Az idei évben valahogy nem jutott az eszembe, az új lovammal voltam elfoglalva. Szóval:
- Mindenképpen Ferenczcel kezdem, lett egy lovam, el is pusztult szegény, és még mindig borzasztóan hiányzik. :(
- Vettem egy új lovat, aminek nagyon örülök, de Luxit is mindig Ferenczhez hasonlítgatom, amiből önhibáján kívül ugyan, de nem mindig jön ki pozitívan sajnos. Még nem alakult ki köztünk a kapcsolat, erre szoktam panaszkodni a lovardában. Semmi baj nincs vele, aranyos, jó fej, nincs egy rossz mozdulata se, ahogy mondani szokták, de nem Ferencz.
- Viszont midnenképpen örülök, hogy megvettem, mert szép, egészséges, jó természetű, képzett, pedigrés, stb. És nagyon hiányzott a saját ló, Angika és az iskolalovak dacára.
- A félősségem Ferencz miatt nagyon sokat javult, aztán most meg romlott. Luxszal eléggé az elejéről kell sok mindent kezdenem. Földről minden oké, de amikor rajta ülök, azért még eléggé be vagyok feszülve, ahogy unokaöcsém szokta mondani. Még el kell telnie sok időnek, amíg megszokom a mozgását, meg tudok benne bízni, kiismerem. De nem aggódok emiatt nagyon, mert Ferenczcel is legalább félévig tartott ez a folyamat.
- A lóvásárlás folyamatában láttam azonban, hogy mennyit fejlődtem, fel mertem ülni tök ismeretlen lovakra, és egyből vágtázni velük. Muszáj volt ugye kipróbálni, hogy milyen a mozgása. Tavaly ezt még el sem tudtam volna képzelni.
- A terepezés is jól ment Egerben, többet kéne itthon is!
- Ami nagyon pozitív, az az, hogy amikor régebben valami nem sikerült, akkor teljesen el voltam keseredve, hogy ezt én soha nem fogom megtanulni. Az elmúlt három évben viszont a sok gyakorlás miatt rájöttem, hogy lehet, hogy elsőre nem sikerül, lehet, hogy másodikra sem, viszont ha eleget gyakorolsz egy idő után jól-rosszul, de menni fog. Ez rengeteg erőt ad pszichésen. Olvastam is erről egy nagyon jó eszmefuttatást a HoPe Horse-Man-Shipnél.
- Summa summárum, vegyes év volt, Ferencz halála beárnyékolta az amúgy jó dolgokat, remélem 2019 jobb lesz!
- Mindenképpen Ferenczcel kezdem, lett egy lovam, el is pusztult szegény, és még mindig borzasztóan hiányzik. :(
- Vettem egy új lovat, aminek nagyon örülök, de Luxit is mindig Ferenczhez hasonlítgatom, amiből önhibáján kívül ugyan, de nem mindig jön ki pozitívan sajnos. Még nem alakult ki köztünk a kapcsolat, erre szoktam panaszkodni a lovardában. Semmi baj nincs vele, aranyos, jó fej, nincs egy rossz mozdulata se, ahogy mondani szokták, de nem Ferencz.
- Viszont midnenképpen örülök, hogy megvettem, mert szép, egészséges, jó természetű, képzett, pedigrés, stb. És nagyon hiányzott a saját ló, Angika és az iskolalovak dacára.
- A félősségem Ferencz miatt nagyon sokat javult, aztán most meg romlott. Luxszal eléggé az elejéről kell sok mindent kezdenem. Földről minden oké, de amikor rajta ülök, azért még eléggé be vagyok feszülve, ahogy unokaöcsém szokta mondani. Még el kell telnie sok időnek, amíg megszokom a mozgását, meg tudok benne bízni, kiismerem. De nem aggódok emiatt nagyon, mert Ferenczcel is legalább félévig tartott ez a folyamat.
- A lóvásárlás folyamatában láttam azonban, hogy mennyit fejlődtem, fel mertem ülni tök ismeretlen lovakra, és egyből vágtázni velük. Muszáj volt ugye kipróbálni, hogy milyen a mozgása. Tavaly ezt még el sem tudtam volna képzelni.
- A terepezés is jól ment Egerben, többet kéne itthon is!
- Ami nagyon pozitív, az az, hogy amikor régebben valami nem sikerült, akkor teljesen el voltam keseredve, hogy ezt én soha nem fogom megtanulni. Az elmúlt három évben viszont a sok gyakorlás miatt rájöttem, hogy lehet, hogy elsőre nem sikerül, lehet, hogy másodikra sem, viszont ha eleget gyakorolsz egy idő után jól-rosszul, de menni fog. Ez rengeteg erőt ad pszichésen. Olvastam is erről egy nagyon jó eszmefuttatást a HoPe Horse-Man-Shipnél.
- Summa summárum, vegyes év volt, Ferencz halála beárnyékolta az amúgy jó dolgokat, remélem 2019 jobb lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése