Terep 2.0

 Nagyon régóta szerettem volna újra kimenni terepre itt is. Anno még 3 éve voltunk kint Luxival, de egyedül nem mertem megkockáztatni, úgyhogy elkezdtem tereptársakat szervezni. Pár próbálkozás után  ("Ő: -Szia 🙂 mi jarunk terepre de rengeteget vagtazunk veluk igy nem nagyon szoktak szeretni velunk kijonni" Én: - ja, én is a beszarósok közé tartozom 🙂Ő: - Akkor nem mi vagyunk az embereid 😃") megállapodtam a szembe szomszédasszonnyal, aknek egy nyugis idősebb heréltje van, na, mondom, ez jó lesz.

Előzetesen udvariasan bemutatkoztam, demonstráltam, hogy tudok lovon ülni, Luxival átsétáltunk hozzájuk múlt hévégén, kb 5 méterre laknak. :)

A mai nap 11 órát beszéltünk meg, de én kissé elfutószáraztam az időt, ugyanis Luxika rotyózva, fingva vágtázott a körkarámban, úgyhogy elővigyázatosságból még kicsit többet mozgattam. Mire kiértem, már várt Kati és megbízható hátasa. Nagyjából azt a kört mentük, amit régebben is szoktunk, eggyel később fordultunk el balra, így útba ejtettünk egy gyönyörű vörösfenyő erdőt is. A dombon felfelé ügettünk, Luxi természetesen nagyon lelkes és élénk volt. Ezért szerettem volna kimenni vele, mert ő is, én is sokkal jobban élvezzük a terepet, mint a pályát.

Szerencsére minden a legnagyobb rendben zajlott, eseménytelen, kellemes háromnegyed óra után visszatértünk a lovardába

Két hét múlva folyt köv!

Lovam lusta

Tegnap sor került az aktuális fogreszelésre, illetve megnézettük Luxit, hogy nincs-e valami szervi baja. Lacinak ugyanis nagy bánata, hogy Luxi "nem tol a hátuljával". 

Csépányi Gergő (a Magyar Lógyógyász Állatorvosok Egyesületének elnökségi tagja) hosszasan nyomogatta Luxi hátát, amit Luxi elalélva fogadott. Gergő megállapította, hogy mindenesetre szereti, ha masszírozzák, viszont a háta nem fáj. Megnézte futószáron is, Luxi felháborodottan Laci felé fordult, amikor ügetni, illetve vágtázni kellett. Cs. G. konstatálta, hogy Luxinak semmi szervi baja nincs, egyszerűen nem szeret dolgozni... :D Ezt mondjuk én eddig is tudtam, de persze meg kell róla bizonyosodni, hogy nem valami betegség, fájdalom miatt nem mozog élénken.

Utána a fogát is megvizsgálta, enyhe túlnövések voltak, ezeket megigazította. Szegénnyel még a nyereg illeszkedését is megnézettem, hogy az rendben van-e, az is oké volt. Ezen kívül még beadta a lóinfluenza oltást, illetve vért is vett, ugyanis mikor átjöttünk, akkor nem volt vérvétel, hobbilovaknak 3 évente kell, viszont ha nincs meg, akkor nem engedik be a lovat Üllőre, ha ne adj isten szükség lenne rá (phü, phü, phü, ne legyen, babonás vagyok).

Szóval lovam egészséges, csak lusta. Szoktam Lustikának is hívni. Tehát hajrá, előre, ahogy eddig!

Okafogyott?

A nyaram jól telt, igaz, hogy 2 hétig covidosak voltunk, úgyhogy az kiesett. Egyébként lovagolok, elég sűrűn járok ki, alapvetően minden oké, nem volt sok írnivalóm.

Hosszasan halasztgattam ezt a bejegyzést is.  Sosem merem ugyanis kijelenteni, hogy már nem vagyok félős lovas, de lassan kénytelen leszek. :) Persze vannak hullámhegyek-hullámvölgyek, de megváltozott a lovagláshoz való hozzáállásom, örömmel megyek ki, nem keresek ürügyeket, nem halasztgatom. Luxival jól elvagyunk, megtanultam elfogadni, hogy neki is vannak rosszabb napjai, ha éppen nem úgy megy a lovaglás, akkor nem keseredek el, majd legközelebb jobb lesz.

Lehet, hogy ez így nem hangzik valami romantikusan, de ahhoz képest, hogy pár éve még gyomorgörcsöm volt lovaglás előtt, ég és föld. Szóval igazából nem nagyon tudok arról írni, hogy hogyan győztem le a félelmemet. Annyi a titka, hogy csinálni kell, és minél többet kell lovagolni. És még azt sem mondom, hogy legyen a ló teljesen problémamentes, mert persze könnyebb, ha egy "tőkeszelíd" iskolalovat lovagolsz, de Luxinak azért vannak heppjei, meg félévente egyszer el akarom adni, és mégis sikerült.

Szóval lehet, hogy mostanában nem fogok olyan sokat írni. Ráadásul szeptembertől elkezdek dolgozni egy multinál, amitől már előre félek, hogy majd kidolgoztatják a belem, és nem fogok ráérni. Úgyhogy már a munkainterjún kikötöttem, hogy heti 2 munkanap 3 órát lovagolni fogok. Persze mindent megígértek, akkora munkaerőhiány van, hát majd meglátjuk. 😁

Hadd zárjam ezt a bejegyzést legkedvesebb gyerekkori íróm idézetével:

"Ők már nem a víz, hanem az erdő állatai, és erről majd máskor mesélek."

Szász Imre: Kisanna Kertországban

Nyár

Most az van, hogy felmondtam a munkahelyemen, szóval a nyaram szabad. Kb. egy hét kellett, hogy kipihenjem magam szellemileg-fizikailag, úgyhogy most elkezdtem menni aktívan a lóho', ahogy Laci szokta mondani, ugyanis ő valami huszár ünnepségre készül, a felestartóm meg egyetemi vizsgákra.

Nagyon rámfért ez az önállóság, már épp itt volt az ideje! Emellett jól ki is tudom használni azokat az ülésjavító gyakorlatokat, amit futószáron csináltunk, szerintem sokat fejlődtem, ebből kifolyólag Luxival is jobban tudok kommunikálni. Ma pl olyan puhán kezdett el ügetni, hogy először nem is tudtam, hogy mi van. Utána mondta Laci, hogy ilyen, amikor tol a hátuljával, és feladja a hátát. Egészen más érzés volt, sokkal kényelmesebb.

Sokat gondolkoztam ezen a félős-nem félősön, és meg kell állapítanom, hogy kellett hozzá 3 (!) év, hogy Luxival összeszokjunk. Nem mondom, hogy nincsenek szituációk, amikor nem vagyok óvatosabb vele, de az a zsigeri félelem, ami megkeserítette az összes lovaglásomat előtte-közben, az teljesen elmúlt. Amúgy nemcsak Luxitól féltem, hanem még iskolalovas korszakomban is minden lovaglás előtt gyomorgörcsöm volt. Ferencznél ez elmúlt, mert benne teljesen megbíztam, meg egy édes pofa volt amúgy is, aki a légynek sem tudott ártani, és nem volt egy rossz mozdulata sem, ahogy mondani szokás.

Egyébként az összes többi lovat is sokkal jobban kezelem. Az a helyzet, hogy nincs nagy varázslat, sokat kell csinálni. Van ez a 10 000 órás szabály, hogy elvileg ennyit kell belefektetni, amíg profi leszel valamiben. Tényleg ez a lényege, nagyon sokat kell lovagolni, lovak között lenni, foglalkozni velük, pucolni, nyergelni, kivezetni, bevezetni, stb.

Éppen a napokban számolgattam, hogy lassan 8 éve lovagolok, de persze ebből az utóbbi 3 éveben intenzívebben, amióta Luxi megvan. Hát ez nagyon messze van még a 10 000 órától, úgyhogy hajrá előre!

"Az első az, hogy ne félj tőlük!"

Nem szeretnék nagy bölcsességeket írni a lókiképzésről, de Fekete István igazán ismerte és szerette az állatokat. 

"Ferkó már az istállóban várta Pomozit, aki meg is érkezett rendesen, hogy a magasabb kocsistudomány oktatásában részesüljön.
- Mert azt ne felejtsd el, Jóska: az igásló és a parádés ló, az kettő. Hidd el, az igásló közelebb áll a bivalyhoz, mint a parádés lóhoz. Ha aztán azt is hozzáteszem, bogy ezek egyúttal szolgálati lovak is, hát... - És Ferkó csak legyintett, jelezve a szolgálati parádés lovak minőségi utolérhetetlenségét.
- Az első az, hogy ne félj tőlük! Te azt nem is gondolod, hogy az ilyen büdös ló rögtön megérzi, ha valaki fél, és...
- És? - kérdezte Pomozi, mert Ferkó megállt az oktatásban.
- Rúg!
 - Hát én nem félek, Ferkó bácsi. Ha nemcsak rúg, de harap is! Meglovagoltam én a csődört is...
- Nem azt mondtam, hogy te félsz, mert ha olyannak ismernélek, egy szóval se ajánlottalak volna a mérnök úrnak. 

...

- A rudasra vigyázz - mondta most Ferkó, amikor már befogták a lovakat -, mert jó ló, jó ló, de ha nem tartod kordában: vagy lusta, mint a dög, vagy összetöri a világot. Jó reggelt kívánok! - fordult most a kisajtó felé, mert a mérnök is megérkezett.

Ferkó már készülődött, hogy a bakra ül, amikor megszólalt a mérnök: - Add át a gyeplőt Pomozinak, Ferkó, hadd látom, mit szólnak a lovak!
A lovak persze nem szóltak semmit, de egészen pontosan tudták, hogy a gyeplőt más kéz tartja. Szeles - a rudas - mindjárt hozzá is fogott az új kocsis kipróbálásához.
Amikor a falut elhagyták, egy vasúti átjárón kellett átmenni, amelyen Szeles mindennap átment, de most mégis "megijedt", és a kocsi majdnem megállt a síneken.
- Kezdi már - mosolygott Ferkó, de Pomozival nem lehetett ilyen egyszerűen elbánni, és dühös is lett, hogy Szeles ilyen ócska fogással próbálkozik.
Pomozi szinte abban a pillanatban hasa alá vágott a lónak - ahol érzékeny -, de utána azonnal a fülei közé, és rántott egyet a zabián, de a gyeplőt kiengedte.
És újra az ostor.
“Fene egye meg - gondolta talán Szeles -, ezzel sem lehet eljátszogatni!" - És szépen belefeküdt a hámba.
- Jól van - mondta Ferkó -, csak el ne felejtsd, hogy ezt még párszor megpróbálja. A József-majori keresztnél kell még vigyázni meg a Vörös-domb aljában... visszafelé már nincs vele semmi baj.
- Komisz dög - mondta a mérnök -, vigyázni kell vele.
- De a legjobb ló a gazdaságban - védte Ferkó a lovát.
- Körmenetre nem mennék el vele - mondta Pomozi, és a mérnök mosolygott, mert elképzelte Szelest egy ájtatos lassúsággal mozgó körmenetben...
A József-majori keresztnél azonban Szeles nem csinált semmi galibát, de a Vörös-domb aljában Ferkónak át kellett venni a gyeplőt, mert Szeles megállította a kocsit, és tolta visszafelé.
- Ide nézz! - mondta Ferkó, és megfordította a kocsit, ami ellen Szelesnek nem volt semmi kifogása, s amúgy is megérezte, hogy a gyeplő a régi kézben van. De amikor a kocsi újra a dombnak fordult, Szelesnek nem volt ideje gondolkodni, mert olyan verést kapott, hogy pár napig egészen biztosan nem áll meg a domb aljában.
- Na látod - adta át a gyeplőt újra Pomozinak -, itt legjobb, ha megvered, akár kell, akár nem kell, mert nem lehet tudni, mikor jön rá a bolondja. De Csillagot sose bántsd. Csillag húz, mint a sróf... de ha menni kell - és jókedve van -, Szeles viszi a kocsit is meg Csillagot is.

...Pomozi valóban jó kocsis lett, hamarabb, mint a mérnök vagy Ferkó gondolta. Jó kocsis lett, mert nem félt a lótól, szerette az állatot, ami azonban nem zárta ki, hogy Szelest a Vörös-domb aljában - akár kellett, akár nem - el ne nadrágolja.
 - Most már talán nem is kellene bántani - elégelte meg a mérnök, és Pomozi azt mondta, hogy: megpróbálhatjuk...
És a következő napon Pomozi nem nyúlt az ostorhoz. És Szeles nem bolondozott. Két napig azután se, hanem a negyedik napon új rá megcövekelte magát a domb aljában, hogy meg kellett verni.
- Tudod mit, Jóska? - mondta a mérnök. - Ezután minden negyedik napon verd meg...
Ennél aztán meg is maradtak, és erről kiderült, hogy Szeles memóriája körülbelül négynapos.
Egyébként nem lett vele semmi baj, mert Pomozi valóban nem félt tőle. Első alkalommal ugyan belecsípett az új kocsis karjába, hogy próbára tegye, amikor éppen a zabot vitte, hogy a jászolba öntse, de akkor olyan mértéktelen verést kapott, amit nem lehet elfelejteni. Zabot azonban nem kapott... És ezt Szeles megjegyezte, mert másnap röhögve fogadta Pomozit a zabos ládával, sőt udvariasan félreállt...
- Na látod - mondta Pomozi, és megveregette Szeles nyakát -, így is lehet!" 

Fekete István: Hú (részlet)

Szecskó Tamás illusztrációja

Takarmányozás

Itt az új helyen Luxi tápot kap, ami jó, csak zabmentes. Viszont az előző lovardában elég sok zabot kapott, ezt szerettük volna valamivel kiegyensúlyozni. Zabmentes tápokat általában akkor adunk, ha azt szeretnénk, hogy a ló nyugis maradjon. Ámde Luxi így is egy hajtós tetű, neki tehát kifejezetten jót tesz a zab, energikusabb lesz tőle. 

Mivel a zab etetése elég macerás (sok helyet foglal, roppantani, áztatni kell), ezért egy kifejezetten "zabos" tápot kerestünk, ami meglepően nehezen ment. Vagy drágálltam, vagy zabmentes volt. Végül is a Bábolnai HP lótáp mellett kötöttünk ki, amiből szintén van zabos és zabmentes verzió. 

A zabosat kifejezetten sportlovaknak ajánlják, amit azért kezeljünk fenntartásokkal, mert természetesen vannak ennél versenyző sportlovaknak alkalmasabb tápok is, csak azok kétszer ennyibe kerülnek. A mi igényeinknek azonban teljesen megfelel. Luxi nem versenyzik, napi könnyű munkában van, de ő egy igényes hobbiló, ahogy a hirdetésekben szokták írni. Amióta kap napi 3x1 plusz zabos Bábolnai tápot, sokkal energikusabb, jobb kedve van, szépen dolgozik, "tol a hátuljával". Szóval ez a Bábolnai HP ár-érték arányban megfelelő, és egész jó íze van, én is megkóstoltam. :D Kis zöld kukacszerű nyúltáp külsőre. Ja, és még valami: kukoricát nem tartalmaz, ugyanis a ló nem disznó.

Ahogy említettem, mostanában futószárazunk is engem ülésjavítás céljából, és az is nagyon szépen megy úgy Luxinak, mint nekem.

Luxi, amint éppen nem energikus.

Chipes

Még annyit a törésemről, hogy van egy csontdarabka, ami sajnos levált a felkarcsontomról, és úgy is forrt össze. Mikor ezt mondtam Lacinak, bólogatott, és közölte, hogy ez lovakban is elő szokott fordulni, úgy hívják, hogy chip van a ló ízületeiben, és attól függően műtik, hogy okoz-e panaszokat. Illetve nagy értékű lovak esetén. Engem nem műtöttek, úgyhogy megállapítottam, hogy én nem vagyok nagy értékű. :)

Egyébként a gyógytornász nagyon klassz volt, azt mondta, hogy sokkal jobb állapotban vagyok, mint amire számított, csináljam a gyakorlatokat, és pár hónap múlva rendbejövök. Kicsit kattog a vállam, lehet, hogy a chip miatt van. 

Laci azt tervezi, hogy amíg rehabon vagyok, visszatesz futószárra, és ülésjavítást csinálunk. Ami jó, mert itt egyrészt van körkarám, másrészt a pályán is lehet futószárazni. Meg amúgy is nagyon rámfér. A Delgrange nyereg kényelmes, puha, és szerintem nem is kicsi, én is elég középtermetű vagyok (164 cm). Valójában mélynövésű, ezek a mai fiatalok mind olyan magasak.

A felestartóval jól elvagyunk, nagyon lelkes, jön, lovagol, főleg hétközben. Hétvégén viszont bulizik, ami nekünk jó, mert mi meg inkább akkor tudunk menni. Ezért ideális egy 25-50 éves felestartó-tulajdonos páros. :D

Chip a lóban. 

Forrás: https://losantasag.hu/betegs%C3%A9gek/ocd,-chip-k%C3%A9pz%C5%91d%C3%A9s

Ez egy igen-igen kemény, kemény világ

Tegnap végre levették a rögzítésemet 6 hét után. Ennek örömére egyből fel is ültem Luxira, ugyanis rendeltem egy nyerget, amit ki kellett próbálni. Sétáltam, ügettem, ez utóbbi kb úgy ment, mint egy zombinak, ugyanis teljesen be vagyok rozsdásodva. Ennek következtében ma úgy érzem magam, mint akit összevertek, jelenleg egy Apranax fájdalomcsillapító van bennem. Borzasztó izomlázam van, tokától bokáig, ahogy mondani szokás.

A nyereg Luxinak kiváló, nekem kicsit megint kidörzsölte a khm-khm, de majd még teszteljük. Amúgy nagyon klassz, puha, egy régebbi Bruno Delgrange, és úgy Laci, mint a háziasszonyunk szerint túl kicsi, pedig 17.5-es.

Az ügetés után Luxival a birtokon belül bóklásztunk, ami nagyon szórakoztató volt, mini-terep. Majd még ezt lehet csinálni! Luxi mintaszerűen viselkedett, pedig odajöttek a szomszéd lovak érdeklődve, illetve el kellett menni az ijesztő szénatároló, és a régebbi karámok, játszótér, stb. mellett is. Laci azt mondta, hogy öröm volt látni, ahogy kiült a fejemre a vigyor. Nagyon hiányzott már a lovazás! Amúgy ahhoz képest még az ügetés is elég jól ment, pedig csak tornacipő volt rajtam.

Szóval hajrá, előre! A karom-vállam még nem az igazi, csak egy bizonyos magasságig tudom felemelni, de a doki aszonta, hogy ez teljesen normális, és legyek nagyon türelmes, mert egy fél évbe is beletelik, mire a régi lesz. Jövő héten elkezdek gyógytornára is járni.

Amúgy szidja itt mindenki a magyar egészségügyet, nem tudom, hogy nekem csak szerencsém van, vagy a doktori címem miatt kedvesebbek velem, de most is mindenki tök jó fej volt, teljesen korrekt ellátást kaptam, 2 óra alatt túl voltam az egészen, adminisztráció, kötéslevétel, röntgen, kontroll konzultációval. Merényi kórház, IX. kerület, ami azért nem a Rose Magánklinika. De tisztaság volt, modern gépek, kulturált doki. Az asszisztens leány a betegfelvételnlé folyékonyan társalgott egy ukrán menekült csajjal angolul, megkockáztatom, jobb kiejtéssel, mint az enyém. Már amikor bevitt a mentő anno, az is teljesen zökkenőmentes volt.

Költözés

Na szóval az úgy volt, hogy nagyon messze volt nekünk Dunavarsány egyrészt, másrészt meg is emelték a tartást, ami már túlment azon a szinten, amit ki tudok fizetni. 

El is kezdtük lovardát keresni itt a környéken, de ami jó lett volna, az már elég messze volt, így Laci felhívta azt a baráti házaspárt Őrbottyánban, ahonnan átjöttünk, és szerencsére befogadtak minket.

A karom meg úgy tört el, hogy vezettem föl Luxit a lószállítóra, akinek erről más véleménye volt, lerántott a futóról én meg ráestem a karomra.  Sanyi szerint, aki szállított minket, állítólag nagyon vicces volt, mert úgy repültem, mint a sószsák. Csak mondjuk nem tudtam felállni, annyira fájt. Aztán Krisztián meg Sanyi összekotortak,  felrakták Luxit, Sanyi elvitte, én meg kihívtam a mentőt. Egyébként nagy mázlim volt, mert nagyon sima törés, semmit nem kellett csinálni, még gipszelni se. Hat hétig felkötve kell hordanom a karomat, amiből már több, mint három hét eltelt. 

Szerencsére felestartót is sikerült találnunk, egy nagyon aranyos és ügyes lány lovagolja Luxit addig amíg én nem tudok, utána meg felváltva. Időnként Laci is felül. Luxi amúgy borzasztóan jól érzi magát. Karin is kijött hozzá a napokban, megkezelte, ami nagyon jót is tett neki. Úgyhogy kb. egy hónap múlva folyt. köv. 

Ki voltam rúzsozva, és molesztáltam a lovam.

Ludovika

Mostmár talán elmondhatom, hogy Laci januártól az NKE Ludovika lovardájában dolgozik mint hagymányőrző lovas és huszár. :) Bevallom, ezen először én nagyon jól szórakoztam, de most, hogy látom, hogy mennyi energiát belefektet, azért sokkal komolyabban veszem. Laci napi 2-3 lovat lovagol, és mivel készülnek a márciusi vizsgára, részben hétvégenként edzőtáborban van, részben az elméleti anyagot magolja.

Ami viszont nekem nagy előny, az, hogy a rengeteg lovaselméleti tudást, amit meg kell tanulnia, nekem is átadja a gyakorlatban, és sokkal jobban el is tudja magyarázni. Aminek következtében én is sokat fejlődtem. Pl. könnyebb kézzel lovagolom Luxit, és inkább testsúlysegítségeket használok. Ebből kifolyólag Luxika is kezesebb, most először érzem, hogy tényleg tudunk egymással kommunikálni, érti, amit szeretnék tőle. 

Zárójelben megjegyzem, azért van különbség az OKJ-s lovasoktató, amit Laci egy éve csinált meg, és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem lovasoktatási pedagógiai szintje között, ahogy azt a saját bőrömön is érzem. Laci klasszisokkal jobban edz mostanában. 

Sajnos a felestartó Alíz nem tud jönni márciustól, egyetemre jár és le van terhelve. Nagyon sajnáltuk Lacival, mert kedves volt, megbízható, korrekt, és nem utolsósorban jól lovagolta és szereti Luxit. Még ebben a hónapban vele együtt megoldottuk a lovaglást, mert Laci is sokkal kevesebbet tudott jönni a munka miatt. Viszont ez nekem is jó tett, mert sokat kellett vele önállóan foglalkoznom. 

Tegnap például első körben kitettem Luxit a karámba, ugyanis vasárnap óta nem láttam, Alíz lovagolta, illetve jártatózott. Érdemes is volt, mivel jó 5 percet fingva rotyózott a szomszéd ló társaságában. Jön a tavasz. :) Miután kiugrálta magát, még félórát jártatózott, utána felültem. Az első tíz percben még eléggé tele volt, de utána lenyugodott, és tök jól tudtunk dolgozni a továbbiakban, ld. fent.

https://www.uni-nke.hu/hirek/2018/06/21/atvette-uj-otthonat-a-ludovika-huszar-diszszakasz

Az immár hagyományos karácsonyi zakózás

Eseménytelenül telt a szünet részemről. Laci viszont új munkahelyen kezdett januártól, remélhetőleg hosszabb távon. Az eddigi melók is tök jók voltak (pályaszolgálat külföldön, ill. itthon, oktatás) de ez azért kiszámíthatóbb lesz. Egyelőre babonából nem írok róla, megvárom, míg letelik a 3 hónap próbaidő, de amúgy tök érdekes lovas munka.

Közben én megint el akartam adni Luxit pár napig, ugyanis karácsonykor obligát újra leestem róla. Laci szerint nem kell ennyit (sőt egyáltalán semennyit) foglalkozni a leesésekkel, de muszáj vagyok megemlíteni, hogy pont egy éve is estem, az volt a bordatörős. Aznap felültem, és kb 1 perc múlva Luxika elkezdett rodeózni, szerintem minden előjel nélkül, de Laci persze látta, hogy fel van húzva. Miután leestem, még rohangászott egy ideig fel-alá a fedelesben. Az a baj, hogy én egyszerűen nem tudom megállapítani, hogy egy ló mikor milyen hangulatban van, persze az extremitások kivételével. Amúgy semmi bajom nem lett, továbbra is én vagyok a Zandona mellény, meg a Troxel kobak reklámja. :)

Na mindegy, folyt. köv. Állítólag már nagyon fa@án ügetek, le tudok ügetni 2x15 percet egy edzés alatt. Rám is fér mondjuk, mert én is felszedtem vagy 2 kilót a szünetben. Luxi viszont fogyott, kisebb a hasa, erős, egészséges, minden oké vele.