Vasárnap

Hát, nem mondom, hogy valami nagy spíler voltam ma. Először körkarámoztunk, utána felültem, de mint majom a köszörűkövön. Andi Szelivel edzett, de pedagógiai okokból még Angit is odaállította legelni a megjedős sarokba. Én leginkább léptem, illetve rudak között mentük át érzéketelenítési célzattal, kicsit ügettünk. Éreztem már magam jobban is lovagláskor, de fogcsikorgatva végigcsináltam.

Viszont az óra vége olyan volt, mint egy bohózat. Már lesétáltuk a lovakat, én pont a kijáratnál álltam, mikor hallottuk, hogy valami nagy zaj, ováció van a szomszédos csömöri sportcsarnokban, és elsütöttek kétszer is egy rajtpisztolyt, kokrétan lőttek. Teljesen olyan volt, mint a videóban az angol rendőrlovak kiképzése.

Na, Angika a nyugodt, akkorát ugrott előre, mint egy kenguru helyből, Szeli oldalra ugrott  ki, aztán vágtázni kezdett, Lux becsületére legyen mondva egy helyben állt, csak megrezzent, ami nagyon jót tett a lelkivilágomnak. Andi első szava persze az volt, hogy: Anikó, szállj le! Hát én ilyen gyorsan és kecstelenül már régen kecmeregtem le lóról. Utána még egyszer lőttek, és ezt tovább folyatták lelkes üvöltözés közepette.

Gyorsan takarodót fújtunk, Angi és Lux tök normálisan jöttek be, de Szeli táncolt össze-vissza az elbeszélés szerint. Az istállóban persze már ment a poénkodás lenyergelés közben.

Körkarám tegnap.

Az első leesés

Hát igen, ezen is túlvagyunk. :)

Nagyon szeles idő volt szerdán, de azért felültem. Nem edzettünk, csak kinn voltam a pályán az oktatómmal együtt, aki szintén lovagolt. Már az elejétől kezdve Luxi kerülgetett egy szokásos ijesztő sarkot, amit igyekeztem neki többször megmutatni, arra lovagoltunk, kisköröket mentük, amiket mindig szoktak javasolni ilyen esetekre. Ennek dacára egy óvatlan pillanatban előreugrott, még gondoltam is, hogy ki tudom ülni, de aztán elvesztettem az egyensúlyomat, és bal oldalra-hátra leestem.

Itt is tanúsíthatom, hogy igaz az a mondás, miszerint nagy lóról jobb esni, mint kicsiről, kifejezetten puhára érkeztem, semmi bajom nem lett. Montykáról mindig úgy becsapódtam ilyen esetekben a talajba. Az edzőmet éppen edzette egy másik edző, úgyhogy el voltunk látva tapasztalt lovasemberekkel, igyekeztünk Luxit elkapni. Egy ideig szaladgált körbe-körbe, aztán megállt. Visszaültem ugyan, de nagyon be voltam szarva, uh leszálltam, kivittem a körkarámba, és addig futószáraztam, amíg Andi nem végzett. Utána ő is felült rá pedagógiai jelleggel.

Közben befutott Vili bácsi, úgyhogy még egy körmölést is levezényeltem, utána hazamentem, és befeküdtem egy kád forró vízbe.

Szóval holnap folyt köv, biztos be leszek tojva, de hajrá, előre!

Jó, azért ennyire nem volt drámai.

Jön a tavasz

Az elmúlt két hétben nem voltam valami aktív. Sajnos magánéleti problémák miatt (nem kell semmi extrára gondolni, egy problémás albérlővel hadakoztam) nem nagyon ültem fel Luxira, viszont kétnaponta kimentem hozzá, foglalkoztam vele, futószáraztam. Ez utóbbit eléggé nem bírja, viszont itt a körkarám, ami kezd felszáradni, úgyhogy oda kimentünk már kétszer is szabadon. Én igen jól szórakoztam, Luxi már kevésbé, szerintünk inkább Lustinak kéne hívni. Vettem egy hagyományos ostort, de olyan vacak a zsinórja, vagy mije van egy ostornak, hogy mindig összegabalyodik, mire ma a lovászunk kölcsönadta a karikás ostorát, amivel jókat lehet csattogtatni. Mondjuk ezt még gyakorolni kell, de tényleg jobban ment így Lux motiválása. Még mielőtt bárki felhördülne, hozzá se érek a lóhoz, csak a hanghatás a lényeg.

Szóval kicsit körkarámoztunk ma bemelegítésképpen, aztán nagyon kellemeset edzettünk a kispályán.

Tegnap Andi ült rá, és nagyon panaszkodott, hogy lusta volt, ellenkezett, nem akart előre menni, dehát ő többet is kér tőle, mint én. Én mondjuk teljesen meg voltam elégedve ma vele, de lehet, hogy a tegnapi edzés Andival helyretette az agyát kicsit.

Ja, ma volt egy afférunk, boldogan vezetem vissza az istállóba edzés után, mire derült égből villámcsapás, valaki belecsíp foggal jobb fentről az alkarom bőrébe, vékonyabb hosszú ujjú póló volt rajtam már a jó idő miatt. Tudtam, hogy ezt gyorsan kell lereagálni, úgyhogy mivel épp a kezemben volt a pálca, "leszóltam a gépháznak", ahogy Panyi Gyuri mondja. Hát kenyérre is lehetett kenni utána, nagyon megszeppent. Aztán helyreállt a világ rendje, legeltünk, répát, almát adtam, de azt se kézből, hanem az etetőjébe, mert Lux tényleg "mouthy", csipkelődős, ahogy az angol mondja, nem kell ezt még támogatni is a kézből etetéssel.

Apropó, albérlő: nem keres valaki olcsó egyszobás garzont Ürömön? Anyukám lakását adom ki.

Lux a karámban, Adri fotója

Lovaglás

Update 2021 január: 

Ha lovas edzéstervre vagy kíváncsi, ezt a bejegyzést olvasd el! http://feloslovas.blogspot.com/2021/01/lovas-edzesterv.html

..............................................................................................................................................................

Gyorsan leírom, mielőtt elfelejtem: ma nagyon jót edzettünk. Futószáron kezdtünk, mármint én ültem a lovon, ülésjavítást gyakoroltunk. Javul a lábtartásom, sokkal fixebb, nem kalimpálok. Utána egy félórát még osztályban mentünk, eléggé kellett koncentrálni fejben is, meg fizikailag is, változatos dolgokat csináltunk egymás után. Nemtom, az edzőm hogy tud ilyen kreatív lenni. :)

Megpróbálom rekonstruálni: hosszú falakon élénkítem, rövid falon rövidítem, könnyített ülés, vágta mindkét kézre, nagykörök, körben válts tanügetésben, féllovarda kézváltással, átló, tanügetés, de persze már elfelejtettem, hogy milyen sorrendben.

Mondtam is, hogy ilyen lóval én még nem találkoztam, amelyik helyben vágtázik, konkrétan elindul, és nem halad előre vágtaugrásokkal, Andi a díjlovas múltjának tudja be.

Azt tűztük ki célul, hogy ahhoz, hogy Luxnál ne ezt a kelletlenséget érezzem, mindkettőnket ki kell mozdítani a komfortzónánkból. Ez ma egész jól ment, a végére Luxi is le volt lazulva, meg én is. Sőt, a boxban még oda is bújt hozzám, és gyengéden csócsálta a kabátujjamat. Végre!

Két dolgot vettem neki a héten, ami nagyon jót tett. Az egyik a kapicán, ami futószárazáshoz nagyon hasznos, mert Luxnak van ez az enyhe zablafóbiája. Nem vészes, kantározásnál tüsszög és tátog pár percig, aztán abbahagyja. Eddig ugye kantárral futószáraztam, de gondoltam, hogy ezzel se stresszeljem. Le is lazult teljesen a futószárazás végére, lötyögött az alsó ajka. :) Másrészt meg nem kell fűzögetni a futószárat, csak megfordítom a lovat pikk-pakk.

A másik meg az almás zabla. Megkérdeztem állatorvos Ágit, hogy mi a véleménye, aszonta, h ki lehet próbálni, az ő lovai szerették. Hát, az is nagyon vicces volt, rátettem a kantárt, elkezdte a fújást, tátogást, aztán, mint akibe villám csapott, megmerevedett, és nagyon megdöbbent. Szinte láttam, ahogy kattognak az agyában a fogaskerekek, hogy basszus, ez jó. :) Szóval minden oké, öröm, boldogság!

Olyan egy hullámvasút ez a lovas élet. :)

Futószár után legelés, itt meg lehet szemlélni a kapicánt, amennyi látszik belőle. Meg mintha fogyott is volna, illetve a fenekén némi izmok kezdenek kirajzolódni.