovat eladnak, többek között a sajátjaik közül is, és hogy érdekelne-e az alábbi jelölt.

A lóútlevélben Cellux néven szerepel, de ezt most írom le először, és utoljára. :) 12 éves, herélt, jó pedigrével rendelkezik, Stauffenberg az apuka, és anyai ágon Doliart a nagyapa, tehát holsteini-*holland papíron magyar sportló, de nóniuszok is vannak a felmenők között, Mezőhegyesen született. Ebből kifolyólag egy nagy maci, elég magas, nagydarab, megint kifogtam egy brontoszauruszt, de azért Fecónál egy hangyányival kisebb, világos pej.

És ugye ami nekem szempont volt, hogy nyugodt legyen. Nem akarom elkiabálni, de a szállítást, költözést mondhatni szemrebbenés nélkül viselte, felment a szállítóra, lement a szállítóról, bevonult a boxba, és egyből táplálkozni kezdtett. Tegnap már futószáraztuk, semmi ijedezés nem volt, csak a fedeles egyik ponyvás részétől vonakodott, így azt többször megtekintettük. :)

Több életvezetési, menedzsment könyvben is olvastam, hogy írjuk le, hogy milyen célokat akarunk elérni, és akkor azok be fognak következni. Hát itt van, pár poszttal lejjebb leírtam, hogy milyen lovat akarok, és tessék. :) Nem tekintem ugyan ezt a sors karmájának, mivel megnéztem már néhány lovat előzőleg, és mivel ők nem feleltek meg nekem, folytattam a keresést. De úgy látszik, tényleg hasznos, ha az ember megfogalmazza a preferenciáit.

A preferenciák között az is benne volt, hogy legyen kicsit lusta, mint én. Az a helyzet, hogy Lux (ezt a nevet kapta a keresztségben nálunk) elég hajtós. Úgyhogy lusta lovat akartam, lusta lovat kaptam. Viszont remélhetőleg nem fogja lerúgni a csillagokat, ha 1-2 nap kimarad a munkából.

Versenyzett is díjugratásban, és díjlovaglásban is, úgyhogy nálam sokkal képzettebb, ez is volt a cél. Itt van pl. egy impresszív videó róla:

Egyelőre szokjuk a környezetet, fedelest, futószárazunk. Először az edzőm fog rá felülni, aztán majd meglátjuk, hogy hogy viselkedik. Beszámoló folyt. köv.

* Megtaláltam Panyi Gyuri cikkét közben a holsteini fajtáról. Lux egyik ükapja a híres Landgraf I, aki már életében szobrot kapott.

Terep a Bükkben

Mikor meglátogatom apámat Egerben (eredetileg egri vagyok), ki szoktam menni egy ottani lovardába, a Mátyus Udvarházba terepezni. Még egészen zöldfülű koromban voltam először, 2014-ben, futószáron kezdtük, utána pályán, utána terepen, de vágtázni pl. még nem tudtam/mertem. Az oktató egy haláli fazon, bizonyos Feri bá, apu osztálytársa volt általános iskolában, én nagyon bírom.

Na, most is nekiindultunk szemerkélő esőben, szerencsére elállt közben, uh nem áztunk szarrá. Réka lovastársammal voltam, plusz egy apuka és a lánya jöttek még. Tipikusan lipicai lovak vannak, de én egy Ledér nevű fekete félvéren ültem, Réka egy lipicai kancán, az apuka meg egy andalúzon. Nevéhez méltóan lovam mély érdeklődést tanúsított az előttem haladó Rómeó feneke iránt, folyamatosan benne volt az orra, de Feri aszonta, hogy ne foglalkozzak vele.

Az ún. Mész hegyre mentünk fel, elég meredek helyeken, itt felfelé sokat vágtáztunk. Ebből következően lefelé is kellett jönni, szintén elég meredek ösvényeken. Egész jól bírtam, de volt egy szakasz, ahol szemmel láthatóan már valaki megcsúszott a sziklán, azért ott drukkoltam, hogy ne taknyoljunk el, mert a másik oldalon meg hegyoldal ment lefelé, de a lovak megoldották, igaz nagyon kicsiket lépegetve. Feri annyit mondott, hogy dőljek hátra, tartsam a szárat, és ne hagyjam megállni.

Mindenesetre ő is ezt mondta, illetve Petra lovastársammal is erről beszélgettünk, hogy magasabbra kell tenni a lécet, többet kell magunktól követelni. Igazuk is van ebben, mert mi is azt tanultuk főiskolán angol szakon,  hogy a kevésbé jól beszélő hallgatókat is magasabb szintű nyelvi környezetnek kell kitenni, mert akkor fejlődnek.

Hát az tuti, hogy ez volt eddig a legeseménydúsabb tereplovaglásom, de nagyon jó volt. Feri szavaival élve: - Úgy mentünk, mint a gyíkfing. :) Mármint olyan gyorsan.

Ez egyébként most csak arról jutott az eszembe, hogy néztem egy nagyon helyes kis hucul jellegű lovat, aki alacsony volt, élénk, de nem nagyon képzett. Végül is nem ezért nem vettem meg, hanem mert engem is combon rúgott az első lábfelvételnél, illetve az állatorvost is megrúgta, aki alig tudta megvizsgálni. Sajnáltam, mert amúgy nagyon helyes, és jó lovaglású, kényelmes kis állat volt, de többen meggyőztek arról, hogy nekem félős lovasként nem rúgós lóval kéne kezdeni. Viszont az nagyon jó lenne, ha magasabb szinten lenne képzett, mint most én pl. díjlovaglásban. és így én is tudnék fejlődni.

Nem csináltam a terepen képeket, mert hagytam már el ugyanitt a telefonomat a szőlők között, uh. itt egy kép az indulásról.

Itt a tél

És vele azok a szarrá fagyós lovaglások. Ma is kimentem délután négykor a lovardába, az oktatóm már nyergelte Angit, aki közben majdnem belealudt az etetőjébe, én meg feltettem a költői kérdést, hogy:- Van itt olyan marha rajtunk kívül, aki ilyenkor akar lovagolni?
-Én. - szólalt meg egy rezignált hang a hátam mögött. Nem vettem észre Éva lovastársamat, aki közben Dasmit nyergelte. Ő is a negyvenes lovas asszonyok kategóriájába tartozik.

A napom egyébként rosszul indult, nyögvenyelősen folytatódott, és hervasztóan végződött. Még a nyári gumijaim vannak a kocsin, aminek következtében csigalassúsággal közlekedtemm az M0-n a latyakban, másrészt migrénes jellegű fejfájásom is kezdődött, ezért is mentem ki, hogy a friss levegő majd elmulasztja. Jobb is lett, de a lovaglás is egy kínszenvedés volt, legalább negyedórát kínlódtam a kengyelem állítgatásával, hevederhúzással, dzsekilevelétellel, stb.

De a végén persze sokkal jobban éreztem magam. Ezért kell ilyenkor is kicsit erőltetni.

Egyébként most nézek egy lovat, de még semmi nem biztos, az állatorvosi vizsgálattól függ minden, uh nem akarom elkiabálni. Akkor aztán nem lesz nyafi, menni kell. :)

Amerikai lovaglás

Szóval az volt, hogy a tesómék az USÁ-ban, New Yorktól nem messze laknak egy éve, mert a sógorom ott dolgozik, én meg kimentem őket meglátogatni az őszi szünetben.

MIndenképpen szerettem volna kippbálni a westernlovaglást, ha már ott voltam, még nem lovagoltam westernben itthon.Fel is hívtam egy helyet, ahol 140 (!) dollárért vállaltak volna egy órára, ami testvérek között is 40 ezer forint. Ezt köszönettel visszautasítottam. A másik helyen 45 dollár volt egy 45 perces terep, ez se olcsó, de mondom, ha már itt vagyok, bevállalom.

Megérkeztünk a farmra, nagyon kellemes volt, lovak, karámok, körkarám, különösebben nem különbözött a mi lovardánktól. Egy korombeli csajjal mentünk ki terepre, de előtte még hosszú nyilatkozatokat kellett aláírnom, hogy mindenért én vagyok a felelős. :) A lány előzőleg felhívott, és érdeklődött, hogy kisebb, vagy nagyobb lovat szeretnék, aztán kiderült, hogy azt próbálta meg udvariasan kideríteni, hogy hány kiló vagyok, de amerikaiék ezt nem kérdezik meg direktben, mert az diszkrimináció lenne. :) A nyilatkozaton is volt egy olyan kitétel, hogy 120 kilónál több vagyok-e. Most képzeljétek el, mikor nálunk még az is kérdéses, hogy 70 kiló fölött felülhetsz-e, pont most volt erről szó egy lovas csoportban.

Egy Lady nevű 16 éves quartert kaptam, akiről kiderült, hogy nyugdíjazott cutting ló (aki a teheneket választja el a csordától). A nyereg nekem anyira nem jött be, nagy, ugyan kényelmes, de én annyira az angolhoz vagyok szokva, hogy furcsálltam, illetve az óra végére elmerevedett a térdem. A terep kellemes volt, a saját birtokukon mentünk körben, kb. bükki nemzeti park jellegű erdő, egyszer láttunk őzeket, a lovak a fülük botját sem mozgatták. Ráadásul nem is vágtáztunk, csak ügettünk párszor, pedig mondtam, hogy részemről oké, de biztos erre sem terjd ki a felelősségvállalás.

Szóval összességében én nem voltam elájulva a westerntől. Persze, gondolom, ez nem reprezentatív, automata lovakon, olyan terepen, ahol már ezerszer voltak, úgy, hogy többet nem látom őket. Lehet, hogy itthon kéne kipróbálni, vannak jó helyek az ismeretségi körömben is. De nekem jobban bejön a szorosabb kontaktus a lóval, úgy ülésben, mint szársegítségben.

Ennek örömére nagyon jót edzettünk Angival tegnap, vágtamunkát gyakoroltunk, illetve a kalimpáló lábamat igyekeztünk helyrerakni.

Lovas szabadulószoba

Az általam személyesen nem ismert, ám nagyrabecsült Panyi György ihlette az alábbi bejegyzést, aminek a címét azonban az edzőm adta, miután kimerülten beszámoltam arról, hogy miért késtem 20 percet az edzés kezdetéről.

Az alábbi szituáció normál esetben úgy néz ki, hogy lemegyek a karámhoz, kiakasztom a villanypásztort, kihozom a lovat, visszaakasztom a villanypásztort, és felsétálunk a pályához, max 5 perc.

Lovas játékok: Szabadulószoba. Feladat: hozd fel a karámból Angit!

Megvalósítás:

1. Lecaplatok a karámokhoz, ahol is Monty Houdini néz rám meleg pillantással a főbejáratnál. Realizálva, hogy vissza kell tennem Montyt a saját karámjába, ahhoz, hogy Angit ki tudjam hozni, különben Monty elszabadul, lecsomózom a villanypásztort, behatolok.
2. Montyt visszateszem a szerintem üres karámba. Montyka jelzi, hogy elfogyott a víz délutánra, ő nagyon szomjas. Odaviszem a vödröt, vizet engedek bele.
3. Megjelenik Szofi is a bokrok közül ugyanabban a karámban. Átkozódok. Fjordok isznak, időnként megijednek egymás fejétől a vödörben. Megállapítom, hogy Montynak csak a szája nagy, mert Szofika simán ledominálja. Nem tudom, hogy a két fjordot lehet-e egy karámban hagyni, mindenesetre jobb a békesség, legyenek külön (lehetnek együtt amúgy, mint utólag kiderült).
4. Másik (Fidó feliratú, ki tudja, hogy került ide) vödörbe vizet engedek, átrakom a szomszéd karámba. Átviszem Szofit, elengedem, aki tojik magasról a vízre, odébb megy legelni.
5. Figyelmemet a harmadik karámra fordítom, ahol Angi és Dasmi tartózkodik. Elmerengek azon, hogy ha itt ilyen jól elvannak, akkor a pályán Dasmi vajon miért sunyít mindenkire.
6. Letekerem a gordiuszi villanypásztort, ami igazából nem is villanypásztor, mert hál' istennek nincs benne áram, csak egy nylon zsinór. Megvan a magyarázat Monty Houdinire.
7. Összeszedem Angit, aki meglepően engedékenyen viselkedik.
6. Viszatuszkolom Dasmit a karámba, aki szintén jönne utánunk lelkesen.
7. Visszacsomózom a gordiuszi villanypásztort, és felviszem a lovat a boxba, hogy igyon, biztos ő is szomjas.
8. Lerogyok a padra kifújni magam.
9. Kihozom a boxból a hisztérikusan nyerítő Angit, aki nem iszik, viszont bepánikol az egyedülléttől. A pálya mellett megnyugszik, és legel.
10. Felnyergelem, felülök.

Tíz évet öregedtem.

Saját ló?

Szóval érthetően nem sok kedvem volt a blogoláshoz szegény Ferencz halála után. El is gondolkoztam, hogy kell-e nekem saját ló. Végül is az iskolalovakra bármikor ülhetek. Ültem is, elkezdtem megint kijárni a lovardába heti kétszer, Angira, Dasmira.

Emellett azonban néztem lovakat, elmentem 1-2 helyre, de egyikük sem tetszett igazán. El is gondolkoztam, hogy vajon azért találok bennük hibákat, mert tényleg van nekik, vagy mindenkit Ferenczhez hasonlítok? Aki persze szintén nem volt egy tökéletes ló, de nekem pont megfelelt. Úgy érzem, hogy nincsenek nagy igényeim, hobbicélra keresek, heti pár alkalomra, könnyű lovardai munkára, esetleg néha terep a többiekkel.

Nagyjából az alábbiakat szeretném egy új lóban:
- ne legyen ijedős, elrohanós, ld. Monty. Apróbb ijedéseket, rebbenéseket tudok kezelni, csak a csutkavágtát nem.
- elinduljon csizmasegítségre, bocs, az nem az én hibám, ha megszorítom, és semmi reakció, ilyen is volt
- lehessen vele kiskört, nagykört lovagolni, legyen hajlítható, nem kemény szájú
- nice to have:  herélt, 10 év feletti, nem 180 marmagas, kényelmes

Ez utóbbi nem feltétlenül kritérium, ugye Fecóm is akkora volt, mint egy ház, és roppant kényelmetlen, de azért hosszú távra olyan lovat szeretnék, akinek ki lehet ülni a tanügetését.

De most lehet, hogy télen nem forszírozom annyira. Harmadik éve fagyok szét heti háromszor-négyszer télen a lovardában, lehet, hogy ezt mondjuk most kettőre redukálnám. Vagy ne legyen probléma, ha nem megy mindennap, ne kelljen futószárazni minden edzés előtt. Szóval olyan legyen, mint én, kicsit lusta. :)

De visszatérve, hogy kell-e saját ló. Anyagilag egyáltalán nem éri meg, de pszichésen mindenképpen. Ezt most nem fejtegetném hosszan, majd esetleg egy másik posztban.

Esetleg ha valaki ismer fentebb leírt lovat, akkor jelezze!

Kórházi költségek

Szóval nagyjából tisztában voltam vele, hogy mennyibe kerül egy ló kórházi kezelése. Említettem az egyik előző posztban, hogy megnéztem az üllői lóklinika árait. Amikor Fecót bevittük, akkor alá kellett írni egy nyilatkozatot, hogy milyen összeghatárig vállalom a kezelés költségeit.

Ezt sajnos túl is léptük, mert az elaltatás és a megsemmisítés költsége kb. 80-90 ezer forint a ló testsúlyától függően. Tudom, hogy ezek nagyon fájdalmas dolgok, de ezeket is figyelembe kell venni, ha az ember lovat akar.

Ezt most csak azért írom, mert rendszeresen fel szoktam b***ni az agyam az olyan posztokon, hogy jaj, szegény lovamat meg kell műteni, de nincs rá 600 ezer forintom, adakozzatok. Akkor ne legyen lovad! Én is ezt felmértem, mielőtt belevágtam, volt rá annyi pénzem, hogy a több százezres kórházi költségeket tudtam fedezni, meg a bértartás, abrak, állatorvos, oltások, féreghajtás, körmölés-patkolás, egyebek. És ezt a Ferencz előző gazdája is figyelembe vette és bevállalta, megműttette Fecót 2004-ben, mikor kólikázott, és utána Ferencz még sikeresen versenyzett, és magas kort ért meg.

Ez természetesen nem vonatkozik az alapítványokra, pl. a Bottyán Equus, akik áldozatos munkát végeznek, és az adományokból (is) élnek. Én is nekik adtam az 1%-omat tavaly.

Photo by James Frid from Pexels

Gyász

Biztosan észrevettétek, hogy nem posztoltam mostanában. Sajnos nagyon szomorú oka van: Ferenczet el kellett altatni.

Egy hete bekerült Üllőre kólikás tünetekkel, amiből szépen ki is jött, már azt terveztük, hogy mikor jöhet haza. Azonban vizelési problémái kezdődtek, katéterezni kellett. Kiderült, hogy a gerince hátsó része kezd lebénulni, ami gyógyíthatatlan. Valószínűleg már a kólika is ennek a jele volt. :(

Reménykedtem, hogy több idő jut nekünk, de így is volt egy szép félévünk együtt. Utolsó nap meglátogattam, legeltettem, nem voltak fájdalmai, jó étvágya volt, gyönyörű napsütésben, szép környezetben, nyugodtan, méltósággal ment el. Szép élete volt, magas kort ért meg végig szeretetben, remélem, boldogan.

Az immár hagyományos aug 20-i lovasbaleset

Nem sok minden történt ló-ügyben az utóbbi időben, hál' istennek! Van az az állítólagos kínai rosszkívánság, hogy kívánom, hogy élj érdekes időkben! Nyugodtan csordogálnak napjaink, kíméletesen dolgozunk Fecóval, leginkébb a nagy meleg miatt, reggel, vagy este. Napközben pihizik.

Volt azóta még egyszer az állatorvos, kapott egy influenzaoltást, ill. féregtelenítést csak a biztonság kedvéért, jött Vili bácsi, a kovács, körmölni-patkolni, minden oké. Kapja az abrakot reggel este nagyobb mennyiségben, napközben széna, szénapellet.

**************

Kezdtem el ezt írni tegnap, aztán délután kimentem a lovardába. Még mondtam, is, hogy haha, tavaly ilyenkor augusztus 20-át a sürgősségin töltöttem, miután leestem Montyról. Behoztam Fecót, elkezdtem pucolni, és ahogy hajoltam át a nyaka alatt, felkapta a lábát, és úgy pofán nyomott, hogy majd kiszédültem a boxból. Természetesen teljesen az én hibámból történt, nem kell ennyire közel hajolni a lábához. Gyorsan átgondoltam az agyrázkódásos protokollt, de nem voltak erre utaló tüneteim. Szóltam az edzőmnek, aki mondta, hogy pihenjek le, ne üljek fel aznap.

Mikor István, a lovász meglátta, hogy az ásványvizes üveget szorítom az arcomhoz, rövid kérdezősködés utn igen kedvesen hozott egy lefagyasztott székélykáposzta konzervet, úgyhogy a továbbiakban azzal jegeltem, otthon meg jégakkuval.

Egyébként mindenkinek volt egy hasonló sztorija lovazás közbeni arcsérülésekról, Andit Angelke vágta orrba, a lovásznak az arccsontja, meg az orra tört be csikóval való foglalkozás közben, Sasvári Sándor énekes lovas színészünk is így zúzta le magát futószárazáskor tavaly, és hogy mást ne mondjak, ott van szegény Tászler Melinda is, aki súlyos arc és fejsérüléseket szenvedett.

Szóval legyünk nagyon óvatosak!!!

Jegelés konzervvel.

Lótulajdonos lettem

Ezt is megértük! Tegnap lepapíroztuk Ferencz gazdájával az "adásvételt", és jelképes 5 ft áron Ferencz tulajdonosa lettem.

Nagyon sokat gondolkoztam, hogy be merjem-e vállalni, de mivel az állatorvosok mindketten megerősítettek, hogy komoly egészségügyi problémája nincs, ezért belevágtam. Ami nagyon jólesett, hogy a lovardában mindenki abszolút támogató volt és gratulált, pedig meg voltam róla győződve, hogy tiszta hülyének fognak nézni, hogy egy 24 éves lovat felvállalok. Mondjuk ettől még lehet, csak nem mondják. :) De nem, azért nagyjából ismernek a lovardában, tudják, hogy milyen beszari alak vagyok, és Ferencz meg egy édes pofa, úgyhogy egymásnak vagyunk teremtve.

Most már csak azon drukkolok, hogy ne legyen valami baja, és minél tovább élvezzük egymás társaságát.

Ennek örömére ma kimentünk reggel 8-kor terepre, még kellemes volt a hőmérséklet. Fecó úgy ment, mint egy mozdony, nagyon lelkes volt. Utána legeltettem, meg elkezdtem neki adni ezt a szénapelletet, illetve kap reggel-este külön neki összeállított abrakot. Hízókúra. Persze emiatt azon parázok, hogy nehogy bekólikázzon, úgyhogy csak óvatosan.

Ezen kívül beszereztem rutinosabb lovastársaim tanácsára elektrolitot, illetve az állatorvos ízületvédőt is javasolt, úgyhogy előre az anyagi csőd felé. :)

Ferencz fénykorában.

Még mindig félős?

Kicsit visszakanyarodnék a blog eredeti felvetéséhez, miszerint félek-e még. Röviden: igen, de csak bizonyos szituációkban. Többek között, mint ahogy az előzőekben is írtam, Ferenczcel egyáltalán nem, sehol sem.

Viszont a múlt héten jelen voltam egy másik adásvételi folyamat első részében, amikor is az állatorvos kijött megcsinálni az ilyenkor szokásos vizsgálatot. Megvolt a fizikai ellenőrzés, a sántaságpróba (asszem a hivatalos neve a hajlítási próba, amikor a ló lábát felveszik pár percre, és utána ügetni kell). Utána kivittük a lovat a körkarámba, és mivel nem volt épp kéznél futószár, szabadon elengedtük, lépett, ügetett, vágtázott, és valahogy a vágtázásnál úgy belelkesedett, hogy nem akarta abbahagyni, nem lehetett megállítani. Végül is egy fűcsomóval kenyerezték le. Én mondtam, hogy hadd menjen, ha akar, de a nálam hozzámértőbbek azon aggódtak, hogy megsérül a lába.

Na, amikor azt láttam, hogy a teljesen bekattant ló körbe-körbe vágtázik a karámban, úgy, hogy előtte egész héten mozgott egyébként, csak a vizsgálat miatt délelőtt nem engedték ki a boxból, és után ott állt úgy leizzadva, hogy az összes ér ki volt dagadva a mellkasán, akkor aszontam, hogy na ez már nekem sok. Persze teljesen egyetértek azzal, amit az állatorvos mondott, hogy ennek örülni kell, ha egy ló ilyen lelkes, de én biztos, hogy nem tudtam volna mit kezdeni vele.

Szóval mindenkinek a saját igényei szerint. :) Nekem 47 évesen bőven elég a szintén kicsit berozsdásodott Ferencz.

Jobb hírek

Fecóka még mindig össze van szakadva kissé, de megnézettem állatorvossal. A verdikt: semmi komolyabb baja, azon kívül, hogy öreg, ill van egy hasi sérve a régebbi kólikaműtét miatt. A vérképe jó, a lábai olyanok, amilyenek, de korának megfelelő állapotúak, nem sánta, a háta nem fáj, a szíve rendben van, a tüdeje tiszta. Lehet neki adni idős lovaknak való tápot, ill. ha nem hízik, akkor szénapelletet. Mostanában egy füvesebb karámban van, az is jót tesz neki. Elkezdtem kíméletesen mozgatni két hét pihenő után, futószárazgatunk, sétálunk.

Illetve a nagy hír: beszéltem a gazdájával, aki azt mondta, hogy ha tényleg komolyan gondolom, akkor lepapírozzuk, és nekem ajándékozza a lovat!!! :)

Sokat gondolkoztam ezen, hogy bevállaljak-e egy 24 éves jószágot, de az állatorvosi vizsgálat eredménye megerősített benne. Még ha csak 1-2 évre is jó esetben, de így tudok neki egy szép öregkort biztosítani, és most meg is engedhetem magamnak a havi bértartás költségeit. Egyrészt borzasztóan hálás vagyok neki, hogy a segítségével visszanyertem az önbizalmamat, másrészt meg őt minden körülmények között tudom kezelni, nem félek, hogy megijed, elrohan, bekattan, maximálisan megbízom benne.

Jövő héten beszámolok a fejleményekről.

Változások

Nem nagyon tudtam rászánni magam az írásra, mert sajnos a héten nem jó híreket kaptam: Fecóka eléggé le van fogyva már megint, emiatt most nem lovagolom. :( Nem tudom, hogy lesz-e még rá lehetőségem, mindenesetre most regenerálódik, a lovarda egyik legelőszerű karámjában van, illetve a takarmányozásán is változtattak. A gazdájával is konzultáltunk, de ha nem javul 1-2 héten belül, akkor állatorvos.

Sokat olvasgattam ebben a témában, a Racionál Horsemanship nevű csajnak vagy egy szintén sovány idős lova, ő írt nagyon jókat erről.

El tudjátok képzelni, hogy mennyire megviselt az ügy, de reméljük a legjobbakat!

Mindenesetre ez azzal járt, hogy visszaültem az iskolalovainkra, hát ég, és föld volt a félévvel ezelőtti állpotomhoz képest. Ferenczen rengeteget fejlődött az önbizalmam, egyáltalán nem félek Angel vágtájától, és valahogy egészen más, természetes érzés lovon ülni. Lehet, hogy ez az ún. lovasérzés? Nem nagyon tudom megfogalmazni.

Mit értem el?

Pár napos kihagyás után mentem ki ma a lovardába, valami nyári gyomorrontással kínlódtam, és ilyenkor az embernek megmozdulni sincs kedve, nemhogy lóra ülni. Hű Ferenczem kissé rezignáltan várt a karámban, először úgy tűnt, hogy nem sok kedve van az aktivitáshoz. De amikor lementünk a nagypályára, felélénkült. Éppen kinn volt a locsoló, kaptunk pont egy spriccet az arcunkba. Ferencz természetesen ezen is csak méltatlankodva rázta a fejét. Egy jó háromnegyed órát kocogtunk, bemelegítéssel, lesétálással együtt, nagykörök, egyívű kígyóvonalak, átváltások, két félpályát vágtáztunk. Ja, meg csináltam hátraléptetést is, ugyanis belém vágott a felismerés, hogy ezt még az életben nem próbáltam Ferenczcel. Először nem nagyon esett le neki, hogy mit akarok, de másodjára nagyon szépen megcsinálta, biztos egyérteműbb volt a segítségem. 

Gondolkoztam a Ferencz színén: az útlevelében fekete van, és télen tényleg teljesen fekete, de nyárra kicsit sötétpej-szerűre fakul. Ez a nyári fekete? :) Inkább nyári pej.

Utána a szokásos rutin: patamosás, Hippo Sol, légyspray, farokkenegetés, legelés, répa. Van szegénynek már hónapok óta valami ekcémája a farkánál, ami hol jobb, hol rosszabb. Jelenleg Pimafucort krémmel kenegetem, meg körömvirággal, ez talán használ. Nem férges, még mielőtt valaki rákérdez, egyrészt állományszintű féreghajtás van nálunk, másrészt látta állatorvos, ő írta fel a krémet. Ugyanaz, aki már évek óta kezeli, meg a fogreszelést is ő csinálta.

Visszagondolva az elmúlt fél évre, végül is eljutottam Ferencz segítségével odáig, hogy teljesen önállóan pucolok, nyergelek, foglalkozom a lóval, három jármódban biztosan közlekedek. Persze mindig vannak tanulnivalók, de most már be mernék vállalni egy hasonlóan jó természetű, idősebb lovat első saját lónak. 2013 novemberében ültem életemben először lovon, 2015 karácsonyától lovagolok itt Csömörön rendszeresen, végül is 2.5 év alatt jutottam el erre a szintre. 

Természetesen amíg Fecó lovagolható, addig nagyon jól elvagyok vele is. Egyelőre nem érzem úgy, hogy újabb kihívásokra vágynék. Baby steps, ahogy Denny Emerson, kedvenc 75 éves amerikai olimpiai bajnokom, Némethy Bertalan tanítványa szokta mondani, fő a fokozatosság.

Első felülésem.

Önállóan Ferenczcel

Ma szabin voltam, és hosszasan tipródtam délelőtt, hogy kimenjek-e, ugyanis nagyon erősen tűzött a nap. Se magamat, se Ferenczet nem akartam egészségügyi kockázatnak kitenni. Ámde dél körül elborult, na, mondom, menjünk ki.

Ez mondjuk csak azért hírértékű, mert eddig mindig úgy ültem fel, hogy ott volt másvalaki is a pályán, edzőm, lovastársak. Úgy már foglalkoztam sokszor Ferenczcel, hogy önállóan körkarám, sétáltatás, de egyedül még nem ültem fel rá. Azért most is vittem pszichés segítségnek egy unokaöcsöt.

Lepucoltam, felnyergeltem, nagyon kellemesen edzettünk. Volt még a pályán egy eddig ismeretlen lovastársam is, akivel barátságosan elbeszélgettünk lovaglás közben, de ő hamarabb végzett, mi még egy jó húsz percet elvoltunk. Léptünk, ügettünk, kicsit vágtáztunk, nagyköröket, átlóváltásokat csináltunk, a végén lesétáltam. Fecóka továbbra is energikus.

Utána a szokásos rutin, trágyaszedés (unokaöcsnek itt is kösz), patamosás, leszivacsolás, patazsír, legelés. Szóval kellemes délutánt töltöttünk együtt, a végén egy kiló répa társaságában visszatettem a karámba.

Bécsi spanyol lovasiskola

A hét elején Bécsben töltöttem pár napot. Először nem ugrott be, hogy itt van a világhírű Spanyol Lovasiskola, de mikor a Hofburgban belebotlottam, egyértelmű volt, hogy ezt látni kell. Többféle program van, én a reggeli mindennapi edzést választottam, ami semmi extra, a lovak napi munkájának a része. Persze a semmi extrát is a következőképpen kell elképzelni:
- helyszín a gyönyörű, barokk téli lovarda
- a lovasok 19. század eleji egyenruhában lovagolnak, kivéve a tanulókat, de ők is zakó, világos nadrág.
- amikor bejönnek lóval, mindenki kalapot emel tiszteletadásképp
- félórás edzések vannak, először a fiatal mének, utána a gyakorlottabbak, végül a magasiskola

Nekem különösen mákom volt, ugyanis a leírásban figyelmeztetnek, hogy az iskolaugrásokat nem gyakorolják mindennap a lovak egészségének védelme érdekében. Viszont mikor ott voltam, pont befutott egy küldöttség, csupa jólöltözött ember, leültek a díszpáholyba, a lovasok meg rezignáltan odavonultak eléjük, és sorban bemutatták földről a levade-ot, capriole-t és courbette-et. Bővebben ld. itt.

A végén a tájékozatlan küldöttség jól megtapsolta a lovakat, aminek nagy megijedés lett a vége, a lovászok, akik kivezették a csődöröket ezen igen jól szórakoztak. A nagyobbrészt lóértő közönség ugyanis néma kussban volt a kétórás edzés alatt. Aki nem volt lóértő, az gyorsan megunta, és távozott, így jutottam én is ülőhelyhez. :)

Még néhány érdekesség:
- a pálca az konkrétan egy egyszerű levágott vessző volt mindenkinek
- nagyon sok szársegítséget használtak a lovasok
- 450 éve óta először avattak női főlovast, vagy hogy hívják, ő az, ott volt ezen az edzésen is:

- a kettős futószárat se csak Monty Roberts használja. :D

- azok a lovakat, amelyek az iskolaugrásokat gyakorolják, kengyel nélkül lovagolták

Szóval nagy élmény volt, mindenkinek ajánlom! 15 euró a belépő, szerintem megéri.

Update

Egy kis helyzetjelentés Ferenczről a fogreszelés után: eltelt azóta ugye vagy 10 nap, az első héten még külölnösebb változást nem láttam, bár már jobban evett, és az a tünet is megszűnt, hogy potyogtatta ki a szájából a füvet. A héten szerdán voltam kinn, utána kihagytam pár napot egy határidős munka miatt, és amikor tegnap (vasárnap) kimentem, egyértelmű volt a javulás. Már a karámban is néztem, hogy a Ferencz az ott egyáltalán? Közelebbről pedig kifejezetten lehet látni, hogy a csípőcsontja, és a bordái fedettebbek, nem állnak ki annyira. A szőre is szép fényes a lenolajtól, amit rendszeresen adagolok neki.

Szóval juhéj! Nagyon boldog vagyok! Fel is hívtam az állatorvost, beszámoltam neki a fejleményekről, illetve a gazdájához is beugrottam a múlt héten.

Szerintem látszik itt is, hogy jó kondiban van.

Nagyon jó volt a tegnapi edzés is, bár kissé mocsaras körülmények között közlekedtünk a pályán a szubtrópusi időjárásból kifolyólag, mondjuk én aszittem, hogy ki sem fogok tudni menni, de akkor pont nem esett. Montykával belesétált a lovasa egy pocsolyába patamosási célból, na mondom, próbáljuk ki mi is Ferenczcel, kicsit eddzem magam félősségileg. Ferencz természetesen rezzenéstelen arccal gyalogolt bele, aztán elmerengve elkezdte szaglászni a vizet. Hú, mondom, nehogy olyanok legyünk, mint a vicces videóban a ló, aki a lovasával a hátán belefeküdt a pocsolyába, gyorsan kiléptettem belőle. :D

Utána a szokásos protokoll: lábmosás, patamosás, patazsír, Hippo Sol spray a nyírra, leszivacsolás, körömvirág krém a farkára, legelés, répa a karámban a szénára, elköszönés. Azért jó sokat el lehet szüttyögni a lovak körül! Szerencsére tegnap volt segítőm, általában férfi családtagjaimat szoktam befogni lovászi feladatokra.

Fogreszelés

Kalandos estém volt tegnap. Megbeszéltük az állatorvossal, hogy kijön, és megnézi Ferencz fogát. Mindenféle csúszások miatt viszont elég későn érkezett meg az istállóba, de mondtam, hogy most már legyünk túl rajta, megvárom.

Na, be is futott, Ferenczet kivezettük a patamosóba az alaposabb vizsgálathoz, kapott egy bódító injekciót és egy szájterpeszt, a fejét pedig egy kötéllel felül rögzítettük. Én közben fogtam a kötőféket, nyugtatgattam, a doki megnézte a fogait, és megállapította, hogy egyrészt valóban eléggé le vannak kopva a kor miatt, de még használható, másrészt reszelni is kell, mivel éles peremek nőttek rajta, amik felsértik Ferencz száját. Meg is mutatta, legalább 4-5 centis seb van szegénynek a pofáján belülről oldalt, nem csoda, hogy rágási problémái voltak.

Nekiálltunk a reszelésnek, a doki egy hosszú nyelű elektromos reszelővel igazította meg Ferencz fogát, aki viszont a dupla bódító dacára (kapott még egyet, mivel nagydarab) is húzta felfelé a fejét. Én két kézzel kapaszkodva húztam lefelé, hogy egy helyben maradjon, ebből kifolyólag ma érdekes módon a combomban van izomlázam. Jó húsz perc alatt végeztünk, szegény Fecó azért leizzadt rendesen. mikor eloldozta a doki a kötelet, akkor már megnyugodott, lógó fejjel bealudt hangosan horkolva a patamosóban.

Nem csináltam fényképeket a reszelésről Ferencz méltóságát megőrizendő, de így nézett ki kb.

Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Equine_Dentistry_2.jpg

Általános vizsgálatot is kértem még a reszelés előtt, a verdikt: nyugodtan lovagoljam, amíg élénk, jót tesz neki. A doki szerint nem vészesen sovány, én emiatt aggódtam kicsit, de van pocakja, az idős lovak már csontosak. Remélhetőleg a fogreszelés a tápanyaghasznosításon is fog segíteni. Lehet neki adni idős lovaknak való tápot, lenolajat, roppantott zabot. Azt persze nem lehet megmondani, hogy mennyi van még hátra, de korához képest jó állapotban van, akár 3-4-5 évig is élhet még. Ez utóbbit azért kérdeztem meg, mert ugyan nagyon nehéz téma, de legyünk reálisak, mégis egy 24 éves lóról van szó.

Mindenesetre jó kezekben van, foglalkozunk vele, én is, és a lovarda menedzsmentje is, ill. ma a tulajdonosát is felhívtam, és beszámoltam a fejleményekről. Megtudtam tőle, hogy Ferencz Németországból került hozzánk, először Fábiáncsics Gáboré volt (a Nemzeti Lovarda igazgatója), tőle vette meg a jelenlegi tulajdonosa, aki versenyzett vele a 2000-es években díjugratás B sajnos elfelejtettem, milyen kategóriában, országos 2. helyezett is volt. Nálunk megérdemelt nyugdíjas éveit tölti.

Hoppá, megtaláltam a neten! :)

Lovas hétvége

Mindkét nap voltam most hétvégén a lovardában. Szombaton azzal a kellemes hírrel lepett meg az edzőm, hogy kimegyünk egy laza terepre edzés után. Az edzés inkább bemelegítés volt, mi csak tötyögtünk, ő levágtáztatta élénkebb lovát, Szelikét. Szép időnk volt, kisétáltunk a lovarda mögé, mint utólag a Google Mapsen ellenőriztem, a csömöri horgásztó mellett, és vissza, kb. egy órát összesen. Szelin és Ferenczen kívül még Montyka és Dasmi voltak a résztvevők. Gyönyörű volt a táj, nyíltak mindenhol a virágok, pipacsok, tényleg teljesen idilli volt az egész, lovasok a virágok között. Talán ez a kép adja vissza a legjobban a hangulatot, mint egy festmény:

Monty fülvédője lóg bele alul, Csili lovastársam csinálta a képet.

Vasárnap is energikusnak éreztem magam, ráadásul Dasmynak nem volt aznap lovasa, na, mondom, felülök, rámfér egy kis aktivitás. Hát, ne tudjátok meg, a nyelvem lógott már a végére, igaz, én kértem, hogy csináljunk olyan feladatokat, amiket Ferenczcel nem lehet, mivel őt kíméljük. Szóval ami a csövön kifér, tanügetés kengyellel, és kengyel nélkül, könnyű ügetés kengyel nélkül, könnyített ülés 3 kör, vágta mindkét kézre. Megállapítottam, hogy az önbizalmam nagyon sokat fejlődött, sokkal határozottabb vagyok, viszont az állóképességem gyatra, ld. az előző bejegyzésemet.

Érdekes ez a folyamat, különböző lovaktól különböző dolgokat tanulok, mást meg erősíteni kell. Montyval a tériszonyom szűnt meg, de féltem az eséstől, Ferenczcel ez teljesen elmúlt, viszont romlott az állóképességem, és sajnos a lábtartásom is valami miatt. Node sebaj, az a fő, hogy élvezem!

Mai edzés

Ma volt egy nagyon kellemes edzésünk. Az a helyzet, hogy kicsit kijöttem a gyakorlatból, ugyanis (tévesen) úgy gondolom, hogy Ferenczet kímélni kell a kora miatt, és ha nem edzésen veszünk részt, csak úgy önállóan tötyögök, akkor nagyon lájtosan csinálom. Ehhez képest egy frászt, úgy megy, mint a hajder mennykő, ahogy nagymamám szokta volt mondani. Én viszont ebből kifolyólag edzetlen vagyok.

Ma is beálltam osztályba Dasmyval, és Angellel, akiket két gyerek lovagolt, és az alábbi párbeszédek folytak:
Edzőm: - Anikónak nagykör.
Én: - Anikónak oxigénpalack!
Vicces apuka a pálya szélén: - Az csak 5000 méter felett jár.

Szóval Ferencz jobban bírta a gyűrődést, mint én. Utána viszont nagyon jól éreztem magam, jót tett a mozgás. Kérni is fogok több edzést a továbbiakban. Úgyis itt a nyár, vége van az óráimnak, jobban rá fogok érni.

Edzés után még elfogyasztottuk a Csömör Kupa fődíját. :) Ugyanis a csömöri Auchan szponzorálta a tegnapi versenyt, és az első helyezetteknek járt egy torta is. Kategóriájában ezt Panka lovastársam nyerte meg Montyval, és igen kedvesen behozták a tortát a mai edzésre.

Ez egy régebbi kép Ferenczcel, de levágtam magam, mivel borzasztóan előnytelen voltam, Ferencz viszont döbbenten néz.

Kengyelbetét

Mindig tanul az ember. Nem tudom, hogy eddig is csináltam-e, vagy csak mostanában vettem észre, de rémesen kalimpálok előre-hátra a lábammal ügetés közben. Már a csizmát is ugye ennek ellensúlyozására vettem, valamit javult, de még mindig nem az igazi.

Az edzőm tippje volt, hogy vegyünk korrekciós kengyelbetétet, ami az egyik oldalon magasabb. Íme:

Azon azért elgondolkoztunk, hogy melyik oldalon kell lenni a magasabb végének, edzőm szerint kívül. Beleraktam, felültem, tök jó volt. Egyrészt stabilizálta a lábam, másrészt mivel így befelé csámpázok, ezért nem "piszkálom" a ló oldalát, csak akkor adok csizmasegítséget, ha tényleg szeretnék. Ami nagyon fontos, különben eltompul a ló.

Mondjuk Ferenczet szerintem már nem tudom elrontani, minimális segítségekre reagál, picit megszorítom, vagy csak annyi, hogy felveszem a szárakat. Egy álom ez az állat!

Visszatérve a kengyelbetétre, utánaolvastam, és egy angol oldalon megtaláltam a leírást. Jól tettük bele, röviden összefoglalva főleg ugrásoknál használják, javítja a lábtartást. Viszont ha a magas oldala van belül, akkor pont, hogy jobban lehet csizmázni a lovat. Szóval kinek mire van szüksége.

Bónusz: találtam képeket a múltkori versenyről, épp átveszem a szalagot. :)

Mondjuk csak nekem nem volt fehér versenygatyám, sőt, addigra már a csizmámat is botor módon levettem. 

A lótulajdonlás mindennapjai

Amióta megnyertem Ferenczet, kezdek betekintést kapni a lótartás mindennapjaiba. Mik is ezek?

1. Kaja: alapvetően ezt kapják a lovaink a bértartás részeként, széna, víz folyamatosan napközben, este abrak. Említettem a múltkor, hogy vettem egy idős lovaknak való tápot is kiegészítésképpen, ezt elkezdte a lovász óvatosan adagolni, ill ha ott vagyok, szoktam tenni a kajájába kevés lenolajat is, ezt a Horzéban javasolták. Ezen kívül veszek répát nagyobb tételben. Trágyázni, takarítani szerencsére szintén nem nekem kell.

2. Féreghajtás, patkolás, körmölés: ez is a szolgáltatás része, intézik a lovardában a féreghajtást állományszinten, a patkolás pedig pont most zajlott, a kovácsnak fel van írva, hogy kinek mikor aktuális. Nagyon szép lett Ferencz patája ebből kifolyólag. Az első kettőre van patkolva, a hátsókat körmölik. Én még szoktam ezzel a Hippo Sol sprayvel fújkálni nyírrothadás ellen, ill kátrányos patazsírozni mosás után.

3. Állatorvosi vizsgálatok: rendszeresen jár az állatorvos a lovardába oltásokat beadni, a múltkori alkalommal megkértem a menedzserünket, hogy nézesse meg Ferenczet, mert van egy kis bőrirritációja, amire kapott krémet. Ennek kapcsán fel is hívtam a dokit, amúgy is akartam vele beszélni, mert Ferencz magas kora miatt mindig azon parázok, hogy milyen állapotban van, meddig lehet még lovagolni. Nem szeretnék neki semmilyen kényelmetlenséget, fájdalmat okozni. Nagyon megnyugodtam, ugyanis a doki közölte, hogy Ferencz nem néz ki 24 évesnek, és amíg van kedve menni, élénk, lovagoljuk nyugodtan. Aktuális viszont egy fog-ellenőrzés, úgyhogy folyt. köv két hét múlva.

4. Cuccok, ápolás: hát ez egy véget nem érő történet, egy vagyont el lehetne költeni felszerelésre, vitaminra, samponra, ilyesmi. Az alapvető dolgait most megvettem, a Daslö nyereg az ugye állítható, tehát más lóra is fogom tudni tenni, remélem, csak jó pár év múlva. Amúgy is szeretem ezt a szintetikus nyerget, hobbicélra szerintem teljesen megfelel. Az edzőmmel sakkoztunk, hogy kinek mi a jó méretben, cserélgettük a hevedert, kantár-alkatrészeket, amíg összejött egy vékonyabb (Angel) és egy nagyobb (Ferencz) lóra való felszerelés, ugyanis amit a Decathlonban fullosnak adtak el, az Fecóra kicsi volt, viszont Angi régebbi homlokszíját tudtam használni. A heveder simán rövid lett, Ferencz elég pocakos, azt visszacseréltem a Horzéban. A hevedervédő szőrmén meg testvériesen megosztoztunk, ugyanis az túl hosszú volt a díjlovas hevederhez, ennek az egyharmadát Monty kapta. Ferencznek ugyanis az előző nyerge ugrónyereg volt, én meg díjolvasban lovagolom.

Nadehát ezek a részletek már úgyis csak a lovasokat érdeklik. :) Nagy piaca van egyébként a Facebookon a lovas adás-vételnek, jó dolgokat lehet kifogni így csereberében.

Ja, jó hírek a lovainkról: Montyt kivette felestartásban az egyik nagyon ügyes kislány, ami borzasztó jót tett neki, uh egész normális mostanában. Angelke pedig kezd helyrejönni, tegnap már dolgozott gyerekekkel, remélhetőleg nem lett maradandó következménye a patasérülésének. Szóval minden oké, sose legyen rosszabb!

A félősségről egy szösszenet: a múltkor flexeltek(!) a pálya szélén, és Ferencznek a szeme se rebben, viszont Angit nem lehetett bevinni a mellette levő boxba, az edzőmnek kellett határozottan fellépnie. :)

Ferencz, a díjló :)

Háziverseny, hivatalosan nyílt edzés

Na, ez is megvolt, kemény 60.05%-kal végeztem a középmezőnyben. Elég sokan, 25-en indultunk a D1 kategóriában, főleg 10-18 évesek, természetesen én és Ferencz voltunk a legidősebbek. A könnyekig meghatódtam viszont, mikor vettem át a díjszalagot (minden résztvevő kapott Csömöri Sportlovarda feliratú szalagot, ennek nagyon örültem), az idősebb bírónő gratulált, és dicséretesnek nevezte az indulásunkat. Nagyon jólesett! Általában ilyen 6-6.5 pontokat kaptam, amivel teljesen meg voltam elégedve.

Elég sokat készültem a versenyre, egyrészt begyakoroltuk a programot, másrészt rohangászni kellett ide-oda, vettem egy versenypólót a Horzéban, ill. ha már ott voltam, egy zsák idős lovaknak való tápot (Mühl), sőt még egy versenykesztyűt is, ha már lúd, legyen kövér. A póló egyébként nagyon elegáns, csipkebetéttel, simán fel fogom tudni venni munkahelyre is.

Tegnap lefürdettem Ferenczet, aki ebből kifolyólag kb. 5 évet fiatalodott, rengeteg kosz és por jött le róla, de azért mára sikerült visszaszednie, a verseny után boldogan hempergőzött a karámban. Ferencz egyébként, mint egy csataló, mikor trombitát hall, teljesen felpörgött a verseny előtt, mikor bemelegítettünk, zene, nézőközönség, más lovak, szemmel láthatóan imádta a versenyszituációt. Zoli, a lovarda tulajdonosa ilyeneket mondott, hogy nagydíjas ló volt, és nemtom hány millióért vették annak idején. Nem tudtam vele egy helyben állni, ott toporgott, nagyon várta, hogy menjünk be a versenypályára. Utána még levezetésként vágtáztunk is jutalomképpen.

Az is vicces volt, hogy mivel Ferencz elég nagydarab, és mikor megkértem az egyik kis lovast, hogy csináljon rólunk képeket, mindenki tiszteletteljesen félrehúzódott a közelünkből. :D Ilyenkor mindig igen jól szórakozom azon, hogy ugye Ferencz a veterán, tényleg a légynek sem árt, én meg a kissé béna kezdő lovas, milyen tiszteletet parancsolunk. Csak ez Ferenczen nem látszik, húgom szerint olyan, mint a Gyűrűk Urából a Fekete Lovasok.

Summa summárum, nagyon jól sikerült a verseny, jó volt a szervezés, innen is gratula a Csömöri Sportlovarda menedzsmentjének!

A díjló.

Szelfi.

A Fekete Lovas.

Együtt.

Örülünk, Vincent.

Nyereg 2. felvonás

Hát, emberek, sajnos nem lett jó a nyereg, túl nehéz volt Ferencznek. Az eladóval úgy egyeztünk meg, hogy ha nem jó, akkor visszaveszi, ez a mai napon meg is fog történni. Megpróbáltuk viszont az edzőm Daslö szintetikus nyergét, ami nagyon könnyű, és kényelmes mindkettőnknek, uh. most rendeltem egy 17.5-ös Daslö díjlovas nyerget a lovasok.hu-ról, és drukkolok, hogy meg is jöjjön a héten.

Ugyanis a hétvégén versenyen indulok!!! :D Én, a félős! Ezt is megértük. A lovardánk rendez ugyanis egy háziversenyt, és kedves lovastársaim rádumáltak az indulásra. Úgyhogy most a D1 (legegyszerűbb) díjlovas feladatsort bifláztam a hétvégén, illetve gyakoroltam Ferenczcel is. Nagyon vicces leszek szerintem a 14 évesek között, kérdeztem is, hogy szenior kategória nincs? De nem ez a lényeg, hanem a lovaglás öröme, meg mégis jó buli lesz vasárnapra más számokkal is, ugró, ügyességi, stb.

Ferencz egyébként elképesztő volt. Írtam, hogy mostanában nagyon élénk, körbe-körbe szoktunk rohangászni a pályán. Viszont mikor a díjlovas négyszögben először leléptük, utána lelovagoltuk a feladatot, lehetett érezni, hogy valami átkattant az agyában, hogy most itt koncentrálni kell, és mintaszerűen együttműködött, elindult ügetésben, megállt, 4 másodperc állj, stb. Valószínűleg visszajöttek a versenymúltjából a reflexek. Tényleg összeteszem a kezem, hogy vele dolgozhatok együtt, mert ideális tanítóló. Már nem emlékszem, hogy ki írta, hogy az ilyen tapasztalt, idős lovaknak meg kéne csókolnunk mind a négy patáját, hát én is így vagyok vele.

A fent említett paták. :)

Nyereg

Lovardamenedzserünk segítségével (innen is kösz!), vettem egy nyerget a hétvégén. Egyelőre tesztelés alatt áll, tegnap ültem fel, első blikkre nekem nagyon kényelmes volt, de estére beállt a derekam. Ferencznek nem tudom, milyen volt, alaposabb vizsgálat után látszott, hogy kicsit eláll a hátától oldalt, de az talán nem olyan nagy baj, emelővel orvosolható, amúgy is vettem az érzékeny hátú, magas marú öregúrnak egy Decathlon szőrös zselét. Majd még megnézem, hogy a hátizomra hogyan fekszik fel, van a lovasok.hu-n egy ilyen nyeregillesztési kisokos.

Viszont nem tudom, hogy mitől, de Ferencz úgy ment, mint akit sós puskával seggbe lőttek. Remélem, hogy nem attól "sietett el", hogy nyomta a nyereg a hátát. Valószínűleg csak hogy itt a tavasz, és egyébként is kevesebbet dolgozik, mivel csak én, ill az egyik lovászlány lovagoljuk. Konkrétan az elmúlt 10 napban tán háromszor ültünk rajta, akkor is csak szőrén sétáltunk, ill. kétszer körkarámoztam.

Ez utóbbi nagyon vicces volt! :D Kimentem vele a körkarámba, hogy mozgassuk kicsit a papócát. Ferencz először lógó fejjel, mélán caplatott vagy tíz percet mindkét kézre. Mikor gondoltam, hogy bemelegedett, rácsettintettem, hogy ügessünk, és gyengéden a földre csaptam az ostorral a csánkja mögött. Na, mintha puskából lőtték volna ki, úgy elkezdett vágtázni, mint egy csikó, én meg ott álltam a karám közepén, kezemben a futószárral, és részben hitetlenkedtem, részben meg fetrengtem a röhögéstől, hogy itt a szegény, öreg, fáradt 24 éves! Pár kör után azért leállt, de természetesen nagyon boldog voltam, hogy ilyen energikus. Utána még legeltünk.

Szóval visszatérve a tegnapi nyeregpróbás edzésre, kimentem délután, mikor az edzőmnek órái voltak a gyerekekkel, hogy mégis szem előtt legek, meg ne fossak egyedül a pályán. Felültem, és dettó, mint fent, léptünk, aztán úgy elkezdett ügetni, mint a gép, ott kerülgettük a többi lovat, mert ugye hosszúakat is lép. Én részben halálra váltan kapaszkodtam a szárakba, részben meg átgondoltam az életemet, hogy tényleg kellett nekem egy 180 marmagasságú, darabos mozgású, q kényelmetlen, és gyorsan is menni tudó buldózer? :D Az edzőm is rámszólt, hogy kicsit nyugodtabban, csináljak félfelvételeket. Óra végére se úgy nézett ki, mintha nagyon elfáradt volna, nekem meg ma izomlázam van.

Estére kicsit beállt a derekam a nyeregtől, uh még folyt köv, aztán meglátjuk.

Húsvéti tábor

A hosszú hétvégén az immár hagyományos tavaszi lovastáborban vettem részt. Lájtosan, mert egész napot fizikailag nem bírok, úgyhogy kb. ebédre érkeztem, és délután lovagoltunk, lovakat cicomáztunk, lószerszámot ápoltunk, sörényt nyírtunk, stb. Sajna elég ronda idő volt, most, amikor e sorokat írom viszont hét ágra süt a nap húsvéthétfőn, bár tegnap lett volna ilyen.

A jó hír, amit viszont pedzgettem, már hivatalos: megkaptam Ferencz felügyeleti jogát!!! Ferencz ugyanis megérdemelt nyugdíjas éveit tölti nálunk, a tulajdonosa már nem lovagolja, viszont fizeti a bértartás költségeit. Zs. az edzőm foglalkozott vele eddig, ő viszont elment a lovardából áprilistól másik helyre, így én tutujgathatom Ferenczet óvatos munka mellett.

Emellett persze ugyanúgy járok A.-hoz Dasmykára "normál" edzésekre, de Ferenczen eltötyöghetek heti 1-2-szer. Be kell viszont szerezni felszerelést, uh. már vettem neki szép, új kötőféket, kantárt, meg egy nyereg is tervben van természetesen.

Hétvégén persze ő volt a sztár, a teljes lovastábor, plusz a lovászok is vele foglalkoztak, nagyon jó dolga van.

Képek a táborból:

Szofika

Monty

Montyt lemozgatjuk

Ferencz

A tábori kutya fázik, ezért ráadtam a galléromat.

Csizma

Hát, emberek, kész van a csizmám! És olyan lett, hogy csókolommal köszönök neki.

Egyelőre csak próbálni volt rajtam, de úgy fogja a bokám, mint egy síbakancs kb. Még be kell törni, mert nagyon kemény, de ez volt a cél, mindkét edzőm kemény csizmát javasolt. Veszek majd bele sámfát, a Decathlonban lehet kapni ilyen állítható műanyagot. Annyit mondott a mester, hogy lehetőleg ne ebben mossak patát, mert a víz árt a bőrnek, illetve hagyományos boxszal ápoljam, ami olyan kis kerek fémdobozban van.

Ahhoz képest, hogy méretre készült, egész elfogadható áron volt, 60 e ft. Lovasboltokban sem nagyon lehet ennél olcsóbban találni, és mintha rámöntötték volna.

Hadd reklámozzam itt is a cipészt, elég nehezen lehet ugyanis megtalálni őket: Demeter csizmakészítő, 1162 Budapest, Rozsos utca 36,, Tel: 30/262 5914. Családi vállalkozás, az idősebb apától vette át a korombeli fia, mindkettőjükkel találkoztam, nagyon korrektek voltak.

Majd beszámolok a használatáról is.

Update: ma fel is vettem edzéshez, kb. úgy közlekedtem benne, mint a terminátor. Nem hajlik a bokám ugyanis. Node nem is kellett figyelmeztetni, hogy ne kalimpáljak ügetés közben. Egyébként nem kényelmetlen, nem nyom, nem csúszkál, de persze még használni kell, hogy komfortos legyen.

 

Lovardai csendélet csizmával.

 

Ez az a nagyon vastag vádli, szerintem nem vészes, és még így is téli gatya van rajtam.