Egyensúly

Szabin vagyok most pár hétig, úgyhogy szinte mindennap lovagoltam. Luxi jártatóban is megy mostanában, amikor nem tudok felülni, de ma már kihagytuk, mivel tegnap mindketten ki voltunk plattyanva. Persze minden normális ember a jó, hűvös, árnyékos fedelesben lovagol, kivéve én, mert szeretném szokni a kinti pályát. Ez így a 30 fokban kissé megerőltető. 

Viszont az elmúlt két napban kisétáltam úgymond "terepre", ami azért erős túlzás, mivel tegnap csak az épülő nagyfedelest sétáltuk körbe, ma meg kislattyogtunk a bekötőútig, és vissza. Ugyanis nekem nagyon hiányoznak a terepek, de Laci nem akar addig kiengedni, amíg nem elég biztos az ülésem. Magánvéleményem az, hogy arra aztán várhat, de azzal érvel, hogy Luxi, mivel mostanában átalában nyugodt, és egyenletesen mozog, nem tud felkészíteni arra, ha esetleg megugrik. 

Ebből kifolyólag ma rúdon való átügetést, és átvágtázást gyakoroltunk, utána pedig Laci rajtaütésszerűen feltett egy kis ugrást (kb. 30 centi, szerinte cavaletti). Erre én persze kaptam egy hisztérikus rohamot, mondván, hogy nem volt előre megbeszélve, és nem bírom a váratlan helyzeteket, mire ő azzal érvelt, hogy a lovaglás általában a váratlan helyzetekről szól... Végül is ügetésben átmentünk rajta, azzal a felkiáltással, hogy a következő alkalommal vágtában is megpróbálom. Laci elmélete ugyanis az, hogy kis ugrásokkal akarja javítani az egyensúlyomat, illetve tanügetünk is mostanában. Mondtam, hogy futószárazzunk, bár attól is tartok egy kicsit, mivel Luxi sose volt iskolaló. Ügetésben még csak-csak, de vágtázni még nem mertem vele.

Egyébként most elég nyugis az élet a lovardában, mivel zajlanak a versenyek, és hétvégenként mindenki elmegy, lovakkal együtt.

Rólam nem nagyon van kép mostanában, viszont a múltkor egy hivatásos fotós (Pendl András) lőtt Luxiról és Laciról egy sorozatot.