Nagyon régóta szerettem volna újra kimenni terepre itt is. Anno még 3 éve voltunk kint Luxival, de egyedül nem mertem megkockáztatni, úgyhogy elkezdtem tereptársakat szervezni. Pár próbálkozás után ("Ő: -Szia 🙂 mi jarunk terepre de rengeteget vagtazunk veluk igy nem nagyon szoktak szeretni velunk kijonni" Én: - ja, én is a beszarósok közé tartozom 🙂Ő: - Akkor nem mi vagyunk az embereid 😃") megállapodtam a szembe szomszédasszonnyal, aknek egy nyugis idősebb heréltje van, na, mondom, ez jó lesz.
Előzetesen udvariasan bemutatkoztam, demonstráltam, hogy tudok lovon ülni, Luxival átsétáltunk hozzájuk múlt hévégén, kb 5 méterre laknak. :)
A mai nap 11 órát beszéltünk meg, de én kissé elfutószáraztam az időt, ugyanis Luxika rotyózva, fingva vágtázott a körkarámban, úgyhogy elővigyázatosságból még kicsit többet mozgattam. Mire kiértem, már várt Kati és megbízható hátasa. Nagyjából azt a kört mentük, amit régebben is szoktunk, eggyel később fordultunk el balra, így útba ejtettünk egy gyönyörű vörösfenyő erdőt is. A dombon felfelé ügettünk, Luxi természetesen nagyon lelkes és élénk volt. Ezért szerettem volna kimenni vele, mert ő is, én is sokkal jobban élvezzük a terepet, mint a pályát.
Szerencsére minden a legnagyobb rendben zajlott, eseménytelen, kellemes háromnegyed óra után visszatértünk a lovardába
Két hét múlva folyt köv!
