Lóviselkedés

Említettem, hogy mostanában kocogni szoktam, és ha már ott vagyok a loviban, akkor kihasználom, hogy nem az aszfalton kell kocogni. Ezért körbe szoktam futni azon az útvonalon, ahol terepezni szoktunk. A kör (illetve téglalap) utolsó kilométere ott megy el a mi karámjaink mögött. Ez úgy derült ki, hogy közben lehullottak a levelek, és mikor oldalra néztem, a mi boxainkat láttam hátulról pár tíz méterre. Ez több dolgot is megmagyaráz.

Egyrészt mikor terepen voltunk, és erre a szakaszra értünk, mindkét ló érezhetően sietni kezdett. Ők tudták, hogy már tök közel vagyunk, mi meg ott bénáztunk, hogy merre kell most fordulni. :D

Másrészt az is kiderült, hogy időnként miért áll az összes ló a karám hátsó részén meredten nézve a távolba. Az út túlsó oldalán ugyanis egy lovasiskola van mint kiderült, és pont odalátszanak a többi lovak, amikor a pályán osztálylovaglás folyik. Ezzel is valamelyik nap szembesültem, mikor kocogás közben odaértem, és nagyon megörültem a sok lónak. Az oktatóval köszöntünk, én gyalogolni kezdtem, hogy ne ijedjenek meg, de nem nagyon rázta meg a lovakat szemmel láthatólag a látványom.

Luxin azóta egyszer ültem, de nem éreztem magam sajnos komfortosan. L. alatt gyönyörűen megy, én meg úgy érzem, hogy valahogy nincs meg köztünk az összhang, ha felülök. Karámban meg földről oké, de azt gondolom, hogy hülyeség lenne egyrészt kihasználatlanul hagyni az ő tulajdonságait, mert egy fiatal amatőr ugrólovas tök szépen tudna vele versenyre járni. Nekem meg legyen már valami sikerélményem egy másik lóval. Úgyhogy most ismeretségi körben nézegetünk esetleges új gazdát, de semmi nem sürgős, ha valakinek megtetszik, akkor oké, ha nem, akkor is elvan itt, úgyis jön a rossz idő.

Photo by Brandon Randolph from Pexels

Változatlanul

Helyzetjelentés: azóta sem tudtam rászánni magam, hogy felüljek Luxira. Jó, ez nem igaz, egyszer felültem, állítólag nagyon szépen ügettem, de L. nyergében, ami egyrészt nekem kicsi, másrészt ugrónyereg, úgyhogy úgy ültem, mint majom a köszörűkövön, érzésem szerint. Bár állítólag jobb volt a lábtartásom.

Luxit L. lovagolja, egyre szebben megy, ugrik, úgyhogy tulajdonképpen semmi probléma nem lenne vele, de vannak ilyen megijedései, amikor megugrik. Ami ugye egy nálam gyakorlottabb lovasnak nudli, de én nem akarok még egy esést megkockáztatni. Tudom, hogy semmi extra nem lenne, meg csak az nem esik le, aki nem ül föl, de nekem semmi kedvem ehhez, bocsi.

Mindenesetre így is nagyon jól elvagyok, legeltetem, tutujgatom, segítek eteni, kivinni a lovakat a jártatóba, stb. Viszont hiányzik a mozgás, úgyhogy megint elkezdtem kocogni, tök jólesett.

L. még kapacitál, hogy üljek vissza, még meglátom.

Esések

Kicsit tele van a hócipőm a lovammal, bevallom töredelmesen. Az elmúlt két hétben kétszer is zakóztam róla. Nem volt egyik se komoly, semmi bajom nem lett, de nem nagyon hozta meg a kedvemet a lovagláshoz.

Tudom, hogy ez természetes, ahogy hűl le az idő, Luxi élénkebb. Volt egy nagyon szeles nap, akkor már napközben is ugrált a karámban, az edzés első 5 percében megijedt valamitől ott a megijedős sarokban a pályán, megugrott, alámrúgott, én meg leestem. A másik az egy sikertelen vágtabeugratásnál zajlott.

Most megint így elgondolkoztam, hogy mi az istent csináljak Luxival, eladjam, elcseréljem egy nyugodtabbra, vagy várjak még egy kicsit. L. szerint ezzel nincs mit kezdeni, a ló az ló, ahogy Tóth Bettina is megmondta, tanuljak meg lovagolni, mert Luxi még mindig egy tök normális állat. Nincs olyan, hogy egy ló nem ijed, nem ugrik meg. De azért ismertem én nyugodtabb lovakat (Angi, Ferencz).

De amúgy meg tényleg egy édes pofa földről, bújós, cuki, csak néha elborul az agya. Majd most fuszárazunk edzés előtt.

Meglátjuk!

Nem volt persze ilyen vészes, csak mindig ilyen képeket találok.

Megint a fedelesben

Lassan hozzá kell ehhez is szokni, ahogy jön a rossz idő. Mikor asszem szerdán kiértem, és felnyergeltem, pont leszakadt az ég. Luxika türelmesen álldogált teljes felszerelésben a patamosóban, háziasszonyom szerint kicsit el is aludt. Mikor kicsit csendesedett, levonultunk a fedelesbe, ami azért egyrészt még mindig egy mumus, leginkább is nekem, másrészt meg akkora dromedár ez a ló, hogy sokkal kisebb helye van fordulni pl. Bár azért ez nem kéne, hogy probléma legyen, nem emiatt sodródik. Az sem segített, hogy az eső hol rákezdte, hol abbahagyta, hangosan dobolt a tetőn, amitől leginkább én pánikoltam.

Viszont Luxi eddigi pályafutásának nagyjából legjobb formáját hozta, nemtom, L. mit csinált vele előző nap. Állítólag nem a leigazodásra, támaszkodásra fordított figyelmet, hanem előre lovagolta. Ebből kifolyólag Luxi úgy ment, mint a hajder mennykő, ahogy nagymamám mondta, én meg ott kapkodtam a levegőt a hátán, nem vagyok hozzászokva ilyen sebességhez. Biztos a hűvösebb idő is szerepet játszott.

Mindenesetre úgy látszik, működik a dolog. Az is volt a tipp, h Luxi azért mutat ilyen hullámzó teljesítményt, merthogy nincs kondija, és egy megerőltetőbb edzés után (nem én lovagolom olyankor :D ) izomláza van.

Amúgy minden oké volt, nem volt ijedezés, szépen ügetett, vágtázott, állítólag az ülésem is javult valamennyit, nem kalimpálok annyira. Utána még egy jó óráig ásítoztam, szerintem túlventilláltam kissé.

Tervbe van véve egy profibb nyereg is, de majd idővel, most ilyen autóval kapcsolatos kiadásaim voltak, téli gumi, stb.

Az illusztráció nem a mi fedelesünk, hanem az Equital Balatonedericsen, de hadd reklámozzam őket kicsit.