2017. május 24., szerda

Zuhé

A tegnapi ítéletidő pont a lovardában kapott el minket. Már mikor kiértem, akkor lehetett érezni, hogy valami van a levegőben. Egy másik ismerős edző csaj futószárazta épp a lovát, aki kb ilyeneket csinált:


Montyka is gondterhelten szuszogott, kapált a mellső lábával, ijedezett, megugrott, de fennmaradtam. Mondom, hogy fejlődök. :)

Amikor elkezdett esni, akkor bevonultunk a fedelesbe, ott jobb volt a helyzet, de mikor leszakadt az ég, azt az egyik ló sem viselte jól, szerencsére engem akkor már a 13 évesek váltottak fel. A bakolós ló és edzője is bejöttek, neki meg a kutyája rettegett a dörgéstől, őt nyugtatgattam.

Mikor vége lett az órának, még mindig annyira zuhogott, hogy nem tudtunk kimenni a lovakkal, meg kellett várni, amíg kicsit alábbhagy. Közben a legkisebb pónink félősen odabújt az oktatómhoz, őt se láttam még ilyen szelídnek. :) Az edzőm egy lótakarót terített a fejére, úgy szede össze a kinn maradt kötőfékeket. Én elrohantam a kocsihoz, szerencsésen haza is értem, viszont a lépcsőházunk úgy beázott, hogy vádliig érő vízben kellett átgázolnom a lépcsők tetejéig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése