Lovas hétvége

Mindkét nap voltam most hétvégén a lovardában. Szombaton azzal a kellemes hírrel lepett meg az edzőm, hogy kimegyünk egy laza terepre edzés után. Az edzés inkább bemelegítés volt, mi csak tötyögtünk, ő levágtáztatta élénkebb lovát, Szelikét. Szép időnk volt, kisétáltunk a lovarda mögé, mint utólag a Google Mapsen ellenőriztem, a csömöri horgásztó mellett, és vissza, kb. egy órát összesen. Szelin és Ferenczen kívül még Montyka és Dasmi voltak a résztvevők. Gyönyörű volt a táj, nyíltak mindenhol a virágok, pipacsok, tényleg teljesen idilli volt az egész, lovasok a virágok között. Talán ez a kép adja vissza a legjobban a hangulatot, mint egy festmény:

Monty fülvédője lóg bele alul, Csili lovastársam csinálta a képet.

Vasárnap is energikusnak éreztem magam, ráadásul Dasmynak nem volt aznap lovasa, na, mondom, felülök, rámfér egy kis aktivitás. Hát, ne tudjátok meg, a nyelvem lógott már a végére, igaz, én kértem, hogy csináljunk olyan feladatokat, amiket Ferenczcel nem lehet, mivel őt kíméljük. Szóval ami a csövön kifér, tanügetés kengyellel, és kengyel nélkül, könnyű ügetés kengyel nélkül, könnyített ülés 3 kör, vágta mindkét kézre. Megállapítottam, hogy az önbizalmam nagyon sokat fejlődött, sokkal határozottabb vagyok, viszont az állóképességem gyatra, ld. az előző bejegyzésemet.

Érdekes ez a folyamat, különböző lovaktól különböző dolgokat tanulok, mást meg erősíteni kell. Montyval a tériszonyom szűnt meg, de féltem az eséstől, Ferenczcel ez teljesen elmúlt, viszont romlott az állóképességem, és sajnos a lábtartásom is valami miatt. Node sebaj, az a fő, hogy élvezem!

Mai edzés

Ma volt egy nagyon kellemes edzésünk. Az a helyzet, hogy kicsit kijöttem a gyakorlatból, ugyanis (tévesen) úgy gondolom, hogy Ferenczet kímélni kell a kora miatt, és ha nem edzésen veszünk részt, csak úgy önállóan tötyögök, akkor nagyon lájtosan csinálom. Ehhez képest egy frászt, úgy megy, mint a hajder mennykő, ahogy nagymamám szokta volt mondani. Én viszont ebből kifolyólag edzetlen vagyok.

Ma is beálltam osztályba Dasmyval, és Angellel, akiket két gyerek lovagolt, és az alábbi párbeszédek folytak:
Edzőm: - Anikónak nagykör.
Én: - Anikónak oxigénpalack!
Vicces apuka a pálya szélén: - Az csak 5000 méter felett jár.

Szóval Ferencz jobban bírta a gyűrődést, mint én. Utána viszont nagyon jól éreztem magam, jót tett a mozgás. Kérni is fogok több edzést a továbbiakban. Úgyis itt a nyár, vége van az óráimnak, jobban rá fogok érni.

Edzés után még elfogyasztottuk a Csömör Kupa fődíját. :) Ugyanis a csömöri Auchan szponzorálta a tegnapi versenyt, és az első helyezetteknek járt egy torta is. Kategóriájában ezt Panka lovastársam nyerte meg Montyval, és igen kedvesen behozták a tortát a mai edzésre.

Ez egy régebbi kép Ferenczcel, de levágtam magam, mivel borzasztóan előnytelen voltam, Ferencz viszont döbbenten néz.

Kengyelbetét

Mindig tanul az ember. Nem tudom, hogy eddig is csináltam-e, vagy csak mostanában vettem észre, de rémesen kalimpálok előre-hátra a lábammal ügetés közben. Már a csizmát is ugye ennek ellensúlyozására vettem, valamit javult, de még mindig nem az igazi.

Az edzőm tippje volt, hogy vegyünk korrekciós kengyelbetétet, ami az egyik oldalon magasabb. Íme:

Azon azért elgondolkoztunk, hogy melyik oldalon kell lenni a magasabb végének, edzőm szerint kívül. Beleraktam, felültem, tök jó volt. Egyrészt stabilizálta a lábam, másrészt mivel így befelé csámpázok, ezért nem "piszkálom" a ló oldalát, csak akkor adok csizmasegítséget, ha tényleg szeretnék. Ami nagyon fontos, különben eltompul a ló.

Mondjuk Ferenczet szerintem már nem tudom elrontani, minimális segítségekre reagál, picit megszorítom, vagy csak annyi, hogy felveszem a szárakat. Egy álom ez az állat!

Visszatérve a kengyelbetétre, utánaolvastam, és egy angol oldalon megtaláltam a leírást. Jól tettük bele, röviden összefoglalva főleg ugrásoknál használják, javítja a lábtartást. Viszont ha a magas oldala van belül, akkor pont, hogy jobban lehet csizmázni a lovat. Szóval kinek mire van szüksége.

Bónusz: találtam képeket a múltkori versenyről, épp átveszem a szalagot. :)

Mondjuk csak nekem nem volt fehér versenygatyám, sőt, addigra már a csizmámat is botor módon levettem. 

A lótulajdonlás mindennapjai

Amióta megnyertem Ferenczet, kezdek betekintést kapni a lótartás mindennapjaiba. Mik is ezek?

1. Kaja: alapvetően ezt kapják a lovaink a bértartás részeként, széna, víz folyamatosan napközben, este abrak. Említettem a múltkor, hogy vettem egy idős lovaknak való tápot is kiegészítésképpen, ezt elkezdte a lovász óvatosan adagolni, ill ha ott vagyok, szoktam tenni a kajájába kevés lenolajat is, ezt a Horzéban javasolták. Ezen kívül veszek répát nagyobb tételben. Trágyázni, takarítani szerencsére szintén nem nekem kell.

2. Féreghajtás, patkolás, körmölés: ez is a szolgáltatás része, intézik a lovardában a féreghajtást állományszinten, a patkolás pedig pont most zajlott, a kovácsnak fel van írva, hogy kinek mikor aktuális. Nagyon szép lett Ferencz patája ebből kifolyólag. Az első kettőre van patkolva, a hátsókat körmölik. Én még szoktam ezzel a Hippo Sol sprayvel fújkálni nyírrothadás ellen, ill kátrányos patazsírozni mosás után.

3. Állatorvosi vizsgálatok: rendszeresen jár az állatorvos a lovardába oltásokat beadni, a múltkori alkalommal megkértem a menedzserünket, hogy nézesse meg Ferenczet, mert van egy kis bőrirritációja, amire kapott krémet. Ennek kapcsán fel is hívtam a dokit, amúgy is akartam vele beszélni, mert Ferencz magas kora miatt mindig azon parázok, hogy milyen állapotban van, meddig lehet még lovagolni. Nem szeretnék neki semmilyen kényelmetlenséget, fájdalmat okozni. Nagyon megnyugodtam, ugyanis a doki közölte, hogy Ferencz nem néz ki 24 évesnek, és amíg van kedve menni, élénk, lovagoljuk nyugodtan. Aktuális viszont egy fog-ellenőrzés, úgyhogy folyt. köv két hét múlva.

4. Cuccok, ápolás: hát ez egy véget nem érő történet, egy vagyont el lehetne költeni felszerelésre, vitaminra, samponra, ilyesmi. Az alapvető dolgait most megvettem, a Daslö nyereg az ugye állítható, tehát más lóra is fogom tudni tenni, remélem, csak jó pár év múlva. Amúgy is szeretem ezt a szintetikus nyerget, hobbicélra szerintem teljesen megfelel. Az edzőmmel sakkoztunk, hogy kinek mi a jó méretben, cserélgettük a hevedert, kantár-alkatrészeket, amíg összejött egy vékonyabb (Angel) és egy nagyobb (Ferencz) lóra való felszerelés, ugyanis amit a Decathlonban fullosnak adtak el, az Fecóra kicsi volt, viszont Angi régebbi homlokszíját tudtam használni. A heveder simán rövid lett, Ferencz elég pocakos, azt visszacseréltem a Horzéban. A hevedervédő szőrmén meg testvériesen megosztoztunk, ugyanis az túl hosszú volt a díjlovas hevederhez, ennek az egyharmadát Monty kapta. Ferencznek ugyanis az előző nyerge ugrónyereg volt, én meg díjolvasban lovagolom.

Nadehát ezek a részletek már úgyis csak a lovasokat érdeklik. :) Nagy piaca van egyébként a Facebookon a lovas adás-vételnek, jó dolgokat lehet kifogni így csereberében.

Ja, jó hírek a lovainkról: Montyt kivette felestartásban az egyik nagyon ügyes kislány, ami borzasztó jót tett neki, uh egész normális mostanában. Angelke pedig kezd helyrejönni, tegnap már dolgozott gyerekekkel, remélhetőleg nem lett maradandó következménye a patasérülésének. Szóval minden oké, sose legyen rosszabb!

A félősségről egy szösszenet: a múltkor flexeltek(!) a pálya szélén, és Ferencznek a szeme se rebben, viszont Angit nem lehetett bevinni a mellette levő boxba, az edzőmnek kellett határozottan fellépnie. :)

Ferencz, a díjló :)