Eddig szerencsésen elkerült minket a járvány, de most eléggé lecsapott: apám kórházba került kétoldali tüdőgyulladással. Szerencsére már jobban van, ha minden jól megy, pár nap múlva kiengedik, de nagyon aggódtunk. 73 éves, naponta fut, edz, de így is megviselte a betegség.
Ebből kifolyólag én nem is nagyon ültem lovon az elmúlt két hétben, nem az a típus vagyok, akit kikapcsol a lovazás, hanem ha bajaim vannak, akkor nem tudok lovagolni. Tegnap viszont felültem, egész jól ment érzésem szerint.
Mindig írják, hogy a lovak mennyi mindent megéreznek: tudjátok, hogy milyen fenntartásaim voltak Luxival kapcsolatban, el akartam adni többször, stb. Viszont pár hete már ezen túllendültem, és úgy érzem, hogy elköteleződtem Luxi iránt. Ezzel párhuzamosan az ő viselkedése is döbbenetesen megváltozott velem szemben: sokkal bújósabb, barátságosabb. Kedves időtöltésünk, hogy odamegyek a boxához, vakargatom a nyakát, ő pedig gyengéden csócsálja a hajamat, vagy a dzsekimet. Szerintem azt hiszi, hogy én is ló vagyok.
