Ma edzettem először hivatalosan Ferenczcel, eddig ugyanis csak úgy ellötyögtünk instrukciók nélkül. Természetesen emiatt is izgultam, mert Zs. (edző 2) rámparacsolt szigorúan, hogy 10-kor a lovon találkozunk, szóval jóval előtte kimentem, lepucoltam Ferenczet, akkurátusan kiszedegettem az összes szalmaszálat a farkából, de valahogy ezeket mindig képes visszavarázsolni. De most meg lettem dicsérve, mert a hátsó patáját is rendesen ki tudtam kaparni, ami kicsit érzékeny neki.
Az edzőimról annyit, hogy van ugye A. (edző 1), aki második éve az oktatóm, és ő rángatott ki ebből a legrosszabb állapotomból, úgyhogy emiatt örökre hálás leszek neki. De egyébként is aranyba kéne foglalni, mert most sem csinált abból presztízskérdést, hogy én Ferenczet is lovagolom, aki másik edzőhöz tartozik, sőt egyeztetett Zs.-vel (edző 2) , hogy mire van szükségem, min kell dolgozni (az önbizalmamon konkrétan). Ezen ma pl. könnyekig meghatódtam, hogy mindketten ennyire az én fejlődésemet tartják szem előtt.
Szóval bevonultunk a fedelesbe, először kicsit léptünk, bemelegítettünk. Zs. nem adott túl sok technikai instrukciót az elején, egy-két ülésjavításos dolgot ("a jobb vállad alacsonyabban van"). Ez már régebben kiderült, enyhe gerincferdülésnek tippelte egy gyógytornász apuka csak úgy a pálya széléről. Inkább "A fejedben kell rendet tenni!" felkiáltással ilyeneken dolgoztunk, hogy zárjam ki a környezetet, magamra figyeljek, lazuljon el a derekam, érezzem, hogy a ló mozgása lendít előre. A környezet kizárását kissé nehezítette a bent futószárazott másik ló, aki időnként bevágtázott, megriadt, elrohant, de ezt is meg lehetett szokni egy idő után.
Kb. 20 perc múlva már egészen szép tempóban mentünk, én is sokkal jobban éreztem magam, bár amikor arra panaszkodtam, hogy Ferencznek darabos a mozgása, Zs. rámutatott, hogy 85 éves koromban nekem is darabos lesz a mozgásom. :) Ferencz 23 éves ugyanis, ami a lovaknál igen magas kornak felel meg.
Az óra vége felé kicsit léptünk, és eljött a nagy esemény: vágtát gyakoroltunk. Zs. mint egy Yoda mester közölte, hogy: Csináld, vagy ne csináld, de ne próbáld! Úgyhogy szintén lépésből határozottan beugrattam, és szépen vágtáztunk pár kört, bár ahogy mondani szokás gyök kettővel, de nekem pont erre volt most szükségem. Utána ezt még párszor megismételtük.
Végül leléptettem Ferenczet, visszavittem, és boldogan távoztam. Útban hazafelé gyönyörű zúzmarás volt a táj, csak úgy a kocsiból próbáltam fél kézzel fényképezni.
Az edzőimról annyit, hogy van ugye A. (edző 1), aki második éve az oktatóm, és ő rángatott ki ebből a legrosszabb állapotomból, úgyhogy emiatt örökre hálás leszek neki. De egyébként is aranyba kéne foglalni, mert most sem csinált abból presztízskérdést, hogy én Ferenczet is lovagolom, aki másik edzőhöz tartozik, sőt egyeztetett Zs.-vel (edző 2) , hogy mire van szükségem, min kell dolgozni (az önbizalmamon konkrétan). Ezen ma pl. könnyekig meghatódtam, hogy mindketten ennyire az én fejlődésemet tartják szem előtt.
Szóval bevonultunk a fedelesbe, először kicsit léptünk, bemelegítettünk. Zs. nem adott túl sok technikai instrukciót az elején, egy-két ülésjavításos dolgot ("a jobb vállad alacsonyabban van"). Ez már régebben kiderült, enyhe gerincferdülésnek tippelte egy gyógytornász apuka csak úgy a pálya széléről. Inkább "A fejedben kell rendet tenni!" felkiáltással ilyeneken dolgoztunk, hogy zárjam ki a környezetet, magamra figyeljek, lazuljon el a derekam, érezzem, hogy a ló mozgása lendít előre. A környezet kizárását kissé nehezítette a bent futószárazott másik ló, aki időnként bevágtázott, megriadt, elrohant, de ezt is meg lehetett szokni egy idő után.
Kb. 20 perc múlva már egészen szép tempóban mentünk, én is sokkal jobban éreztem magam, bár amikor arra panaszkodtam, hogy Ferencznek darabos a mozgása, Zs. rámutatott, hogy 85 éves koromban nekem is darabos lesz a mozgásom. :) Ferencz 23 éves ugyanis, ami a lovaknál igen magas kornak felel meg.
Ma Ferenczcel
Az óra vége felé kicsit léptünk, és eljött a nagy esemény: vágtát gyakoroltunk. Zs. mint egy Yoda mester közölte, hogy: Csináld, vagy ne csináld, de ne próbáld! Úgyhogy szintén lépésből határozottan beugrattam, és szépen vágtáztunk pár kört, bár ahogy mondani szokás gyök kettővel, de nekem pont erre volt most szükségem. Utána ezt még párszor megismételtük.
Végül leléptettem Ferenczet, visszavittem, és boldogan távoztam. Útban hazafelé gyönyörű zúzmarás volt a táj, csak úgy a kocsiból próbáltam fél kézzel fényképezni.
Csömöri téli táj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése