Ideiglenes szünet

Emberek, én felfüggesztem ezt a blogot egy időre. Elkezdtem itt nagy lelkesen, mikor jól ment a lovaglás, aztán amióta írom, azóta sorra potyogok le a lóról, aminek következtében megint félek.

Amerikai lovas oldalon javasolják, hogy mindig a pozitív dolgokról írjunk naplót, hát majd igyekszem, ha összeszedem magam kicsit.

Remélhetőleg csak a tavasz miatt van, ilyenkor a lovak is zakkantabbak, nem a fedelesben vagyunk, hanem a kinti pályán, azt is meg kell szokni.

Pár hét múlva folyt. köv.

Feles tartás

De az is lehet, hogy felestartás, az MTA szerint mindkettő oké.

Szóval egy idő után elkezdtünk gondolkozni, hogy hogyan tudnék szintet lépni. Az föl sem merült, hogy saját lovam legyen, részben anyagi okokból, részben tapasztalatlanságom miatt. Ilyenkor jön jól az ún felestartás, amikor is beszállsz egy ló havi tartásába valamennyi pénzzel, cserében heti meghatározott számú alkalmat lovagolhatsz rajta.

Nálunk ez úgy néz ki, hogy én jöhetnék Montyra, amennyit akarok, különösen így télen, de a munkám miatt heti 3-4 alkalmat tudok jönni maximum. Monty úgynevezett iskolaló, tehát az oktatóm többi tanítványa (lovasa) is lovagolja. Ez egyrészt jó, mert rendszeresen mozgatva van, másrészt rossz, mert sokféle lovashoz kell alkalmazkodnia, nekem jobb lenne, ha csak én, vagy még valaki lovagolná, de ez ebben az esetben nem megoldható.

Az a szerencse, hogy mivel Montyka khm, hogy is mondjam, nem bírja a futószárat, ezért csak haladóbb lovasokat lehet ráültetni. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy néhány cserfes 13-14 éves fruska lovagolja, akik klasszisokkal profibbak, mint én a 46 évemmel. :) Nagyon hálás is vagyok nekik ezért. Pl. versenyre is szoktak vele járni.

Ezen kívül én bármikor jöhetek körkarámozni, természetes lókiképzéses gyakorlatokat csinálni (suttogó, nem ütjük-verjük a lovat), felülni egyelőre oktatói felügyelettel bármikor, ezen kívül havonta 8 alkalom edzés is benne foglaltatik.

Ez nekem maximálisan bevált egyelőre. Az elején kissé nyögvenyelősen indult, de ezt is meg kell tanulni, viszont rengeteget lendített rajtam, hogy önállóan ápolom, nyergelem a lovat, a felelősség érzése. Másrészt Montynak is jót tett a rendszeres foglalkozás, Régebben ki kellett kötni a nyergeléshez, ápoláshoz,  most már megáll normálisan egy helyben, kedves, barátságos, érdeklődő, megismer. Igaz, kapcsolatunk úgy indult, hogy akkorát csípett a combomba, hogy két hétig szivárványszínű voltam, illetve egyszer nekipasszírozott a falnak, de ezeket a szó szerint csípéssorrendeket lejátszottuk az elején, azóta jóban vagyunk.

Esések

Az a helyzet ezzel a lóról való leeséssel, hogy előbb-utóbb úgyis bekövetkezik. Ahogy írtam, a lovak menekülő növényevők, ijedősek, az az első reakció, hogy ha valami gyanús, ijesztő dolog van a környezetükben, akkor minél távolabb igyekszenek kerülni tőle. Ezzel kapcsolatban rengeteg vicces fénykép és mém született lovas körökben, aminek nagyjából az a lényege, hogy a lovak kétféle dologtól félnek: ami mozog, és ami nem.

Az én múlt heti esésemnek több oka is volt: egyrészt itt a tavasz, ilyenkor a lovak élénkebbek, emiatt nem a fedeles lovardában voltunk, hanem a kinti pályán, ami így egy fél év után szokatlan, másrészt sajnos pont egy autójavító van a lovarda mellett, emiatt ijesztő kamionok tolatnak ki-be. Jó lenne, ha nem lenne ott, de ez a könnyű megközelítés egyik hátránya, a környéken a többi lovarda jó messze van mindentől a mezők közepén, zötykölődős földutakon lehet kijutni, ha egyáltalán. De mindegy is, ott meg mástól lehet megijedni, fácánoktól, nejlonzacskóktól, stb.

A pályán való esés tulajdonképpen szerencsés, mert puha, mély homokra esel, általában a feneked, combod ütöd meg, ami nem vészes. Rosszabb, ha pl. terepen ráesel egy faágra, ott már törhetnek a csontok. Kobakot én mondjuk mindig hordok, felnőtteknek nem minden lovardában kötelező, de 18 év alatt igen. Az első eséseim után beszereztem egy védőmellényt is, de 1-2-szer ha volt rajtam.

Lényeg a lényeg, azóta gyógylovagolok, rövidebb időre ültem fel, de már nagyon hiányzik, uh. holnap edzés! :) Viszont ilyenkor nagyon érdemes máshogy is foglalkozni a lóval, ápolni, simogatni, ún. földről való munkát végezni, legalább is nekem nagyon jót tesz, és a lónak is.

Montyval rengeteget javult a kapcsolatunk az elmúlt 3 hónap alatt, amióta a feles tartója vagyok, össze sem lehet hasonlítani az elmúlt egy évvel. A következő posztban részletesebben írok a feles tartás intézményéről is.

Földről való munka a körkarámban.