Költözés

"Jövünk, megyünk. Elindulunk, megérkezünk. Döntéseket hozunk. Éljük az Életünket."
Ezt annak idején a Chili és vanília blogon olvastam, mikor a Mautner Zsófi hazaköltözött Brüsszelből,  és nagyon megtetszett nekem az idézet. Két dolog jut erről az eszembe:
1. Jézus, Mária, több, mint 10 éve olvasom a blogját! El is mentem néhány étterembe Brüsszelben, amit ajánlott annak idején.
2. Ő q jó döntést hozott, mikor hazaköltözött, mert utána lett igazán sikeres.

Remélem, mi is jó döntést hoztunk, ugyanis tegnap elköltöztünk Csömörröl. Fájó szívvel ugyan, mivel én nagyon szerettem itt lenni, de a fedeles hiányát nagyon megéreztük. Két munkahelyem van, rengeteget dolgozom, alig tudom kiszorítani így is a lovazással töltött időt, nem tudok bármikor menni. Különösen az utóbbi hetek esős időjárása miatt, szóval muszáj volt olyan helyre menni, ahol van fedeles.

Óriási mákunk volt, itt is köszi B.-nek, végül is az ő barátai fogadtak be a saját lovaik mellé. Fót környékén laknak, és mivel profi lovasok, van fedelesük is, jártatójuk is. Itt kaptunk helyet Luxnak és Szelinek, aki versenyre készül B.-vel, úgyhogy nekik is muszáj volt az edzési lehetőség időjárástól függetlenül.

Nagyon el voltunk kenődve a költözéskor, végül is 3 és fél éve nyomom itt, rengeteg minden köt ide, itt kerültem le a futószárról, itt lettem felestartó, itt lett saját lovam.

"Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallnod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendőig tanultam… akarom mondani: jártam iskolába.

S mily eseménydús három esztendő!

1. Itt kezdtem verseket  csinálni – –

2. Itt voltam először szerelmes – –

3. Itt akartam először szinésszé lenni." (Petőfi)

Ma ilyen idézetes kedvemben vagyok. Szóval csütörtökön beállított Józsi, aki már Egerből is hozta Luxit. Úgy gondoltuk, hogy majd Luxi problémamentesen felmegy a lószállítóra, hát ő nem így gondolta. Jó húszperces kínlódás után vegre sikerült nagy nehezen felterelgetni futószárakkal két oldalról. Ezen még dolgozni kell. Kb. 10 évet öregedtem a feltuszkolás alatt. Nekem ráadásul el kellett rohannom tanítani, mondtam már, hogy sokat dolgozom? Mindenesetre utána már nem volt gond, Andiék átvitték, lement, táplálkozott.

Ma, mire kiértem, Andi már lefutószárazta, utána tök normálisan viselkedett. Előtte annyira nem, de akkor szerencsére még nem voltam ott. :) Adtam neki répát, müzlit, és hosszasan vakartatta magát, azért szerintem most ő is átgondolta az életétt. :) Holnap folyt. köv.

Mindenesetre Andi marad az iskolalovakkal Csömörön, uh onnan sem fogok elszakadni, szeretnék Angira is felülni időnként.

Jól sikerült portréfotó (nem) Luxiról az új helyen.

Mostanában

Mit is csinálunk mostanában? Az esős idő  miatt sajnos elég sok alkalmat kihagytam, de azért igyekeztünk mozgatni Luxit. Tegnap végre jó idő volt, először felültem rá én, B. "edzett", utána felült rá B., és levágtáztatta. Azért írom idézőjelben az edzést, mert B. nem az edzőm, de jóval profibb, mint én, és amikor együtt lovagolunk akkor tulajdonképpen edz, bár ő ezt tagadja. :) Ügetésben már elég jól mentünk Luxszal, azt gyakoroltuk, hogy egyrészt ne emelkedjek ki annyira ügetés közben, másrészt Lux száron legyen, ami tök jól is ment, miután B. kicsit összelovagolta, és én visszaültem még ügetni.

Ezt hívják úgy a pedagógiában, hogy úgy tanuld meg, hogy közben csinálod (learning by doing), mivel így megvolt az az érzésem, hogy milyen a ló, ha keresi a támaszkodást, utána már egyedül is fogom tudni kivitelezni. Még több gyakorlás után. :) Vágtabeugratásnál még mindig problémáim vannak, nagyon visszatartom a lovat, de B. alatt gyönyörűen ment. Ez nekem is reménykeltő, hogy majdcsak menni fog valamikor. Aztán megnéztük B. ugróedzését Szelivel, jövő hétvégén készülnek versenyre Ócsán.

Nem akarom elkiabálni, de sokat javultam az utóbbi időben, kezdem megszokni Lux mozgását, és időnként már az az érzés is felvillan bennem, ami Ferenczel megvolt. Csak alakulunk idővel!

Mondjuk most kissé hátráltat, hogy strukturális változások lesznek a loviban, hogy mást ne mondjak, megszüntetik a fedelest, ami azért elég rosszul érintett. A lenti pályán persze kiválóan tudunk edzeni, de pl. péntek délután emiatt le kellett fújni az edzéseket, mert leszakadt az ég, pont mikor kiértem.

Ezt a répa-párt találtam.

A tegnapi nap Lux szemszögéből

A párom átküldött egy nagyon vicces írást arról, hogy mit gondolnak a lovak a Kentucky Derbyről. Ezen felbuzdulva megírtam a tegnapi edzést Lux nézőpontjából is, íme:

"Tegnap megint jött a stöpszli szőke. Bevitt abba a nagy, poros hodályba, amibe néha szoktunk menni. Nem tudom, miért, odakinn is teljesen rendben lett volna. Végül is víz jön felülről, nem? Az teljesen oké nekem, dehát ők tudják. Ott volt a hisztis kiscsaj, meg a morcos nyanya is. A hisztis kiscsaj körbe-körbe szaladgált a kötélen a vékonyabb szőke körül, a morcos nyanya meg körülöttem kocogott egy másikkal a hátán. Néha rásunyítottam, de akkor a stöpszli szőke a fülemet csapkodta, úgyhogy ezt abbahagytam.

Egy idő után észrevettem, hogy a hodály közepén még nincsenek lábnyomok. Biztos van ott valami lóevő szörny a homok alján. Ezért mikor a stöpszli szőke azt akarta, hogy menjek át azon a részen, visszahőköltem. De akkor meg az oldalamat rugdosta. Vonakodva átmentem, végül is az ő baja is, ha lehúz minket a mélybe valami. De aztán nem volt ott semmi hálistennek. De honnan lehetne ezt előre tudni, kérem?

Utána visszamentünk a szobámba. Láttam, hogy a szőke kezében van a rémisztő zajos valami. De eszembe jutott, hogy abban a múltkor finom, édes narancssárga csemege volt. Megörültem neki, és szóltam, hogy ki ne hagyjanak belőle. Most is adtak, de közben ott csápolt előttem a zörgőssel. Vajon miért?"

Javulunk

Néhány nagyon nyögvenyelős lovaglásom volt az elmúlt napokban. Olvasgattam viszont sokat a pozitív gondolkodásról, és most éppen azon gondolkozom, hogy lehet, hogy át kéne nevezni a blogot bátor lovasra, mert az is pozitív üzenetet közvetít. Ámde így nem találják meg esetleges más beszari lovasok. Fogós kérdés!

Viszont ma reggel kimentem elég rossz körülmények között, mert esett az eső, és a fedelesben voltunk, ahol Luxi meg szokott ijedni, de érdekes módon már amikor mentem ki, egyre nyugodtabb voltam. Jót tettek az olvasmányok, meg egy kollégámnak van egy nagyon klassz relaxációs oldala, ezt szoktam mostanában csinálgatni:

http://fineminding.hu/meditaciok/

Kivonultunk a Három Hisztissel a fedelesbe: Szeli, Angel, Lux. Szelike csak úgy alapból ijedős, fiatal, rebbenékeny kanca. Angelke nem ijedős, viszont ő az, amit az angol buddy sournak hív, haverokhoz kötődik, nem szeret egyedül lenni, úgyhogy vele volt a legkevesebb baj. Luxi meg olyan, mint a gazdája: szereti túlgondolni a dolgokat.  Most is igazából végig nem csinált semmit, egyszer lépett kicsit félre, mikor valakik odakinn valamiket pakoltak, de az is minimális volt. Ellenben az óra végére kitalálta, hogy a kör közepén még nincsenek patanyomok, sima a homok, és ő akkor oda nem megy bele. Áááááááá! :) Szóval sokszor csináltunk körben váltsokat, meg kisköröket, meg egyre kisebb koncentrikus körben mentem a közepe felé, és érdekes, akkor már nem volt olyan ijesztő.

Szóval az edzés nagyon jól sikerült,  most először éreztem, hogy meg tudom nyugtatni, én vagyok, akiben megbízhat, úgyhogy ez nagyon sikeres volt! Mondta az edzőm is, hogy látszott, hogy túlléptem magamon.

Szidom itt mindig a lovakat, hogy mennyi eszük van, de ezt most ünnepélyesen visszavonom: pár nappal ezelőtt, de inkább 1-2 hete kondicionáltuk Luxit a lovászunkkal együtt a nejlonzacskókhoz, mégpedig úgy, hogy beletettük a répát a zacsiba, és vegye ki belőle. Először persze nagyon rémisztő volt, de utána lelkesen dugta bele a fejét. Én erről már teljesen elfeledkeztem, és ma elővettem egy nejlonzacskót, hogy viszek haza lótrágyát kertészkedési célokra. Erre Luxi egyből érdeklődött, nézte, hogy hol van benne a répa. Úgy megörültem, egyből adtam is neki, természetesen a zacskóból, és amíg ette, addig morze karjelzéseket adtam le a zacskóval. :)

Még majd a ponyván való átlépést is akarjuk gyakorolni.

Ez még a hétvégén volt, mikor nem esett az eső.

Döntések

Nem akarom most nagyon hosszan magyarázgatni, mert rájöttem, hogy az sem tesz jót, ha sokat beszélek róla, de úgy döntöttem, hogy nem adom el Luxit. Nagyon szép, egészséges, jó természetű ló, kicsit ijedős, de ezt nekem kell tudni megtanulni kezelni. Kb. nyár végén visszatérek erre a kérdésre, és megvizsgálom, hogy akkor hogy érzek. Ha még akkor is vannak kétségeim, akkor átgondolom a dolgot.

Mindenesetre ebből is látszik, hogy főleg az első időszakban nem reprezentatív felmérésemre alapozva (körbekérdeztem az ismerősöket), minden újdonsült lótartóban nagyon sok kétség merül fel, hogy összeillenek-e a lovával, tudja-e kezelni, ő-e a megfelelő ló a számára. Legyen ez egy tanulság mindenkinek!

Photo by Kaboompics .com from Pexels