Méghozzá nagyon így lovaglás-ügyben, ezért nem is merek ilyen pozitív posztokat írni, mert attól félek, hogy elkiabálom. Röviden: q sokat javultam én is, meg Luxi is.
Luxiról már írtam, most elkezdtem még neki adni egy Repax nevű magnéziumkészítményt, amitől elvileg fizikailag-pszichésen lelazul. Talán van vmi hatása, legalább is nem horkantgat, és nézeget annyit, mint régebben. Cuki, érdeklődő, kedves. Az állatorvos, akitől vettem, mondta, hogy ő is egy ménjének adta, aki idézem "aranyosabb lett". Illetve izomépítőt is kap, hogy fittebb legyen.
Én kb. heti 3-4-szer felülök, általában L. után, de tegnap pl. egyedül is, ügetek, vágtázok, egyelőre minden oké, sokat kell még gyakorolni.
Pénteken mondjuk volt egy kis málőr, kinn voltunk a pályán, fújt a szél, és Luxi már a kimenetelkor is nyerített a ménesnek, uh. először L. ült fel, aztán átvettem. Közben sportszerűtlen nehezítésként bejött a pályára Krisztián a traktorral, és egy víztartályból feltöltötték a vizestálcát (!), amit Luxi különösen utál. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, de utána, mikor kimentek, elkezdtünk ügetni, valami zaj volt hátulról, mire Luxi megijedt, és vagy 10 métert vágtázott előre, állítólag közben még bakolt is, amit én észre sem vettem, csak igyekeztem fennmaradni. Ez sikerült is, táncsak javult valamit az ülésem, meg az egyensúlyom, illetve a jó nyereg is sokat segített. Igaz, hogy a végére a bal lábam valahogy a nyereg elé került, de visszakecmeregtem, és a továbbiakban az óra eseménytelenül zajlott. L. nagyon meg is dicsért. Ilyenkor azért lepereg előttem az életem, illetve kifejezetten emlékszem, hogy azt néztem, hogy basszus, nehogy a földön levő rudakra essek, amik gyorsan közeledtek, mert kvára meg fogom ütni magam. Azért ez is egy motiváció. :D
Amúgy ilyen megijedése az elmúlt hónapokban tán egyszer volt csak. Mindenesetre javulunk, nem tojtam be, csak arra koncentráltam, hogy fennmaradjak. Lehet, hogy ez a titka?
L. azt mondja, és tényleg nem dicsekedni akarok, mert szerintem ez lenne a normális, hogy saját magamnak köszönhetem, hogy ennyit javult Luxi, mert mindent megadok neki (jó tartási körülmények, egészségügyi problémák kiküszöbölése, vitaminok, stb.) Ez elég sokba kerül havonta, de továbbra is az a véleményem, hogy aki nem engedheti meg magának, az ne tartson lovat, mert az a lónak sem jó, meg a gazdájának sem. Viszont ezt önös érdekből csinálom, mert ha a lovam jól érzi magát, és jól dolgozik, akkor nekem is sokkal jobban mennek a dolgok. Meg mondjuk L. szaktudása nélkül ez nem sikerült volna, úgyhogy neki is nagyon hálás vagyok.
Luxiról már írtam, most elkezdtem még neki adni egy Repax nevű magnéziumkészítményt, amitől elvileg fizikailag-pszichésen lelazul. Talán van vmi hatása, legalább is nem horkantgat, és nézeget annyit, mint régebben. Cuki, érdeklődő, kedves. Az állatorvos, akitől vettem, mondta, hogy ő is egy ménjének adta, aki idézem "aranyosabb lett". Illetve izomépítőt is kap, hogy fittebb legyen.
Én kb. heti 3-4-szer felülök, általában L. után, de tegnap pl. egyedül is, ügetek, vágtázok, egyelőre minden oké, sokat kell még gyakorolni.
Pénteken mondjuk volt egy kis málőr, kinn voltunk a pályán, fújt a szél, és Luxi már a kimenetelkor is nyerített a ménesnek, uh. először L. ült fel, aztán átvettem. Közben sportszerűtlen nehezítésként bejött a pályára Krisztián a traktorral, és egy víztartályból feltöltötték a vizestálcát (!), amit Luxi különösen utál. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, de utána, mikor kimentek, elkezdtünk ügetni, valami zaj volt hátulról, mire Luxi megijedt, és vagy 10 métert vágtázott előre, állítólag közben még bakolt is, amit én észre sem vettem, csak igyekeztem fennmaradni. Ez sikerült is, táncsak javult valamit az ülésem, meg az egyensúlyom, illetve a jó nyereg is sokat segített. Igaz, hogy a végére a bal lábam valahogy a nyereg elé került, de visszakecmeregtem, és a továbbiakban az óra eseménytelenül zajlott. L. nagyon meg is dicsért. Ilyenkor azért lepereg előttem az életem, illetve kifejezetten emlékszem, hogy azt néztem, hogy basszus, nehogy a földön levő rudakra essek, amik gyorsan közeledtek, mert kvára meg fogom ütni magam. Azért ez is egy motiváció. :D
Amúgy ilyen megijedése az elmúlt hónapokban tán egyszer volt csak. Mindenesetre javulunk, nem tojtam be, csak arra koncentráltam, hogy fennmaradjak. Lehet, hogy ez a titka?
L. azt mondja, és tényleg nem dicsekedni akarok, mert szerintem ez lenne a normális, hogy saját magamnak köszönhetem, hogy ennyit javult Luxi, mert mindent megadok neki (jó tartási körülmények, egészségügyi problémák kiküszöbölése, vitaminok, stb.) Ez elég sokba kerül havonta, de továbbra is az a véleményem, hogy aki nem engedheti meg magának, az ne tartson lovat, mert az a lónak sem jó, meg a gazdájának sem. Viszont ezt önös érdekből csinálom, mert ha a lovam jól érzi magát, és jól dolgozik, akkor nekem is sokkal jobban mennek a dolgok. Meg mondjuk L. szaktudása nélkül ez nem sikerült volna, úgyhogy neki is nagyon hálás vagyok.
Itt elvileg az a poén, hogy a lovászunk Luxi fejére tette a baseballsapkáját, csak fekete, és nem nagyon látszik.
