Nincs rossz időjárás, csak rossz ruházat

Az előző bejegyzésemnél láttátok, hogy valami fura nindzsa-maszk van rajtam. Ennek apropóján ejtenék néhány szót a lovas öltözködésről télen.

Az a helyzet, hogy ha az ember mozog, akkor nem fázik (annyira). Azért ilyen mínusz fokokban már érdemes odafigyelni, nekem az alábbi téli cuccaim vannak.

1. Horze lovas dzseki, szélálló, vízálló, meleg, láthatósági csíkokkal. Nem is volt annyira drága, emlékeim szerint 18 ezer, nagyon jó befektetés, két éve vettem. Csináltunk már benne végig edzést zuhogó esőben, és nem ázott át. Ma pl. -6 fok volt délelőtt, de alá is csak egy rövid ujjú pólót, és egy ...

2. ... technikai anyagú hosszú ujjút vettem, ami egyébként futópóló, Karrimor márkájú, turkáltam 1-2 ezer ft. De a Decatlonosak is jók. Nekem fontos, hogy ne pamut legyen, mert ha beleizzad az ember, és azért egy húzós edzés során folyik rólam a víz eléggé, akkor kiválóan meg lehet utána fázni a vizes pólóban.

3. Pár napja vettem idén először fel ezt a maszkot, kifejezetten lovas maszk, Decathlonos, szintén 2-3 e ft volt, viszont igen praktikus, nem fagy le a füled, fázik meg a fejed a kobak alatt. Mínuszokban ideális. Kicsit akadályozza a hallást ugyan, mikor a 40 méteres pálya túloldalról adja az instrukciókat az edződ, node ez legyen a legnagyobb baj. Pedig a fülnél, orrnál is hálós anyagból van. Van belőle egypár a lovardában, a múltkor a fedelesben 3 db-ot számoltam össze a padon. :)

4. KLP thermo lovascipő, a német ebayről rendeltem, postával együtt 18 e ft volt, ebbe azért kell plusz egy zokni. Hátránya, hogy a chapset, ill csizmaszárat nem tudom ráhúzni, de térdzoknival működik.

5. Van még egy szintén Horze thermocsizmám, de azt kicsit bumfordinak érzem, bár meglepő módon belefér a kengyelbe az orra. Tavaly a mínusz 15 fokokban azért jó szolgálatot tett lovagláshoz is, meg körkarámozáshoz is.

6. Ja, a legfontosabbról majdnem elfelejtkeztem: a thermo gatya. Ezt a sportsdirect.com-ról rendeltem 12 e ft, polár anyaggal van bélelve, kétrétegű, sztreccs, isteni meleg. Vidám színekben (pink) motiváló hatása is van! :)

7. Kesztyű. Ez nem egy nagy etvasz, nyáron is kell ugyanis, uh. télen simán vastagabbat hordok, pl. Horze polár, de az oktatómtól is kaptam egyet csak úgy, ami neki nagy volt.

Tavaly télen Montyval.

Ferencz, a terápiás ló

Ma edzettem először hivatalosan Ferenczcel, eddig ugyanis csak úgy ellötyögtünk instrukciók nélkül. Természetesen emiatt is izgultam, mert Zs. (edző 2) rámparacsolt szigorúan, hogy 10-kor a lovon találkozunk, szóval jóval előtte kimentem, lepucoltam Ferenczet, akkurátusan kiszedegettem az összes szalmaszálat a farkából, de valahogy ezeket mindig képes visszavarázsolni. De most meg lettem dicsérve, mert a hátsó patáját is rendesen ki tudtam kaparni, ami kicsit érzékeny neki.

Az edzőimról annyit, hogy van ugye A. (edző 1), aki második éve az oktatóm, és ő rángatott ki ebből a legrosszabb állapotomból, úgyhogy emiatt örökre hálás leszek neki. De egyébként is aranyba kéne foglalni, mert most sem csinált abból presztízskérdést, hogy én Ferenczet is lovagolom, aki másik edzőhöz tartozik, sőt egyeztetett Zs.-vel (edző 2) , hogy mire van szükségem, min kell dolgozni (az önbizalmamon konkrétan). Ezen ma pl. könnyekig meghatódtam, hogy mindketten ennyire az én fejlődésemet tartják szem előtt.

Szóval bevonultunk a fedelesbe, először kicsit léptünk, bemelegítettünk. Zs. nem adott túl sok technikai instrukciót az elején, egy-két ülésjavításos dolgot ("a jobb vállad alacsonyabban van"). Ez már régebben kiderült, enyhe gerincferdülésnek tippelte egy gyógytornász apuka csak úgy a pálya széléről. Inkább "A fejedben kell rendet tenni!" felkiáltással ilyeneken dolgoztunk, hogy zárjam ki a környezetet, magamra figyeljek, lazuljon el a derekam, érezzem, hogy a ló mozgása lendít előre. A környezet kizárását kissé nehezítette a bent futószárazott másik ló, aki időnként bevágtázott, megriadt, elrohant, de ezt is meg lehetett szokni egy idő után.

Kb. 20 perc múlva már egészen szép tempóban mentünk, én is sokkal jobban éreztem magam, bár amikor arra panaszkodtam, hogy Ferencznek darabos a mozgása, Zs. rámutatott, hogy 85 éves koromban nekem is darabos lesz a mozgásom. :) Ferencz 23 éves ugyanis, ami a lovaknál igen magas kornak felel meg.

Ma Ferenczcel

Az óra vége felé kicsit léptünk, és eljött a nagy esemény: vágtát gyakoroltunk. Zs. mint egy Yoda mester közölte, hogy: Csináld, vagy ne csináld, de ne próbáld! Úgyhogy szintén lépésből határozottan beugrattam, és szépen vágtáztunk pár kört, bár ahogy mondani szokás gyök kettővel, de nekem pont erre volt most szükségem. Utána ezt még párszor megismételtük.

Végül leléptettem Ferenczet, visszavittem, és boldogan távoztam. Útban hazafelé gyönyörű zúzmarás volt a táj, csak úgy a kocsiból próbáltam fél kézzel fényképezni.

Csömöri téli táj

Vágta, második felvonás

Írtam már, hogy elvileg a vágtamunkát kéne gyakorolni, de Angi vágtájától kicsit félek. Node ma ideálisak voltak a körülmények, egyedül voltunk a fedelesben, gyönyörűen sütött odakint a nap, Angika élénk volt, edzőm felvetette, hogy ugyan már, vágtázzunk. Én persze megpróbáltam mindenféle módon lebeszélni: "Megyek még egy kört! Az ott nem egy futószár nálad véletlenül? Le fogok esni!" De oktatóm rendíthetetlen volt, győzködött, hogy utána tök jól fogom magam érezni.

Először körre vettem Angit ügetésben, utána kis pálcával, lépésből beugrattam, és láss csodát, tényleg tök jó volt! Ugyan az elején kicsit elvesztettem az egyensúlyomat, és valamilyen oknál fogva tanügetésbe ültem vissza, aminek következtében persze pattogtam, mint kecske*** a deszkán. Oktatóm finoman érdeklődött, hogy ilyenkor ugyan miért nem könnyű ügetek, ami persze jóval kellemesebb.

Ezt a lépésből beugratást még párszor gyakoroltuk mindkét kézre, és sokkal kiülhetőbbnek is éreztem Angi vágtáját, egyenletesen, lassan vágtázott, szemmel láthatóan ő is élvezte a dolgot.

Nekem ez azért volt áttörés, mert biztonságosan ültem a lovon, ill. úgy éreztem, hogy ura vagyok a helyzetnek. A félelemnek nálam ugyanis a kontrollvesztés az oka, ami Montykánál ugye előfordult néhányszor, de Angi ebből a szempontból is nagyon megbízható.

Szóval nagy sikerélmény volt, és tényleg annak a jó példája, hogy edzői noszogatásra érdemes kilépni a komfortzónánkból, hogy fejlődni tudjunk. A továbbiakban is vágtára fel!

Utána még boldogan megnyírtam Monty sörényét csak úgy a karámban kikötés nélkül, lábra lépést és combon csípést kockáztatva, de ő is jó passzban volt, uh. még csemegét is kapott utána.

Lóvásár?

Gondolkodunk már egy ideje azon, hogy kéne venni nekem egy lovat. De az a helyzet, hogy egyrészt tegnap megnéztem az üllői lógyógyászati klinika árait, és kaptam egy szívinfarktust. Másrészt tényleg akkora felelősség ez a lótulajdonlás, anyagilag is, hogy nem merek most belevágni.

Igazából a Ferenczcel való gyümölcsöző kapcsolatom is befolyásolt, mivel azóta már kétszer ültem rajta, és nagyon megnyugtató hatással van rám. Meg is állapította Ferencz edzője, hogy ideális terápiás ló. Konkrétan semmi nem zökkenti ki rendíthetetlen nyugalmából, szélvihar, ponyvacsapkodás, a fedelesben futószárazott hisztérikus másik ló. Mondjuk velem sem foglalkozik különösebben, ha az edző azt mondja a másik lovasnak, hogy lépés, akkor ő is lép. :)

Szóval most abban maradtunk, hogy heti egy Ferencz, heti kettő Angi, aztán majd meglátjuk.

Ferencz