Felnőttem

Már régóta terveztem, hogy írok egy hosszabb bejegyzést arról, hogy mennyit fejlődtem mostanában lovaglásban. Laci is megdicsért, hogy már teljesen önállóan, egyedül el tudom intézni a lóval való munkát, kimegyek, előkészítem, lelovaglom, munka után ellátom, elpakolok, hazajövök. Én is észrevettem, hogy ezek a tevékenységek is sokkal hamarabb mennek, mivel már rutinszerűvé váltak, például a felszerelés előkészítése, ló pucolása, lovaglás után elpakolás, satöbbi.

Illetve már oda is eljutottam, hogy ki merem jelenteni, hogy idomító munkát is végzek. Igazából Luxi viselkedésen tudom lemérni, mivel mikor még gyávább és tapasztalatlanabb voltam, akkor elég sokat szórakozott velem, nem arra ment, amerre szerettem volna, kiment a pályáról, bakolt. Luxi egyébként egy skizofrén egyéniség, amikor felülök rá, egy makacs, lusta dög, viszont amikor leszállok róla, képletesen szivárványszínű sávok jelennek meg rajta, unikornisszá változik, meleg tekintettel pislog rám, és belém dörzsöli a fejét. 

Az a helyzet, hogy az utóbbi időben már csak egy dologtól "féltem" idézőjelben: ha pálcázzuk vágtabeugratásnál, akkor bakol. Viszont ha nem pálcázom, akkor nem vágtázik. Ezt úgy oldottam meg, hogy tettem a nyeregre egy úgynevezett majrészíjat, és abba kapaszkodok. Amikor rájön, hogy hiába púpol, ahogy Laci szokta mondani, nem történik semmi, akkor vágtázik rendesen, úgyhogy úgy néz ki, hogy ezt a problémát is megoldottuk. Sajnos le kell vele rendezni ezeket a csípéssorrendi ügyeket.  

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nincsen semmilyen egészségügyi baja, többször megnézettük állatorvossal. Körkarámban úgy megy, mint egy kisangyal, tehát tényleg nem fizikai problémák hátráltatják. Mindenesetre veszek neki valamit ízületvédőt, attól biztosan lazább lesz. Meg hát ő sem mai csirke már, 17 éves.

Summa summárum, végre ki merem jelenteni hogy önálló lovas lettem. Egyébként házigazdám is úgy vettem észre, nagyjából azóta vesz emberszámba, amióta a múltkori leesésem után még véres fejjel összekotortam magam a földről, és dühösen, összeszorított fogakkal közöltem, hogy még visszaülök rá pedagógiai okokból. Szóval azóta Sanyi tisztel, amire nagyon büszke vagyok.

Luxiról is lehet előnytelen képet csinálni: itt Laci mossa le éppen, én meg befontam a sörényét, mert mindig kétfelé állt a nyakán.