Változatos hét

Azért is voltam úgy elkenődve, mert volt kedden egy ritka szar edzésünk. Besütött a nap ugyanis a fedelesbe, és ebből kifolyólag volt a földön egy kb 1 méter átmérőjű fényfolt. Luxika ezelőtt a fényfolt előtt földbe gyökerezett, és nem volt hajlandó rajta átmenni. Erre egyébként már az előző gazdája is felhívta a figyelmemet, hogy kiszúr valamit, és akkor azt sokszor meg kell neki mutatni.

Na, Andi megkérte a lovasát, hogy járjanak elő jó példával, menjen át Szelivel a fényfolton. Hát, ez nem jött össze, Szeli akkorát ugrott oldalra a fényfolt előtt, mint egy szöcske, szerintünk összebeszéltek. Mi mondjuk ezen percekig görnyedezve röhögtünk, de az már nem volt olyan vicces, mikor tizenötször át kellett mennem a fényfolton, és lovam minden alkalommal ugyanazt a megtorpanást mutatta be. Egyrészt lefáradtam, másrészt meg elkeseredtem, hogy bezzeg Fecóm szart volna magasról a fényfoltra. Ezért is írtam azt a kicsit depis évértékelést a múltkor. Illetve ez nem így van, először írtam a depis évértékelést, és utána ez még rátett egy lapáttal.

Pénteken futószáraztunk, ott Luxi megint előadta a drama queent, edzőm szerint arcoskodik, volt gazdája szerint mutogatja magát, az elején rángatott, ellenszegült. Végigcsináltam ugyan a futószárazást, de megkértem Andit, hogy segítsen be, utána visszavettem tőle. Nem értettem a dolgot, csak két napot hagytunk ki, nem szokott ennyire zizi lenni. De én is azt mondom, mint a lovas anyuka, hogy a melegfrontra bármit rá lehet fogni. :) Én se voltam jó passzban. Mindenesetre visszatértünk a zab helyett a müzlihez, és már ma is normálisabban viselkedett.

Hetente egyszer ugyanis az edzőm feltesz futószárra, ami baromi jó ülésjavításnak. Igaz, hogy a lovardánk tulajdonosa valahogy mindig ezt a pillanatot választja ki, hogy a kis sárga villás traktorral szénabálákat pakoljon a fedeles előtt, innen is csókoltatom. :) De sokat gyakoroltunk tanügetést, vágtát, lábtartást, egész jól ment. Utána még egy jó félórát ügettem, vágtáztam kis dromedárommal, hogy lefárasszam.

Jutalmul újfent legeltünk, illetve beóvakodtunk a körkarámba körülnézni, de úgy recsegett a jég a lábam alatt, hogy igen gyorsan ki is óvakodtunk. Konkrétan először éreztem úgy, hogy Luxival így telepatikusan egymásra néztünk, és aszontuk, hogy bmeg, ez nagyon le van fagyva, gyerünk ki innen :) Szóval kapcsolatépítésnek is jó volt.

Jöhetne már az olvadás!

Chill out

Az előző posztomban leírt problémára, márhogy úgy érzem, hogy még nem alakult ki köztünk a kapcsolat, pofonegyszerű megoldást találtam.

Az járt a fejemben, hogy szegény Luxnak se dal, móka, kacagás, hogy csak akkor találkozunk, mikor kimegyek, dolgozunk, visszateszem a boxba, és távozom. Ez neki is uncsi, nem mondom, hogy megerőltető, mert nem szakad bele a munkba, de nem egy sztahanovista, hogy finoman fogalmazzak.

Szóval azon gondolkoztam, hogy valahogy fel kéne dobni a mindennapjainkat. Mivel tél van, ezért nem jutott eszembe, hogy legeltessem, de a napokban láttam egy képet, hogy egy fjord milyen lelkesen szedi ki a hó alól a száraz füveket. Na, mondom, csináljunk már valami mást is, mint a napi rutin.

Ezen felbuzdulva összeszedtem ma Luxit, és kötőféken, a biztonság kedvéért azért a láncos vezetőszárral, mégis, ki tudja, hogy fog reagálni az ismeretlen környezetre, kisétáltunk a legelőre Lili lovastársam megnyugtató társaságában. Sportszerűtlen nehezítésként a szomszéd lovarda összes lova falanxot alkotva felsorakozott kb. 50 méterre, és meredten bámultak minket, de ez is csak viszonylag rövid ideig volt érdekes. Én közben csináltam vele a Parelli-féle első játékot, ami gyakorlatilag az, hogy simogassuk át a lovat mindenhol, hátha valahol nem szereti, ha hozzányúlnak, érzéketlenítsük. Ezel persze Luxinak semmi problémjáa nem volt.

Miután kinézelődte magát, szépen elkezdett piszmogni a száraz, de a hó alatt még viszonylag zöld fűvel, legelgetett, és teljesen lelazult. Egy jó 15-20 percet töltöttünk kinn, elvoltunk, és a visszavezetéskor sem kellett vele olyan harcokat vívni, mint Montyval, jött rendesen.

Ezentúl is legelésre fel! Kellenek az ilyen lazulások is. Igazából én szívesen tartanám félridegben Luxot,  azért az természetesebb környezet, mint a karámozás-istállózás, de egyelőre még nem vagyunk úgy összeszokva, hogy önállóan átvigyem máshova, szükségem van az edzői támogatásra is. Talán majd 1-2 év múlva. Illetve azt ne feledjük, hogy nagyon kevés olyan lovarda van, ahol van fedeles is, úgyhogy valamit valamiért. A sportlovi azért infrastrukturálisan nagyon jól felszerelt hely.

De mindenesetre itt is van lehetőség legeltetésre, főleg ha lesz fű, addig meg szívesen töltök vele plusz félórát, neki is, nekem is jót tesz lovaglás után/helyett.

Évértékelés

Az idei évben valahogy nem jutott az eszembe, az új lovammal voltam elfoglalva. Szóval:

- Mindenképpen Ferenczcel kezdem, lett egy lovam, el is pusztult szegény, és még mindig borzasztóan hiányzik. :(

- Vettem egy új lovat, aminek nagyon örülök, de Luxit is mindig Ferenczhez hasonlítgatom, amiből önhibáján kívül ugyan, de nem mindig jön ki pozitívan sajnos. Még nem alakult ki köztünk a kapcsolat, erre szoktam panaszkodni a lovardában. Semmi baj nincs vele, aranyos, jó fej, nincs egy rossz mozdulata se, ahogy mondani szokták, de nem Ferencz.

- Viszont midnenképpen örülök, hogy megvettem, mert szép, egészséges, jó természetű, képzett, pedigrés, stb. És nagyon hiányzott a saját ló, Angika és az iskolalovak dacára.

- A félősségem Ferencz miatt nagyon sokat javult, aztán most meg romlott. Luxszal eléggé az elejéről kell sok mindent kezdenem. Földről minden oké, de amikor rajta ülök, azért még eléggé be vagyok feszülve, ahogy unokaöcsém szokta mondani. Még el kell telnie sok időnek, amíg megszokom a mozgását, meg tudok benne bízni, kiismerem. De nem aggódok emiatt nagyon, mert Ferenczcel is legalább félévig tartott ez a folyamat.

-  A lóvásárlás folyamatában láttam azonban, hogy mennyit fejlődtem, fel mertem ülni tök ismeretlen lovakra, és egyből vágtázni velük. Muszáj volt ugye kipróbálni, hogy milyen a mozgása. Tavaly ezt még el sem tudtam volna képzelni.

- A terepezés is jól ment Egerben, többet kéne itthon is!

- Ami nagyon pozitív, az az, hogy amikor régebben valami nem sikerült, akkor teljesen el voltam keseredve, hogy ezt én soha nem fogom megtanulni. Az elmúlt három évben viszont a sok gyakorlás miatt  rájöttem, hogy lehet, hogy elsőre nem sikerül, lehet, hogy másodikra sem, viszont ha eleget gyakorolsz egy idő után jól-rosszul, de menni fog. Ez rengeteg erőt ad pszichésen. Olvastam is erről egy nagyon jó eszmefuttatást a HoPe Horse-Man-Shipnél.

- Summa summárum, vegyes év volt, Ferencz halála beárnyékolta az amúgy jó dolgokat, remélem 2019 jobb lesz!

Fogak

Szóval a fogammal az volt, hogy mikor anno augusztus 20-án Fecó arcon kapott, akkor lecsorbult a jobb felső kettes metszőfogam. Ami nem is baj, mert amúgy is el volt színeződve egy régebbi tömésből kifolyólag, és mivel tanítok, meg elég sokat járok külföldre konferenciára, dolgozni, stb. igyekszem odafigyelni rá országimázs szempontjából, ne mondják, hogy a magyaroknak rosszak a fogaik. :)

Úgyhogy a fogorvosom javaslatára elhatároztam, hogy koronát tetetek rá, legyen szép egyenletes. Anyagi, és kegyeleti okokból, merthogy mindig Ferencz jutott eszembe róla, halasztgattam már pár hónapja, de most végre rászántam magam. Viszont mivel egybeesett Lux fogreszelésével, ezért családtagjaimnak egymástól függetlenül mindenféle viccelődésekre adott okot. Messenger üzenetek:

Én: - Lereszelik a fogamat is.
Anyám: - De ugye nem a Luxi dokija? :)
Én: - Mi van??? Ja, nem, hehe.

***

Én: - Ideiglenes korona.

Pasim: - Valamiért Luxi jutott az eszembe
Én:

Pasim: - Pontosan

Kellemes vasárnap

Szóval szombaton volt a fogreszelés, ami eseménytelenül zajlott. Aznap nem dolgozott Lux értelemszerűen, úgyhogy ma nagy svunggal indultunk. De kb 5 percig tartott a lendület. Amióta rendszeres munkában van, reggel kap egy fangli zabot, napközben széna, este egy fangli bábolnai zabmentes müzli. Ez volt az előző helyén is az abrakolása, itt is jó működik.

Ma nem edzettem Andival, csak amíg ő futószárazott, ill Dasmival volt egy másik edzése, addig voltam velük benn a fedelesben pszichés támogatásként. Köröket mentünk, könnyített ültem, illetve igyekeztem tanügetni, ami egyelőre nagyon rosszul megy, úgyhogy a jövő hétre beterveztünk futószáras edzéseket ülésjavításnak. Még szoknom kell a mozgását, de emlékszem, Ferenczcel is ez volt. Aztán összecsiszolódtunk. De már pl. mertem kengyel nélkülizni, nem féltem, hogy kiugrik alólam.

Egyébként tanulékony állat, már rájött arra, hogy amikor megyek ki hozzá a karámba, akkor általában répa van nálam, úgyhogy odajön. :) Illetve ma azt gyakoroltuk, hogy emelje fel a fejét, ha megütögetem a nyakát alulról, és azt mondom, hogy: -Fel! Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezt már tanították valamikor neki, mert kb. a másodikra sikerült. Ez azért jó, mert nyergeléskor zökkenőmentesen át lehet menni a másik oldalára. Nem akarok nagyon közel hajolni a lábához, mert a múltkor is a fogam bánta, mikor Fecó pofánrúgott. A héten megyek vele fogorvoshoz koronát csináltatni... Még azt is lehet neki tanítani, hogy le, de azt igazából nem kell, mert annyira imádja, ha a homlokát vakargatom, hogy egyből transzba esik, és leengedi a fejét.

Vettem neki egy extra fullos állítható kötőféket, mert akkora feje van, hogy Fecó gyönyörű, kék, szőrmés kötőféke kicsi rá, pedig ő sem volt egy kisdarab. Illetve edzés után egy kellemes órát töltöttem azzal, hogy edzői segítséggel (ezt a szíjat hova kell csatolni???) megint összelegóztam Angi kantárjából a homlokszíjat az ő kantárjára, mert az hosszabb, Angi viszont sokkal filigránabb alkat.

A cég reklámja gyanakodva néz. Az árcédulákat utána levettem róla. 

Állatorvosi vizsgálat

Kihívtam Ágit, az állatorvost, hogy nézze meg Luxot egyrészt hogy beírja a vérvétel eredményét a lóútlevélbe, másrészt meg kantározásnál nagyon rázta a fejét, sejtettem, hogy a fogaival van valami. Lesz is egy fogreszelés holnap reggel. Ettől eltekintve teljesen egészséges, nagyon megnyugodtam! Ugyan látta állatorvos a vétel előtt, de emlékeztek, írtam, hogy nem lovas specializációjú. Így is a két vizsgálat összesen feleannyiba került, mint az egri lett volna.

Jól elvoltunk tegnap, először is egy nagyon alapos fizikai vizsgálat történt a boxban, lázmérés, tüdő, szív, szem, fogak, lábak, utána kivonultunk a fedelesbe, ott a mozgás közbeni vizsgálatokat csináltuk meg. Luxit azért itt is noszogatni kellett, hogy ügessen a hajlítási próbánál, nem értette, hogy mit rohangászunk vele fel-alá, de aztán belelendült. :)

Ági közölte, hogy ennyi túlsúly még nem káros az egészségre. :D Dagadt a lovam, ez van. Azért ennek is örülök, mert szegény, öreg Fecóval rengeteget kínlódtunk, hogy hízzon valamennyit. Inkább kövérebb legyen, ha bármi gáz van, legyen miből leadni.

Majd a tulajdonos átírását is el kell intéznem, bevinni a lóútlevelet, és a betétlapot a Lóútlevél Irodába. Ez vicces módon a lakásomtól kb 5 percre van. :) De sajnos most nem ott lakom.

Havas hétvége

Szombaton kezdődött a nagy hóesés, délután 2-re értünk ki az unokaöcsémmel a lovardába. Nagyon idilli és relaxáló volt, senki nem volt kinn rajtunk kívül, lovászok feltételezem a házban, az istállóban kellemes hőmérséklet, lószag, békésen szénázó lovak. Az unokaöcsém még hóembert is épített.

A lovak viszont voltak kinn délelőtt, lehetett látni a szőrükön, uh nem volt istállógőz. Azért én kirángattam Luxikát a punnyadásból, és futószáraztunk. Igazából fel is ülhettem volna, mert teljesen nyugodtan, normálisan viselkedett, de még egyedül nem akartam, egyelőre edzői felügyelet alatt szeretnék lenni, amíg nem szokunk össze.

Másnap viszont olvadás volt, úgyhogy szintén maradtunk a futószárnál. Ilyenkor csúsznak ugyanis le a fedeles tetejéről a havak, és még én is megijedtem, mikor trágyaszedés közben a fejem fölött nagy svunggal lezúgott egy lavina. Hát még a lovak.

Szelit, Luxot futószáraztuk, és azért volt ijedezés. De semmi eszetlen elrohanás, rángatás, nagyon meg voltam vele elégedve. Az első megijedésnél odamentem, megsimogattam, megnyugtattam. Nagyon megható volt, ahogy ez a nagy állat kétségbeesetten nézett, hogy gazdám, védj meg, odabújt hozzám. Igazán cuki jószág!

Más lovasok is bejöttek, aztán igen gyorsan ki is mentek. Kivéve a két iskolalovunkat, akik semmitől nem ijednek meg, úgyhogy az oktatóm megtartotta a futószáras edzéseit közben.

Utána almát, répát adtam Luxinak, és boldogan távoztam.