A tegnapi napunk...

... nagyon kalandosra sikerült.

Az időváltozás miatt Luxi amúgy sem volt nagy hangulatban, de én sem. Mire kiértem, elkezdett cseperegni az eső, úgyhogy a pályáról bevonultunk a fedelesbe, ami egyrészt feleakkora, másrészt az egyik oldala részben nyitott az istálló felé, amitől Luxi félni szokott (majd csak télen költöznek be, még nem ismeri). Úgyhogy azzal küzdöttem, hogy odamenjünk, megmutassam, stb. Ezzel el is voltunk egy ideig, egész jól ment.

Aztán mikor elállt az eső, visszamentünk a pályára, aminek az oldalánál a kerítés mellett megy el az a földút, ahol mi is szoktunk terepezni, és ott elvonult egy több lóból álló hangos terepezős társaság. Na, Luxi ettől nyomott egy kipördülést, meg egy enyhébb bakolást oldalra, amit sikerült kiülnöm, úgyhogy nagyon büszke vagyok magamra azóta is. Pár hónapja-hete ettől még simán leestem volna. Az első esésem ehhez képest semmi sem volt.

Azért utána elég reszketeg voltam, a vágtabeugratás sem ment. L. felült rá, előre lovagolta nekem, utána már sikerült, de azért nem volt így se valami hajde, bár L. szerint ma szignifikáns előrehaladásokat tettem. A derekam meg a combom viszont jól beállt ma reggelre.

Ma folyt. köv, díjlovas programmal fűszerezve, ugyanis Fóton most megy egy verseny, még azt megnézzük délután. Ugyanitt voltam már A.-val is pár éve.

A nyugodt terepló.

Díjugratás

Van az a David Bowie szám, hogy Changes (Változások). Hát, most itt is vannak. Egyrészt eléggé elsodort az évkezdet, rengeteget kellett dolgoznom szeptember első heteiben, most is megyek külföldre pár napra. Emiatt kevesebbet is tudtunk találkozni A.-val, az edzőmmel, ő sem volt itthon, én is dolgoztam, így amikor nem tudtam menni, akkor L., a lovászunk ült Luxin néhányszor. Ennek az lett a következménye, hogy Luxi alattam is sokkal kezelhetőbb lett, úgy látszik, jót tesz neki a határozott férfikéz. Úgyhogy most abban maradtunk, hogy L. foglalkozik vele, amikor én nem érek rá. Ő egész nap ott van, szívesen is csinálja.

L-ről egyébként azt kell tudni, hogy évekig lovas szakemberként, munkalovasként dolgozott egy profi díjugrató versenyző mellett, jelenlegi házigazdáim is országos szinten versenyeznek díjugratásban, azért is néztem a Riderline-on mostanában a versenyeket. L. is több évtizede lovagol, ugrat, megvan a rajtengedély-vizsgája, foglalkozik sportlovakkal, és a klasszikus lókiképzés elveit képviseli, már amennyire meg tudom állapítani olvasmányaim alapján. El is kezdtünk pl. futószáras ülésjavítást csinálni, amire nagy szükségem van.

Sokszor elgondolkozom, hogy hogyan alakul az ember élete, mik befolyásolják a történéseket: ha Csömörön nem szüntetik meg a fedelest, ismerősökön keresztül nem költözünk ide, nem kerülök kapcsolatba a díjugratással, nem lesz betekintésem ebbe a világba. Nagyon élvezem egyébként, nem mondom, hogy ugrani fogok Luxival, de ő sportló, ugrott is, versenyzett is, remélem profitálni fog ő is a szakmai környezetből.

Luxi egy régebbi versenyen az előző lovasával.