Csinálom tovább

 Eltelt több, mit egy hét az esésem óta, a bordám továbbra is fáj (csak ha röhögök, haha), de már sokkal jobb. Utánaolvastam a bordatörésnek, hát sajna 3-4 hét, amíg rendbejön, úgyhogy türelem, és fájdalomcsillapító.

Tóbbször is ültem azóta Luxin, sőt a felestartó, és persze Laci is lovagolta, és mintaszerűen viselkedett, úgyhogy rossz napja lehetett aznap. Sajna ez benne van a pakliban.

Több dolog járt a fejemben, az egyik az volt, hogy van ugye ez a mondás, hogy üljünk vissza egyből a lóra. Az esés után közvetlenül ugyan Laci ült fel rá, de utána én is visszaültem, ahogy írtam, illetve azóta is ültem rajta Laci után kicsit ügetni, sétálni. Mindig mondják, hogy muszáj visszaülni, hogy pszichésen ne az rögzüljön az emberben, hogy úristen leestem, most mi lesz. Bennem ez nagyon bennem volt az előző eséseimkor, de érdekes, most nem annyira, igaz a vágtával még nem próbálkoztam, majd meglátjuk. Azért a pálcázástól félek. Ez a Dr. Jenny nevű amerikai pszichológus nőci aszonta, hogy nem feltétlenül kell visszaülni, és én is úgy gondolom, hogy persze, ha mondjuk eltört volna a kezem, vagy komoly sérülésem lett volna, akkor én sem ültem volna vissza, de akkor úgy vitt az adrenalin utána, hogy nem volt rossz élmény.

A másik a félelem, úgy általában. Végül is az egész blognak ez a lényege, hogy hogyan győzzük le a félelmet. Nem mondom, hogy nekem 100%-osan sikerült, de nagyon sokat javultam, és nem tudom, hogy miért. Két dologra tippelek:

1. Nagyon sokat vagyok lovak közelében a mindennapokban is. Ez egyrészt elveszi az újdonság erejét, jó értelemben véve. Másrészt látom, hogy Krisztiánék mennyire természetesen, magától értetődően foglalkoznak a lovakkal. Nekem ez mindig ilyen "úristen, ló!" élmény volt, kicsit mint az állatkertben, bocs. Ha ez csökken, akkor én is sokkal természetesebben tudok hozzájuk közeledni. Ma pl. vezettem be egy lovat a jártatóból, és megijedt valamitól útközben, hátraugrott. Erősen fogtam a vezetőszárat, megnyugtattam, mentünk tovább. Régebben ettől teljesen pánikba estem volna.

2. Az rengeteget segített, hogy Laci "előlovaglolja" nekem Luxit. Ha látom, hogy vele normális, akkor én is nyugodtabban veszem át. Mondjuk a múltkor pont nem ez volt, de ez 1%. Szóval krónikus befosósok, kérjétek meg az edzőtöket, hogy kicsit ügessen, vágtázzon a lóval, és aztán üljetek fel, nem baj, ha elmegy vele az óra fele. Persze ehhez együttérző edzőre van szükség.

Mai szelfi.

Sikerült felébreszteni a lovat... :D

 Olvasom itt az előző bejegyzésem címét, hogy ébreszd fel a lovat. Hát, lehet, hogy kicsit túlteljesítettük ezt a dolgot. 

Pár napja felültem Luxikára, gyakoroltuk a vágtabeugratást. Előzőleg Laci lovagolta, én átvettem, igaz, hogy Laci mondta, hogy hosszú falnál ugrassam lépésből, de mivel épp előttem bóklászott egy másik lovas lány, a fordulóig ügettem, és onnan próbáltam pálcával beemelni. Hát én nem tudom, mi ütött Luxiba, olyan bakolászást rendezett, mint egy csikó. Lehet, hogy a pálca volt a probléma, vagy az ügetés, mindenesetre addig vitézül bírtam, amíg el nem fordult a kanyarban, de akkor kibillentem az egyensúlyomból, és leestem, Luxika meg tovább rohangászott. Szerintem amúgy volt valami aznap a levegőben, mert beszéltem más lovasokkal is, volt olyan terepező társaság, ahol hat lovasból öten leestek.

Na, Laci összeszedett, először engem, utána meg a lovat próbálta, de Luxi megrészegülve a szabadság mámorátol fel-le rohangált a fedelesben feltartott farokkal. Mikor kissé lenyugodott, hívtam, és odajött hozzám, amin persze megint a könnyekig meghatódtam. Laci utána vágtázott vele, aztán én is visszaültem, a vágtabeugratás ekkor már természetesen simán zajlott. Még másnap is visszaültem, de sajnos az oldalamat nagyon megütöttem, valószínűleg megrepedt, vagy csak megzúzódott egy bordám, és sajna tegnap még rosszabb is lett, ahelyett, hogy javult volna. Pedig azt terveztem, hogy a karácsonyi szünetet sok lovaglással töltöm, hát ennek lőttek. :( Úgyhogy most itthon lábadozok Cataflammal.

Az elmúlt hetekben mindenkinek boldogan elmondtam, hogy jaj de jó, milyen régen estem már le, utoljára tavaly októberben, hát kösz.

Egyébként biztos, hogy az is az oka, hogy az esős idő miatt mostanában nem volt karámozva. Ez köztünk Lacival nagyjából az egyetlen konfliktus, ők Krisztiánékkal télen gyakorlatilag szüneteltetik a karámozást, igaz, hogy mindennap mennek jártatóban a lovak. Más mezei bértartók esőben-sárban is kirakják a lovakat, amihez én is szívesen csatlakoznék, de Laci érve az, hogy elesik, megsérül. Amiben persze részben igaza is van, történt most egy elég borzasztó eset, az egyik itteni ló elesett a karámban, és eltört a medencéje, el kellett altatni. Más sérülések is voltak, a már említett Puszika is törte magát össze odakinn. Szóval én megértem a díjugratókat, több milliós értékű lovaik vannak, de akkor is, egy lónak szüksége van a természetes környezetre.

Visszatérve az esésre, majd meglátom, hogy miyen lesz visszaülni, igazából így fotelből nagyon lelkes vagyok, aztán lehet, hogy megint összefosom magam, ha odakerülök. Be kell vallanom, egy rossz pillanatomban az esés után megint felmerült bennem ez az eladjam-ne adjam, de továbbra is úgy gondolom, hogy annyit fejlődtem amióta itt vagyunk és Laci edz, hogy kár lenne feladni. Meg olyan jól elvagyunk Luxival mostanában. Kellett hozzá két év, hogy úgy érezzem, hogy tényleg az én lovam. Teszek majd fel régebbi képeket, iszonyú jól néz ki ő is ahhoz képest, mikor hozzám került.

Csináltam ilyen fekete hátteres képet róla.

Ébreszd fel a lovat!

Fú, most nézem, milyen régen nem írtam ide. Minden oké, csak nagyon sokat dolgoztam így az év vége felé, de most lesz pár hét pihi. Lovaglásügyileg semmi extra nincs, felülök rendszeresen heti 3-4x általában Laci után. 

Ez a vágtabeugratás még mindig problémás, állítólag ha önállóan lovagolom Luxit, akkor nem vagyok elég energikus, nem "ébresztem fel", ahogy Karin mondta, és olyankor nincs úgymond üzemi hőmérsékleten, alszik. Laci bezzeg mindig csetteg neki, élénkíti, neki nincs vele problémája, mondjuk mivel van? De ha Laci után ülök fel, akkor minden oké. Az ügetés, irányítás már jól megy. Luxi ilyen kis, illetve nagy tohonya, hajtós ló. Amikor már beindul, akkor nagyon kényelmes, nem kell csizmázni, csak fel kell pörgetni annyira, hogy élénken ügessen. Csak ezzel én is úgy vagyok, hogy francnak sincs kedve mindig ott baszatni, olyan jól elandalgunk ott együtt. A két lusta.

Karácsonyra kapott Luxi egy csomó új cuccot, átmeneti takarót, mert még nem volt idén hideg, nem tudja hordani a téli takaróját, kötőféket (még mindig szegény Ferencz régi kötőfékét hordta, gondoltam, már megérdemel egy újat), illetve a kicsi kantár helyett egy remélhetőleg megfelelő méretűt, még várjuk rá az áment Krisztiántól.

Illetve még hír, hogy lepaktáltam egy leánnyal, aki jön heti párszor lovagolni Luxit, egyelőre nem feles, csak negyedes tartóként. Szeretne vele ugrani, már Laci tartott is neki két ugróedzést, egész jól ment. Ez nekem is könnyebbség anyagilag, illetve tud vele foglalkozni akkor is, amikor Laci szabadnapos, ill. én sem vagyok ott. 

Jaj, még annyit, tegnap tök véletlenül odakapcsoltunk a Duna tévére, és a Seabiscuit életéről szóló 2003-as Oscar-jelölt film ment, Jeff Bridges-zel, meg Tobey Maguire-el, hát én úgy végigbőgtem az egészet, hogy reggel jegelni kellett a szememet. Nagyon megérintenek ezek a lovakkal kapcsolatos dolgok. Jó, kissé (nagyon) nyálas volt, de az a mondat a végén az nagyon tetszett, hogyaszongya: 

"- Tudjátok, mindenki azt hiszi, hogy rátaláltunk erre az elrontott lóra, és helyrehoztuk, pedig nem, ő hozott helyre minket, mindannyiunkat, és így igazából mi is helyrehoztuk egymást."

Hétköznapok

Csángó brékesek, szevasztok! Írtam a facén, h Luxi kissé lesérült pár hete. Feküdt a boxban, és mikor felállt, beverte a fejét vagy az itatóba, vagy a box falába, de elég erősen, meg is szédült utána (egy lovas lány látta). A szeme körül lejött a bőr, meg be is volt dagadva, úgyhogy lekezeltem, meg kapott gyulladáscsökkentő injekciót, és pihent kb. egy hetet. Mára már helyrejött, csak most ott nincs szőr a szeme felett, remélem, visszanő az eredeti színben. 

Pár napja hozta vissza Laci munkába, azért ilyenkor örülök, hogy nem nekem kell felülni, volt egy kb. 180 fokos megpördülése valamelyik nap Laci alatt. Annyiban változtak a körülmények így ősszel-télen, hogy a kinti pályát nem nagyon használjuk, ellenben mindkét fedelest egyszerre. Mivel a két fedeles egymás mellett van, és a fal nem ér fel teljesen a tetőig, ezért minden áthallatszik, ami megijedésre adhat okot. Illetve Krisztiánék bepakolták a teljes ugrópályát a nagyobbik fedelesbe, úgyhogy azokat is ott kerülgetjük. Így a kis fedeles a melegítőpálya, a nagy meg az ugró. Mi igyekszünk akkor menni, mikor éppen nem zajlik ugróedzés, vagy ha igen, akkor a melegítőben vagyunk, de ebben még nem nagyon dolgozott Luxi, a fent említett megpördülés is itt zajlott. Majd megszokja.

Továbbra is az előző posztban említett módszerrel dolgozunk, Laci felül, kicsit üget, vágtázik, aztán én átveszem. Célzottan szoktunk gyakorolni nem is technikai dolgokat, illetve persze azt is, mert nem lehet elválasztani a kettőt, de inkább ilyen "hogyan irányítsd a lovadat, figyeljen rád, legyél jelen tudatosan" jellegűeket. Nekem ez eléggé reveláció erejű élmény, mert most először érzem, hogy van ráhatásom valamilyen szinten arra, hogy Luxival hogyan kommunikálok, nem csak mechanikusan húzom a szárat, rugdalom az oldalát. Azt hiszem, a lovaglásnak valahol ez lenne a lényege. És sajnos egy iszonyú hosszú út vezetett idáig, amivel én nagyon megkínlódtam, de talán már látom az alagút végét. Bár amikor ezt mondtam Lacinak, annyi volt a reagálása, hogy "Te még az alagútban sem vagy, nemhogy a végét látod.", de ezt remélhetőleg csak viccnek szánta. 

Visszatérve arra, hogy a ló figyel rám, asszem nekem a félelmeim is ebből a bizonytalanságból fakadtak. Mármint amit más oldalakon is mindig írnak, hogy azért félnek, mert nincs kontroll a ló felett. És most, hogy jobban értem a ló testbeszédét, illetve tudom is valamennyire befolyásolni, ezek is kezdenek elmúlni. Kicsit olyan, mint az Avatárban, amikor összekapcsolódnak a navik a repülő hátasaikkal. Az angol erre mondja, hogy "Keep up the good work!"

https://james-camerons-avatar.fandom.com/wiki/Mountain_Banshee?file=Jakes_first_flight_experience.png

Igaz, hogy amikor ezt fejtegettem valamelyik nap, akkor azt is hozzátettem kissé kesernyésen, hogy majd a következő zakózásig fog tartani ez a pozitív érzés, de már legalább azt tudom, hogy hiába van néha az ember a padlón, már megvan bennem ez a képesség, és visszajön egy idő után. És ez nagyon nagy részben fizikai, motorikus tudás. Ami azt is megmagyarázza, hogy miért volt olyan nehéz megszerezni, ugyanis idősebb korban ez már sokkal lassabban megy, mint gyerekkorban. 

Gyakorlás

Mostanában azt csináljuk, hogy Laci felül, kicsit "előlovagolja" nekem Luxit, utána én átveszem, és csinálunk célzottan egy-két dolgot. Tegnap pl. a vágtabeugratásokat gyakoroltuk. Beugratom, megyek vele egy kicsit, felveszem, és újra ugyanezt. Természetesen akkor hagytam abba, amikor jól ment. 

Az ügetéssel már nincs problémám, a vágtával az a baj, hogy én úgy szocializálódtam, hogy üljek bele a hátába, itt meg kikönnyítve tanulom. Sajnos a beugratásnál is rosszul adom a segítséget, konkrétan a belső csizmámat is ráteszem automatikusan, aminek következtében Luxi összezavarodik, illetve amikor nem ugrik be, akkor megijedek és összegörnyedek. 

Nagyon igyekszem odafigyelni a testtartásomra, testbeszédemre, mennyire feszülök be, vagy lazulok el. Tökre észre lehet venni, hogy pl az óra végi sétálásnál mennyire másképp reagál rám Luxi, mikor lazán ülök rajta, illetve mikor a fenekem be van feszülve. Ha laza vagyok, akkor csinálja ezt a "kirágatjuk a szárakat a kézből", lenyúlik a feje.

Luxi egyébként pontosan tisztában van azzal, hogy ki ül rajta, és éppen mi a feladata. Mikor Laci után átvettem, egyből ugrott volna vágtába segítség nélkül is, mert tudta, hogy azt szoktuk gyakorolni. Azt is érzi, mikor én elbizonytalanodok, akkor ő sem készséges. Ő sajna nem egy iskolaló, ha van rá lehetősége, akkor igyekszik megúszni a feladatot, úgyhogy nagyon határozottnak kell vele lenni. De ez jó is, mert nekem meg pont ezt kéne gyakorolni. Régebben volt olyan ellenszegülése, hogy ha valamit nem akart csinálni, akkor letette a fejét, és felpúpozta a hátát, aminek következtében én megijedtem, és abbahagytam a feladatot, ő meg pihenhetett. De amióta Laci edz, azóta egyrészt tudja, hogy ezzel nem sokra megy, mert Laci simán átveszi ilyenkor, és nincs kecmec, illetve én is kezdek hozzászokni. Tegnap is minimálisan megpróbálkozott ezzel, de én nem rezzentem, ültem a hátában, tartottam a szárat, mire egyből abbahagyta.

Hát, így élünk mi Pannóniában. :) Lazításként itt egy videó, valamelyik nap pályakarbantartási munkák zajlottak a fedelesben, Krisztián húzta a pályát, a lovászok (és egy lelkes apuka) gereblyéztek, miközben én Luxit kézen sétáltattam Lacinak bemelegítésül, a háttérben pedig Kis Grófo ment teljes hangerővel. "Megkötöm lovamat piros almafához." Érzéketlenítés Cseszterlint-módra. :)

Próbálkozások

Na, közben annyi fejlemény volt, hogy valamelyik nap felkönyörögtem magam egy másik itteni lóra, hívjuk Puszinak, akiról azt kell tudni, hogy nagyon nyugodt. Szerettem volna kipróbálni, hogy rajta milyen érzés lovagolni. Ő nem a fent említett energikus sportlovak közé tartozik, rajtengedélyvizsgát tett vele a gazdája, egyébként nagyon jó származású, és jól képzett, drága ló, csak egyrészt már idősebb (16 éves), másrészt van egy veleszületett szív-rendellenessége, ami miatt konkrétan le van lassulva. 

Az alábbi meglátásokat tettem:

• Valóban nem féltem Puszikán
• ámde iszonyú hajtós volt
• aminek következtében teljesen elrontottam a lábtartásomat, ugyanúgy kalimpáltam előre-hátra, mint régebben, amiről viszont Luxin már sikeresen leszoktam
• nekem eléggé kényelmetlen, darabos volt Luxi után, akinek nagyon puha a mozgása, szegény Ferenczemre emlékeztetett, akin konkrétan nem lehetett tanügetni, annyira dobált
• emiatt huppogtam bele a hátába
• úgy ment, mint a tetű
• viszont beugrott vágtába, de nem elsőre, tehát valóban én adom rosszul a segítségeket, igaz, hogy sarkantyú nélkül lovagoltam.
• Ja, és Puszika úgy megijedt a betolt trágyás talicskától, már amikor benn voltunk a patamosónál, hogy alig tudtuk elkapni. Illetve estek már le róla is terepen. A ló az ló, bármilyen nyugodt is általában.

Szóval továbbra is fenntartom, hogy oké, van olyan ló, akin nem fosok, de mindenféle egyéb hátrányokkal rendelkezik. Ezzel szemben itt van Luxi, akin ugyan néha fosok, viszont egészséges, kényelmes, nem mondom, hogy fiatal, de nem is öreg még. És sajnos igazat kell adnom Lacinak, aki folyamatosan azt mondja, hogy menjen az a ló előre, mert akkor minden sokkal könnyebb. Egyébként Lajos bátyám is ezt mondta az Equitálban.

Ez utóbbiról egy kicsit részletesebben: én meg voltam róla győződve, hogy engem Luxi nagy mozgása, és gyorsasága ijeszt meg. Erről még most is meg vagyok győződve, ugyanis Puszi mint említettem, úgy ment, mint egy nyugdíjas csiga, de ebből kifolyólag sokkal rosszabb volt őt lovagolni, ld. fent. Van a sokat idézett lókiképzési skála, ennek is az alapja az ütemesség, amire az összes többi dolog épül. 

A hétvégén Laci megnézette velem a Riderlineon a díjlovas versenyt, ami nagy szó, mert ők díjugratók, tehát teljesen más szakág. Éppen egy viszonylag alacsony szintű számra kapcsolódtunk be, ahol fiatal lovasok mentek, és ott is úgy ügetett a ló, mint a hajder mennykő, ahogy nagymamám szokta volt mondani. Ezzel csak azt akarta érzékeltetni, hogy ez minden szakág alapja, nemcsak a díjugratásban, amiről szintén egy vicces lovas oldal azt írta, hogy nincs fék. Illetve a díjugratók szoktak azzal élcelődni, hogy az megy díjlovasnak, aki fosik az ugrástól.

Szóval sajnos kénytelen vagyok elismerni, hogy tényleg az a jó ló, amelyik energikusan megy előre, bármennyire is szarul érzem magam emiatt. Csak azzal vígasztalom magam, hogy Angeltől is féltem először annak idején, aztán hozzászoktam. 

Update: azóta Luxival is mentem, minden nagyon f@@án működött. Továbbra is problémáim vannak a vágtában tartással, de igazuk van a fiúknak abban (Krisztián is benn volt, mikor lovagoltam), hogy nem is akarom igazán. Majd gyakorlunk még!

Egyébként meg tegnap belegondoltam, itt vagyok az ország egyik legszínvonalasabb sportlovardájában, országos szinten versenyző lovasok és lovak között egy egészséges, lendületes lóval. Egyrészt verjem a seggem a földhöz, hogy van erre lehetőségem, másrészt meg gondoljak arra, hogy mennyivel haladóbb szint ez, mint iskolalovakon kocogni kezdőként, rengeteget fejlődtem tényleg. Márciusban még fel sem mertem ülni. Ezt azért sokszor elmondom magamnak. A sebességet meg meg kell szokni.

Díjlovas

Az eladó lovas hirdetések értelmezése, avagy szakszótár lóvásárláshoz

 Ezeket muszáj elmentenem, mielőtt eltűnnek az internet bugyraiban.

http://www.lovasok.hu/vicces-lovak/az-elado-lovas-hirdetesek-ertelmezese-avagy-szakszotar-lovasarlashoz-1/

https://www.lovasok.hu/vicces-lovak/az-elado-lovas-hirdetesek-ertelmezese-avagy-szakszotar-lovasarlashoz-2/

Ügetése térölelő: egy három kilométeres egyenes szakasz sem elég ahhoz, hogy beugorjon vágtába.

Szépen elindított: futószáron megy, de nem kockáztatjuk meg, hogy felüljünk rá.

Díjnyertes ló: második helyezett lett öt évvel ezelőtt egy versenyen, ahol szokatlanul kevés résztvevő volt a katasztrófavédelem rendkívüli időjárás miatt kiadott vörös fokozatú riasztásának köszönhetően.

Saját tenyésztésű: nem ismer semmit, kivéve a hátsókertet, ahol felnőtt.

Erős csontozatú: jó, hogy van sörénye meg farka, különben tehénnek néznéd.

Rossz szokásoktól mentes: különösen, ha rajta van a szájkosár.

Végleges magassága 162 cm felett lesz: jelenleg 142 cm, az anya 144 cm, az apa 155 cm, minden elődje 18 generációra visszamenőleg alacsonyabb, mint 162 cm, de ez a ló dacol majd a genetikával, és megnő.

Megbízható: már egy hete nem lépett rá senkire, nem lökött fel, harapott vagy rúgott meg senkit.

Szakember által betanított: már egy hónapja nem lépett rá senkire, nem lökött fel, harapott vagy rúgott meg senkit. A biztonság kedvéért gyakorold az orvosod számának tárcsázását úgy, hogy nem használhatod a karjaidat, az egyik lábad pedig egy virgonc ló vezetőszárának végén tapos.

Nemrég állatorvosi vizsgálaton esett át: valaki valami nagy gubancot talált ennél a lónál.

Csak jó helyre: nem igazán eladó, kivéve, ha: 

1. a dupláját fizeted annak, mint amennyit ér, 

2. hajlandó vagy aláírni egy tízoldalas jogi dokumentumot, amely lehetővé teszi, hogy a jelenlegi tulajdonos minden este betakargassa és jóéjt puszit adjon neki.

Kiegyensúlyozott természetű: még sosem hagyta el az istállót.

Nyíráshoz, szállításhoz, húzáshoz szokott: mikor megpróbálod nyírni vagy felvezetni a lószállítóra, bármit elhúz, amihez kikötötted, vagy ami az útjában áll a parkolóban.

Időhiány miatt eladó: lovasa nem engedheti meg magának, hogy több időt töltsön kórházban.

Bátor: elrohan.

Jómozgású: elrohan.

Sportos: elrohan.

Haladó lovasoknak: elrohan.

Nyugodt: halott (majdnem).

Tőkeszelíd: halott (majdnem).

Élénk: idegbeteg.

Jó származású: az apja és az anyja testvérek.

Szín: fekete: sötétpej vagy sötét sárga és/vagy koszos.

Állatorvosi ellenőrzés lehetséges: fizess azért, hogy végre megtudjuk, mi a fene baja van.

Alkalmasság: military: nincs fék.

Alkalmasság: díjlovaglás: nincs gázpedál.

170 centinél magasabb: Valószínűleg 160 centi, talán 161 centi egy jobb napján, ha már régen volt körmölve, vagy valami hiba csúszott a mérésbe.

Jó étvágyú ló: Nincs más jó tulajdonsága, amit megemlíthetnék.

Finom kezű lovasnak: Nem árt, ha olyan finom a keze, mint egy bombaszakértőnek és olyan sérthetetlen, mint Chuck Norris.

Érzékeny ló: Megijed a pillangóktól, és a bokrokban gubbasztó láthatatlan szörnyeket is észreveszi.

Élénk/lendületes: A fentieken kívül szellemeket is lát és minden lehetőséget  megad, hogy csatlakozhass hozzájuk.

Tapasztalt lovasnak: Nem nyúlszívűeknek való.

Saját tenyésztésű: Olyannyira neveletlen, hogy az az életedbe kerülhet.

Remek melegvérű: A lónak ismeretlen a származása, de túl nagy és túl lassú ahhoz, hogy telivér legyen. Vagy: ez jobban hangzik, mint a félvér, hátha így többet adnak érte…  

Tenyésztésre alkalmas: Feltéve, hogy le tudod nyomozni felmenőit öt generációra visszamenőleg mind a két szülő vonalán.

Féltestvére országos bajnokságot nyert: Bár ő nyilvánvalóan nem az a bizonyos országos bajnokságot nyert ló, de álmodozni attól még lehet, még akkor is, ha sajnos nem a közös szülő felelős a jó génekért.

Mindig nyert szalagot: Leginkább rózsaszínt vagy zöldet kapott, főleg olyan kategóriákban, ahol mindössze 5-6 induló volt, épp ezért nem részleteztük a helyezéseit.

Rendszeres állatorvosi ellátást igényel: Lásd az alábbi képen.

Idős, megbízható herélt: Lásd az alábbi képen.

Ingyenesen elvihető / ökökbe fogadható / mentett ló: Ennyi erővel elkezdheted a pénzedet egy feneketlen gödörbe szórni. Jobban teszed, ha menekülőre fogod és nem nézel vissza.

Helyzetjelentés

Írtam, hogy sajnos Luxi kissé lesérült, és tovább tartott a lábadozása, mint vártam. Szerencsére semmi komoly nem történt, a dagadás végül is lement a lábáról, és a kb. tíznapos kényszerpihenő után frissen tért vissza a a munkába. 

Az első napokban emiatt Laci lovagolta, hogy ha tele lenne, akkor nehogy valami rossz élményem legyen, de nem csinált semmi extrát egy kis fejrázogatáson kívül. Én is visszaültem pár nap múlva, végül is tegnap lovagoltam először érzésem szerint normálisan és önállóan, nagyon jól ment az ügetés. A vágtával még vannak problémáim, van, hogy nem ugrik be, ha beugrik, akkor egy pár vágtaugrás után leáll, illetve nagyon sodródik befelé. Laci alatt természetesen úgy megy, mint a kisangyal, úgyhogy a hiba az ön készülékében van. :)

Laci szerint ez a legnehezebb, egyrészt megtalálni azt a szárhosszt, amivel 1. nem húzom a fejét 2. nem dobom el a szárat 3. megfelelően egyenesben tartom a lovat. Állítólag van, aki ezt egész életében nem tudja megtanulni. Hát remélem, hogy nekem azért fog sikerülni előbb-utóbb. Másrészt bíztatni vágtában, részben normális lábtartással (külső csizma rajta, belsővel nem rugdosni), részben pálcával.

Szóval mint mindig, megint nagyon sok mindenre kell egyszerre odafigyelni, ezek már csak ahhoz adódnak hozzá, hogy:

• ne csússzon bele a csizmám a kengyelbe
• lent legyen a sarkam a testsúlyommal együtt
• tartsam egyenesben a lovat
• ne essen be a vállam, ha mondjuk Luxi megbotlik, hanem maradjak hátul, húzzam ki magam
• tartsam a kezem a marja fölött
• ne emelkedjek ki túlságosan a nyeregből ügetésben
• ésatöbbi, ésatöbbi

Az a baj, hogy amíg ezek nem lesznek automatikusak, addig q nehéz. Nadehát csak megtanultam ügetni így 5 év alatt, ezt is megtanulom pár év múlva. :D 

Szokásos dilemmám: Luxi nem egy automata ló, tudnom kell normálisan lovagolni ahhoz, hogy jól menjen. Tudjátok, hogy mindig a fejem fölött lebeg ez az eladjam, vagy ne adjam, de az a helyzet, hogy most már úgy érzem, hogy nem lenne nekem elég egy iskolaló, mert nem jelentene kihívást. Sose gondoltam, hogy egyszer ez a mondat elhagyja a számat. Persze mindig vannak rosszabb, és jobb napok, dehát ez ilyen. Viszont ha őt el tudom lovagolni, akkor nem aszondom, hogy bárkit, mert itt a lovardában nagyjából olyan lovak vannak, akiknek a közelébe sem mehetek, de egy normál egészséges sportlovat igen. Na de az még odébb van.

Horse Riders: Nervous/Loss of Confidence

Gyerekek, olvasom a fenti face csoportot (Horse Riders: Nervous/Loss of Confidence), hát szegények, hozzájuk képest én egy military lovas vagyok. Olyan rettegéseket írnak le, meg hogy ki mennyire nem mer felülni egyáltalán a lovára, csak lépni mer, stb. Sajnálom őket, de ez azért nekem nagyon sok önbizalmat ad. Igaz, ez egy angol csoport, és ahogy írtam, angolszász területen sokkal őszintébbek az emberek ilyen szempontból, illetve ez egy nagyon kedves csoport, mindenki biztatja, támogatja a másikat. Ezzel most nem minket magyarokat akarom szidni, egyszerűen ez kulturális különbség, (ld. Hofstede-féle kulturális modellek) már az őszinteséggel kapcsolatban, biztatásról meg annyit, hogy én sem kaptam itt soha tőletek semmi negatívumot, amit utólag is köszönök! :)

Mostanában is már önállóan vezetgetem ki-be a lovakat a jártatóba, karámba, méneket is, leveszem, felteszem az ínvédőt, fáslit, stb. Régebben be se mertem menni a boxukba. Luxikát is húzom-nyúzom. Krisztián is mondta, hogy gondoljak bele, mennyit fejlődtem magamhoz képest csak az elmúlt félévben is.

Luxi most sajna pár napos kényszerpihenőn volt, mert beverte valahova a hátsó lábát, és bedagadt. Az a tippünk, hogy felakadt, tudnak olyat csinálni a lovak, hogy ha a boxban a fal felé fordulva fekszenek le, akkor nem tudnak felállni, vergődnek, és beütik a lábukat. Láttam már ilyet egyszer, lovas kislányok lélekszakadva rohantak Lacihoz, hogy az egyik ló a boxban fekszik, és rugdos. Na én persze egyből a legrosszabbra gondoltam, de Laci odament, megfogta a ló farkát, és elhúzta a faltól, aztán gyorsan hátralépett, a ló meg felkecmergett, és zavartan pislogott. 

Luxi lábáról már szépen lement a szűrődés, de azért fásliztuk éjszakára, illetve kölcsönkapott egy jegelő fáslit is, amitől Laci elmondása szerint az első felrakásnál majdnem felmászott a box falára, de a második alkalommal már lecsukódó szemmel, relaxálva tűrte. Azon gondolkoztunk, hogy mi történhetett szegénnyel csikókorában, hogy ilyen rosszul viseli az újdonságokat, mert amúgy egy nagyon szelíd, nyugis ló. Írtam már itt, hogy a lovak és a gazdáik hasonlítanak egymásra, hát ez nálunk egészen viccesen így van: mindketten beszariak vagyunk, lusták, és szeretünk enni. 

Kantár

"Ha az embernek állatkertje van, a karácsonyi ajándékok, a születésnapi, évfordulói megemlékezések csodálatosan egyszerûek: állatokat ajándékozunk egymásnak. Minden feldúlt férjnek, aki hosszú, álmatlan éjszakákon át töri a fejét, mivel kedveskedjék a feleségének ilyen alkalommal, merem ajánlani, hogy szerezzen be egy állatkertet, és minden efféle gondja megoldódik. "

Írta Gerald Durrell az Állatkert a kastély körül c. művében, Ugyanezt tudom elmondani a lótartásról is: szerezzünk be egy lovat, és egyből kiváló ajándékokat fogunk kapni. Így gondolták ezt szeretteim is, akik a nyeregemelő mellett még egy új kantárral is kedveskedtek nekem. 

Meg is érkezett a megrendelés, de először fel kellett próbálni, hogy jó-e, ami nagyon viccesen zajlott: berontottunk Luxi boxába, aki békésen szénázott, és felkantároztuk. Szerintem nem tudta hova tenni, hogy most se patakaparás, se kivezetés, se nyergelés, csak úgy nekiesünk egy kantárral, állítgatjuk a szíjakat, aztán levesszük, és távozunk. A kantár ugyanis sajnos kicsi lett, úgyhgy folyt. köv. Luxinak iszonyú nagy feje van. 

Erről a kantárról van szó. Sajnálom, hogy nem lett jó, mert nagyon szép az a homlokszíj.

Winderen 2.0 + egyebek

Feltettük a Winderent az én nyergem alá a hétvégén, stílszerűen Mónika és András próbálták ki először. Szerintem teljesen jó, csináltunk is róla néhány képet.

A nyeregemelő + én + a rezignált alany

Tegnap nagyon eseménydús napunk volt. Délelőtt felültem Luxira egyedül, részben kipróbálni a nyeregemelőt, részben Laci el volt foglalva, uh. nem tudott edzeni. Mivel ahol nyergelni szoktunk éppen patkolás folyt, hátul a box előtt nyergeltem fel Luxit, de észrevettem, hogy a napszemüvegemet elől hagytam, és megkértem egy lovas lányt, hogy fogja meg addig Luxit, már fel volt kantározva. Közben elől valami megijedés volt, és az egyik patkolás alatt álló ló hátraszaladt a folyosón Luxi irányába. Na, mondom, kész, vége, ő is meg fog ijedni, kiszaladnak az ajtón, hajkurászhatjuk őket. Ehhez képest Luxi rezzenéstelen arccal állt, ha lehet így fogalmazni, a megijedt ló meg beszaladt az ő boxába, ahova utánamentem, megfogtam, és visszaszolgáltattam az odaérkező kovácsnak. 

Két dologra vagyok nagyon büszke, egyrészt Luxira, aki teljesen nyugodtan viselkedett, másrészt magamra, hogy be mertem menni a riadt lóhoz, megfogtam, megnyugtattam. Mondom én, fejlődőképes vagyok! Régebben nagyon fostam az ijedt lovaktól is.

A lovaglás is teljesen rendben zajlott, kimentünk, felültem, sétáltunk, ügettünk, vágtáztunk, lovardai alakzatokat gyakoroltunk, pedig eléggé fújt a szél.

Utána át kellett vinnem Luxit a másik istállóba lemosni, mert a patkolás miatt a patamosó el volt foglalva. Ott is nagyon szépen viselkedett, pedig az új helyeket nem viseli jól, igaz, először forgatta a fejét, nézelődött, utána mikor rájött, hogy nem esznek lovat, megkönnyebbülten sóhajtott egyet. :D Annyira vicces ilyenkor. Persze adtam neki jutalomfalatot is a végén, hadd kapcsolja össze az új helyet a pozitív élményekkel.

Tegnapi lovaglás vége.

Winderen

Megérkezett tegnap a Winderen nyeregemelőm!!!

Gyönyörű szép, szürke, hipi-szupi, egy baj van vele: csak így szóban rendeltem meg, szerintem mondtam, hogy 18-as kell, ehhez képest 17-est kaptam. Most azon tipródok, hogy micsinájjak? Küldjem vissza, vagy maradjon? A nyergem 18-as, de csak úgy ló nélkül alápróbáltuk, és jónak tűnik. Laci már kipróbálta Luxival is, de az ő nyerge 16-os (zsokéalkat), neki jó volt, idomítómunkához ő fogja használni. Gyönyörűen ugrottak vele tegnap, nem hiszem, hogy a nyeregemelő miatt, de szuperül ment.

Amit Karin alápróbált a múltkor, az is 17-es volt, és arra azt mondta, hogy tökéletes. Mondjuk 2 cm a különbség, szóval valószínűleg nem számottevő, nade mégis van valami méretezése. Mindegy, majd én is felülök valamikor a héten, és meglátjuk. 

Jó hír, hogy még kaptam rá kis kedvezményt is, ugyanis Krisztiánék rengeteg mindent vesznek ettől a kereskedőtől, uh. 70 000-ből megúsztam.

Íme:

Majd még teszek föl lovas képeket is használatban. Újfent köszönöm mindenkinek a hozzájárulást!

Összegzés

Kicsit salátaszerű lesz ez a poszt, mert megint sok mindenről írok. 

1. Először is köszi a felajánlásokat! Be kell vallanom, meglepődtem, és nagyon jólesett, hogy támogattátok a szülinapi nyeregemelőmet! Összesen 3 adomány érkezett, név szerint Barta Mónika, Domján András, és egy közelebbről meg nem nevezett lovas blogger kedves ismerősömtől, mindegyiküknek itt is nagyon köszönöm! 

Mónika és András nagyon kedves régi barátaim, Mónival kb. 25 éve ismerjük egymást, és 2 évig éltünk együtt, ezt mindig el szoktam mondani. 😉 (Fiatalkorunkban közösen albéreltünk.) Andrissal, a férjével közösen üzemeltetik az Inversum nevű online meditációs rendszert, amit mindenkinek nagyon ajánlok, nekem is sokat segített. Mónikáék egy éve ismerkednek a lovaglással, többször voltak már nálunk is Luxin lovagolni, a továbbiakban is nagy szeretettel látom őket, illetve a fent említett anonim adományozót is. 

A kampányról: írtam már régebben a lótartás anyagi oldaláról, nagyjából ismeritek a véleményemet, ami nagyon tömören annyi, hogy aki nem engedheti meg magának, az ne tartson lovat, mert drága, és ha nincsenek meg a megfelelő feltételek, akkor az a lónak, meg a lovasnak sem jó. Nekem SOS helyzetekre mindig van eltéve nagyobb (milliós) összeg, ha ne adj isten Luxi megbetegedne, és műtétre lenne szükség. Írtam itt is régebben a műtéti árakról, továbbra is ugyanezt gondolom. 

A Winderen nyeregemelő természetesen nem létszükséglet, sőt luxuscikk, és ahogy írtam, mindenképpen meg fogom venni. Ezért is esett nagyon jól, hogy beszálltatok a költségekbe. Egyébként kipróbáltam azóta egy kölcsönvettet, én bevallom, különösebb hatását nem éreztem, viszont könnyebben tudok vele nyergelni. A másik ok, ami miatt be fogok rá ruházni, az, hogy eléggé derékfájós vagyok, és arra állítólag kiváló. 

2. Ennek a kapcsán az életkoromról. Ahogy írtam, 49 éves leszek pár napon belül. 6 éve ültem először lovon, 3 éve lovagolok aktívabban, másfél éve van saját lovam. Ezt mindig el szoktam magamnak mondani, amikor kicsit elkeseredek, vagy látom magam körül a nálam sokkal ügyesebb fiatalokat. Ők gyerekkoruktól kezdve lovagolnak, sokkal jobb anyagi körülmények közül jöttek, különösen itt a lovardában, azért nem tud mindenki kipengetni havonta 110 ezret csak a bértartásra (szeptembertől emelkedik), amit persze a szüleik finanszíroznak. Tudom, furának tűnhet, hogy mindig ezzel jövök, de amióta itt tartom Luxit, azóta látom, hogy mennyit számítanak a jó körülmények a lótartásban (kaja, almolás, talaj). Ez egy külön poszt témája is lesz majd. 

Szóval visszatérve az életkoromra, óriási hátrányból indultam, nem csoda, hogy ennyi pszichés, fizikai problémám volt, és az nekem fantasztikus eredmény, hogy idáig eljutottam, ahol most vagyok. És nagyon nagy mértékben a gyakorlaton, illetve a fittségen is múlik. Csak úgy leszek egyre jobb, hogy minél többet lovagolok, illetve járok egy féléve súlyzós edzésekre is. A lovardában (Lacin kívül) én vagyok a legidősebb lovas. Van még egy negyvenes apuka, aki a 12 éves lányával lovagol, ő is pár éve kezdte, minden tiszteletem.

3. Luxiról, illetve rólam. Azt is tudjátok, hogy mennyire bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy Luxi-e a nekem való ló. Továbbra sem vagyok erről 100%-osan meggyőződve egyébként, de mivel rengeteget fejlődtünk mindketten, ezért egyelőre ezen nem agyalok tovább, hanem csinálom a mindennapokat. Az tuti, hogy ha nem őt veszem meg, akkor nem mozdulok ki a komfortzónámból, nem javul az ülésem, egyensúlyom, nem szokom meg az élénkebb, nagyobb mozgású lovakat. A magassága is zavart régebben, de ugye szegény Ferencz is egy dromedár volt, tehát azt már nagyjából megszoktam, csak ugye Ferencz korából adódóan lassított filmfelvételként mozgott, Luxi meg megy előre, amióta ki lett kupálva.

Mindenesetre emlékeztek, októberben zakóztam róla párszor, akkor nem lovagoltam pár hónapig. Tavasszal visszaültem, azóta eljutottunk odáig, hogy önállóan pucolok, nyergelek, lovagolok kinti pályán, fedelesben, ügetek, vágtázok, kengyel nélkülizek, kivezetem karámba, jártatóba, sőt már kétszer kisétáltunk terepre is. Igaz, csak látótávolságra a lovardától, de egyedül. 

Ennek a kapcsán elmesélek egy sztorit: mikor jöttünk vissza terepről, a kapu mögül kiugrott az egyik mongol vendégmunkás (mert itt az is van), az egyik kezében egy zöld törölközőt lengetve, a másik kezében meg telefonnal videózva minket... No comment. Az ember azt gondolná, hogy lovas nemzet, ennél több eszük van. Luxi olyan gyorsan pördült meg 180 fokkal, hogy időm sem volt megijedni. Nagy sikerélmény, hogy egyáltalán nem vesztettem el az egyensúlyomat, visszafordítottam Luxit, és biztonságosan visszatértünk az istállóba.

Még egy gondolat a lóeladásról, vásárlásról. Tuti, hogy vannak Luxinál kevésbé ijedős lovak. Viszont arra sincs garancia, hogy ha veszek egy másik, esetleg bombabiztosnak hirdetett lovat, nem élénkül fel a jobb tartási körülmények, esetleges egészségügyi problémák kiküszöbölése után. Illetve a ló az ló, tehát ha eléugrik valaki zöld törölközővel, akkor nagy valószínűséggel meg fog ijedni. Luxit meg már ismerem, igyekszem kezelni, biztos fogok még róla esni párszor, de ugye mindig azt szokták mondani, hogy csak az nem esik le, aki nem ül lóra. Luxi viszont jóindulatú, kedves ló, és szándékos görénységből sose fog a földbe verni, amire szintén volt már precedens (Montyka).

Summa summárum: egyelőre csinálom tovább, aztán majd meglátjuk. Mostanában mindig a Megáll az idő kultikus idézetét mondogatom magamban: -Jó, hát akkor itt fogunk élni. 😉

Ezúttal nem lovas képet hozok.

Szülinapi ajándék

Fú, hát sokminden történt mostanában. Egyrészt szabin vagyok, másrészt Karin megint itt van Magyarországon, tudjátok, ő a német lovas fizikoterapeuta, akivel nagyon összecimbiztem a múltkor.

Megnézte Luxit, és megállapította, hogy rengeteget fejlődött március óta, szuper fizikai állapotban van, izmos, mindez Laci kitartó munkájának köszönhető. Az egyik oldala kicsit gyengébb, de az szinte minden lónál így van, ők sem szimmetrikusak, úgyhogy csak így tovább. 

Megnézte egy edzésemet is, szerencsére nem tudtam, hogy néz, mert akkor biztos tökre zavarban lettem volna, és azt mondta, hogy látszik, amikor feszült vagyok, de Luxi "visz előre", jó értelemben véve, vigyáz rám, úgyhogy ezen persze megint bőgtem egy sort meghatottságomban. Anyám szerint, aki szkeptikus, Karin tudja, hogy milyen pozitívumokat kell mondani, de ez nem így van, ő mondta annak idején is, hogy az ijedős ló, meg az ijedős lovas nem jó kombináció, hát talán fejlődtünk azóta mindketten. És hogy nagyon sok lehetőség van bennünk, mert ahogy én is javulok, úgy lesz egyre jobb a közös munka. Mondjuk mikor múltkor itt volt márciusban, konkrétan nem is nagyon mertem felülni, úgyhogy ahhoz képest tényleg haladtunk valamit.

Megnézte a nyergemet is, azt mondta, hogy szuper, egy gond van vele, hogy kicsit alacsony a markamra, de az egy nyeregemelővel korrigálható. Amúgy is használok egy zselés szőröset, de feltettünk ra nyereg alá egy Winderent, ami a marnál kivágott, és azzal tökéletes volt, úgyhogy megvan a szülinapi ajándék. Az egyetlen probléma az ára: 80 000 ft. Lovas berkekben ez ilyen legenda, kb. a legjobb nyeregemelő, mindenféle hiper-szuper anyagokból összeállítva. Laci már lovagolt egyszer egy kölcsönkérttel, és azt mondta, hogy tényleg érezhető a különbség. Úgyhogy most elkezdtem a nem használatos lovas cuccaimat meghirdetni különböző helyeken eladásra.

Az is szöget ütött a fejembe, hogy van itt egy "Támogasd a blogot" lehetőség. Csinálok egy ilyen gombot, amiről a Paypal számlámra megy a felajánlás, és ha szívesen olvassátok a blogot, és van kedvetek beszállni az én és Luxi közös szülinapi ajándékunkba (augusztus 30-án leszek 49 éves, jáj...), akkor örömmel fogadom a támogatásotokat! Cserében kisorsolok egy lovardalátogatást, és Luxin lovaglást a támogatók között, illetve név szerint megköszönöm a blogon a felajánlóknak a segítséget (természetesen csak ha beleegyeztek.)

Más bloggerek azt szokták írni, hogy egy kávé árával támogasd a blogot, én stílszerűen azt írom, hogy egy kiló répa árának is örülök. 😉 A nyeregemelőt mindenképpen megveszem, de nagyon jól fog esni, ha így is kimutatjátok, hogy találtatok hasznos gondolatokat a blogban az elmúlt évek alatt. 

A lenti Donate gombra kattintva tehetitek meg a felajánlásokat:

Előre is köszönöm! 💓

Egyensúly

Szabin vagyok most pár hétig, úgyhogy szinte mindennap lovagoltam. Luxi jártatóban is megy mostanában, amikor nem tudok felülni, de ma már kihagytuk, mivel tegnap mindketten ki voltunk plattyanva. Persze minden normális ember a jó, hűvös, árnyékos fedelesben lovagol, kivéve én, mert szeretném szokni a kinti pályát. Ez így a 30 fokban kissé megerőltető. 

Viszont az elmúlt két napban kisétáltam úgymond "terepre", ami azért erős túlzás, mivel tegnap csak az épülő nagyfedelest sétáltuk körbe, ma meg kislattyogtunk a bekötőútig, és vissza. Ugyanis nekem nagyon hiányoznak a terepek, de Laci nem akar addig kiengedni, amíg nem elég biztos az ülésem. Magánvéleményem az, hogy arra aztán várhat, de azzal érvel, hogy Luxi, mivel mostanában átalában nyugodt, és egyenletesen mozog, nem tud felkészíteni arra, ha esetleg megugrik. 

Ebből kifolyólag ma rúdon való átügetést, és átvágtázást gyakoroltunk, utána pedig Laci rajtaütésszerűen feltett egy kis ugrást (kb. 30 centi, szerinte cavaletti). Erre én persze kaptam egy hisztérikus rohamot, mondván, hogy nem volt előre megbeszélve, és nem bírom a váratlan helyzeteket, mire ő azzal érvelt, hogy a lovaglás általában a váratlan helyzetekről szól... Végül is ügetésben átmentünk rajta, azzal a felkiáltással, hogy a következő alkalommal vágtában is megpróbálom. Laci elmélete ugyanis az, hogy kis ugrásokkal akarja javítani az egyensúlyomat, illetve tanügetünk is mostanában. Mondtam, hogy futószárazzunk, bár attól is tartok egy kicsit, mivel Luxi sose volt iskolaló. Ügetésben még csak-csak, de vágtázni még nem mertem vele.

Egyébként most elég nyugis az élet a lovardában, mivel zajlanak a versenyek, és hétvégenként mindenki elmegy, lovakkal együtt.

Rólam nem nagyon van kép mostanában, viszont a múltkor egy hivatásos fotós (Pendl András) lőtt Luxiról és Laciról egy sorozatot. 

Névváltoztatás

Teljes rejtély nekem a facebook működése. Beadtam ugye legalább 15-ször a Félős lovas megváltoztatását fejlődőképes lovas, félős lovas-bátor lovas, mindenféle kombókban, csak egy szót változtassak meg, hagyjak le, adjak hozzá, semmi. Meg sem jelent az ún support inboxomban, hogy beadtam volna bármi kérelmet.

Erre ma reggel hirtelen ötlettől indíttatva egyszerűen lehagytam a félőst, és szimplán maradt a "Lovas", amit egy percen belól elfogadott a face. Úgyhogy most maradok jelző nélküli lovas. :) Már ez is haladás.

Luxival mostanában dolgozgatunk, eddig főleg a fedelesben lovagoltam, ami ugye ingerszegényebb környezet, tehát ott már minden nagyon jól megy. Tegnapelőtt kióvakodtunk a kinti pályára, ahol én még mindig kissé reszketeg vagyok a múltkori megijedés miatt, de minden oké volt.

Tegnap Laci ugrott vele, és nagyon dicsérte, mindent egyből ugrott, vizestálcát is, 130-at is, úgyhogy nagyon meg van vele elégedve. Aszongya, hogy lehet, ha négyéves korától jó képzést kap, akkor lehetett volna egy 1.30-as, 4-5 millát érő ló. Ennyit számít a szaktudás. Így 14 éves korára táncsak helyrejön.

Lacival tegnap. Repül. :)

Néhány gondolat

Csak így salátaként, amiken az utóbbi napokban gondolkoztam.

Írtam itt a múltkor, hogy kezdem megszokni az itteni lovakat. Az a helyzet, hogy minden relatív, többször említettem már, hogy Luxi a sportlovak mellett egy kispályás tetű, már elnézést, de ezek itt 140-150-en mennek, épp miközben ezeket a sorokat írom, lett Krisztián Floyddal 5. helyezett Bábolnán 150 cm-n. Az oké, hogy Luxi ijedős, vannak nála jobb idegzetű lovak is itt az istállóban, de annyiban áll a megijedése mostanában, hogy pl. tegnap Lacival kikerült a pályán egy olyan részt, ahol előzőleg a technikusok molyoltak valamit, felrakták épp a fedelesbe a kamerákat, és valamilyen érzékszervükkel a lovak észlelték a létra helyét (!). De semmi félreugrás, vagy ilyesmi. Nekem is kikerülte ma kétszer, aztán utána nem foglalkozott vele többet.

Ezzel tuljadonképpen csak azt akartam mondani, hogy úgy érzem, kicsit túldimenzionálom itt ezt a lovaktól való félősséget. Igaz, hogy mindenki nagyon megértő, és kedves, mindig kérdezik, hogy na milyen volt a lovaglás, mikor látják, hogy jövök be a pályáról, mert tudják, hogy küzdök vele, de ahhoz képest, hogy én miktől szoktam megijedni, a többieknek ennél sokkal hajmeresztőbb szituációkban a szemük se rebben. Az, hogy egy ló megijed, visszahőköl, félreugrik, az szóra sem érdemes. Ha valaki leesik, akkor visszaül, és nyomja tovább. A versenyre menve az egyik mén elszakította a kötőféket a lószállítóra való felmenetel alkalmával, annyi volt a reakció, hogy Eszti a kezembe nyomta a lovát, aki épp következett volna a kamionra való felmenetelben, és elszaladt egy másik kötőfékért. Lacit a múlt héten kétszer rúgta combon az egyik csikó, akinek a lábát kezelte épp az állatorvos. Volt, hogy elment az áram a villanypásztorból (erről mindig a Jurassic Park jut az eszembe), és az egyik méncsikó, akik külön vannak karámozva, beszabadult a kancák közé. Ott is puszta kézzel elkapni, feltenni a kötőféket, visszarakni a másik karámba, Krisztiánnak kirántotta a vállát, stb. Szóval én egy nyuszi vagyok, McFly a profi f@@gyerekekhez képest. Ez azért úgy perspektívába teszi a dolgokat. 

Tegnap is pl. azért nem ültem föl, mert egyrész q meleg volt, másrészt vihar előtti csend, sose bírtam a frontokat, majd szétment a fejem. Na de már Fekete István is megmondta: "Ballagtak az ájult melegben. Tutajos megint külön-külön érezte szétzilált csontjait, feltört marka is jobban fájt, és amit reggel már alig érzett: sajogni kezdett gyógyuló felégése is. – Ilyenkor olyan buszma az ember gyereke – mondta Matula –, mintha fejbe verték volna." Luxi sem volt jó passzban, én meg úgy vagyok vele, h ami nem megy, azt ne erőltessük, legyen élvezet a lovaglás, megkértem Lacit, hogy üljön fel. 

Luxi és a haverok a karámban.

Ma viszont tök jól ment minden. Szerencsére az edzés közepén lejárt a jártatógép, Lacinak el kellett menni behozni a lovakat, ami nem is volt baj, néha jó önállóan kísérletezni, szépen ügettünk, vágtáztunk egyedül is. Laci szerint az volt a bajom, hogy nem tudtam kontrollálni a lovat. Amúgy persze, tudom, hogy ez a bajom alapvetően a lovaglással, a bizonytalanság, de most, hogy biztosabb az ülésem, úgy vagyok vele, hogy oké, max ugrik egyet, de megpróbálom kiülni, és nem parázok ezen. Meg régebben emiatt nem is mertem pl. pálcázni, mert féltem, hogy bakolni fog, most meg úgy vagyok vele, hogy leszarom, bakoljon, aminek következtében persze nem is bakol. 22-es csapdája, jó értelemben.

Ja igen, és az örök dilemma: csizmázni, vagy pálcázni. Denny Emerson is írja, hogy nincs annál rosszabb, mikor a lovas lába nem fix, mivel az egész ülésbiztonság ezen múlik, az alsó lábszár a lovas horgonya. Viszont emiatt ha folyamatosan csizmázod, akkor elromlik az ülésed. Sajnos sok lovasiskolában is ezt tanítják. Az én edzőim inkább a pálcázós iskolához tartoznak a fenti okokból. Persze, kell a csizmasegítség is, én ezért is használok egy nagyon enyhe műanyag sarkantyút, ugyanis Luxi oldala beton. A pálcáról csak annyit, hogy per pill egy rövid ugrópálcám van, a végén két bőrdarabból álló leffentyűvel, ami jó nagyot csattan, viszont szinte alig érezni, kipróbáltam magamon, tehát nem okoz fájdalmat. 

Címváltozás 2.

Az idióta Facebook valami miatt nem engedi megváltoztatni a face oldalam címét, úgyhogy úgy néz ki, ott marad a félős. Gondoltam, hogy lenullázom az egészet, és nyitok egy újat, de nem szeretném elveszíteni a majdnem 300-as követőtábort, uh. ez van.

Luxikával meg velem is azóta minden oké, az elmúlt hétben Laci szinte nem is lovagolta, mert egyszer karámozott, kétszer én ültem rajta a fedelesben, utána két napot pihent, igaz, akkor is ment jártatóban. Ma ebből kifolyólag megkértem Lacit, hogy ugyan, üljön már rá, ami jó döntés volt, mert egyrészt ki volt pihenve, Laci szerint "fickós" volt, másrészt kinn voltunk a kinti pályán, ahol most készül a korlát. Emiatt engem nem is engedett ki Laci, mert amíg nem volt fenn a fa korlát, addig elég balesetveszélyesek voltak a fém cölöpök. Most is ahol egy viszonylag szűk helyen passzírozta át L. a korlát, és egy akadály között, ott Luxi kissé rakoncátlankodott (megcsóválta a fejét, meg bakolt egyet), de aztán nagyon szépen zajlott az ugróedzés. A végén én is felültem kicsit ügetni, sétálni.

Ami pozitívum nekem az utóbbi időben az, hogy valami miatt sokkal magabiztosabb vagyok, most is a Laci nekem kicsi nyergében is komfortosan érezetem magam, másrészt mostanában minden alkalommal úgy érzem, hogy Luxi végre figyel rám, nem csak utazok a hátán. Laci szerint javult az ülésem, ezért vagyok magabiztosabb. Meg az a másik ló is megdobta az önbizalmamat, akit pár hete ültem.

Mostanában a meleg miatt szinte minden lovaglás után lezuhanyozom, az is jót tesz a kapcsolatunknak. Meg az a helyzet, hogy az itteni sportlovaknál kezdem megszokni, hogy milyen egy élénk, egészséges, jól tartott ló. 

Ez a fedelesben készült a múlt héten.

Nem is tudom, mit mondjak

Az a helyzet, hogy nagy elhatározással meghirdettem Luxit a lovasok.hu-n. Voltak is érdeklődők, de azért természetesen én is lovagoltam azóta. Na most az történt, hogy a hirdetés feladása után felültem Luxira, és tök jól ment a lovaglás, határozott voltam, nem féltem, minden oké volt. Ebből kifolyólag Luxika is mondhatni vigyázzba vágta magát, és mintaszerűen viselkedett. Ez azóta még kétszer ugyanígy lezajlott.

Gondolom, lement rólam a felelősség, hogy ez van, ezzel kell dolgoznom, és emiatt sokkal felszabadultabb lettem. Szóval úgy érzem, hogy átlendültem egy mélyponton. Laci is többször gratulált, és azt állítja, hogy "éretten" lovagolok. Jó, mondjuk azt is mondta, hogy döntsem el, hogy mit akarok, és ne csináljak hülyét magamból, de erre csak egy Almodovár-idézettel tudok felelni: - Nem érdekel, nem először fordul elő. :)

Úgyhogy most egyelőre jegeljük ezt az eladás-projektet, aztán majd meglátjuk. Mindenesetre biztató, hogy van rá kereslet, de most egyelőre nem fogom forszírozni.

Luxi a jártatóban.

Decisions, decisions

Hát, emberek, sajnos életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg a napokban. Ugyanis szombaton elmentem egy másik lovardába, akikkel terepztem párszor, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan boldogulok egy idegen lóval. Nagyon vegyes élmény volt, mivel konkrétan megettem a lovat reggelire. Ügettünk, vágtáztunk, teljesen ura voltam a helyzetnek. Ezek után másnap felültem Luxira, és megint nem éreztem jól magam. Nem aszondom, hogy féltem, de egyszerűen nem volt komfortos.

Úgyhogy ez megadta a végső lökést, és meghirdettem Luxit eladásra. Nagyon ki vagyok emiatt borulva, de egyszerűen nekem se anyagilag, se pszichésen nem éri meg, hogy kifizessek havonta több, mint 100 ezret arra, hogy ne legyen élmény a lovaglás. Ha rendszeresen olvastátok a blogomat, akkor tudjátok, hogy mennyi energiát fektettem bele, de én hobbista vagyok, nekem a lovaglásnak kikapcsolódásnak kéne lenni, nem plusz stressznek, elég stresszes a munkám így is. És ami miatt külön ki vagyok borulva, hogy földről meg imádom, édes pofa, cuki, de nem szeretem lovagolni.

Másrészt viszont nyugodt a lelkiismeretem, mert nem egy szar lovat adok el, hanem egy jóindulatú, jól képzettet. Laci tényleg rengeteget dolgozott vele, iszonyú sokat fejlődött, megérdemli Luxi is, hogy valaki élvezze a vele való munkát.

Most erről nem akarok többet írni, légyszi, ne is keressetek, mert így is elég ramaty lelkiállapotban vagyok.

http://www.lovasok.hu/eladolovak/index.php?page=hirdreszletek&hid=158088&lapszam=1&rendstr=felvdescs&fromfo=0

Címváltozás

Továbbra is csinálom ezt a Dr. Jennyt, aki többek között azt írja, hogy annak is nagy jelentősége van, hogy mit mondunk saját magunknak, ugyanis az agy nem "hallja" a tagadást például, tehát, ha azt mondod, hogy "Ne félj!", akkor abból az jön át, hogy "Félj!". Na most nem tudom, hogy ebben mennyi az igazság, de mivel ő a szakember, nálam biztos jobban ért hozzá. Én ugye elég sokat foglalkozok ezzel a bloggal, és úgy gondolom, hogy a fentiek alapján kontraproduktív azt olvasnom heti többször, hogy félős. Szóval ünnepélyesen átnevezem a blogot "Fejlődőképes lovas"-ra.

Aminek van is alapja, ugyanis tegnap kíváncsiságból elmentem egy lovardába, ahol régebben terepeztem, ugyanis másfél éve nem ültem Luxin kívül más lovon, és nagyon érdekelt, hogy hogyan boldogulok egy idegen lóval. 

Hát gyerekek, mit ne mondjak, döbbenetes élmény volt számomra. Egy Luxinál jóval alacsonyabb idősebb, szürke hölgyet kaptam. :)  Nem akarok itt dicsekedni (na jó, akarok), de konkrétan megettem reggelire. Ilyet még életemben nem éreztem, mindenem majdnem teljesen rendben volt, szárkezelés, csizma, állítások, stb. Mivel én voltam aznap az első lovasa, egy kicsit döcögősen indult, de kb óra közepére bemelegedett, és óra végén úgy vágtáztunk körbe-körbe, mint a kengyelfutó gyalogkakukk, már tartani kellett, meg is lepődtem, hogy milyen lelkes iskolaló.

Szóval nekem ez iszonyú pozitív visszacsatolás volt, rengeteget fejlődtem az elmúlt évek alatt. El sem tudtam volna képzelni ezt régebben.

Dids fotója a Pexels oldaláról

Online tanfolyam

Feliratkoztam egy Dr. Jenny Susser nevű amerikai lovas sportpszichológus online videótanfolyamára, aki nagyon okos dolgokat mond a lovaglás közbeni félelmekről. Elég sok hasonló témájú könyvet, videót megnéztem az elmúlt évek alatt, de ez az első, amelyiket tényleg hasznosnak tartok, mert gyakorlatilag mindenhez tudok kapcsolódni, és én is ugyanezeket éltem meg, úgyhogy teljesen el vagyok tőle ájulva. Ráadásul egy nagyon szimpatikus, korombeli amerikai asszony ez a Dr. Jenny, végtelenül megnyugtató, jó humorú, és ahogy az angol mondja "no-nonsense" racionális, jó értelemeben véve földhözragadt, praktikus hozzáállással.

Kijegyzetelek egy pár dolgot, mert szerintem másnak is hasznos.

• Egy teniszező esetében a teniszütő nem fog bal lábbal felkelni, vagy megijedni egy traktortól. :) Értsd: érző lényekkel dolgozunk, akik esetleg szintén félnek.
• A különbség a félelem, és az aggódás között az, hogy a félelemnek reális alapja van, az aggódás pedig "perceived threat": képzelt, érzékelt, "elvárt" veszély.
• A félelmet nem lehet leküzdeni, de lehet kezelni különböző technikákkal: légzés, meditáció, új gondolatminták berögzülése
• A tanfolyam második felében tipikus helyzeteket vizsgál: félelem a lótól, új szituációktól, vágtától, nagyobb ugrástól, bizonytalanságtól, esés, rossz élmény után

Van egy letölthető jegyzet is, amit most itt nem fogok közreadni publikusan jogi okokból, de ha valakit érdekel, akkor dobjatok egy üzit, és átküldöm. Angolul van értelemszerűen.

Ja, az egyik vicces módszer arra, hogy lovaglás közben kizökkenjél a pánikolásból, az éneklés, mivel 1. egyenletesen veszed a levegőt 2. eltereli a figyelmedet. Úgyhogy mostanában úgy szoktam ügetni, hogy az Ocho Machotól a Jó nekem c. számot harsogom, valószínűleg nagyon vicces kívülről.

Egy kevésbé ismert angol verzió stílszerűen.

Dr. Jenny mellett Laci, az edzőm is rengeteget segít, végre ráéreztem valahogy, nagy nehezen, így 5 év után erre a helyes lábtartásra, úgyhogy mostanában úgy érzem, mintha rugók lennének a bokámban ügetés közben. Igazából nem az a lényege, hogy nyomd le a sarkad, hanem terheld a teljes testsúlyodat a kengyelbe, és kicsit nyomd előre a lábad, mint a cowboyok. Lehet, hogy először nem lesz a megfelelő, klasszikus "egy vonalban a vállad-csípőd-sarkad", de utána visszamegy. Tonképp állj a kengyelben, és rugózz kicsiket. Ezzel az ülésem is sokkal stabilabb lett.

Babonás vagyok

Méghozzá nagyon így lovaglás-ügyben, ezért nem is merek ilyen pozitív posztokat írni, mert attól félek, hogy elkiabálom. Röviden: q sokat javultam én is, meg Luxi is.

Luxiról már írtam, most elkezdtem még neki adni egy Repax nevű magnéziumkészítményt, amitől elvileg fizikailag-pszichésen lelazul. Talán van vmi hatása, legalább is nem horkantgat, és nézeget annyit, mint régebben. Cuki, érdeklődő, kedves. Az állatorvos, akitől vettem, mondta, hogy ő is egy ménjének adta, aki idézem "aranyosabb lett". Illetve izomépítőt is kap, hogy fittebb legyen.

Én kb. heti 3-4-szer felülök, általában L. után, de tegnap pl. egyedül is, ügetek, vágtázok, egyelőre minden oké, sokat kell még gyakorolni.

Pénteken mondjuk volt egy kis málőr, kinn voltunk a pályán, fújt a szél, és Luxi már a kimenetelkor is nyerített a ménesnek, uh. először L. ült fel, aztán átvettem. Közben sportszerűtlen nehezítésként bejött a pályára Krisztián a traktorral, és egy víztartályból feltöltötték a vizestálcát (!), amit Luxi különösen utál. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, de utána, mikor kimentek, elkezdtünk ügetni, valami zaj volt hátulról, mire Luxi megijedt, és vagy 10 métert vágtázott előre, állítólag közben még bakolt is, amit én észre sem vettem, csak igyekeztem fennmaradni. Ez sikerült is, táncsak javult valamit az ülésem, meg az egyensúlyom, illetve a jó nyereg is sokat segített. Igaz, hogy a végére a bal lábam valahogy a nyereg elé került, de visszakecmeregtem, és a továbbiakban az óra eseménytelenül zajlott. L. nagyon meg is dicsért. Ilyenkor azért lepereg előttem az életem, illetve kifejezetten emlékszem, hogy azt néztem, hogy basszus, nehogy a földön levő rudakra essek, amik gyorsan közeledtek, mert kvára meg fogom ütni magam. Azért ez is egy motiváció. :D

Amúgy ilyen megijedése az elmúlt hónapokban tán egyszer volt csak. Mindenesetre javulunk, nem tojtam be, csak arra koncentráltam, hogy fennmaradjak. Lehet, hogy ez a titka?

L. azt mondja, és tényleg nem dicsekedni akarok, mert szerintem ez lenne a normális, hogy saját magamnak köszönhetem, hogy ennyit javult Luxi, mert mindent megadok neki (jó tartási körülmények, egészségügyi problémák kiküszöbölése, vitaminok, stb.) Ez elég sokba kerül havonta, de továbbra is az a véleményem, hogy aki nem engedheti meg magának, az ne tartson lovat, mert az a lónak sem jó, meg a gazdájának sem. Viszont ezt önös érdekből csinálom, mert ha a lovam jól érzi magát, és jól dolgozik, akkor nekem is sokkal jobban mennek a dolgok. Meg mondjuk L. szaktudása nélkül ez nem sikerült volna, úgyhogy neki is nagyon hálás vagyok.

Itt elvileg az a poén, hogy a lovászunk Luxi fejére tette a baseballsapkáját, csak fekete, és nem nagyon látszik.

Le a sarkat

Rengeteget dolgozunk mostanában az én ülésemen. Talán végre kezdek ráérezni, nem kalimpálok előre-hátra a lábammal. Ügetésben legalább is nagyjából oké, a vágtát még sokat kell gyakorolni. Futószárra is felrakott L. egyszer-kétszer, hát elszoktam tőle. Kengyel nélkülizni is szoktunk. Kicsit olyan érzésem van, mitha újra tanulnám az egészet az elejéről.

Mondjuk ehhez az is kellett, hogy Luxiban meg tudjak bízni, de egyelőre elég jól haladunk. Nem mondom, hogy egy rossz mozdulata nem volt, amióta átköltöztünk, ahogy mondani szokás, de azt a b@@@kodást egyszer sem csinálta, mint régebben, hogy pl. vágtába ugratásnál bakolt volna. Gyanítjuk, hogy egészségügyi okai is voltak, rengeteget erősödött, izmosodott, lement a pocakja, a kondija is javult, neki is könnyebb így, szívesebben dolgozik.

Egyébként kellett ez a másfél év, hogy Luxit kiismerjem, és tényleg azt mondom, hogy ha rosszindulatú, vagy kezelhetetlen lenne, akkor nem tartottam volna meg, de mostanában tök normális, szépen dolgozik, megbízható, és egyébként meg egy édes pofa, ahogy már többször leírtam. Szelíd, jó természetű, nem temperamentumos, semmi agressszivitás nincs benne, csak szemes. De már kezdek hozzászokni.

Tegnap megkapta a nyugat-nílusi emlékeztető oltását, úgyhogy ma pihi van, majd kézen sétálunk.

Legelői életkép.

Fény az alagút végén?

Nem nagyon merem elkiabálni, de mostanában elég jól mennek a dolgok. L. rengeteget dolgozik Luxival, szinte mindennap, utána én ülök fel, és egyelőre minden oké. L. szerint az a Luxi baja, hogy felnőtt ló létére olyan, mint egy hároméves, teljesen lovagolatlan, alapdolgokkal nem volt tisztában, illetve egy csomó mindent ráhagytak eddig, és ezért a gazdik fejére nőtt. De most talán már kezd benőni a feje lágya, illetve L. idomító munkájának lassan látszik az eredménye. K., a lovarda vezetője egyébként azt mondta, hogy a holland lovak későn érnek, hát, remélem, hogy talán Luxika is beérik előbb-utóbb.

Nekem még az is sokat segített, hogy úgy néz ki, végre találtunk egy jó nyerget, mondjuk ez nagyjából a negyedik, amit próbáltam, egy 18-as Prestige. Sokat segített az ülésemen, illetve, hogy biztonságban érezzem magam. Valamelyik nap is vágtáztunk, és Luxi elkezdte letenni a fejét, illetve felpúpozni a hátát, aminek következtében én kissé kibillentem az egyensúlyomból, de aztán összeszedtem Luxit, meg magamat is, és nem estem le.

Egyébként Luxi sem ijedezik mostanában. Nem is tudom, mi kellett hozzá. Talán az alábbiak együtt:
- egészségügyi problémák kiküszöbölése (fog, csánk, fizioterápia)
- fogyás, forgácsos almolás
- táplálkozás (3x széna, 3x két fángli zab). Ha egy éve valaki aszongya, h a lovam ennyit fog enni, és ehhez képest lefogy, körberöhögöm. Most kap vmi fokhagymás anyámkínját is.
- napi idomítómunka
- kondi ebből kifolyólag
- szuper tartási körülmények, jó talaj

Jó, az alaptermészete nem fog megváltozni, mindig szemes marad, de olyan, mint az előző helyeken, hogy kipördül, és félreugrik, itt már hónapok óta nem volt. Ami persze az én lelkivilágomnak is jót tett.

Summa summárum, én lennék a legboldogabb, ha ez így maradna, mert akkor nem gondolkoznék az eladáson, és lenne egy jó lovam.

Ez még egy régebbi kép, de nem találtam újabbat, mostanában nem fényképezgetem, hanem lovagolom. :)

Szélvihar + nyereg

Gyerekek, én nem tudom, mi van, ma felültem, igaz L. után, kipróbálni egy másik nyerget. A pálya mellett közben egy traktor/markoló egy sóderkupacot pakolászott odébb, miközben orkán erejű szél fújt, illetve a karámoknál épp egy fedeztetés (!) zajlott. Ehhez képest Luxi, mint a kisangyal, a füle botját sem mozgatta. Még a félelmetes piros rúdon is átgyűrtem néhányszor. Kezdünk összecsiszolódni. Mondjuk részemről valószínűleg ez a következő zakózásig lesz így. :)

A nyereg mérete egyébként jó volt (17.5"), kicsit merev a bőre, illetve szerintem részben rálógott Luxi lapockájára, vagy mijére, amire Karin a lóterapeuta kifejezetten felhívta a figyelmemet, hogy oda kell rá figyelni. Uh még keresgélünk. De sokkal komfortosabb volt, mint L. 16"-os (!) nyerge, abban úgy érzem magam, mint majom a köszörűkövön.

A ló csontszerkezete. A lapockacsontról van szó egyébként.

Gondoltam egyébként, hogy a fedeztetésről teszek fel fényképet, de nem szeretném, hogy a face letiltsa a posztomat, uh inkább nem. :D