Lovas hétvége

Mindkét nap voltam most hétvégén a lovardában. Szombaton azzal a kellemes hírrel lepett meg az edzőm, hogy kimegyünk egy laza terepre edzés után. Az edzés inkább bemelegítés volt, mi csak tötyögtünk, ő levágtáztatta élénkebb lovát, Szelikét. Szép időnk volt, kisétáltunk a lovarda mögé, mint utólag a Google Mapsen ellenőriztem, a csömöri horgásztó mellett, és vissza, kb. egy órát összesen. Szelin és Ferenczen kívül még Montyka és Dasmi voltak a résztvevők. Gyönyörű volt a táj, nyíltak mindenhol a virágok, pipacsok, tényleg teljesen idilli volt az egész, lovasok a virágok között. Talán ez a kép adja vissza a legjobban a hangulatot, mint egy festmény:

Monty fülvédője lóg bele alul, Csili lovastársam csinálta a képet.

Vasárnap is energikusnak éreztem magam, ráadásul Dasmynak nem volt aznap lovasa, na, mondom, felülök, rámfér egy kis aktivitás. Hát, ne tudjátok meg, a nyelvem lógott már a végére, igaz, én kértem, hogy csináljunk olyan feladatokat, amiket Ferenczcel nem lehet, mivel őt kíméljük. Szóval ami a csövön kifér, tanügetés kengyellel, és kengyel nélkül, könnyű ügetés kengyel nélkül, könnyített ülés 3 kör, vágta mindkét kézre. Megállapítottam, hogy az önbizalmam nagyon sokat fejlődött, sokkal határozottabb vagyok, viszont az állóképességem gyatra, ld. az előző bejegyzésemet.

Érdekes ez a folyamat, különböző lovaktól különböző dolgokat tanulok, mást meg erősíteni kell. Montyval a tériszonyom szűnt meg, de féltem az eséstől, Ferenczcel ez teljesen elmúlt, viszont romlott az állóképességem, és sajnos a lábtartásom is valami miatt. Node sebaj, az a fő, hogy élvezem!