Zuhé

A tegnapi ítéletidő pont a lovardában kapott el minket. Már mikor kiértem, akkor lehetett érezni, hogy valami van a levegőben. Egy másik ismerős edző csaj futószárazta épp a lovát, aki kb ilyeneket csinált:

Montyka is gondterhelten szuszogott, kapált a mellső lábával, ijedezett, megugrott, de fennmaradtam. Mondom, hogy fejlődök. :)

Amikor elkezdett esni, akkor bevonultunk a fedelesbe, ott jobb volt a helyzet, de mikor leszakadt az ég, azt az egyik ló sem viselte jól, szerencsére engem akkor már a 13 évesek váltottak fel. A bakolós ló és edzője is bejöttek, neki meg a kutyája rettegett a dörgéstől, őt nyugtatgattam.

Mikor vége lett az órának, még mindig annyira zuhogott, hogy nem tudtunk kimenni a lovakkal, meg kellett várni, amíg kicsit alábbhagy. Közben a legkisebb pónink félősen odabújt az oktatómhoz, őt se láttam még ilyen szelídnek. :) Az edzőm egy lótakarót terített a fejére, úgy szede össze a kinn maradt kötőfékeket. Én elrohantam a kocsihoz, szerencsésen haza is értem, viszont a lépcsőházunk úgy beázott, hogy vádliig érő vízben kellett átgázolnom a lépcsők tetejéig.

Lovasok beszélgetnek - no comment

Én:
vágtáztam Dasmin, hát minden elismerésem a tiéd!
nekem kb 2 vágtaugrást volt hajlandó menni

Ő:
Nem olyan kényelmes, mint a kis tűzgolyó

Én:
Angelke meg úgy belehúzott, mint a Kincsem

Ő:
Ja, és hát hajtani kell...

Én:
Montyka tegnap képzeld, fáradt volt!!!

Ő:
Na azt nem hiszem.
Olyan nincs.
Beteg?

Én:
reggel 8-tól ment, igaz szünetekkel, én 12-kor ültem rá

Ő:
Az neki semmi!

Én:
á, hál istennek semmi baja, jó étvággyal legelt utána

Ő:
Nem merem a közösbe írni, de remélem, a csinos kis lótrágya-csomagom még megvan!

Én:
nem sajnos, valaki rendes eltakarította
belenéztem a kukába, és ott már csak a zacskót láttam, uh. második felvonás

Ő:
Franc...
Na mind1, kösz

Én:
van ott trágya elég!
************************

A lótrágya kertászkedési célokra kellett. Kicsit olyan, mint egy szabadvers. :)

Vágta gyakorlása

Sajnos úgy hozta az élet, hogy a nyáron át fogok költözni a város másik végébe, 24 km-re az eddigi lovardámtól. Vérzik a szívem, mert így fel kell adnom a felestartást, hétközben nem lesz időm átbumlizni az eddigi lovardába, aztán vissza. Hétvégén továbbra is szeretnék ide járni, Montyt nem adom, de hétközbenre másik lovardát keresek, ami közelebb van.

Emiatt megkértem az oktatómat, hogy ugyan hadd gyakoroljak már nagylovakon is, mert ki tudja, ott milyen lovak lesznek, elég hülyén jönne ki, ha közölném, hogy csak 140 cm alatti lovon tudok vágtázni. Úgyhogy ennek örömére ma felültem mindkét nagylovunkra.

Örömmel jelentem elég jól ment a dolog ahhoz képest, csak mindegyik lovon teljesen mást kellett csinálni. Az ifjú, tapasztalatlan titánnak folyamatosan adni a segítségeket, különben megállt, az idősebb telivérnek pedig pont az ellenkezőjét, mert rohant.

Megállapítottam, hogy továbbra sem török versenybabérokra Kincsem-szerű lovakkal, de nagyon hasznos volt, sokat kell még gyakorolni.

Az ifjú lovunkkal

Kiülni

Újabb szakzsargon: kiülni a ló vágtáját, ügetését.

Ma volt alkalmam gyakorolni. Esett ugyanis délelőtt, ezért bevonultunk a fedelesbe, ami mögött azonban ijesztő teherautók szoktak időnként elmenni. Nekem fel sem tűnt, de ahogy belement az autó a pocsolyába, az ilyen suhogó hangot adott ki, mire Montyka bemutatta a szokásos "megijedek és elrohanok keresztbe a pályán" mutatványai egyikét.

Büszkén jelentem, hogy nem estem le, hátradőltem, megtartottam, aztán egy idő után megálltunk, annál is inkább, mert hál' istennek ott volt egy fellépő, plusz a lovarda fala, úgyhogy tovább már nem nagyon lehetett rohanni. Megpaskoltam, megnyugtattam, aztán tovább dolgoztunk.

Azért azt láttam az oktatóm arckifejezésén közben, hogy igen kétesélyesnek tartja, hogy fennmaradok-e, de aztán nagyon megdicsért. :)

Egyébként már ez is azt mutatja, hogy fejlődök, mármint hogy ilyenekre volt közben érkezésem, azt figyelni, hogy mi történik körülöttem. Régebben ezek úgy zajlottak, hogy elrohanás, módosult tudatállapot a részemről, aztán zutty. Azért most is remegett a lábam utána egy darabig.