Névváltoztatás

Teljes rejtély nekem a facebook működése. Beadtam ugye legalább 15-ször a Félős lovas megváltoztatását fejlődőképes lovas, félős lovas-bátor lovas, mindenféle kombókban, csak egy szót változtassak meg, hagyjak le, adjak hozzá, semmi. Meg sem jelent az ún support inboxomban, hogy beadtam volna bármi kérelmet.

Erre ma reggel hirtelen ötlettől indíttatva egyszerűen lehagytam a félőst, és szimplán maradt a "Lovas", amit egy percen belól elfogadott a face. Úgyhogy most maradok jelző nélküli lovas. :) Már ez is haladás.

Luxival mostanában dolgozgatunk, eddig főleg a fedelesben lovagoltam, ami ugye ingerszegényebb környezet, tehát ott már minden nagyon jól megy. Tegnapelőtt kióvakodtunk a kinti pályára, ahol én még mindig kissé reszketeg vagyok a múltkori megijedés miatt, de minden oké volt.

Tegnap Laci ugrott vele, és nagyon dicsérte, mindent egyből ugrott, vizestálcát is, 130-at is, úgyhogy nagyon meg van vele elégedve. Aszongya, hogy lehet, ha négyéves korától jó képzést kap, akkor lehetett volna egy 1.30-as, 4-5 millát érő ló. Ennyit számít a szaktudás. Így 14 éves korára táncsak helyrejön.

Lacival tegnap. Repül. :)

Néhány gondolat

Csak így salátaként, amiken az utóbbi napokban gondolkoztam.

Írtam itt a múltkor, hogy kezdem megszokni az itteni lovakat. Az a helyzet, hogy minden relatív, többször említettem már, hogy Luxi a sportlovak mellett egy kispályás tetű, már elnézést, de ezek itt 140-150-en mennek, épp miközben ezeket a sorokat írom, lett Krisztián Floyddal 5. helyezett Bábolnán 150 cm-n. Az oké, hogy Luxi ijedős, vannak nála jobb idegzetű lovak is itt az istállóban, de annyiban áll a megijedése mostanában, hogy pl. tegnap Lacival kikerült a pályán egy olyan részt, ahol előzőleg a technikusok molyoltak valamit, felrakták épp a fedelesbe a kamerákat, és valamilyen érzékszervükkel a lovak észlelték a létra helyét (!). De semmi félreugrás, vagy ilyesmi. Nekem is kikerülte ma kétszer, aztán utána nem foglalkozott vele többet.

Ezzel tuljadonképpen csak azt akartam mondani, hogy úgy érzem, kicsit túldimenzionálom itt ezt a lovaktól való félősséget. Igaz, hogy mindenki nagyon megértő, és kedves, mindig kérdezik, hogy na milyen volt a lovaglás, mikor látják, hogy jövök be a pályáról, mert tudják, hogy küzdök vele, de ahhoz képest, hogy én miktől szoktam megijedni, a többieknek ennél sokkal hajmeresztőbb szituációkban a szemük se rebben. Az, hogy egy ló megijed, visszahőköl, félreugrik, az szóra sem érdemes. Ha valaki leesik, akkor visszaül, és nyomja tovább. A versenyre menve az egyik mén elszakította a kötőféket a lószállítóra való felmenetel alkalmával, annyi volt a reakció, hogy Eszti a kezembe nyomta a lovát, aki épp következett volna a kamionra való felmenetelben, és elszaladt egy másik kötőfékért. Lacit a múlt héten kétszer rúgta combon az egyik csikó, akinek a lábát kezelte épp az állatorvos. Volt, hogy elment az áram a villanypásztorból (erről mindig a Jurassic Park jut az eszembe), és az egyik méncsikó, akik külön vannak karámozva, beszabadult a kancák közé. Ott is puszta kézzel elkapni, feltenni a kötőféket, visszarakni a másik karámba, Krisztiánnak kirántotta a vállát, stb. Szóval én egy nyuszi vagyok, McFly a profi f@@gyerekekhez képest. Ez azért úgy perspektívába teszi a dolgokat. 

Tegnap is pl. azért nem ültem föl, mert egyrész q meleg volt, másrészt vihar előtti csend, sose bírtam a frontokat, majd szétment a fejem. Na de már Fekete István is megmondta: "Ballagtak az ájult melegben. Tutajos megint külön-külön érezte szétzilált csontjait, feltört marka is jobban fájt, és amit reggel már alig érzett: sajogni kezdett gyógyuló felégése is. – Ilyenkor olyan buszma az ember gyereke – mondta Matula –, mintha fejbe verték volna." Luxi sem volt jó passzban, én meg úgy vagyok vele, h ami nem megy, azt ne erőltessük, legyen élvezet a lovaglás, megkértem Lacit, hogy üljön fel. 

Luxi és a haverok a karámban.

Ma viszont tök jól ment minden. Szerencsére az edzés közepén lejárt a jártatógép, Lacinak el kellett menni behozni a lovakat, ami nem is volt baj, néha jó önállóan kísérletezni, szépen ügettünk, vágtáztunk egyedül is. Laci szerint az volt a bajom, hogy nem tudtam kontrollálni a lovat. Amúgy persze, tudom, hogy ez a bajom alapvetően a lovaglással, a bizonytalanság, de most, hogy biztosabb az ülésem, úgy vagyok vele, hogy oké, max ugrik egyet, de megpróbálom kiülni, és nem parázok ezen. Meg régebben emiatt nem is mertem pl. pálcázni, mert féltem, hogy bakolni fog, most meg úgy vagyok vele, hogy leszarom, bakoljon, aminek következtében persze nem is bakol. 22-es csapdája, jó értelemben.

Ja igen, és az örök dilemma: csizmázni, vagy pálcázni. Denny Emerson is írja, hogy nincs annál rosszabb, mikor a lovas lába nem fix, mivel az egész ülésbiztonság ezen múlik, az alsó lábszár a lovas horgonya. Viszont emiatt ha folyamatosan csizmázod, akkor elromlik az ülésed. Sajnos sok lovasiskolában is ezt tanítják. Az én edzőim inkább a pálcázós iskolához tartoznak a fenti okokból. Persze, kell a csizmasegítség is, én ezért is használok egy nagyon enyhe műanyag sarkantyút, ugyanis Luxi oldala beton. A pálcáról csak annyit, hogy per pill egy rövid ugrópálcám van, a végén két bőrdarabból álló leffentyűvel, ami jó nagyot csattan, viszont szinte alig érezni, kipróbáltam magamon, tehát nem okoz fájdalmat. 

Címváltozás 2.

Az idióta Facebook valami miatt nem engedi megváltoztatni a face oldalam címét, úgyhogy úgy néz ki, ott marad a félős. Gondoltam, hogy lenullázom az egészet, és nyitok egy újat, de nem szeretném elveszíteni a majdnem 300-as követőtábort, uh. ez van.

Luxikával meg velem is azóta minden oké, az elmúlt hétben Laci szinte nem is lovagolta, mert egyszer karámozott, kétszer én ültem rajta a fedelesben, utána két napot pihent, igaz, akkor is ment jártatóban. Ma ebből kifolyólag megkértem Lacit, hogy ugyan, üljön már rá, ami jó döntés volt, mert egyrészt ki volt pihenve, Laci szerint "fickós" volt, másrészt kinn voltunk a kinti pályán, ahol most készül a korlát. Emiatt engem nem is engedett ki Laci, mert amíg nem volt fenn a fa korlát, addig elég balesetveszélyesek voltak a fém cölöpök. Most is ahol egy viszonylag szűk helyen passzírozta át L. a korlát, és egy akadály között, ott Luxi kissé rakoncátlankodott (megcsóválta a fejét, meg bakolt egyet), de aztán nagyon szépen zajlott az ugróedzés. A végén én is felültem kicsit ügetni, sétálni.

Ami pozitívum nekem az utóbbi időben az, hogy valami miatt sokkal magabiztosabb vagyok, most is a Laci nekem kicsi nyergében is komfortosan érezetem magam, másrészt mostanában minden alkalommal úgy érzem, hogy Luxi végre figyel rám, nem csak utazok a hátán. Laci szerint javult az ülésem, ezért vagyok magabiztosabb. Meg az a másik ló is megdobta az önbizalmamat, akit pár hete ültem.

Mostanában a meleg miatt szinte minden lovaglás után lezuhanyozom, az is jót tesz a kapcsolatunknak. Meg az a helyzet, hogy az itteni sportlovaknál kezdem megszokni, hogy milyen egy élénk, egészséges, jól tartott ló. 

Ez a fedelesben készült a múlt héten.

Nem is tudom, mit mondjak

Az a helyzet, hogy nagy elhatározással meghirdettem Luxit a lovasok.hu-n. Voltak is érdeklődők, de azért természetesen én is lovagoltam azóta. Na most az történt, hogy a hirdetés feladása után felültem Luxira, és tök jól ment a lovaglás, határozott voltam, nem féltem, minden oké volt. Ebből kifolyólag Luxika is mondhatni vigyázzba vágta magát, és mintaszerűen viselkedett. Ez azóta még kétszer ugyanígy lezajlott.

Gondolom, lement rólam a felelősség, hogy ez van, ezzel kell dolgoznom, és emiatt sokkal felszabadultabb lettem. Szóval úgy érzem, hogy átlendültem egy mélyponton. Laci is többször gratulált, és azt állítja, hogy "éretten" lovagolok. Jó, mondjuk azt is mondta, hogy döntsem el, hogy mit akarok, és ne csináljak hülyét magamból, de erre csak egy Almodovár-idézettel tudok felelni: - Nem érdekel, nem először fordul elő. :)

Úgyhogy most egyelőre jegeljük ezt az eladás-projektet, aztán majd meglátjuk. Mindenesetre biztató, hogy van rá kereslet, de most egyelőre nem fogom forszírozni.

Luxi a jártatóban.