Decisions, decisions

Hát, emberek, sajnos életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg a napokban. Ugyanis szombaton elmentem egy másik lovardába, akikkel terepztem párszor, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan boldogulok egy idegen lóval. Nagyon vegyes élmény volt, mivel konkrétan megettem a lovat reggelire. Ügettünk, vágtáztunk, teljesen ura voltam a helyzetnek. Ezek után másnap felültem Luxira, és megint nem éreztem jól magam. Nem aszondom, hogy féltem, de egyszerűen nem volt komfortos.

Úgyhogy ez megadta a végső lökést, és meghirdettem Luxit eladásra. Nagyon ki vagyok emiatt borulva, de egyszerűen nekem se anyagilag, se pszichésen nem éri meg, hogy kifizessek havonta több, mint 100 ezret arra, hogy ne legyen élmény a lovaglás. Ha rendszeresen olvastátok a blogomat, akkor tudjátok, hogy mennyi energiát fektettem bele, de én hobbista vagyok, nekem a lovaglásnak kikapcsolódásnak kéne lenni, nem plusz stressznek, elég stresszes a munkám így is. És ami miatt külön ki vagyok borulva, hogy földről meg imádom, édes pofa, cuki, de nem szeretem lovagolni.

Másrészt viszont nyugodt a lelkiismeretem, mert nem egy szar lovat adok el, hanem egy jóindulatú, jól képzettet. Laci tényleg rengeteget dolgozott vele, iszonyú sokat fejlődött, megérdemli Luxi is, hogy valaki élvezze a vele való munkát.

Most erről nem akarok többet írni, légyszi, ne is keressetek, mert így is elég ramaty lelkiállapotban vagyok.

http://www.lovasok.hu/eladolovak/index.php?page=hirdreszletek&hid=158088&lapszam=1&rendstr=felvdescs&fromfo=0

Címváltozás

Továbbra is csinálom ezt a Dr. Jennyt, aki többek között azt írja, hogy annak is nagy jelentősége van, hogy mit mondunk saját magunknak, ugyanis az agy nem "hallja" a tagadást például, tehát, ha azt mondod, hogy "Ne félj!", akkor abból az jön át, hogy "Félj!". Na most nem tudom, hogy ebben mennyi az igazság, de mivel ő a szakember, nálam biztos jobban ért hozzá. Én ugye elég sokat foglalkozok ezzel a bloggal, és úgy gondolom, hogy a fentiek alapján kontraproduktív azt olvasnom heti többször, hogy félős. Szóval ünnepélyesen átnevezem a blogot "Fejlődőképes lovas"-ra.

Aminek van is alapja, ugyanis tegnap kíváncsiságból elmentem egy lovardába, ahol régebben terepeztem, ugyanis másfél éve nem ültem Luxin kívül más lovon, és nagyon érdekelt, hogy hogyan boldogulok egy idegen lóval. 

Hát gyerekek, mit ne mondjak, döbbenetes élmény volt számomra. Egy Luxinál jóval alacsonyabb idősebb, szürke hölgyet kaptam. :)  Nem akarok itt dicsekedni (na jó, akarok), de konkrétan megettem reggelire. Ilyet még életemben nem éreztem, mindenem majdnem teljesen rendben volt, szárkezelés, csizma, állítások, stb. Mivel én voltam aznap az első lovasa, egy kicsit döcögősen indult, de kb óra közepére bemelegedett, és óra végén úgy vágtáztunk körbe-körbe, mint a kengyelfutó gyalogkakukk, már tartani kellett, meg is lepődtem, hogy milyen lelkes iskolaló.

Szóval nekem ez iszonyú pozitív visszacsatolás volt, rengeteget fejlődtem az elmúlt évek alatt. El sem tudtam volna képzelni ezt régebben.

Dids fotója a Pexels oldaláról

Online tanfolyam

Feliratkoztam egy Dr. Jenny Susser nevű amerikai lovas sportpszichológus online videótanfolyamára, aki nagyon okos dolgokat mond a lovaglás közbeni félelmekről. Elég sok hasonló témájú könyvet, videót megnéztem az elmúlt évek alatt, de ez az első, amelyiket tényleg hasznosnak tartok, mert gyakorlatilag mindenhez tudok kapcsolódni, és én is ugyanezeket éltem meg, úgyhogy teljesen el vagyok tőle ájulva. Ráadásul egy nagyon szimpatikus, korombeli amerikai asszony ez a Dr. Jenny, végtelenül megnyugtató, jó humorú, és ahogy az angol mondja "no-nonsense" racionális, jó értelemeben véve földhözragadt, praktikus hozzáállással.

Kijegyzetelek egy pár dolgot, mert szerintem másnak is hasznos.

• Egy teniszező esetében a teniszütő nem fog bal lábbal felkelni, vagy megijedni egy traktortól. :) Értsd: érző lényekkel dolgozunk, akik esetleg szintén félnek.
• A különbség a félelem, és az aggódás között az, hogy a félelemnek reális alapja van, az aggódás pedig "perceived threat": képzelt, érzékelt, "elvárt" veszély.
• A félelmet nem lehet leküzdeni, de lehet kezelni különböző technikákkal: légzés, meditáció, új gondolatminták berögzülése
• A tanfolyam második felében tipikus helyzeteket vizsgál: félelem a lótól, új szituációktól, vágtától, nagyobb ugrástól, bizonytalanságtól, esés, rossz élmény után

Van egy letölthető jegyzet is, amit most itt nem fogok közreadni publikusan jogi okokból, de ha valakit érdekel, akkor dobjatok egy üzit, és átküldöm. Angolul van értelemszerűen.

Ja, az egyik vicces módszer arra, hogy lovaglás közben kizökkenjél a pánikolásból, az éneklés, mivel 1. egyenletesen veszed a levegőt 2. eltereli a figyelmedet. Úgyhogy mostanában úgy szoktam ügetni, hogy az Ocho Machotól a Jó nekem c. számot harsogom, valószínűleg nagyon vicces kívülről.

Egy kevésbé ismert angol verzió stílszerűen.

Dr. Jenny mellett Laci, az edzőm is rengeteget segít, végre ráéreztem valahogy, nagy nehezen, így 5 év után erre a helyes lábtartásra, úgyhogy mostanában úgy érzem, mintha rugók lennének a bokámban ügetés közben. Igazából nem az a lényege, hogy nyomd le a sarkad, hanem terheld a teljes testsúlyodat a kengyelbe, és kicsit nyomd előre a lábad, mint a cowboyok. Lehet, hogy először nem lesz a megfelelő, klasszikus "egy vonalban a vállad-csípőd-sarkad", de utána visszamegy. Tonképp állj a kengyelben, és rugózz kicsiket. Ezzel az ülésem is sokkal stabilabb lett.