Csizma

Hát, emberek, kész van a csizmám! És olyan lett, hogy csókolommal köszönök neki.

Egyelőre csak próbálni volt rajtam, de úgy fogja a bokám, mint egy síbakancs kb. Még be kell törni, mert nagyon kemény, de ez volt a cél, mindkét edzőm kemény csizmát javasolt. Veszek majd bele sámfát, a Decathlonban lehet kapni ilyen állítható műanyagot. Annyit mondott a mester, hogy lehetőleg ne ebben mossak patát, mert a víz árt a bőrnek, illetve hagyományos boxszal ápoljam, ami olyan kis kerek fémdobozban van.

Ahhoz képest, hogy méretre készült, egész elfogadható áron volt, 60 e ft. Lovasboltokban sem nagyon lehet ennél olcsóbban találni, és mintha rámöntötték volna.

Hadd reklámozzam itt is a cipészt, elég nehezen lehet ugyanis megtalálni őket: Demeter csizmakészítő, 1162 Budapest, Rozsos utca 36,, Tel: 30/262 5914. Családi vállalkozás, az idősebb apától vette át a korombeli fia, mindkettőjükkel találkoztam, nagyon korrektek voltak.

Majd beszámolok a használatáról is.

Update: ma fel is vettem edzéshez, kb. úgy közlekedtem benne, mint a terminátor. Nem hajlik a bokám ugyanis. Node nem is kellett figyelmeztetni, hogy ne kalimpáljak ügetés közben. Egyébként nem kényelmetlen, nem nyom, nem csúszkál, de persze még használni kell, hogy komfortos legyen.

 

Lovardai csendélet csizmával.

 

Ez az a nagyon vastag vádli, szerintem nem vészes, és még így is téli gatya van rajtam.

 

Jó kis edzés!

Gyerekek, tegnap olyan edzésem volt! Ugye Ferenczel csak öregurasan kocogunk, időnként vágtázunk 1-2 kört csak a technika gyakorlása végett. Szóval nem vagyok nagy kondiban.

Node tegnap Dasmyn ültem, aki fiatal és erőteljes, ámde viszont lusta, úgyhogy hajtani kell. A., az edzőm olyan feladatokat adott, hogy óra végére már csak pihegtem. A belső combizmomban csak azért nincs izomlázam, mert az nagyjából edzésben van, de a fenekemet és a hátsó combomat érzem. Egész lovarda vágta, váltsd a köröket, egyívű kígyóvonalak, tanügetés kengyellel és kengyel nélkül, könnyű ügetés kengyel nélkül, stb. Aludtam is ma, mint a lőtt nyúl.

Ráadásul sportszerűtlen nehezítésként csúsztak le a fedeles tetejéről a havak, amit ugyan előzőleg levertek a lovardások, ameddig felértek, de persze egy tíz méter magas építményen ezt nem lehet mindenhol megcsinálni, úgyhogy az összes ló ijedezett. Én már a viszonylagos nyugalomba érkeztem meg, mert csak hárman voltunk benn, mi ketten szabadon, ill egy futószár, de A. mesélte, hogy teljes volt a hiszti, a lovak fel-alá rohangásztak, még esés is volt aznap reggel.

Dasmy becsületére legyen mondva, a szeme se rebbent, pedig mindkét benn levő ló többször is megugrott, úgyhogy nagyon megdicsértem. Egyszer ijedt meg minimálisan, de akkor is csak annyi volt, hogy kicsit gyorsabban ügetett. Inkább megállt az ilyen lecsúszások, más ló-megijedések alkalmával. Ez is nagyon jót tesz a lelkivilágomnak! Mondta is A., hogy örül, hogy megvette, mert ugyan néha csökönyös, határozottnak kell vele lenni, viszont nagyon jó az idegrendszere.

Jöhetne már a jó idő, azért erre a márciusi havazásra nem számítottunk.

Jövő héten megünnepeljük Ferencz 24. szülinapját, már készülök a finomságokkal!

Kicsit szomorú bejegyzés

Kicsit ilyen okafogyottnak kezdem érezni a "félős lovas" jelzőt, ugyanis mostanában nem félek, nem akarom elkiabálni. Ez nagy részben a lovaknak, ill. az edzőimnek köszönhető természetesen.

Ferencz borzasztóan jót tesz a lelkivilágomnak. Illetve mivel Angi lábadozik, mostanában Dasmyn szoktam lovagolni, aki szintén nem az az elrohanós, ámde viszont hajtós, úgyhogy jól leizzadok mindig óra végére.

Lesznek mostanában változások itt a lovardában, majd beszámolok róla, de egyelőre amíg még nem biztos, addig nem akarok ezekről írni. Van jó is, rossz is.

Az egyik, ami miatt el voltam kenődve, az volt, hogy felmerült, hogy Montyt eladják. De hál' istennek marad, nem mint iskolaló, hanem kocsizni fog. Be van ugyanis kocsizva, a fjordok alapvetően azért munkalovak. Volt ugyanis egy összejövetel, mesélte a lovászunk, amikor is a szomszéd lovarda öszvérjével együtt befogták, a környéken kocsizgattak a vendégekkel, és ez nagy sikert aratott. 😊

Rémes egyébként, hogy milyen érzelmes vagyok, ahogy öregszem. A múltkor a munkahelyen valaki bennhagyott egy meséskönyvet, van ugyanis gyerekfelügyelet is, és vesztemre elolvastam a "Lotte nem halhat meg" c. német mesét, amiben egy ló meghal. Ki kellett mennem a vécére, mert hangosan zokogtam rajta.

Ezért félek attól is, hogy mi van, ha Ferencz is egyszer elpusztul, mert hát ő sem fiatal már, és ez az élet rendje. De hát sajnos ez van, a társállataink nagyon közel állnak hozzánk. Viszont annyi élményt és szeretetet adnak, hogy sokszorosan megéri.

Népdal

Itt szeretném megörökíteni az alábbi népdalt, illetve ez inkább műdal, amit Montykáról írtam:

Ott látok egy fakó lovat legelni
De szeretnék a hátára felülni
Üljél babám, üljél fel a Montyra
Igen hamar le fogsz szállni te róla

Más újság nincs, várom, hogy jobb legyen az idő. Holnap megyek ki Ferenczre. Voltam a csizmásnál, levette a lábamról a méretet, kíváncsi leszek az eredményre.