Költözés

"Jövünk, megyünk. Elindulunk, megérkezünk. Döntéseket hozunk. Éljük az Életünket."
Ezt annak idején a Chili és vanília blogon olvastam, mikor a Mautner Zsófi hazaköltözött Brüsszelből,  és nagyon megtetszett nekem az idézet. Két dolog jut erről az eszembe:
1. Jézus, Mária, több, mint 10 éve olvasom a blogját! El is mentem néhány étterembe Brüsszelben, amit ajánlott annak idején.
2. Ő q jó döntést hozott, mikor hazaköltözött, mert utána lett igazán sikeres.

Remélem, mi is jó döntést hoztunk, ugyanis tegnap elköltöztünk Csömörröl. Fájó szívvel ugyan, mivel én nagyon szerettem itt lenni, de a fedeles hiányát nagyon megéreztük. Két munkahelyem van, rengeteget dolgozom, alig tudom kiszorítani így is a lovazással töltött időt, nem tudok bármikor menni. Különösen az utóbbi hetek esős időjárása miatt, szóval muszáj volt olyan helyre menni, ahol van fedeles.

Óriási mákunk volt, itt is köszi B.-nek, végül is az ő barátai fogadtak be a saját lovaik mellé. Fót környékén laknak, és mivel profi lovasok, van fedelesük is, jártatójuk is. Itt kaptunk helyet Luxnak és Szelinek, aki versenyre készül B.-vel, úgyhogy nekik is muszáj volt az edzési lehetőség időjárástól függetlenül.

Nagyon el voltunk kenődve a költözéskor, végül is 3 és fél éve nyomom itt, rengeteg minden köt ide, itt kerültem le a futószárról, itt lettem felestartó, itt lett saját lovam.

"Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallnod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendőig tanultam… akarom mondani: jártam iskolába.

S mily eseménydús három esztendő!

1. Itt kezdtem verseket  csinálni – –

2. Itt voltam először szerelmes – –

3. Itt akartam először szinésszé lenni." (Petőfi)

Ma ilyen idézetes kedvemben vagyok. Szóval csütörtökön beállított Józsi, aki már Egerből is hozta Luxit. Úgy gondoltuk, hogy majd Luxi problémamentesen felmegy a lószállítóra, hát ő nem így gondolta. Jó húszperces kínlódás után vegre sikerült nagy nehezen felterelgetni futószárakkal két oldalról. Ezen még dolgozni kell. Kb. 10 évet öregedtem a feltuszkolás alatt. Nekem ráadásul el kellett rohannom tanítani, mondtam már, hogy sokat dolgozom? Mindenesetre utána már nem volt gond, Andiék átvitték, lement, táplálkozott.

Ma, mire kiértem, Andi már lefutószárazta, utána tök normálisan viselkedett. Előtte annyira nem, de akkor szerencsére még nem voltam ott. :) Adtam neki répát, müzlit, és hosszasan vakartatta magát, azért szerintem most ő is átgondolta az életétt. :) Holnap folyt. köv.

Mindenesetre Andi marad az iskolalovakkal Csömörön, uh onnan sem fogok elszakadni, szeretnék Angira is felülni időnként.

Jól sikerült portréfotó (nem) Luxiról az új helyen.