Úgy tűnik, belassultam, havonta írok egy posztot. Nem baj, felgyűlik legalább néhány téma.
Laci visszarakott futószárra, hogy javítsa az ülésemet. Ez köszönőviszonyban sincs azzal a futószárazással, amikor először ültem lovon. Kb. úgy viszonyul hozzá, mint amikor a kisgyerek járni tanul, mondjuk a modelleknek a kifutón való végigsuhanásához. Először is q gyorsan üget Luxi, nekem pedig ilyen nüanszokra kell figyelnem, hogy mélyen üljek, lábtartás, kezem függtelen, és közben körön is tartsam a lovat. A múltkori "gyökeres" posztom, mármint hogy Laci szerint Luxi egy igazi gyökér, abból eredt, hogy az egyik alkalommal Luxika futószárazás közben eliramodott, ugyan közös erővel megfékeztük, viszont beleszaladtunk a korlátba, ahol is Laci szerint "vergődni" kezdett, én ezt ugrándozásnak érzékeltem. De aztán szerencsésen lenyugodott, és nem is estem le közben.
Laci attól tart, hogy valami fizikai baja lehet, fáj a háta, esetleg a foga, úgyhogy tervbe van véve egy állatorvosi vizsgálat is. Tudjátok, amikor a ló "rossz", akkor egyből a fájdalmat kell kizárni, csak utána gondolunk viselkedési problémára.
Egyébként Luxi amióta itt vagyunk, nem ment futószáron, csak nyereg alatt párszor, úgyhogy ahhoz képest egész jól tűri. Ezek a vagány ugrólovasok itt nem futószáraznak valamilyen oknál fogva, csak állatorvosi vizsgálatkor maximum, illetve csikók mozgatásakor. Az a mondás, hogy ne fáraszd le a lovadat, hanem ülj fel, akkor is, ha tele van, legfeljebb leesel.
Nagyon érdekesnek tartom, hogy a lovazás két véglete mennyire összeér: Monty Robertsnél olvastam pont, hogynem javasolja a körön való egy száras futószárazást, max a két szár közötti vezetést, illetve Némethy Bertalan is azt írta, hogy a szakszerűtlenül végzett futószárazás olyan veszélyes, mint a majom kezében a borotva.
Kriszitán a múltkor ugyan futószárazott egy még nem belovagolt csikót, aki élénk volt, ugrált. Nagyon érdekes volt nézni Krisztián testbeszédét: pont ugyanúgy mozgott, mint Monty Roberts a körkarámos becsatlakozásoknál a második fázisban, higgadt, lassú mozdulatokkal, félig hátat fordítva a lónak, szemkontaktus nélkül, így a csikó hamar megnyugodott.
Summa summárum: csak lovak, és valódi lovasemberek vannak, semmi nagy varázslat, mindenhol ugyanazok a dolgok működnek.
