Horse Riders: Nervous/Loss of Confidence

Gyerekek, olvasom a fenti face csoportot (Horse Riders: Nervous/Loss of Confidence), hát szegények, hozzájuk képest én egy military lovas vagyok. Olyan rettegéseket írnak le, meg hogy ki mennyire nem mer felülni egyáltalán a lovára, csak lépni mer, stb. Sajnálom őket, de ez azért nekem nagyon sok önbizalmat ad. Igaz, ez egy angol csoport, és ahogy írtam, angolszász területen sokkal őszintébbek az emberek ilyen szempontból, illetve ez egy nagyon kedves csoport, mindenki biztatja, támogatja a másikat. Ezzel most nem minket magyarokat akarom szidni, egyszerűen ez kulturális különbség, (ld. Hofstede-féle kulturális modellek) már az őszinteséggel kapcsolatban, biztatásról meg annyit, hogy én sem kaptam itt soha tőletek semmi negatívumot, amit utólag is köszönök! :)

Mostanában is már önállóan vezetgetem ki-be a lovakat a jártatóba, karámba, méneket is, leveszem, felteszem az ínvédőt, fáslit, stb. Régebben be se mertem menni a boxukba. Luxikát is húzom-nyúzom. Krisztián is mondta, hogy gondoljak bele, mennyit fejlődtem magamhoz képest csak az elmúlt félévben is.

Luxi most sajna pár napos kényszerpihenőn volt, mert beverte valahova a hátsó lábát, és bedagadt. Az a tippünk, hogy felakadt, tudnak olyat csinálni a lovak, hogy ha a boxban a fal felé fordulva fekszenek le, akkor nem tudnak felállni, vergődnek, és beütik a lábukat. Láttam már ilyet egyszer, lovas kislányok lélekszakadva rohantak Lacihoz, hogy az egyik ló a boxban fekszik, és rugdos. Na én persze egyből a legrosszabbra gondoltam, de Laci odament, megfogta a ló farkát, és elhúzta a faltól, aztán gyorsan hátralépett, a ló meg felkecmergett, és zavartan pislogott. 

Luxi lábáról már szépen lement a szűrődés, de azért fásliztuk éjszakára, illetve kölcsönkapott egy jegelő fáslit is, amitől Laci elmondása szerint az első felrakásnál majdnem felmászott a box falára, de a második alkalommal már lecsukódó szemmel, relaxálva tűrte. Azon gondolkoztunk, hogy mi történhetett szegénnyel csikókorában, hogy ilyen rosszul viseli az újdonságokat, mert amúgy egy nagyon szelíd, nyugis ló. Írtam már itt, hogy a lovak és a gazdáik hasonlítanak egymásra, hát ez nálunk egészen viccesen így van: mindketten beszariak vagyunk, lusták, és szeretünk enni. 

Kantár

"Ha az embernek állatkertje van, a karácsonyi ajándékok, a születésnapi, évfordulói megemlékezések csodálatosan egyszerûek: állatokat ajándékozunk egymásnak. Minden feldúlt férjnek, aki hosszú, álmatlan éjszakákon át töri a fejét, mivel kedveskedjék a feleségének ilyen alkalommal, merem ajánlani, hogy szerezzen be egy állatkertet, és minden efféle gondja megoldódik. "

Írta Gerald Durrell az Állatkert a kastély körül c. művében, Ugyanezt tudom elmondani a lótartásról is: szerezzünk be egy lovat, és egyből kiváló ajándékokat fogunk kapni. Így gondolták ezt szeretteim is, akik a nyeregemelő mellett még egy új kantárral is kedveskedtek nekem. 

Meg is érkezett a megrendelés, de először fel kellett próbálni, hogy jó-e, ami nagyon viccesen zajlott: berontottunk Luxi boxába, aki békésen szénázott, és felkantároztuk. Szerintem nem tudta hova tenni, hogy most se patakaparás, se kivezetés, se nyergelés, csak úgy nekiesünk egy kantárral, állítgatjuk a szíjakat, aztán levesszük, és távozunk. A kantár ugyanis sajnos kicsi lett, úgyhgy folyt. köv. Luxinak iszonyú nagy feje van. 

Erről a kantárról van szó. Sajnálom, hogy nem lett jó, mert nagyon szép az a homlokszíj.

Winderen 2.0 + egyebek

Feltettük a Winderent az én nyergem alá a hétvégén, stílszerűen Mónika és András próbálták ki először. Szerintem teljesen jó, csináltunk is róla néhány képet.

A nyeregemelő + én + a rezignált alany

Tegnap nagyon eseménydús napunk volt. Délelőtt felültem Luxira egyedül, részben kipróbálni a nyeregemelőt, részben Laci el volt foglalva, uh. nem tudott edzeni. Mivel ahol nyergelni szoktunk éppen patkolás folyt, hátul a box előtt nyergeltem fel Luxit, de észrevettem, hogy a napszemüvegemet elől hagytam, és megkértem egy lovas lányt, hogy fogja meg addig Luxit, már fel volt kantározva. Közben elől valami megijedés volt, és az egyik patkolás alatt álló ló hátraszaladt a folyosón Luxi irányába. Na, mondom, kész, vége, ő is meg fog ijedni, kiszaladnak az ajtón, hajkurászhatjuk őket. Ehhez képest Luxi rezzenéstelen arccal állt, ha lehet így fogalmazni, a megijedt ló meg beszaladt az ő boxába, ahova utánamentem, megfogtam, és visszaszolgáltattam az odaérkező kovácsnak. 

Két dologra vagyok nagyon büszke, egyrészt Luxira, aki teljesen nyugodtan viselkedett, másrészt magamra, hogy be mertem menni a riadt lóhoz, megfogtam, megnyugtattam. Mondom én, fejlődőképes vagyok! Régebben nagyon fostam az ijedt lovaktól is.

A lovaglás is teljesen rendben zajlott, kimentünk, felültem, sétáltunk, ügettünk, vágtáztunk, lovardai alakzatokat gyakoroltunk, pedig eléggé fújt a szél.

Utána át kellett vinnem Luxit a másik istállóba lemosni, mert a patkolás miatt a patamosó el volt foglalva. Ott is nagyon szépen viselkedett, pedig az új helyeket nem viseli jól, igaz, először forgatta a fejét, nézelődött, utána mikor rájött, hogy nem esznek lovat, megkönnyebbülten sóhajtott egyet. :D Annyira vicces ilyenkor. Persze adtam neki jutalomfalatot is a végén, hadd kapcsolja össze az új helyet a pozitív élményekkel.

Tegnapi lovaglás vége.

Winderen

Megérkezett tegnap a Winderen nyeregemelőm!!!

Gyönyörű szép, szürke, hipi-szupi, egy baj van vele: csak így szóban rendeltem meg, szerintem mondtam, hogy 18-as kell, ehhez képest 17-est kaptam. Most azon tipródok, hogy micsinájjak? Küldjem vissza, vagy maradjon? A nyergem 18-as, de csak úgy ló nélkül alápróbáltuk, és jónak tűnik. Laci már kipróbálta Luxival is, de az ő nyerge 16-os (zsokéalkat), neki jó volt, idomítómunkához ő fogja használni. Gyönyörűen ugrottak vele tegnap, nem hiszem, hogy a nyeregemelő miatt, de szuperül ment.

Amit Karin alápróbált a múltkor, az is 17-es volt, és arra azt mondta, hogy tökéletes. Mondjuk 2 cm a különbség, szóval valószínűleg nem számottevő, nade mégis van valami méretezése. Mindegy, majd én is felülök valamikor a héten, és meglátjuk. 

Jó hír, hogy még kaptam rá kis kedvezményt is, ugyanis Krisztiánék rengeteg mindent vesznek ettől a kereskedőtől, uh. 70 000-ből megúsztam.

Íme:

Majd még teszek föl lovas képeket is használatban. Újfent köszönöm mindenkinek a hozzájárulást!