Angika

Tegnap kimentem Csömörre 3 hónap után, felültem Angira, és az alábbi meglátásokat tettem: 1. Azért elképesztőek ezek a telivérek! Úgy megy, mint az olajozott istennyila, nem az a hajtós tetű, mint Luxi. 2. Szemrebbenés nélkül megyünk át két kitörő között, nincs ijedezés.
Viszont sajnos a pozitívumok mellett vannak azért hátulütői, egyrészt kissé narkolepsziás, megint majdnem bealudt nyergelés közben. Amikor éppen nem, akkor vészjósló arccal, sunyítva nézeget hátra, mikor pucolom.
Az a helyzet, hogy én nagyon bírom Angit, szívesen át is hoznám ide, ha nem lenne már iskolaló, de egyrészt nem tudnék két bértartást kifizetni, másrészt ... Most sokat gondolkoztam, hogy mi a másik ok, de az, hogy továbbra sincs rá pénzem. Már nem fiatal, egészségügyi problémákkal, nem akarok még egyszer végigmenni azon, amit Ferenczcel csináltam. Olyan jó, hogy Luxi ilyen egészséges. Két lóból kéne egyet csinálni!
Viszont át fogok menni időnként felülni rá, mert nagyon jót tesz, hogy egy másik ló mozgásához is igazodnom kell, nemcsak mindig a saját lovomon ülök.

Pszichológiai hatások

Nagyon ramaty lelkiállapotban voltam az elmúlt pár napban, amit a lovazás is megsínylett. Írtam régebben, hogy a tesómék az USÁ-ban élnek, és most hazajöttek pár hétre, aminek következtében én átköltöztem a saját lakásomba. Erről annyit kell tudni, hogy a válásom után vettem 4 éve. Emiatt az elmúlt napokban teljesen visszajött az összes régi, rossz, válással kapcsolatos emlékem, és teljes depresszióba zuhantam. Szóval ilyeneken is múlik sajnos!

Ráadásul Luxi is mostanában valami miatt fél a patamosóban, biztos még a szemkezelés. Ebből kifolyólag amikor a múltkor leesett előtte a nyeregemelő a földre, elkezdte hátra húzni magát a két kikötőszárral együtt, én meg aszittem, szívinfarktust kapok, q ijesztő volt látni a pánikoló 550 kg-s állatot. Hátravágja magát, megsérül, jobbik esetben eltépi, elrohan. Az edzőmmel lenyugtattuk, de nekem úgy remegett a kezem, hogy mondtam, hogy most hótziher, hogy nem ülök fel. Úgyhogy aznap csak futószáraztam.

Ebből kifolyólag másnap megint csak ott álltam vele a boxban, potyogtak a könnyeim, hogy miért vagyok ilyen beszari, és nem mertem előjönni, hogy ne vegyék észre. Aztán az edzőm rámszólt (ő se látta), hogy üljek fel, még h csak sétálok is kicsit. Megdöbbentő módon Lux teljesen normális volt, tök jót edzettünk. A nyergeléskor se volt semmi baja a patamosóval, igaz, hogy L. a lovászunk segített, érdekes, amikor ő foglalkozik vele, akkor meg tud állni egy helyben.

Ilyenkor azért elgondolkozom azon, hogy tényleg a lelkiállapotot tükrözi-e a ló vissza. Egyrészt igen, ld. részemről rosszkedv, Luxi megijed a patamosóban az egyik nap. Másrészt másnap kimegyek tök frászban, Luxit meg kenyérre  lehet kenni, mélán néz, halál nyugodt. Nincs összefüggés.

Igaz, hogy mikor aznap már rajta ültem valami olyan hideg nyugalom vett rajtam erőt, hogy basszus, nem lehetek ilyen beszari p***a, hogy sokkal határozottabb voltam, mint szoktam lenni, és tök jól ment az edzés. Ahogy Andi szokta mondani: "Szívd fel magad!". Hát ez most megtörtént.

Valószínűleg az is bennem volt, hogy nyár végéig adtam időt magamnak, hogy összejöjjünk Luxival, ld. jól sikerült terep, önállóan lovaglás, meg amúgy is, tudom, hogy 100%-osan jóindulatú, és szándékosan sose ártana nekem.

Ezért eldöntöttem, hogy nem adom el, marad. De ez a döntés is felelősséget jelent, és ez is nyomasztott. Egyébként azért vettem heréltet, hogy ne legyenek ilyen kancás hisztijei, de úgy látszik, mégis egy díva. :)

Szóval ezt csak azért írom, hogy néha nem dal, móka, kacagás, de mindig vannak szuper napok, és pozitív visszacsatolás is.

Beszarós futószárazós

Célkitűzések teljesítve

Hát, tegnap mindkét napirendi pontot teljesítettem, az egyiket véletlenül. :) Kimentem ugyanis teljes frászban a terep miatt, gyomrom összeszorulva, stb. Komoran ápolom, nyergelem a lovamat, akit egyébként kenyérre lehetett kenni. Közben befutott B. lovastársam, és felszólított, hogy menjek le a pályára, sétáljak néhány kört, addig is melegszik be Luxi, mindjárt jön ő is utánunk Szelivel. Szerintem direkt csinálta, ugyanis meséltem neki, hogy ez az egyik questem, egyedül lenni a pályán. :D

Na, le is sétáltam, de kissé hisztérikus hangon közöltem, hogy azért jöjjön le velem valaki, úgyhogy a lovászunk megszánt, és lekísért. Kicsit edzett is, ha már ott volt,  oktatott is régebben, mint kiderült. Ő is egy olyan igazi, régivágású lovasember, mint Lajos bátyám az Equitalban, meg Feri bácsi Egerből, szeretem ezt a típust. Uh gyakoroltunk egy kis ülésjavítást, ütemességet, érdekes, ezek az edzők egymástól függetlenül mindig ugyanazt mondják, vajon miért? :D

Kb negyedóra múlva B. is csatlakozott, még ügettünk, vágtáztunk Luxival, utána kisétáltunk a földútra. Én előzőleg megnéztem a térképet, és megállapítottam, hogy lehet menni egy téglalapot a lovarda körül normális utakon, csak mindig balra kell fordulni, ami ha jól emlékszem Paolo Santarcangeli (de lehet, hogy Jorge Luis Borges, hogy a magyar szakos tudásomat is csillogtassam) szerint a labirintusokból való kijutás egyik módszere. Ennek dacára azért sikerült eltévednünk, de a Google Maps tanulmányozásával megállapítottam, h kb. 10 méterre vagyunk attól a keresztúttól, ahol kocsival szoktam jönni, uh. végül hazataláltunk. Nagyon hasznosak voltak azok az egri terepek, mert elég magabiztosan mozogtam, visszajöttek az ott szerzett tapasztalatok.

A terep egybéként kiválóan sikerült, mindkét ló mintaszerűen viselkedett, minimális ijedezés volt, az is csak egy, a pocsolyában földön heverő nejlonzsák miatt. Ezt horkantgatások közepette nagy ívben kikerülték. Ezen kívül találkoztunk fűnyírós emberrel, törpemalaccal, érdekes, csúnya hangon visítozó baromfikkal, két autóval, és négy kutyával, akik részben szabadon, de tisztes távolságra, részben a kerítés mellett futva hangosan ugattak, de a lovak  fülük botját sem mozgatták.

Szóval nagyon meg voltam Luxikával elégedve. Utána úgy dolgozott bennem az endorfin, hogy teljesen ki voltam plattyanva, mire hazaértem. Végül is ezért csinálom ezt az egészet.

Mindenféle

Szerencsére Luxi szeme helyrejött, elég volt hozzá a kamillázás. Kedves lovastársak még a Tobradex szemcseppet is ajánlották, csak a továbbiakra írom, ha netán szükség lenne rá.

Az edzéseink elég vegyesek. Vasárnap pl. minden tök jó volt, szuperül mentünk, öröm, boldogság. Tegnap viszont én is feszült voltam, meg a ló is. Nézelődött, ijedezett, lehet, hogy a hirtelen lehűlés miatt. Igaz, hogy én is kissé befeszülve mentem ki, mert elromlott az udvari bejárati kapu, nem tudtam kinyitni a kapunyitóval, ott toporzékoltam, hogy időre megyek, aztán mikor sikerült, még útközben is ezen pörögtem, hiába csináltam a relaxációs gyakorlataimat. Mondjuk azt vezetés közben nem is lehet. Mindegy, majd ma előtte még gyakorlom. Ráadásul rácsaptam a kocsiajtót a hüvelykujjamra, az se segített.

Ezredszer is megállapítom, hogy sajnos/hál' istennek mindig visszatükrözi a ló lelkiállapota az én lelkiállapotomat.

Két célkitűzésem van még a nyárra:
1. Kimenni terepre, ezt szombaton szeretnénk is abszolválni.
2. Egyedül edzni a pályán. Mondjuk ez már részben megtörtént, de jó lenne leszakadni Szelikéről, és akkor jönnék egyedül is, nem kéne mindig Andi és B. nyakán lógnom. Luxinak ezzel nincs problámája, csak nekem. :) Páromat már beszerveztem pszichés segítségnek vasárnapra.
3. Bónusz: lesz egy szabadidős verseny szeptemberben itt a szomszédban a Szilaj lovardában. Nagyon gondolkozom, hogy elindulunk a díjlovas D1 számban (legegyszerűbb). Ez az, amit már Ferenczcel is lelovagoltunk annak idején. Mondjuk ott könnyű volt, mert a Sportloviban volt a verseny, itt meg 5 km-rel odébb, Luxika meg nem lelkesedik a lószállítóért. Azon gondolkoztunk, hogy végül is egy óra alatt simán átsétálunk, csak nem az autóúton kéne menni, hanem valahol a kertek alatt. Meglátjuk.

Update: a tegnapi edzésünk viszont nagyon jól sikerült, a végére már teljes nézőközönséggel, mert ott volt a pályán Andi, a házigazda Luxi unokatestvérével, a lovászunk, és még Andi egyik lovasa is befutott családostul, mi meg ott vágtáztunk egész pályán. Andi mondta is, hogy most kéne még ráhúzni félórát, kb. akkorra lazultunk le mindketten, én is, meg Luxi is. 

Nyári gondok

Na, visszajöttem a nyaralásból. Amíg nem voltam itthon, B. és Andi foglalkoztak Luxival. Sajnos pár napja begyulladt a szeme, valószínűleg a legyek miatt, a légymaszkot meg mindig levarázsolja magáról. Kamillás kezelésre javult, a légymaszkot meg a kötőfék alá tettük, így fennmaradt.

Viszont tegnap ebből kifolyólag volt egy kis ijedelem. Befutottam egy hét után, Luxi elémjött, bár már akkor gyanús volt, hogy nem olyan lelkesen, mint szokott. Adtam neki répát, kiveztettem a patamosóba, Andi lekezelte a szemét. Amikor vissza akartuk rá tenni a légymaszkot, akkor ügyesen kihasználva azt az időpillanatot, amikor pont nem volt rajta a kötőfék, Andit egy laza vállmozdulattal félrelökte, megpördült a patamosóban, és elvágtázott a messzeségbe. Érdekes, ilyenkor egyből kifér, pedig máskor mindig előadja, hogy jaj de nehezen tudok megfordulni, de nagy ló vagyok.

Na, én egyből a ház felé rohantam, azt kiabálva, hogy "Csukd be a kaput!". S., a házigazda igen rezignáltan megnyugtatott, hogy nem fog Luxi elmenni a többi ló közeléből, de azért én odaálltam a kapuba, aztán utánuk eredtem. Andi, és S. stratégiailag bekerítették Luxit, aki valóban a karámok körül rohangált, nyihogott, persze erre a többi ló is elkezdett föl-alá szaladgálni, sőt a kis póni folyamatosan bakolgatott. Rutin róka házigazdánkat nem viselte meg az ügy, csak annyit morgott a bajusza alatt, hogy "Szétrúgja a gyepet." Pár perces üldözés után elfogyott Luxi lendülete, Andi visszahozta a patamosóba, befejezte a szemkezelést, de a maszkot már a karámon belül adtuk rá, biztos, ami ziher.

Mondjuk én teljesen meg tudom érteni, senki sem szereti, ha a szemét piszkálják. Angikát be kellett bódítani pár hete hasonló szituációban.

Unokaöcsém utána közölte, hogy előtte lepergett az élete, amikor Luxi felé vágtázott, és most egy darabig nem szeretne lovak közelében lenni. :D Ő is részt vett ugyanis a bekerítésben, és igen hozzáértően hadonászott két kézzel, mikor Lux felé vette az irányt.

S. egyébként nagyon kedves volt, megnyugtatott, hogy emiatt ne ijedjek meg, ez semmi, a lótartás velejárója. Megállapítottuk, hogy persze, az lenne a természetes tartásmód, ha nagy legelőkön rohangásznának egész nap, de annak is megvannak a hátrányai, pl. sérülések az egymás közti interakciók miatt. Ilyenkor megcsapja őket a szabadság lehellete.