2019. február 22., péntek

Az első leesés

Hát igen, ezen is túlvagyunk. :)

Nagyon szeles idő volt szerdán, de azért felültem. Nem edzettünk, csak kinn voltam a pályán az oktatómmal együtt, aki szintén lovagolt. Már az elejétől kezdve Luxi kerülgetett egy szokásos ijesztő sarkot, amit igyekeztem neki többször megmutatni, arra lovagoltunk, kisköröket mentük, amiket mindig szoktak javasolni ilyen esetekre. Ennek dacára egy óvatlan pillanatban előreugrott, még gondoltam is, hogy ki tudom ülni, de aztán elvesztettem az egyensúlyomat, és bal oldalra-hátra leestem.

Itt is tanúsíthatom, hogy igaz az a mondás, miszerint nagy lóról jobb esni, mint kicsiről, kifejezetten puhára érkeztem, semmi bajom nem lett. Montykáról mindig úgy becsapódtam ilyen esetekben a talajba. Az edzőmet éppen edzette egy másik edző, úgyhogy el voltunk látva tapasztalt lovasemberekkel, igyekeztünk Luxit elkapni. Egy ideig szaladgált körbe-körbe, aztán megállt. Visszaültem ugyan, de nagyon be voltam szarva, uh leszálltam, kivittem a körkarámba, és addig futószáraztam, amíg Andi nem végzett. Utána ő is felült rá pedagógiai jelleggel.

Közben befutott Vili bácsi, úgyhogy még egy körmölést is levezényeltem, utána hazamentem, és befeküdtem egy kád forró vízbe.

Szóval holnap folyt köv, biztos be leszek tojva, de hajrá, előre!

Jó, azért ennyire nem volt drámai.

1 megjegyzés:

  1. Hát az esést utálom! Gyűlölöm! Alig tudtam feldolgozni amióta akkorát estem a Narancs lóról anno régen.

    VálaszTörlés