Az a helyzet, hogy nagyon sokat javultam, amióta átköltöztünk. Majdnem teljesen elmúlt a lovaglás előtti szorongásom. Gondolom ez két okból van:
Egyrészt jobban megismertem Luxit, megszoktam a mozgását, jobban megbízok benne, nagyjából biztos vagyok abban, hogy nem ugrik ki alólam (persze ez sose 100%). Másrészt ez a lovi tényleg a béke szigete, szinte semmilyen zavaró körülmény nincs. A lovak is hamar belerázódtak a rutinba: fenn a karámoknál nyergelés, felülés, már lovon lesétálunk a pályára, edzés, visszasétálunk, patamosás, vissza a karámba, jutifalat.
A pályát szokta Luxi nézegetni, ami nem mindig ugyanolyan. Házigazdáék is mindketten edzenek időnként, különböző pályák vannak felépítve, sőt mobil körkarám is néha. De ezt is fel tudja dolgozni két megnézés után. Annak is örülök, hogy ez a nézelődése sem ijeszt meg, pár hónapja ez még borzasztóan zavart, de miután rájöttem, hogy nézelődik ugyan, de nem ugrál, ezen sem idegesítem magam. Ha valami (pl. kitörő) nem tetszik neki, azt nagy ívben kikerüli egyszer-kétszer, ilyenkor hagyni kell, hogy megnézze, de utána szelíd noszogatásra továbbmegy, és nem foglalkozik vele a továbbiakban.
A szomszédban ugyan vannak házak, gyerekek, más lovak, fűnyíró, szamár (!) de max. a hangjuk hallatszik át, amire Luxi nem igazán érzékeny, inkább a vizuális ingerektől szokott megijedni, ha egyáltalán. Csömörön nagy mumus volt a ponyva, az itt nincs hál' istennek. A múltkori esésem is emiatt volt, amikor egy ponyva meglebbent. Egyébként pont azt beszéltük Andival, hogy nem is baj, hogy egyből az elején leestem Luxiról, legalább túlvagyok rajta. :) Mondjuk az sem feltétlenül megoldás, hogy elkerüljük a ponyvát, lehet elkezdeni érzéketleníteni egy idő után. Majd szeretnénk terepezni is, mert gyönyörű a környék
Még házigazdáékről: a múltkor edző is volt, hát egy olyan ugróedzést néztem végig, hogy szemem-szám elállt tőle. Eddig ilyet max youtubeon láttam, S., a házigazda nagyon profi. Ráadásul Luxi egyik unokatestvérét lovagolta, anyai nagyapjuk, Doliart közös.
Egyrészt jobban megismertem Luxit, megszoktam a mozgását, jobban megbízok benne, nagyjából biztos vagyok abban, hogy nem ugrik ki alólam (persze ez sose 100%). Másrészt ez a lovi tényleg a béke szigete, szinte semmilyen zavaró körülmény nincs. A lovak is hamar belerázódtak a rutinba: fenn a karámoknál nyergelés, felülés, már lovon lesétálunk a pályára, edzés, visszasétálunk, patamosás, vissza a karámba, jutifalat.
A pályát szokta Luxi nézegetni, ami nem mindig ugyanolyan. Házigazdáék is mindketten edzenek időnként, különböző pályák vannak felépítve, sőt mobil körkarám is néha. De ezt is fel tudja dolgozni két megnézés után. Annak is örülök, hogy ez a nézelődése sem ijeszt meg, pár hónapja ez még borzasztóan zavart, de miután rájöttem, hogy nézelődik ugyan, de nem ugrál, ezen sem idegesítem magam. Ha valami (pl. kitörő) nem tetszik neki, azt nagy ívben kikerüli egyszer-kétszer, ilyenkor hagyni kell, hogy megnézze, de utána szelíd noszogatásra továbbmegy, és nem foglalkozik vele a továbbiakban.
A szomszédban ugyan vannak házak, gyerekek, más lovak, fűnyíró, szamár (!) de max. a hangjuk hallatszik át, amire Luxi nem igazán érzékeny, inkább a vizuális ingerektől szokott megijedni, ha egyáltalán. Csömörön nagy mumus volt a ponyva, az itt nincs hál' istennek. A múltkori esésem is emiatt volt, amikor egy ponyva meglebbent. Egyébként pont azt beszéltük Andival, hogy nem is baj, hogy egyből az elején leestem Luxiról, legalább túlvagyok rajta. :) Mondjuk az sem feltétlenül megoldás, hogy elkerüljük a ponyvát, lehet elkezdeni érzéketleníteni egy idő után. Majd szeretnénk terepezni is, mert gyönyörű a környék
Még házigazdáékről: a múltkor edző is volt, hát egy olyan ugróedzést néztem végig, hogy szemem-szám elállt tőle. Eddig ilyet max youtubeon láttam, S., a házigazda nagyon profi. Ráadásul Luxi egyik unokatestvérét lovagolta, anyai nagyapjuk, Doliart közös.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése