Nahát gyerekek, én itt aggódtam, hogy a jelenlegi lovardám messze van, nehezen megközelíthető, ésatöbbi. Ma kimentem a festői Pilisbe az új lovardába. Hát, első körben a kocsimat lenn kellett hagynom egy fordulóban, mert nem mertem felmenni a murvás úton, de már az odavezető út is kirázta a lelkemet. Szóval ehhez képest az M0-n kb. ennyi idő alatt érek ki a jelenlegi lovardámba, és kevésbé amortizálódik a kocsi.
Maga a lovarda egyébként kellemes, viszonylag nagy területen sok ló legelészik, együtt vannak tartva, nem úgy, mint nálunk külön karámban a bérlovak. Bár a wczési lehetőségek itt is korlátozottak: - Menj be az egyik boxba! Na, boxban sem pisiltem még, de végül is a lovak is ott szoktak. :)
Összeszedtük a lovakat, először egy kisebb pörgős fiatal kancát kaptam, de aztán cseréltem egy nagyobb, de idősebb sárga heréltre, aki jóval megfontoltabbnak tűnt. Lovastársam ezúttal is 11 éves kislány volt, ámde ő már egy rutin róka hozzám képest, 4 éve lovagol. Rengeteget tanulok én ezektől a gyerekektől. A lovasoktatót is olyan 18-20 körülinek saccoltam.
Terep volt a terv, el is indultunk öten, én voltam az utolsó előtti, a sort az oktató vezette egy nagydarab, már magasságához képest, haflingin. Hát, a terep csodálatos volt, a Hármashatár hegy messziről, az "egri vár" romjai, hegyre fel, hegyről le, erdőn-mezőn. Léptünk, ügettünk, és magamhoz képest elég sokat vágtáztam. Ettől bevallom kissé fostam először, mert nagylovon még csak futószáron vágtáztam, de a lovam egy álom, kényelmes volt, tényleg, mint egy fotel, a nyereg is nagyon megfelelt. Talán most éreztem először a sebesség varázsát. Meg ilyeneket kellett csinálni, hogy hajoljunk rá a ló nyakára, és öleljük át, mert néhol elég alacsonyan voltak a faágak, kapaszkodjunk a sörényébe, stb. Úgy éreztem, hogy az óra végére egészen összecsiszolódtunk a lovammal, szívesen ülnék rá a továbbiakban is. Kérdezte is az állandó edzőm, hogy nem eladó? :) Ugyanis most lovat keresünk, mert az egyik iskolalovunkat nyugdíjazni kéne.
Szóval jó lesz ez így, a mindennapokra az eddigi lovarda a kulturált, idomító, díjlovas vonallal, néha meg a másik a klassz terepekkel. Jól kiegészítik egymást.
Maga a lovarda egyébként kellemes, viszonylag nagy területen sok ló legelészik, együtt vannak tartva, nem úgy, mint nálunk külön karámban a bérlovak. Bár a wczési lehetőségek itt is korlátozottak: - Menj be az egyik boxba! Na, boxban sem pisiltem még, de végül is a lovak is ott szoktak. :)
Összeszedtük a lovakat, először egy kisebb pörgős fiatal kancát kaptam, de aztán cseréltem egy nagyobb, de idősebb sárga heréltre, aki jóval megfontoltabbnak tűnt. Lovastársam ezúttal is 11 éves kislány volt, ámde ő már egy rutin róka hozzám képest, 4 éve lovagol. Rengeteget tanulok én ezektől a gyerekektől. A lovasoktatót is olyan 18-20 körülinek saccoltam.
Terep volt a terv, el is indultunk öten, én voltam az utolsó előtti, a sort az oktató vezette egy nagydarab, már magasságához képest, haflingin. Hát, a terep csodálatos volt, a Hármashatár hegy messziről, az "egri vár" romjai, hegyre fel, hegyről le, erdőn-mezőn. Léptünk, ügettünk, és magamhoz képest elég sokat vágtáztam. Ettől bevallom kissé fostam először, mert nagylovon még csak futószáron vágtáztam, de a lovam egy álom, kényelmes volt, tényleg, mint egy fotel, a nyereg is nagyon megfelelt. Talán most éreztem először a sebesség varázsát. Meg ilyeneket kellett csinálni, hogy hajoljunk rá a ló nyakára, és öleljük át, mert néhol elég alacsonyan voltak a faágak, kapaszkodjunk a sörényébe, stb. Úgy éreztem, hogy az óra végére egészen összecsiszolódtunk a lovammal, szívesen ülnék rá a továbbiakban is. Kérdezte is az állandó edzőm, hogy nem eladó? :) Ugyanis most lovat keresünk, mert az egyik iskolalovunkat nyugdíjazni kéne.
Szóval jó lesz ez így, a mindennapokra az eddigi lovarda a kulturált, idomító, díjlovas vonallal, néha meg a másik a klassz terepekkel. Jól kiegészítik egymást.
