2021. június 16., szerda

Ménes

Akartam már régebben is írni a ménesről. Itt a lovardában kétféle tartásban vannak a lovak: istállós+karámos, illetve ménesi ridegben. Istállóban vannak a napi munkában levő sportlovak, megnyírva, fitten, kulturáltan, tisztán, patamosó, szolárium, fodrász, kozmetika. 😁 A ménesben vannak a vemhes kancák, csikók, illetve a sérült, vagy idősebb állatok. Nálunk ugyanis ha egy ló bármilyen okból nem tud versenyezni, nem lehet lovagolni, akkor fel sem merül, hogy eladják, megy tenyésztésbe, vagy nyugdíjba a ménesbe. A méncsikók külön vannak karámozva.

Kivételt képez ez alól egy kis welsh póni csődör, aki magasságából adódóan nem jelent veszélyt a kancákra. 😃 Krisztián ajándékba kapta egy ismerős lovas házaspártól, mint utóbb kiderült, nem véletlenül, ugyanis tipikus póni, egy iszonyú rossz természetű agresszív kis genya. Először a rangsor alján foglalt helyet, de aztán szívós, kitartó munkával felküzdötte magát, nem törődve a rúgásokkal, és most meg van róla győződve, hogy ő az egyetlen csődör a ménesben, amiben igaza is van. Jön, megy, intézkedik, fellép, szemmel tartja a herélteket, udvarol a kancáknak. A két vezérkancát azért elkerüli.

Időközben egy pónilánnyal bővült a ménes, és beteljesedett közöttük a románc: szemmel láthatóvá vált, hogy a kis pónikanca vemhes. Ahogy közeledik az ellés ideje, külön karámba került. Ezt a társaságot én csak szülészet-nőgyógyászatnak hívom, illetve leginkább ovinak, ugyanis a tavasszal született két csikó is külön-külön karámban van az anyjával, ugyanis az egyik anyakanca veri a másikat.  Úgyhogy a kis póni a szelídebb kancával és csikajával van együtt. Most várjuk, hogy mikor következik be az örvendetes családi esemény.

Még egy sztori a pónikról: abban a pillanatban, ahogy a pónilány megérkezett, lepaktáltak a pónicsődörrel, és megszöktek, átbújtak a villanypásztor alatt. Laciék hozták vissza őket a szemben levő ipartelep udvaráról nem kis nehézségek közepette. Úgy elképzeltem, ahogy mondja a csődörpóni a kancának: -Te figyelj, te vagy itt a legjobb csaj, ezek mind olyan nagyok. Lógjunk meg!

Szerintem Bonnie és Clydenak kellett volna őket hívni. Elképesztő egyébként, hogy amíg egyedül volt a kis csődör, esze ágában sem volt dezertálni, csak ahogy összekerült egy fajtatársával. Laci szerint, aki egy nagyon reális ember, ne antropomorfizáljam az állatokat. De olyan aranyosak!





Célok

A múltkori megijedős terepezés után Laci azt a feltételt szabta, hogy ha tudok 2-2- kört vágtázni mindkét kézre egyfolytában, akkor mehetek ki terepre. Bevallom ugyanis töredelmesen, hogy egyszerűen kifogy belőlem a szusz. Sokkal fittebbnek kéne lennem. Meg mondjuk Luxi sem az a ló, akit nem lehet visszafogni vágtában: folyamatosan hajtani kell, különben leáll. A beugratás már megy, ezt részben jól begyakoroltuk futószáron, részben állatorvosi tanácsra sokat bemelegítünk, így Luxi elengedettebb, lazább lesz. Megnézettem ugyanis dokival Luxit, és ezt javasolta. Úgyhogy most ez a célom, igyekszem én is többet mozogni, gyalogolni, kardiógyakorlatokat végezni. Majd beszámolok a fejleményekről.

Most, hogy így leírom és visszaolvasom, egészen vicces, hogy mennyire hasonlítunk egymásra Luxival: idősebb, lusta, edzetlen, ijedős, szeret enni. 😃 Erről egy régebbi beszélgetés jut eszembe, amit kihallgattam két lovas lány között:

(lovas lány 1 ábrándosan):- Azt mondják, hogy a lovak hasonlítanak a gazdájukra.
(lovas lány 2 dühösen): - Igen? Akkor én is egy ilyen sunyi köcsög vagyok?