Nyári szünet

A múlt héten nem voltunk valami aktívak, részben a még mindig fennálló vizesárok, részben a nyári lovastábor miatt, amit Andi tartott Csömörön. De azért voltam kinn, legeltettem, tutujgattam Luxit. Tegnap viszont felültem egy hét után, jó izomlázam is lett ma reggelre. Még a héten szeretnék menni néhányszor, szombaton ugyanis lelépek pár napra Olaszországba, utána viszont aug. 20-ig szabin leszek, uh a nyár utolsó pár hetét még lovazással tervezem tölteni.

A tegnapi edzés is elég lájtos volt, engem bevallom, borzasztóan aggaszt a vizesárok, félek, hogy beleesünk, Lux eltöri a lábát. Persze többen rámutattak, hogy több esze van ennél, de bennem akkor is az van, hogy valami baleset történik, és utána saját magam fogom hibáztatni, hogy elkerülhető lett volna. Tudom, hogy olyan vagyok, mint a Kisködmön c. mese, amikor a hülye család azon aggódik, hogy a majd megszülető gyereket agyoncsapja a káposztáskő, dehát ez van, ilyen az alaptermészetem.

Mindegy, azért léptünk, ügettünk, vágtázni nem mertem ebből kifolyólag. Érdekes, h Luxi is mennyire megérzi a bizonytalanságomat, alig akart ügetni, ott kellett csizmáznom, noszogatnom, persze ő is minden lehetőséget kihasznál, hogy ne kelljen megerőltetnie magát. :) Pont erről beszélgettünk tegnap Andival, hogy ő idézem "agybajt" (nem egészen így mondta :D) kapna Luxitól, mert a pörgős lovakat (ld. Szeli) szereti, nekem meg mennyire bejön Luxi lustasága, hogy egy hét után ráülhetek, és semmit sem csinál. Igaz, tegnap futószáraztam előtte, de anélkül is normális volt. Ilyen lovat akartam!

Egyébként annyira érdekes, hogy mi zavarja a lovakat: én aszittem, hogy be se mernek majd jönni a pályára, ami konkrétan körbe van véve földkupacokkal, amit a markoló termelt ki, ehhez képest leszarják. De a kitörőktől bezzeg fél Luxi. Szeli pályán pörgős, rebbenékeny, félreugik, terepen bátran megy előre, Luxi mint tudjuk lusta, viszont a tereptárgyakat nagy ívben kikerüli, esetleg lecövekel, és csak hosszas rábeszélésre megy el mellettük. Andi már volt kinn vele terepen, én még nem, majd még azt is tervezünk hamarosan.

Luxi nemesen néz

Szőrén

Van az az agykontrollos mondás, hogy egyre jobban agykontrollal. Hát nekem meg egyre jobban FineMindinggal. Csinálom ezeket a relaxációkat, és tényleg minden lovazásom egyre jobb.

Tegnapelőtt mondjuk nem voltunk valami aktívak, mivel a lovardában éppen munkálatok folynak, és körbe van árkolva a pálya. Házigazdánk felszólított, hogy ugrassuk át, mondtam, hogy inkább kihagyom. :) Úgyhogy "csak" pucoltam, legeltettem, tutujgattam. Azért írom, hogy csak, mert q jól éreztem magam, szerintem Luxi is. Olyan jók az ilyen lazán együtt töltött délutánok is, mikor nincs feladat, erre is nagy szükség van.

Ma azért drukkoltam kicsit, hogy mit fog szólni Luxi a vizesárokhoz. A pálya szélén már le volt döngölve egy kb. méteres szakasz, ott be tudtunk menni, Luxi magasról tojt a vizesárokra. Futószáraztam egy félórát, de olyan normálisan viselkedett, hogy a végén még föl is ültem rá csak úgy szőrén (nyeregalátéten) a futószáras heveder mögé. Kobakot, pálcát azért előrelátóan vittem le, illetve P. feldobott. Ja, ugyanis ráadásul egyedül voltunk a pályán, amire csak most döbbentem rá, hogy még ezen is lehetett volna aggódni, hogy Szelike nem volt ott. Ugyanis Andi ma nem ért rá, a párom kísért ki. Basszus, csak most jutott az eszembe.

Elképesztő, hogy az agyam egyszerűen kikapcsolja azokat a dolgokat, amitől régebben féltem.

Ez az a vigyor a fejemen, amit a Ferencz halála óta kerestem, és most visszajött...

Tipikus

A tegnapelőtti nap az pont olyan volt, ami a lóval való foglalkozás és az én lelkiállapotom kapcsolatának minden jellegzetességét produkálta jó értelemben véve.

Elég sok idő kimaradt (4 nap, úristen!), amióta utoljára voltam kinn, ebből kifolyólag kissé reszketeg lelkiállapotban érkeztem meg. Mindig szembesülök ilyenkor azzal, hogy Luxi mekkora egy dromedár. Mondtam is, hogy szerintem én ma nem ülök fel, úgyis régen volt földi munka, futószárazok.

Kantárral futószáraztam, úgyhogy azzal indult a foglalkozás, hogy kantározás közben otthagytam az egyik ujjam a zabla mellett, Luxi meg szépen ráharapott, részemről üvöltés, részéről döbbent hátraugrás. Szóval nem a legpozitívabb hangulatban kezdtünk. Utána még el is szöszöltem, hogy hova kapcsoljam a kikötőszárakat, mennyire húzzam meg.

Először Luxika látványosan szenvedett, pedig nem húztam be nagyon a fejét, utána mikor hosszabbra engedtem, akkor megint bemutatta ezt az "elugrándozok bakolva, és kirántom a futószárat" mutatványát. Annyi volt a különbség, hogy most higgadtan összeszedtem, tovább hajtottam, és fel voltam készülve, úgyhogy a továbbiakban nem tudta kirántani magát, illetve kb. 5 perc után elfogyott a lendülete. A futószárazás ezután eseménytelenül zajlott.

Nem mondom, hogy az első bakolása után nem dobogott a szívem, de az is max. fél percig tartott. Szóval rengeteget fejlődtem december óta, emlékszem, hogy akkor mennyire megijedtem az ilyen amúgy minimális mutatványaitól. Andi mondta is, hogy ezt csak futószáron csinálja, nyereg alatt tök normális. Nem is baj, ha vannak néha ilyen mozzanatok, nagyon hasznos a kapcsolatépítéshez, meg hogy tisztázzuk a vezető szerepet. Ezért is akartam kicsit földről dolgozni vele.

Tegnap folyt. köv., felültem, és nagyon kellemesen edzettünk, a végére Luxi már egészen bemelegedett, ütemesen ment, beleengedett a szárba, lelazult. Kapott is egy fél görögdinnyét csemegének.

Vicces légymaszk, ami reggelre persze a földön végezte.

Körmölés

Nagyon le volt már nőve Luxi patája, úgyhogy esedékes volt a körmölés. Érdekes, pedig nem maradt ki sok idő, de vagy az új táp, vagy a nyár miatt most sokkal gyorsabban megnőtt. Én a bábolnai zabmentes müzlit adtam neki, itt egy sportlovaknak való szintén zabmentes tábot kap (asszem Déli Farm nevűt), plusz széna ad lib. Andi nem volt itthon, úgyhogy levezényeltem tegnap a körmölést. Szeretem az ilyen szervezkedős dolgokat intézni, végül is a munkám is hasonló, fel tudom használni ezeket a tulajdonságokat a lovazás során is.

Mindként ló mintaszerűen viselkedett. Luxival tudtam, hogy nem lesz gond, ő nagyon jól viseli, sőt szereti, ha foglalkoznak vele, babrálják. Most is majdnem bealudt, mikozben vakargattam a homlokát. Szelikétől kicsit tartottam, de ő is teljesen nyugodt volt. Még a lovásznak sem kellett szólni, én adogattam a fogókat, ráspolyt. Kovácsinas leszek!

Utána levittük őket a jártatógépbe. Ott volt egy kis málőr, ugyanis Szelikét akartuk először bevezetni, de mivel Luxi még nem volt benn, ezért Szeli visszafordult, és bemenekült az istállóba. Luxi meg közben a hátam mögött 5 centiről kb. 150 decibellel beleordított a fülembe, aszittem szívinfarktust kapok. De aztán Szelit összeszedték a háziak, és lenyugodtak a kedélyek. Mondták is, hogy Szeli és Luxi nagyon össze vannak nőve, aminek örülök, mert Csömörön még nem voltak olyan jóban, de a költözés óta összecimbiztek. :)

Ezen egyébként gondolkoztam, hogy Lux miért ilyen vokális. Engem is mindig hív, mikor befutok, és pl. először átveszem a csizmám, és nem megyek hozzá oda egyből, már üvölt. :) Egyébként nem csődörös, de szeret nyeríteni. Az előző gazdái azt mondták, hogy a többi lóval domináns. Nálunk ezt nem nagyon volt alkalma kipróbálni, mivel nem ménesben van, hanem külön karámozva, úgyhogy erről nem tudok nyilatkozni. Amúgy semmi mást nem csinál, nem agresszív, nem ágaskodik. Kicsit utánaolvastam, hogy a heréltek mennyiben tartanak meg csődörös tulajdonságokat, a leírások szerint teljesen változó. Nem tudom, Luxi mikor lett kiherélve, feltételezem csikókorában, de ennyi megmaradt neki, hogy nyerítget. Váljék egészségére!

Aggódó arccal kötöm ki a félig alvó Szelit körmöléshez