Ups and downs

Sajnos az amúgy jól sikerült terepnek az volt számomra az egyik tanulsága, hogy Angin sokkal biztonságosabban érzem magam, mint Luxin. Ettől kissé összeroppantam. Az se segített, hogy kedden orkánerejű szél volt. Amíg a körkarámban voltunk addig nem is volt semmi baj, de amikor utána legeltünk, akkor Luxi teljesen bestresszelt, hogy rajta kívül nincs kinn senki, horkantgatott, rémülten forgatta a szemét, csak akkor nyugodott meg, mikor már benn voltunk az istállóban a haverokkal. Ja, és az udvaron feltűnt használaton kívüli terepjárók is nagyon ijesztőek. Én meg persze ettől stresszeltem be, hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam. Ez az ijedőssége nekem nagyon nem komfortos. Egyébként ez inkább földről rémít meg, merthogy akkora, mint egy ház.

Mikor az edzőm realizálta, hogy milyen ramaty lelkiállapotban vagyok, szerintem igen jó pszichológiai érzékkel azt javasolta, hogy tegyem fel Luxit a lovasok.hu-ra, az leveszi rólam a felelősséget, és még ha van rá jelentkező, akkor sem muszáj eladni. Na, zokogva megírtam a hirdetést, feladtam, és érdekes módon a görcs teljesen kioldódott a gyomromból. Közben el is kellett mennem pár napra egy konferenciára, és mikor ma kimentem a loviba, kb. az utóbbi idő egyik legjobb edzését produkáltuk.

B. ült Szelin, én Luxin, először léptünk, bemelegítettünk, beszélgettünk, utána külön dolgoztunk ügetésben csináltam feladatokat, nagykörök, kígyóvonalak, kézváltások, stb. B. felhívta a figyelmemet, hogy Luxinak hátrafelé állnak a fülei, figyel rám, illetve szépen kereste a támaszkodást a száron. Nézelődött most is az elején, de aztán koncentráltabb lett. Vágtázni most nem vágtáztunk, mondván, hogy sikerélménnyel fejezzem be, mert a beugratásnál is szoktak gondok lenni részemről.

Utána is még hosszan elszöszmötöltem a karámban. Egyébként (majdnem) mindenki igen cuki volt, rengeteg támogatást kapok a lovardában. Az a helyzet, hogy ha az ember őszinte, akkor viszonylag kevesen nem megértőek. Idősebb, tapasztalt lovasember bértartó kollégám megállapította, hogy Luxi egy igen jóindulatú, jófejű ló, és nőjek fel a feladathoz. A jóindulatú ló közben meleg tekintettel az arcomhoz dugta a fejét, és utána nemes egyszerűséggel rátette az állát a fejem tetejére, kár, hogy nem fényképezte le senki.

Szóval ez egy nagyon nehéz, érzelmi izé nekem, majd meglátjuk, hogy hogy jövök ki belőle. Ami még nagyon sokat segített, hogy elolvastam az alábbi könyvet:

Marha mákom van, hogy tudom olvasni az angol szakirodalmat, mert magyarul szinte semmi nincs erről. Majd ha nyugdíjas leszek, lefordítom ezt a könyvet, mert szerintem mindenkinek rengeteget segítene.

Az első terep

Nagy várakozással készültem az első terepünkre a húsvéti hosszú hétvége alkalmából. Az volt a terv, hogy kijön B. (rutinos gyakorlott lovas, ld. egyik előző bejegyzésemet), ő ül Luxira, én ülök Angira. Először lelovagoljuk a lovakat, utána kisétálunk ide a sportlovi mögé az úgynevezett kis körre, ami kb. negyedóra.

Minden a tervek szerint zajlott, a nagypályán voltunk egy jó háromnegyed órát, én Angival bemelegítettem, utána ügettünk, vágtáztunk. Angika nagyon energikus volt, de ez kb. 3 vágtakörig tartott, utána lenyugodott. B. is nagyon szépen elengedetten, hosszú száron vágtázott Luxival, ezt kéne még sokat gyakorolni, hogy élvezet legyen neki a munka, ne kötelesség. Még nagyon benne van a díjlovas összeszedettség.

Utána kisétáltunk a mezőre, ahol ad hoc csatlakozott hozzánk meglepetészerűen Monty is azzal a szimpatikus leánnyal, aki mostanában lovagolja. Minden teljesen rendben ment, minden ló normális, nyugodt volt. Luxi Angival nagyon jól kijött, Montival már kevésbé (pasik!), aki ott röfögött a fenekénél, akkor azért megkértük őket, hogy vagy előre, vagy hátrább menjenek, de nem volt konflikt. Luxi befelé jövet ódzkodott attól a fekete ponyvától, amivel a szénája van letakarva, de az sem volt vészes.

Úgyhogy megállapítottuk, hogy csak így tovább, legközelebb én ülök Luxira. Nagyon örültem, hogy ilyen nyugodt volt, pedig ment el mellettünk autó kicsit távolabb, kirándulók napoztak az ösvény mellett, de nem csinált semmit. Nagy kő esett le a szívemről! A mentőmellényemet (gerincvédő) azért felvettem előtte.

Végül patamosás, patazsírozás, legelés, karámba széna, friss víz, és eljöttünk. Az utóbbi időszak egyik legjobb lovazása volt nekem!

Lóval asszisztált önismereti képzés

Múlt szombaton lóval asszisztált képzésen vettem részt a Natív Method szervezésében a vasztélypusztai Cavallo lovasudvarban. Tudjátok, hogy egyrészt igyekszem sokat dolgozni a saját félelmeim legyőzésén, másrészt a módszer is nagyon szimpatikus volt, ezért úgy gondoltam, hogy belevágok. Azért választottam a Natív képzését, mivel őket Tóth Bettina is ajánlotta, aki nagyon sokat segített nekem Ferencz halálakor, tudtam, hogy nem lehetek rossz helyen.

Kb. egy óra alatt értem oda a várost megkerülve északról, Ürömről mentem mindenféle kanyargós utakon, de már a táj miatt is érdemes volt. Sajnos elég hideg, esős időnk volt pont aznap, ezért részben a legelőn, részben a fedelesben zajlottak a lóval való gyakorlatok.

Már nagyjából ismertem az alapelveket, amiket a képzés során követtünk: a ló visszatükrözi a mi érzelmeinket, viselkedésünket, illetve megérti a testbeszédünk által közvetített jelzéseket.

Natasával, a képzés vezetőjével kis elmélet után relaxáló légzőgyakorlatokat tanultunk. Ezt érdemes mindennap gyakorolni, így fizikailag is nyugalmat közvetítünk a lónak. Utána a legelőn ismerkedtünk a ménessel, együtt voltunk a lovakkal. A további feladatokat a fedelesben végeztük, először vezetőszárral, utána szabadon, csak a saját testbeszédünkkel igyekeztünk kommunikálni a lovakkal, elvégezni a gyakorlatokat.

Számomra az volt a képzés egyik legérdekesebb tanulsága, hogy beszariságomat túlzott határozottsággal igyekszem leplezni, ámde mivel ez nem őszinte, ez is befeszülést okoz úgy nálam, mint a lónál. Úgyhogy a továbbiakban ezt igyekszem gyakorolni, a természetes, nyugodt nonverbális kommunikációt.

Jó szívvel ajánlom a képzést mindenkinek, lovasoknak, nem lovasoknak egyaránt!

Nekem ez a kép nyugalmat sugároz.

Frontátvonulás

Húzós két hét van mögöttem: munkahelyen pályázati beadási határidők voltak, kidolgoztuk a belünket. Ebből kifolyólag már egy hete nem csak a mamára gondolok, hanem fáj a fejem. Meg a frontok. Szóval nagyon ramaty állapotban voltam a héten, csütörtökön-pénteken ki sem tudtam menni. Ma se voltam a topon, de már úgy voltam vele, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is kimegyek, hétfőn láttam utoljára a lovamat.

Ilyenkor is van foglalkozva vele, hogy szép magyartalanul mondjam, Andi vagy ráül, vagy haladóbb lovasokat ültet rá. Nem azért, mert amúgy nagyon tele lenne, de sajnos ha nem megy mindennap, kicsit szűrődik (bedagad, bevizesedik) a hátsó lába. Az előző helyén jártatógépben ment, sajna az nálunk nincs, uh mozgatni kell. Nagyon normális egyébként mostanában, mikor beütött a tavasz, akkor volt 1-2 dilisebb napja, de ez gyorsan elmúlt.

Szóval ma Szeli volt felestartójával, B-vel mentünk ki, aki először lelovagolta Szelit, utána felült Luxra, kicsit bemelegítette, léptek, ügetgettek, vágtáztak, aztán átadta nekem. Főleg az ütemességet gyakoroltuk, hogy normális, élénk tempóban menjen előre, ne tötymörögjön, illetve a vágtába beugratást. B. szerint Lux kissé össze van zavarodva, mivel nem adom jól a segítségeket, ezért nem tudja, hogy tonképp mit kéne csinálni. Ugye ő nem egy iskolaló, aki megszokta a rémesen lovagló kezdőket. De éppen emiatt jó nekem, mert meg kell tanulnom összehangolni a segítségeimet. És így szépen ment is a vágtába ugratás pálca nélkül is. Andi is ezen a véleményen van, idézem: - Dasmi egy makacs, rosszul képzett ló, elkalimpálsz rajta. kicsit pálcázod, aztán beugrik. Lux egy makacs, jól képzett ló, ő akkor ugrik be, ha jól adod a segítségeket.

A jól képzett ló. Van is egy ilyen című alapmű. A másik "A jól képzett lovas", ezen még dolgozunk.

A szoszédban zajló építkezés miatt ezúttal nem flexeltek, hanem emberek fekete nejlon ponyvákat teregettek egy konténer tetejére. A lovak a fülük botját se mozdították. Komolyan, tiszta kiképzés.

Ja, beküldtem vagy egy hónapja a lóútlevelét a meglepő módon lóútlevél irodába. Várom, várom, már rájuk telefonáltam a héten, aszittem, elveszett a postán, de kiderült, hogy még kotlanak rajta, ennyi ideig tartott a tulajdonos átíratása. A jövő héten tán kiküldik.