Karámozás

Mivel szép idő van, karámozzuk a lovakat, a téli latyakban ugyanis nem nagyon mentek ki. Tegnap is kiraktuk Luxit, meg egy másik lovat, Laci vitte ki, én meg hoztam be.

Mikor kimentünk értük, láttam, hogy Luxika a karám legtávolabbi sarkában legel békésen. Tudni kell, hogy marha nagyok a karámok, inkább legelő, kb fél focipálya méretűek. Na, mondom, te is legmesszebb tudtál leállni. Kezemben a vezetőszárral elkezdtem felé gyalogolni, miközben rezignáltan hívtam, hogy Luxika, gyere, és csettegtem. Nem számítottam viszont ilyen elsöprő sikerre: felemelte a fejét, és mint egy kutya, boldogan elkezdett felém vágtázni teljes sebességgel. Én földbe gyökerezve néztem, ahogy Luxi teljes 600 kilójával dübörgött felém. Persze kikerült, és a karám sarkában kb. úgy fékezett le, mit a Tom és Jerry rajzfilmekben szoktak. A visszavezetés a továbbiakban eseménytelenül zajlott. Volt nézelődés és szuszogás, de már kezdem megszokni.

A kép pár hete készült az egyik első karámozás alkalmával. :)

Az a helyzet, hogy én nagyon szeretem a Luxit, meg már kiismertem nagyjából a természetét is. Végtelenül kedves, jóindulatú ló, semmi agresszivitás nincs benne, soha nem ártana nekem szándékosan, viszont egy nagydarab, gyáva kukac. Bármilyen új szituáció van, majd kiesik a szemén, úgy nézelődik, horkantgat, igaz, egy pár perc múlva abbahagyja, nem ugrál, nem rohan el. Mindig azon szoktam jól szórakozni, hogy mikor Laci vezeti be a fedelesbe, nyitja ki az ajtót, és helyet kér, Luxi is dugja be a fejét, és döbbenten körbenéz, hogy mi folyik odabenn. 

Földről ezeket már nagyjából tudom kezelni, de ha rajta ülök, akkor azért nem nyugtat meg. Tudom, hogy ha sokat ülnék rá, akkor ezt is megszoknám egy idő után, meg mondjuk nem is estem le róla, amióta ideköltöztünk, igaz keveset is lovagoltam. Bár az utóbbi 1-2 hétben majdnem mindig felültem lesétálni Laci után, sőt ügettem, vágtáztam is, és egész jó volt. De akkor is jobban örülnék egy nyugodt lónak.

Ló-sportterápia

Nagyon érdekes élményem volt tegnap: volt itt a lovardában egy korombeli német csaj, Karin Link, aki ló-sportterápiával foglalkozik, és a tulajék megkértek, hogy tolmácsoljak neki, ha vki nem beszélne a lótulajdonosok közül angolul.

Karin először átmasszírozza a lovakat, megnézi, hogy van-e fájdalom, letapadás, feszülés, utána felrak több kis elektromos stimulátort a megfelelő helyekre, ami izomösszehúzódásokat vált ki. Ez utóbbi ismerős volt, nekem is kezelték ilyennel a nyakam a Sportkórházban, mikor be volt állva, tulajdonképpen ló-fizioterápia.

Luxikát is megnézettem vele, nem volt olcsó, de nagyon megnyugtatott. Luxi teljesen egészséges, korához képest (14 éves lesz ebben a hónapban) kitűnő állapotban van, semmi fizikai fájdalma nincs, laza, mint a rigalánc. Annyi az egyetlen probléma, hogy gyenge a hát-, és hasizma, illetve dagadt. :) Úgyhogy mától szalma helyett forgácsos boxban lesz, hogy ne egye fel maga alól az almot, illetve Karin javasolt izomerősítő gyakorlatokat, földről és nyeregből is.

Sokat beszélgettünk az én félősségemről is, neki is az a véleménye, hogy nem vagyunk egy jó kombináció, mert mindketten ijedősek vagyunk, de ettől eltekintve Luxi ideális ló lenne nekem, mivel végtelenül jóindulatú, figyelmes, "egy igazi gentleman", idézet vége. Ettől egyrészt a könnyekig meghatódtam, másrészt eddig is tudtam, tényleg, amióta itt vagyunk egyáltalán nem tartok Luxitól boxban, pályán kézből, kezdünk összeszokni.

Fel is ültem a héten kétszer, nem mondom, hogy valami nagy spíler voltam, de nem volt rossz élmény. Karin két dolgot emelt ki: egyrészt élveznem kell a lovaglást, másrészt bíznom kell a lovamban. Hát mindkettő csak részben valósul meg. Ahogy említettem földről teljesen megbízok Luxiban, nyeregből sajnos nem, ebből kifolyólag a lovaglást sem élvezem különösebben közben, de utána tényleg jön az endorfin.Abban maradtunk, hogy sétáljak vele sokat, nyerjem vissza az önbizalmamat, és a kényelmes nyereg is fontos.

Szóval most nem forszírozom az eladást, leginkább amiatt, hogy a lóvásárlás iszonyú macera, semmi kedvem hozzá per pill.

Ez a múlt héten készült, kicsi nekem ez a nyereg. :)