Egyre jobban

Kihagytam most egy hetet a már említett konferencia miatt, és utána az első alkalom kissé nyögvenyelős volt, de az óra végére belerázódtam. Tényleg egyre jobban megy a lovaglás mostanában, dacára a hőségnek. Általában estefelé megyünk ki, 7 körül, uh. tegnap is 10-re értem haza. Felcuccolás, edzés, lecuccolás, mindig lezuhanyozzuk a lovakat utána, még pakolászni, rendet csinálni, elmegy az idő, de kellemesen telik.

Tegnap is hosszasan elszüttyögtem a nyergeléssel, kantározással, tettem fel fülvédőt, de elfelejtettem szegény állatot lefújni. úgyhogy küzdöttünk a legyekkel óra közben. Ez is olyan lutri, hogy mit nem szeret a ló. Fecóm borzasztóan utálta, ha befújtam, pedig mint tudjuk maximálisan béketűrő volt. Úgyhogy Luxihoz is először nagyon óvatosan közelítettem, nem is kötöttük ki, hogy nehogy rángassa magát, aztán meg se rezzent, teljesen jól viseli a sprayzést.

Tegnap az alábbiak zajlottak edzés közben: a fedelesben a házigazda és egy edző egy fiatal ló képzésével voltak elfoglalva: futószárazták, vezetgették, az edző felkapaszkodott rá oldalról, szoktatták a felüléshez, nagyon érdekes volt. Rengeteget tanulok itt a helyiektől!

Közben sportszerűtlen nehezítésként két hőlégballon (!) jelent meg a pálya fölött, franc se tudja, hogy honnan jöttek, lehet, hogy Dunakesziről, de olyan alacsonyan voltak, hogy hallottuk a süvítést, amikor forró levegőt engedtek a lufiba. Engem borzasztóan idegesítettek, de aztán elmentek másfelé. Érdekes módon a lovak a fülük botját sem mozgatták, feltételezem evolúciósan nics beléjük kódolva, hogy felülről támad valami, túl nagyok ahhoz, hogy pl. sasok felkapják őket. Pedig böhöm nagy lufik voltak! Szerintem észre se vették, vagy azt hitték, hogy felhő.

Mikor házigazdáék elmentek a csikóval, be mertem vállalni a vágtázást is. Előzőleg rudaztunk kicsit, mert a pályán volt két rúd ferdén kitéve, azon léptünk, ügettünk át. Vágtában még nem akartam átmenni rajta, de Luxika megcélozta a közepét, mondom, nem fogom már lebeszélni róla, ha ilyen lelkes, úgyhogy vágtában is volt minimális rúdmunka. Nagyon meg voltam Luxival elégedve, a vágtabeugratás is jól megy mostanában, úgyhogy minden oké.

Még mindig van 1-2 pont a pályán, amiket időnként enyhén kikerül. Lehet, hogy ott kicsit határozottabbnak kéne lennem, hogy menjen egyenesen, de én úgy vagyok vele, hogy na bumm, akkor mi van, ha ő ettől jobban érzi magát. Szoktam csizmázni, hajlítani, de nem nagyon csesztetem, nekem most fontosabb, hogy ne vesszünk össze, ne feszüljön be, mint hogy 20 centivel beljebb menjen. Majd idővel. Most úgy örülök, hogy már ilyen jó a kapcsolatunk. Mikor megérkezem, elémjön, érdeklődik, nyerít, nagyon cuki.

Motiváció

Ezen gondolkoztam, hogy a fenébe is, miért negyvenvalahány évesen kell rátalálnom egy olyan sportra, amihez igazán van kedvem? Node jobb későn, mint soha!

Írtam régebben, hogy semmilyen sportot nem űztem szívvel-lélekkel: aerobicoztam, úsztam, kocogtam, de egyiknél sem voltam igazán lelkes. Két dolgot szeretek csinálni a lovagláson kívül: gombászni, illetve túrázni. Apukám nyugdíjas tesitanár, és az egyik egri túracsoport oszlopos tagja, vezetője, amióta az eszemet tudom, vele járok a Bükkbe túrázni, de sajnos amióta nem Egerben lakok, ez elég ritkán történik. Gombászni a budai hegyekbe is szoktunk menni, de azért az sem túlságosan megerőltető. :)

A lovaglásnál viszont saját magamon is meg vagyok döbbenve: ha esik, ha fúj, ha 35 fok van képes vagyok heti 3-4-szer 50-60 km-t autózni azért, hogy fel tudjak ülni. Említettem a szúnyogokat az előző posztomban: mivel allergiás vagyok a szúnyogcsípésre, ezért nem csak kis piros folt keletkezik rajtam, hanem több centi átmérőjű fájdalmas dudor, de még ezt is elviselem a lovaglás kedvéért.

A pénzről nem is beszélve: szerencse, hogy most éppen megengedhetem magamnak, de ráadásul még sokba is kerül. Ló, bértartás, edzés, állatorvos, patkolás, felszerelések, ne adj isten kórházi tartózkodás, benzin. Ezért is vállalok másfél munkahelyet, mindezt egyedül teremtem meg, senki nem támogat.

Pozitívum viszont, hogy amióta idekerültem, több lett az időm, ugyanis a jártatógép miatt nem kell mindennap menni mozgatni a lovat hál' istennek. Most is pl. elmegyek egy külföldi konferenciára, egész héten nem fogok tudni menni, és nyugodt szívvel hagyom itt Luxit, mert tudom, hogy mindennap mozog, foglalkoznak vele, ha rossz idő van, akkor sem az istállóban áll egész nap.

Lehet persze ezen gondolkozni, hogy mennyire természetes ez a tartásmód, persze, az lenne az igazi, ha nagy mezőkön rohangászna ridegben, de annak is megvan az előnye-hátránya. Nekem az a véleményem, hogy mivel háziasított állatról van szó, irreális lenne úgy tartani őket, mint a vadlovakat. Persze rengeteg vitát olvastam már erről különböző fórumokon, amelyek általában nagyon sarkítottak és egyoldalú érvek mentén folynak. Nagyon sokféle körülményt kell figyelembe venni, és nincsen végső, legjobb megoldás. Mindenesetre én úgy érzem, hogy most majdnem a legjobb körülményeket biztosítjuk,  ami a lónak is jó, és az én élethelyzetemnek is megfelel.

Jártatógép. Forrás: Horseexpers [CC BY-SA 3.0 (https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0)]

Még a körülményekről

Az a helyzet, hogy nagyon sokat javultam, amióta átköltöztünk. Majdnem teljesen elmúlt a lovaglás előtti szorongásom. Gondolom ez két okból van:

Egyrészt jobban megismertem Luxit, megszoktam a mozgását, jobban megbízok benne, nagyjából biztos vagyok abban, hogy nem ugrik ki alólam (persze ez sose 100%). Másrészt ez a lovi tényleg a béke szigete, szinte semmilyen zavaró körülmény nincs. A lovak is hamar belerázódtak a rutinba: fenn a karámoknál nyergelés, felülés, már lovon lesétálunk a pályára, edzés, visszasétálunk, patamosás, vissza a karámba, jutifalat.

A pályát szokta Luxi nézegetni, ami nem mindig ugyanolyan. Házigazdáék is mindketten edzenek időnként, különböző pályák vannak felépítve, sőt mobil körkarám is néha. De ezt is fel tudja dolgozni két megnézés után. Annak is örülök, hogy ez a nézelődése sem ijeszt meg, pár hónapja ez még borzasztóan zavart, de miután rájöttem, hogy nézelődik ugyan, de nem ugrál, ezen sem idegesítem magam. Ha valami (pl. kitörő) nem tetszik neki, azt nagy ívben kikerüli egyszer-kétszer, ilyenkor hagyni kell, hogy megnézze, de utána szelíd noszogatásra továbbmegy, és nem foglalkozik vele a továbbiakban.

A szomszédban ugyan vannak házak, gyerekek, más lovak, fűnyíró, szamár (!) de max. a hangjuk hallatszik át, amire Luxi nem igazán érzékeny, inkább a vizuális ingerektől szokott megijedni, ha egyáltalán. Csömörön nagy mumus volt a ponyva, az itt nincs hál' istennek. A múltkori esésem is emiatt volt, amikor egy ponyva meglebbent. Egyébként pont azt beszéltük Andival, hogy nem is baj, hogy egyből az elején leestem Luxiról, legalább túlvagyok rajta. :) Mondjuk az sem feltétlenül megoldás, hogy elkerüljük a ponyvát, lehet elkezdeni érzéketleníteni egy idő után. Majd szeretnénk terepezni is, mert gyönyörű a környék

Még házigazdáékről: a múltkor edző is volt, hát egy olyan ugróedzést néztem végig, hogy szemem-szám elállt tőle. Eddig ilyet max youtubeon láttam, S., a házigazda nagyon profi. Ráadásul Luxi egyik unokatestvérét lovagolta, anyai nagyapjuk, Doliart közös.

Nagyon meleg van

Utoljára Pünkösdhétfőn voltam a lovamnál, a héten benn kellett lenni a munkahelyemen, illetve nem is konkrétan az irodában, hanem kedden egy konferencián, szerdán az unokaöcsémék évvégi ünnepsége volt, csütörtökön meg képzést tartottam, úgyhogy csak tegnap tudtam kimenni Luxihoz.

A héten Andi és Cs. ült rajta, de eléggé el voltam kenődve, mert egyik alkalommal nagyon makacskodott. Csinál néha olyat, hogy egyszerűen nincs kedve menni, és olyankor ellenkezik. Én pl. ilyenkor nem tudom beugratni vágtába. Háta nem fáj, foga nem fáj, lábai rendben vannak, sima hiszti. Máskor viszont mint a kisangyal. Mondjuk ezt most betudtam annak, hogy kb. 1 hete költöztünk át, és annak idején Csömörön is ennyi idő után hisztizett be. Most egyébként sokkal hamarabb beszokott, mint amikor Egerből elhoztuk, gondolom amiatt, hogy a gazdái nem változtak (Andi, én foglalkozunk vele a legtöbbet, + Andi két lovasa, Cs. és B.)

Tegnap is kenyérre lehetett kenni. Elég későn mentünk ki a hőség miatt, de már olyan 7-fél 8 körül teljesen kellemes idő volt. Igaz, mikor fel akartam rá ülni, majdnem lefordultam nyereggel együtt, nem húztam meg ugyanis kellőképpen a hevedert. Szerintem fogyott pocakból, viszont izmosodott, amióta itt vagyunk, mert elkezdett jártatóban menni azokon a napokon, amikor nem ülünk rajta.

A pályán ugyan először megtekintettük az ugrásokhoz kitett akadályokat, de a második ránézésre már nem foglalkozott velük. Andi közben Szelikével rótta a köröket, mi bemelegítettünk, és utána az utóbbi idők egyik legjobb edzését produkáltuk. Luxi lelkes volt, ügetett, vágtázott, az óra végén már nagyon szépen kereste a támaszkodást a száron, keretben ment, teljesen el voltam tőle ájulva. Utána lábmosás, leszivacsolás, kaja. Csak a végén nagyon összecsipkedtek minket a szúnyogok.

Én nem tudom, mitől függ ez, hogy milyen az edzés. Nekem is lehet rossz hangulatom, Luxi is lehet rossz passzban, olyankor elég hervasztó, de most pl. teljesen rendben volt minden. Vicces mémek alapján más is így van ezzel, úgyhogy gondolom ez normális, mivel egy érző lényről van szó. Az érző lény nagyon bújós is volt utána, érzelmesen álldogálltunk együtt a patamosóban.

Amíg ilyen meleg van, inkább estefelé megyünk, reggel nagyon süt a nap.

Ja, még ami nagyon jólesett, az az volt, hogy a házigazdáim mindketten ismerték Ferenczet még fénykorából, és nagyon elismerően emlegették, hogy én milyen lelkiismeretesen foglalkoztam vele öreg napjaira. Sokat jelent ez nekem, mivel igazi lovasemberekről van szó, és ha ők ilyen jó véleménnyel vannak rólam, az nagy megtiszteltetés! Egyébként Andi is ugyanezt mondta még annak idején, hogy Csömörön mindenki értékelte a gondoskodásomat.

Nem akarom elkiabálni...

... de edig egész jól alakulnak a dolgok. Nagyon nyugis a környezet, mivel eléggé kiesik, viszont cserébe madárcsicsergés, zöld, fák, stb. Azon vihogtunk a második futószárazás alkalmával, amikor letört egy faág az egyik fáról, és Lux minimálisan megugrott, hogy itt csak természeti katasztrófáktől lehet megijedni. Mondjuk az első futószárazáskor akkorákat ugrált, hogy nagy gödrök keletkeztek a homookban, de én arról hál'istennek lemaradtam. :) Gondolom ki kellett engedni a gőzt a stressz után. A sportlovi azért elég ipari környezetben van, viszont sokkal könnyebben megközelíthető. Valamit valamiért.

Mindenesetre Lux szemmel láthatóan jól érzi magát. Nem csoda, minden lónak van egy különbejáratú boxa a karámon belül, úgyhogy egyrészt egész nap friss levegőn vannak, másrészt nem kell őket ki-be hordani, ami a lovásznak mindenképpen könnyebbség. Harmadrészt a karámok egymás mellett helyezkednek el, a lovak látják egymást, viszont villanypásztorral elválasztva, úgyhogy békesség van.

Két futószárazás után B. már fel is ült rá, minden rendben ment, úgyhogy tegnap én is megkockáztattam. Igaz, hogy B. előtte levágtáztatta, meg Szeli is a pályán volt Andival. Már előtte néztük a pálya széléről, hogy jön a vihar, hát pont akkor kezdett el esni, mire felültem, de legalább kicsit léptem, ügettem, tök jól ment. A fedelesbe még nem akartunk bemenni első alkalommal ilyen armageddonban, úgyhogy felsétáltunk a patamosóhoz, visszatettem Luxit a karámba, aki boldogan ázott, de nem is bántam, mert már nagyon poros volt.

Ma folyt. köv.

Pipacsos rét a lovihoz vezető úton.