Nem mondok nagy újságot azzal, hogy borzasztó hőség van. Az oktatóm is nyaral, úgyhogy ezt a hetet kihagytuk, de kimentünk azért a lovardába R. kolléganőmmel, lovastársammal. Lovam boxa üres volt, meg is lepődtem, de éppen hozta vissza az egyik kislány. Nagyon tisztelem ezt a kis 11 évest és a szüleit, minden szabadidejüket a lovardában töltik, A. rengeteget segít az oktatásban is. Ezen a héten mindennap kimentek, megetették a lovakat, a kissé kehes telivérünknek odaadták a gyógynövény-keveréket, lecsutakolták a lovakat, foglalkoztak velük.
Mi Montyval kimentünk a körkarámba először egy kicsit futószárazni, de igazából a természetes lókiképzéses gyakorlatokat szerettem volna R.-nek megmutatni. Sajnos a lovardánkban van egy ilyen elképzelés, hogy a körkarámban nem lehet szabadon engedni a lovat, mert kitör, pedig épp ez lenne a lényege. Szóval először futószáraztam, amit Montyka ímmel-ámmal teljesített, utána sutyiban elengedtem, mire természetesen megtáltosodott, ellenszegült, vágtázott, energikus volt. Hagytam, hadd szaladgálja ki magát mindkét kézre, mivel a lovak két agyféltekéje eléggé külön dolgozik egymástól, így ha egy feladatot az egyik irányban megcsináltál vele, a másik irányban is meg kell ismételni.
Pár perc persze elég volt neki, de nem engedtem, hogy megálljon, tovább hajtottam. A vezető szerepet így kell kialakítani, ne akkor csinálja, amikor ő szeretné, hanem amikor te megengeded neki. Mikor láttam az elengedettség jeleit (leengedett fej, felém forduló fül, szem, rágcsálás, prüszkölés), akkor passzív testtartással megállítottam, és behívtam. Simán megcsináltuk a csatlakozást, nagyon büszke voltam rá, mikor R. hitetlenkedve megkérdezte, hogy most nem fogod? Úgy jött utánam, mint a kisangyal. Persze ez az első fűcsomóig tartott, de Montynál már ez is szép teljesítmény.
Utána visszavittük, és folytathatta félbeszakított vacsoráját. :)
Mi Montyval kimentünk a körkarámba először egy kicsit futószárazni, de igazából a természetes lókiképzéses gyakorlatokat szerettem volna R.-nek megmutatni. Sajnos a lovardánkban van egy ilyen elképzelés, hogy a körkarámban nem lehet szabadon engedni a lovat, mert kitör, pedig épp ez lenne a lényege. Szóval először futószáraztam, amit Montyka ímmel-ámmal teljesített, utána sutyiban elengedtem, mire természetesen megtáltosodott, ellenszegült, vágtázott, energikus volt. Hagytam, hadd szaladgálja ki magát mindkét kézre, mivel a lovak két agyféltekéje eléggé külön dolgozik egymástól, így ha egy feladatot az egyik irányban megcsináltál vele, a másik irányban is meg kell ismételni.
Pár perc persze elég volt neki, de nem engedtem, hogy megálljon, tovább hajtottam. A vezető szerepet így kell kialakítani, ne akkor csinálja, amikor ő szeretné, hanem amikor te megengeded neki. Mikor láttam az elengedettség jeleit (leengedett fej, felém forduló fül, szem, rágcsálás, prüszkölés), akkor passzív testtartással megállítottam, és behívtam. Simán megcsináltuk a csatlakozást, nagyon büszke voltam rá, mikor R. hitetlenkedve megkérdezte, hogy most nem fogod? Úgy jött utánam, mint a kisangyal. Persze ez az első fűcsomóig tartott, de Montynál már ez is szép teljesítmény.
Utána visszavittük, és folytathatta félbeszakított vacsoráját. :)
Monty Roberts bemutatja a csatlakozást
