Szülinap

Ma lettem 50 éves. :) Ennek örömére kimentünk Luxihoz Alízzal (felestartó). Laci már több, mint egy hete nincs itthon, ez alatt az idő alatt majdnem mindennap voltam kinn Luxinál, kivéve tegnap, mert addigra kiplattyantam. De ma már újult erővel vetettem bele magam a lovazásba.

Az elmúlt hétnek az volt a nagy tanulsága, hogy Laci nélkül is boldogulok egyedül, viszont Alíz nélkül nem ment volna. Egyszerűen fizikailag nem bírom a mindennapi lovaglást. Szóval nagyon jó ez így, hogy a továbbiakban váltjuk egymást, igyekszem majd kétnaponta menni, illetve igazodunk az egymás programjaihoz.

Egyébként nincs itthon a macska, cincognak az egerek: voltunk terepen, illetve ma felültem nyereg nélkül. Luxi mintaszerűem viselkedett. Nagyon kellemes, széles háta van, de sajnos a gerince rohadt kényelmetlen, úgyhogy nem erőltettem a tanügetést, csak sétálgattunk. Rengeteget javult az ülésem amúgy! Terepen is tök normális volt, Alízzal ügettek, vágtáztak itt a karámok mögötti mezőn. Hát, nem az az elrohanós típus. :)

Ch-ch-ch-changes!

Ez egy David Bowie-szám címe: változások. Annyi változás van, hogy Laci kapott egy másik munkát, augusztus végéig külföldön dolgozik, díjugrató pályákat építenek versenyeken, most éppen Brüsszel mellett. Úgyhogy Luxika menedzselése rám maradt. Szerencsére van segítségem, az új felestartó leány, aki kevésbé gyakorlott lovas, viszont fiatal, és vagány. Úgyhogy ketten pont jól kiegészítjük egymást.

Egyelőre az első időszakban betanulásként együtt megyünk, megmutatom, hogy mi hol van, hogy kell Luxit ápolni, nyergelni, stb. Ilyenkor derül ki, hogy mennyire igaza volt Lacinak, amikor iszonyú szigorúan megkövetelte tőlem a maximális odafigyelést a ló szerelése, lenyergelése, ápolása kapcsán, mert annyira belém verte ezeket, hogy most simán meg tudom egyedül csinálni, és át is adni. Pedig nagyon utáltam szegényt annak idején emiatt, tényleg, mint egy zupás őrmester, katonai pontossággal kellett mindent csinálnom.

A bemelegítő, átmozgató gyakorlatokkal én kezdek Luxival, ezeket még meg kell Alíznak tanulni, utána átadom, ő viszont sokkal határozottabban vágtázik pl. vele, mint én. Szóval jó csapat vagyunk.

Luxi mindezeket rezignáltan fogadja, beletörődött, hogy mikor nincs itt a kis ember, akkor a két csaj nyaggatja. 😀

A változatosság kedvéért egy kis David Bowie. A szám egyébként '72-es. (!)

Szabi

Egy hete vagyok szabadságon, és nagyjából mostanra kezdem kipihenni magam. Igyekeztem sokat lovagolni, és úgy látszik, kezdek ráérezni erre a vágtára: legalább már a beugratás megy. Az a helyzet, hogy én szegény Ferenczemen szocializálódtam, aki olyan finom segítségekre reagált, hogy Zsolt az előző edzőm annyit mondott, hogy: - Csak gondolj arra, hogy vágtázol. - és Ferencz beugrott. Luxi viszont nem ilyen érzékeny lélek, erőteljesen oldalba kell bökni, és asszem, én ezt nem csináltam elég határozottan. De most már nagyjából működik.

Az ügetésemre még Laci is azt mondja, hogy rendben van, úgyhogy nincs más hátra, mint előre. Még 3 hétig szabin vagyok, ezt nem győzöm elégszer hangoztatni, nagyon nagy szükségem volt főleg a szellemi pihenésre. Horvátországba is megyünk egy hétre augusztusban, aminek szintén nagyon örülök, mert tavaly csak három napra tudtunk elmenni belföldre részben a covid miatt. 

Nem tudok sajnos új képet/videót feltenni magamról, mert sajna sose készül rólam, de most már tényleg megkérem Lacit, hogy videózzon le, legalább lássam a fejlődést. Sőt, még azt is mondta, hogy kimehetek terepre, juhú!

Tegnap volt egy leány megnézni Luxit mint esetleges felestartó, meglátjuk! Van rá érdeklődés hál' istennek, viszonylag kevés ugrólovat kínálnak ugyanis felesre.

Macskássyék a lovardában.

A múltkor egy állatorvos lovas anyukával elkaptuk a kandúrokat, és négyet (!) ivartalanítottunk. A lánymacskákat meg elviszi majd a rendelőbe. A felelős állattartás híve vagyok.