Kicsit tele van a hócipőm a lovammal, bevallom töredelmesen. Az elmúlt két hétben kétszer is zakóztam róla. Nem volt egyik se komoly, semmi bajom nem lett, de nem nagyon hozta meg a kedvemet a lovagláshoz.
Tudom, hogy ez természetes, ahogy hűl le az idő, Luxi élénkebb. Volt egy nagyon szeles nap, akkor már napközben is ugrált a karámban, az edzés első 5 percében megijedt valamitől ott a megijedős sarokban a pályán, megugrott, alámrúgott, én meg leestem. A másik az egy sikertelen vágtabeugratásnál zajlott.
Most megint így elgondolkoztam, hogy mi az istent csináljak Luxival, eladjam, elcseréljem egy nyugodtabbra, vagy várjak még egy kicsit. L. szerint ezzel nincs mit kezdeni, a ló az ló, ahogy Tóth Bettina is megmondta, tanuljak meg lovagolni, mert Luxi még mindig egy tök normális állat. Nincs olyan, hogy egy ló nem ijed, nem ugrik meg. De azért ismertem én nyugodtabb lovakat (Angi, Ferencz).
De amúgy meg tényleg egy édes pofa földről, bújós, cuki, csak néha elborul az agya. Majd most fuszárazunk edzés előtt.
Meglátjuk!
Tudom, hogy ez természetes, ahogy hűl le az idő, Luxi élénkebb. Volt egy nagyon szeles nap, akkor már napközben is ugrált a karámban, az edzés első 5 percében megijedt valamitől ott a megijedős sarokban a pályán, megugrott, alámrúgott, én meg leestem. A másik az egy sikertelen vágtabeugratásnál zajlott.
Most megint így elgondolkoztam, hogy mi az istent csináljak Luxival, eladjam, elcseréljem egy nyugodtabbra, vagy várjak még egy kicsit. L. szerint ezzel nincs mit kezdeni, a ló az ló, ahogy Tóth Bettina is megmondta, tanuljak meg lovagolni, mert Luxi még mindig egy tök normális állat. Nincs olyan, hogy egy ló nem ijed, nem ugrik meg. De azért ismertem én nyugodtabb lovakat (Angi, Ferencz).
De amúgy meg tényleg egy édes pofa földről, bújós, cuki, csak néha elborul az agya. Majd most fuszárazunk edzés előtt.
Meglátjuk!
Nem volt persze ilyen vészes, csak mindig ilyen képeket találok.
Túl sok jogom nincs hozzá, hogy tanácsot adjak sajátló ügyben, de leírom, én úgy általában miket hallottam meg tapasztaltam ló-ügyben.
VálaszTörlésEgyrészt jó pár embertől lehet azt hallani / olvasni ugye, hogy nehéz volt az első fél-egy-kettő év, de utána úgy összecsiszolódtak, hogy elválaszthatatlanok, egymás gondolataiban olvasnak stbstb., és máshogy már nem is tudnák elképzelni a lovas életüket. Sok olyan sztori van, ahol az összecsiszolódási időszak konkrétan azt jelentette, hogy a gazda utált kimenni a lóhoz, heti szintű volt az esés, felmerült az eladás gondolata satöbbisatöbbi, de mégis maradt a ló és mégis happyend lett a vége. Szóval, van ilyen is, nem is kevés.
Amit én tapasztaltam így lovakkal kapcsolatban, hogy érdekes módon, vannak lovak, akiken full biztonságban érzem magam, már az elejétől kezdve, és vannak, akiken egyszerűen nem, és nem is szeretek rajtuk ülni, és ezt ők is megérezték mindig, úgyhogy ez olyan odavissza dolog volt. Akármelyik lovon ültem, mindig egyből (vagy na jó, fél-egy órán belül) el tudtam helyezni őket ezen a skálán, és ez egy tök zsigeri érzés volt, kicsit olyan mint az emberekkel, hogy mindenkinek van egy személyisége, és te felnőtt ember módjára nyilván mindenkivel jóban vagy, de mégis lesznek olyanok, akiken egy hullámhosszon vagy, és olyanok, akikkel egyszerűen nem passzoltok. Én legalábbis ezt érzem így lovakkal kapcsolatban is. És ez valamilyen szinten független attól, hogy amúgy mennyire jófej a ló, vagy biztonságos, vagy lovagolhatják el kezdők is. Volt egy 21 éves ex versenyló, aki izgága volt terepen és kb "piaffban" mentünk végig haza, de mégis vele meg tudtam csinálni, hogy elöl vágtázok vele, testsúlysegítséggel tudtam diktálni az iramot, és hiába volt néha izgága, egy rossz mozdulata nem volt és életem egyik legjobb terepeit vele mentem, imádtam. Ráadásul ő is mén volt, de full kezelhető, teljesen biztonságban éreztem magam rajta. Egy másik ló meg, amúgy halál nyugisan ment mindig, de vágtában néha alám bakolt, ennyi volt a gond vele, de sosem szerettem vele menni, egyszerűen nem volt jó érzés. Van a kettő között is, tök jól megy, deee úgy mégsem estem vele szerelembe, nem venném meg saját lóként, pedig tényleg kb 99%-ban tökéletes hobbiló. Van egy ilyen erős érzelmi része ennek az egész lótartásnak szerintem, ami nagyon sok mindent meghatároz. Ugyanakkor muszáj hogy a józan ész is ott legyen, hiába volt ott ez a fentebb említett ex-versenymén, már tök öreg volt, mások alatt botladozott terepen így potenciálisan balesetveszélyes volt, ezért került végül eladásra, és rá három hónapra meg is halt herpeszben, szóval ott egyszerűen kellett a józan ész hogy a megvételén úgy nagyon ne is gondolkodjon az ember.
Ez a Luxis dolog is egyébként ezért bonyolult így kívülállókéntis, mert egyrészt ott van az, hogy egészséges, megbízható, alapvetően egy nyugodt és jóindulatú ló, ennél jobbat senki nem kívánhatna magának, és kell egy összeszokási időszak; másrészt meg a te érzéseid is nyilván fontosak, mert ez az egész arról kell, hogy szóljon, hogy élvezed. Én valahogy azt vettem észre, hogy azok, akiknek eleinte nehezen indult a kapcsolatuk aztán happyend lett, nyilván volt ott valami összetartó erő, ami miatt érezték, hogy ez jó lesz még, valamiért mégsem kéne feladni. Belőlem pl ez hiányzott teljesen a nyáron.
folytköv mert nem engedte el egyszerre elküldeni xD
VálaszTörlésÉn amúgy, ha a helyedben lennék, lehet megpróbálnám azt, hogy kipróbálnék más (potenciálisan eladó) lovakat, hogy hogyan érzem magam rajtuk. Van olyan, akin sokkal jobban már az első felüléssel? Vagy rájönnék, hogy más lovak tök idegenek, nem jó érzés másra ülni a saját lovamon kívül, és ezért teljesen másként tekintenék a saját lovamra, rájönnék, hogy igenis összeillünk, csak nekem is (és esetleg a lónak is) fejlődnie kell egy kicsit. Azt is simán el tudom képzelni, hogy (mondok valamit) 2-3 év múlva teljesen máshogy éreznél Lux iránt és ő is teirántad, mert egy szinten lennétek tudásilag, és automatikusan egy harmonikus kapcsolat lenne belőle,de most még elég sokat kell küzdeni, mert oké hogy Lux egy nagyon profi nagyon szuper ló, de embere válogatja ki mit és milyen érzéssel tud kezdeni vele valamit. A ló az ló, de mindegyik ló tök más.
Szóval, mindenesetre, nagyon szurkolok hogy letisztázódjon ez benned, és sok szuper lovas pillanatot éljetek még meg, sokkal többet, mint rosszat! :)
Most volt időm válaszolni, bocsi! Engem alapvetően ez a nézelődése zavar, ahogy Petra is írta a facén, szemes sajnos. L. mondjuk megeszi Luxit reggelire, de én ugye nem. Viszont 2-3 év múlva biztos tökre összecsiszolódnánk, csak nem tudom, van-e kedvem addig szívni vele. Mindegy, most egyelőre még várunk, L. lovagolja, én is ültem rajta tegnap pár kör erejéig, nagyon szépen ment, de most is pl. elszaladt egy naracssárga pólós kocogó a pálya mellett, és arra is visszahőkölt. Hát, ez van. Most úgy vagypk vele, hogy ha el tudm cserélni, és jó helyre kerül, akkor oké. De még semmi sincs folyamatban.
VálaszTörlés