Nyafogások

 Hát gyerekek, azért megint jól be voltam sz@@va az elmúlt napokban, minden esés megráz. Dehát ez van, ilyen a lelki alkatom, meg öreg vagyok, lássuk be. Viszont van az az Európa Kiadó szám, hogy "Tudom, hogy tudod, elmúlik. Egy kicsit rossz most, de elmúlik." Már múlik is amúgy, védőmellénnyel felvértezve sétáltunk, ügettünk, minden oké volt. Vágtázni még nem mertem.

Végül is az a Pikeur sajnos kicsi lett, úgyhogy visszaküldtem, és személyesen az Imagine lovasboltban vettem egy Zandona mellényt, aminek a hátában van egy gerincvédő szivacs, illetve a mellén, és oldalt is egy-egy lap. Baromi kényelmes, szinte nem is érzem, hogy van rajtam valami, viszont emiatt fenntartásaim vannak a hatékonyságát illetően. Ne kelljen kipróbálni!

Nem tudom, miért fosok így be minden eséstől, igazából nem egy nagy etvasz. Jó, most a bordatörés nem esett jól, de ezen is túl voltam pár hét alatt. Valami pszichés oka lehet. El is mentem most egy sportpszichológushoz, hogy csináljunk vele valamit, egyelőre ilyen meditációs technikákat tanulunk, hát nem vagyok meggyőződve a hatásosságáról. Majd meglátom, egyelőre csak egyszer beszéltem vele.

Viszont feltártam Lacinak a lelkem, hogy többet szeretnék foglalkozni Luxival földről, nekem az nagyon szokott segíteni. Sajnos itt nincs egyelőre körkarám, ahol tudnék szabadidomító gyakorlatokat végezni. Futószáras kör van, de a franc se akarja Luxit futószárazni így tél végén, valószínűleg sárkányeregetés lenne belőle, rántott már el egyszer-kétszer, semmi kedvem ott hajkurászni a lovarda területén. Próbaképpen kiraktam karámba tegnapelőtt, és bementem egy vezetőszárral középre. Hát az a fingós bakolás, amit véghez vitt, megerősített abban, hogy folyt. köv. majd ha kicsit szárazabb lesz a talaj, nem akartam volna, hogy eltaknyoljon.

Illetve még ami nekem nagyon hiányzik, az a terepezés. Laci szerintem túlfélt engem, már írtam, hogy addig nem akar kiengedni, amíg nem elég biztos az ülésem, meg itt megy mellettünk az 51-es főút, és az tényleg életveszély, ha Luxi oda kirohan mondjuk egy leesés után. Viszont az a nadselű gondolatom támadt, hogy van itt a karámok mögött egy lekerített mező, oda minden további nélkül ki tudnék menni bóklászni, és ott még ha elrohan is, zárt területen van.

Legyen kicsit jobb idő, addig meg maradunk még a fedelesben, de már csak pár hét!

Nagyon szeretem ezt az Emily Cole nevű grafikus csajt! 

Lovas edzésterv

Megnéztem a google-en a keresőkifejezéseket, és a fenti szókapcsolattal kerülnek ide leginkább az emberek. Ez mondjuk azért ciki, mert én ugyan írtam egy posztot anno ezzel a címmel, de annak semmi köze nem volt a lovas edzéstervhez, csak órai gyakorlatokat soroltam fel, tanügetés, kengyel nélkülizés, ilyesmi.

Viszont szöget ütött a fejembe, és én is rákerestem, elsőnek Panyi Gyuri írása jött ki, aminek nagyjából az a lényege, hogy nem nagyon lehet edzéstervet készíteni, mivel minden ló, minden szituáció más. Laci is ezt az álláspontot képviseli egyébként, ez ilyen öreg, dörzsölt lovasok tapasztalata lehet.

Tovább kutakodtam azonban, azért valamire mégis fel kéne fűzni ezt a lóval való foglalkozást. Így másodikra A jól képzett ló c. mű jut az eszembe, ott azért le vannak írva nagyjából az alapok, németes precizitással.

Másik gondolatom Denny Emerson (az isten) alapvetése: punnyadt, nem fitt, beteg lóval semmit nem lehet kezdeni, ezért az alapvetés az egészségügyi problémák kiküszöbölése, utána pedig a jó kondi elérése. Egyébként mi is ezt csináltuk Luxival. Ez nemcsak a lóra, hanem a lovasra is vonatkozik, tehát nekünk is legyen állóképességünk. Denny igen gyakorlatiasan az istállómunkát javasolja kondinak :) További Denny Emerson: a jármódok alapja a lépés, tehát sokat kell a lóval sétálni, terepezni, amíg a ló izmot nem szed magára, utána lehet elkezdeni az érdemi munkát.

Egyébként meg angolul rengeteg anyag van hozzá, beírtam hogy "horse training/fitness plan" és kijött egy csomó találat. Pl ez a cikk: https://www.horseandhound.co.uk/features/formulating-a-fitness-plan-47803 Illetve ilyen komplikált Gantt diagramok is: https://horsenetwork.com/2017/06/designing-training-program-horse/ A cikk végén még a sablont is le lehet tölteni.

Illetve lovasedzőknek egy Edzéselmélet c. mű a már említett Lovasakadémia sorozatból:

Remélem, ezzel segítettem valamit az edzés iránt érdeklődőknek!

Átkattant

A bordám nagyjából rendbejött, de azért nem vagyok azóta nagy spíler, az még mindig fáj, ha tüsszentek. Van nekem egy régebbi Equitheme védőmellényem, abban jártam terepezni, de elég merev, úgyhogy azt most feldobtam eladni, és veszek egy másikat, (Pikeur Komperdell), ami részekből van összeállítva, így jóval mozgékonyabb, kényelmesebb. Szar lenne megint ráesni a törött bordámra. Ma edzettem először komolyabban így 3 hét után, azért kellett ennyi idő a gyógyuláshoz. 

Viszont valami tényleg átkattanhatott Luxiban, mert mostanában nagyon szépen reagál a csizmasegítségre, és általánosan élénken, érdeklődően viselkedik a boxban is. Pár napja felültem Laci után vágtát gyakorolni, de igen gyorsan le is szálltam, mivel Luxi úgy be volt indulva, hogy alig tudtam megállítani. Vágtázott egy kört, nagy nehezen felvettem, utána mondom, ügessünk, erre megint vágtázni kezdett. Nem vesztettem el az egyensúlyomat, de mivel kapaszkodtam bele a lábammal, ezért még gyorsabban vágtázott...  Azért csak megálltunk valahogy, Laci átvette, aztán visszaültem ügetni, mikor lenyugodott. Ma már tök normális volt.

Viszont ugye ilyenkor az esések után mindig átgondolom az életemet: átmentem egy szomszédos lovardába megnézni egy csajnak a hafiját, akire felestartót keres. Gondoltam önbizalomnövelőnek jó lesz. Hát, ilyenkor mindig hálát adok az égnek, hogy itt lovagolok Dunavarsányban. Egyrészt a lovardában tökig sáros lettem, pedig az sem egy rossz hely (nyáron), csak az istállóból egy pár tíz métert kell gyalogolni a fedelesig, illetve a fedeles is kb negyedakkora, mint a mienk. Másrészt a haflingi ugyan nagyon cuki volt, de egy teljesen lovagolatlan hatéves, akivel a gazdja kb. féléve dolgozik, és olyan hajtós volt, mint a fene. Nem akarom megint elrontani a nagy nehezen megszerzett jó lábtartásomat egy olyan lovon, akit folyamatosan csizmázni kell.

Egy tanulsága volt a dolognak, amellett, hogy ilyenkor mindig rájövök, hogy milyen jó dolgom van: azért egy alacsony lovon kellemesebben érzem magam, így közelebb a földhöz, a tériszonyommal. Ez azonban csalóka: Monty 140 cm volt, és róla is b@@@tt nagyon lehetett esni. Luxi ugye 180 magas, de igazából már megszoktam.Valaki egyszer úgy jellemezte őket, hogy a gólyalábú sportlovak, hát nagyon találó, és Luxi még nem is a legmagasabb itt.

Mindenesetre most várom a mellényemet, aztőn folyt köv.

A sportló.