A legjobb szilveszter

Mindig mondtam, hogy a lovaglás a legjobb gyógyszer megfázásra. Egyrészt gyönyörű időnk volt, napsütés, nem túl hideg, másrészt hogyan  búcsúztassuk az évet, ha nem lovon.

Kimentünk reggel kilencre az edzőmmel az alábbi haditervvel: először én futószárazom Szelikét, az ő lovát, közben ő felül Luxra. Utána én átülök Luxra, ő pedig felül Szelire.

Ez meg is történt, Szeli Duracell nyusziként rótta a köröket futószáron, Luxi pedig kissé kelletlenül ügetett, vágtázott Andival, aki azonban nagyon szépen összelovagolta. A végén már úgy mentek, mint azokon a versenyzős videókon. Andi nagyon meg volt vele elégedve.

Utána én átvettem, Andi pedig Szelire ült fel. Lux gondolom marhára örült az én tál tejföl (hogy finom legyek, igazából stílszerűen tál taknyot is írhattam volna) lovaglási stílusomnak Andi után, ügetgettünk, nagyköröket mentünk, illetve a végén egy-egy kört vágtáztunk mindkét kézre. Megvolt az első megijedésünk is, valami madár csúnya hangokat adva ki felrepült, Luxi meg hátrahőkölt, de ennyi volt az egész. Ettől persze Szeli ijedt meg, amitől Lux még egyszer megijedt. :) Láncreakció. De nem volt semmi komoly elrohanás, ilyesmi. Hátradőltem, megtartottam, megveregettem a nyakát.

Nagyon vicces egyébként a két ló együtt a pályán, Szeli a kis filigrán, szürke, rebbenékeny "fiatal, szemes kanca", ahogy Andi hirdette, mikor felestartót keresett neki, Lux meg a nagydarab, magas, edzőm párja szerint birodalmi lépegető. A lovászoktól az alábbi jelzőket kapta meg: birka, nagy mamlasz. Pont ilyen lovat akartam! :)

Utána patát kapartam, leszárítottam, almát, répát adtam neki, még elszöszmötöltem a nyergesben, aztán eljöttem, bár alig tudtam megválni tőle. Nekem ő a karácsonyi ajándékom.

Ezen a képen Lux is mosolyog. :)

Ismerd meg önmagad

Kihasználva a téli szünetet, igyekszem mindennap, de legalább is kétnaponta kimenni a lovardába. Lux több, mint egy hete van nálunk, azért úgy vettem észre, hogy az első megszeppenés után kezd kicsit kinyílni a csipája, élénkebb. Mondjuk az is közrejátszhatott, hogy már napok óta fúj a szél, minden ló dilisebb volt egy kicsit. Pl. kézen sétáltattam pár napja a fedelesben, és nagyon riadozott egy csapkodó ponyvától, de ez mondjuk normális.

Tegnap viszont lovaglást terveztünk. Már reggel kilenckor motiváltan megjelentem a lovardában, rajtam, meg a lovászon kívül sehol senki. Nincs jobb ébresztő, mint egy új ló, mindennap kipattan a szemem már fél 7-kor. Leápoltam Luxit, de már a boxban is nagyon izgága volt, mivel előző nap nem tették ki őket a karámba az eső miatt. Közben befutott az edzőm, és a lovasa, bevonultunk a fedelesbe. Mondtam Andinak, hogy én először futószáraznám, mert nagyon tele van. Jó, de utána felülsz, jött a verdikt. Először kikötőszárak nélkül kezdtem, hát ott sem volt se lépés, se semmi, egyből elrongyolt ügetésben. Megállapítottuk, hogy ez így nem lesz jó, vissza a boxba, tegyem fel a kikötőket. Na ekkor döntöttem úgy, hogy én ma nem ülök fel, lenyergeltem, ráraktam a futószárazó hevedert. és megkértem a lovászunkat, hogy pszichés segítségként kísérjen vissza a fedelesbe, mert már az odaúton is Luxi rémülten szuszogott, forgatta a fejét, és általánosan idegesen viselkedett. De tényleg nagyon fújt a szél.

Bevallom töredelmesen, mikor levettem róla a nyerget, megfordult a fejemben, hogy hagyjuk az egészet a pébe, kirakom karámba, aztán rohangáljon. De belegondoltam, hogy egyrészt itt van Andi, aki bármikor tud segíteni, ha gáz van, másrészt itt a remek alkalom, hogy legyőzzem a félelmeimet, harmadrészt meg előbb-utóbb úgyis bele fogok futni egy ilyen szituációba, legyünk túl rajta.

Elég normálisan is indult a futószárazás, léptünk, ügettünk, de mikor vágtát kértem, olyan kézenállásokat mutatott be, hogy majdnem kitépte a kezemből a futószárat. De vitézül kitartottam. Ráadásul sportszerűtlen nehezítésként közben befutott az edzőm teljes családja, apuka, anyuka, tesó, kutya, és egy idősebb hölgyrokon, akik döbbenten nézték a hidrogénes lufiként száguldozó Luxot. Közben ilyeneket kérdeztek, hogy: - Ez a te lovad? Jó nagy lovat vettél!

Andi megszánt, átadta nekem Szelit, és mondta, hogy majd a vágtát ő megcsinálja a másik kézre is. Jól le is izzadt a végére, mármint Lux. Közben azon is gondolkoztunk, hogy lehet, hogy meg van sértődve, hogy mindennap dolgoztatjuk, mert elég jó húsban van, viszont kondija nincs.

Mikor visszavonultunk az istállóba, persze már kenyérre lehetett kenni, meleg pillantással a szemembe nézett, és boldogan szuszogott az arcomba. Andiék távoztak, én meg először lecsutakoltam szalmával, aztán törölközővel, aztán rátettem a vadiúj leszárító takaróját, és mikor megszáradt, kitettem a karámba. Még ott is volt egy kis elrohanás, de utána már csak nézelődött. Aztán eljöttem.

Gondolom, nagyon vicces lesz ezt mondjuk egy év múlva olvasni, hogy mekkora ügyet csináltam belőle. :) De így fejlődik az ember.

Tegyük azért hozzá, hogy Lux nekem tényleg az első "normális" lovam, mivel Montyt felesben tartottam, Ferencz meg korából adódóan halálnyugodt volt, illetve itt élte le az életét, tehát nem kellett ilyenekkel szembesülni, hogy új hely. Montykával azért volt alkalmam beletanulni, hogy milyen egy istállógőzös, rángatós, elrohanós ló, de ő mondjuk feleekkora.

Még egy meglátás: azért is jó a saját ló, mert akkor ülök rá, amikor akarok. Ezt úgy értem, hogy ha pl. meg volt beszélve egy edzés Angellel, akkor muszáj volt mennem, mert ha lemondom, akkor az az edzőmnek bevételkiesés. Elvileg ilyenkor is ki kellett volna fizetni az órát. Emiatt mindig borzasztó lelkiismeretfurdalásom volt, ha bármi miatt nem tudtam elmenni a megbeszélt órákra.

Saját lóval viszont óriási könnyebbség, hogy én döntöm el, hogy mikor megyek ki, nem kell senkihez sem alkalmazkodnom, és ha nem akarok, akkor nem ülök fel, futószárazunk, körkarámozunk, legelünk, nincs rajtam nyomás. Már nagyon várom a jó időt, hogy ez utóbbiakra legyen lehetőségünk. Nekem simán csak a lóval töltött idő is relaxáló.

Még egy kicsit a lóvásárról

Most azért értelemszerűen többet fogok blogolni, amíg tart az újdonság varázsa.

Szóval ez sem volt egy elhamarkodott döntés, először megnéztük videón, utána felkerekedtünk az edzómmel, lementünk. Először felült rá az ottani lovasa, utána az edzőm, utána én.

Ezután jött az állatorvosi vizsgálat, ami szintén nem volt egyszerű, mert ott a környéken 1 azaz egy db lovas állatorvos van, az előző gazdája is, és én is telefonálgattunk nagyjából ugyanazoknak az állatorvosoknak, de senki sem akarta elvállalni. Megmondom az egyőszintét, az 1 db állatorvos 50 ezerért csinálta volna meg a szavatossági vizsgálatot, amit én sokalltam. Nézettem már meg vagy 3 lovat állatorvossal, de 15-20 ezernél többet senki nem kért. Persze valahol ez is érthető, nagy értékű lovaknál írásos véleményt adnak a további problémák, esetleges pereskedések megelőzésére, de nekem csak arra lett volna szükségem, hogy nézze meg, hogy fizikailag, ill a lábaival minden oké-e.

Végül is átmeneti megoldást találtunk, említettem, hogy egri vagyok, kihívtuk az ottani régi állatorvosomat, aki persze ért valamennyit a lovakhoz, de nem lovas specializációjú. Mindenesetre ő is mindent rendben talált. Utána még el kellett intézni a vérvételt, influenzaoltást, mivel friss eredményekkel hozhattam csak be a lovardánkba.

Aztán jött a lószállítás, még aki szegény Fecómat vitte Üllőre, vele beszéltem meg, hogy ha új lónál aktuális lesz, akkor megkérem. Le is mentünk, fel is hoztuk.

Szóval jó nagy macera volt ez is, sok utazgatást, szervezést, pénzt igényelt így is. Itt is szeretném megköszönni az érintettek segítőkészségét, mert a tulajdonoséktól, a szállítótól, a mi lovardánktól, és nem utolsósorban az edzőmtől is csak pozitívumokat kaptam. Ráadásul mindez atyai felügyelet alatt zajlott, ugyanis apukám is lelki támaszt nyújtott a látogatások alkalmával.

Ja, és hát a legfontosabb: mennyibe került? Volt, aki megkérdezte, volt, aki tapintatosan nem. Egy lónak a vágóára kb. 200 e ft. Nagyjából ez a minimum, a határ meg a csillagos ég, származástól, kortól, képzettségtől függően, meg lehet nézni a lovasok.hu-n. Lux nagyon jól képzett, pedigrés ló. Én sem fogom itt pontosan leírni, hogy mennyibe került, de nagyjából ez volt a felső határ, amennyit a lóra szántam, azzal a meggondolással, hogy inkább értékesebb, megbízható lovat veszek, de kezdőként nem akarok egy problémás jószágot, akivel csak kudarcok érnek.

És ami megfizethetetlen: az, hogy tudjuk, hogy jó helyről jött. Luxot speciel nem ismertem, de ide járok lovagolni már negyedik éve, tudom, hogy egy igényes, kulturált hely, ahol jól bánnak a lovakkal. Nem lehet azzal összehasonlítani, amikor ismeretlen helyről veszel lovat, akivel ki tudja, hogy viselkedtek, milyen rossz tapasztalatai vannak az emberekkel. Ott van nálunk pl. szegény Angi, akinek évek óta ki van nyalva a feneke, mégis ha rájön az ötperc, alig lehet felnyergelni, és nem azért, mert fáj neki, hanem mert az egyik előző helyén rosszul bántak vele, és a rossz tapasztalatokat szinte lehetetlen kinevelni.

Itt van egyébként erről egy jó cikk: Mennyit ér egy ló?

Uff, én beszéltem!

Az első felülés

Írtam, hogy eléggé paráztam az első felüléstől. Ugyan ültem már rajta Egerben, vágtáztam is, de mégis egy vadidegen állat, új környezet, ki tudja, hogy fog viselkedni. Hát előrebocsátom, hogy a félelmeim alaptalanok voltak.

A héten futószáraztuk, kézen sétáltunk, illetve tegnap Andi, az edzőm is felült rá, amiről én sajnos lemaradtam, ugyanis akkora dugó volt a dunakeszi Decatholon/Horze környékén, hogy mire kiértem, Lux már a boxban nézelődött, Andi meg közölte, hogy túl vannak az első lovagláson. Na nem baj, majd másnap.

Ma kimentem teljes fegyverzetben, full metal jacket, gerincvédő, stb. Először megint az edzőm ült fel, utána rövid bemelegítés után átadta, de kimondta a varázsszót:- Nyugi, nem fog semmit sem csinálni.

Na most ha valamit megtanultam az eddigi három évben az az, hogy ha ez a mondat elhangzik, akkor nyugodt lehetek. Fel is ültem, az első negyedórában azért kellett szokni a mozgását, de utána belejöttünk. Lux is, én is elengedettebbek lettünk. A fedeles hátsó részétől ugyan még mindig vonakodott egy kicsit, de egyelőre úgy néz ki, hogy inkább megáll, ha valami baja van, nem elrohan, úgyhogy ezt nagyon értékeltem.

Jó magas, de ez kb az első 3 másodpercben volt meglepő. Ferenczen hál' istennek, hozzászoktam a magas lovakhoz. A mozgása valami elképesztően kényelmes, úgy éreztem magam, mint aki egy nagy fotelben ringatózik. Nem is volt olyan hajtós, szépen reagál a segítségekre, nem siet, nekem pont megfelel. Szóval nagyon örülök, hogy megvettem, és nagyon hálás vagyok újfent Andinak, mert ő forszírozta, hogy ő lesz a nekem való, hiába, nagyon jó szeme van a lovakhoz.

Ja, a nevéről még annyit, hogy az előző helyén Cellinek becézték, de az edzőm lovát meg Szelinek hívják, és a két név annyira hasonlít, hogy nem akartunk kavarodást, ha együtt lovagolunk, így döntöttünk a Lux mellett.

Új lovam

Na szóval. Az úgy volt, hogy mikor novemberben lementünk Egerbe terepezni, mondtam az ottaniaknak, hogy nézek lovat, szóljanak, ha van eladó. Pár napra rá csörgött is a telefonom, hogy meghányták-vettették a dolgot, mivel ott úgyis profilváltás van, több lovat eladnak, többek között a sajátjaik közül is, és hogy érdekelne-e az alábbi jelölt.

A lóútlevélben Cellux néven szerepel, de ezt most írom le először, és utoljára. :) 12 éves, herélt, jó pedigrével rendelkezik, Stauffenberg az apuka, és anyai ágon Doliart a nagyapa, tehát holsteini-*holland papíron magyar sportló, de nóniuszok is vannak a felmenők között, Mezőhegyesen született. Ebből kifolyólag egy nagy maci, elég magas, nagydarab, megint kifogtam egy brontoszauruszt, de azért Fecónál egy hangyányival kisebb, világos pej.

És ugye ami nekem szempont volt, hogy nyugodt legyen. Nem akarom elkiabálni, de a szállítást, költözést mondhatni szemrebbenés nélkül viselte, felment a szállítóra, lement a szállítóról, bevonult a boxba, és egyből táplálkozni kezdtett. Tegnap már futószáraztuk, semmi ijedezés nem volt, csak a fedeles egyik ponyvás részétől vonakodott, így azt többször megtekintettük. :)

Több életvezetési, menedzsment könyvben is olvastam, hogy írjuk le, hogy milyen célokat akarunk elérni, és akkor azok be fognak következni. Hát itt van, pár poszttal lejjebb leírtam, hogy milyen lovat akarok, és tessék. :) Nem tekintem ugyan ezt a sors karmájának, mivel megnéztem már néhány lovat előzőleg, és mivel ők nem feleltek meg nekem, folytattam a keresést. De úgy látszik, tényleg hasznos, ha az ember megfogalmazza a preferenciáit.

A preferenciák között az is benne volt, hogy legyen kicsit lusta, mint én. Az a helyzet, hogy Lux (ezt a nevet kapta a keresztségben nálunk) elég hajtós. Úgyhogy lusta lovat akartam, lusta lovat kaptam. Viszont remélhetőleg nem fogja lerúgni a csillagokat, ha 1-2 nap kimarad a munkából.

Versenyzett is díjugratásban, és díjlovaglásban is, úgyhogy nálam sokkal képzettebb, ez is volt a cél. Itt van pl. egy impresszív videó róla:

Egyelőre szokjuk a környezetet, fedelest, futószárazunk. Először az edzőm fog rá felülni, aztán majd meglátjuk, hogy hogy viselkedik. Beszámoló folyt. köv.

* Megtaláltam Panyi Gyuri cikkét közben a holsteini fajtáról. Lux egyik ükapja a híres Landgraf I, aki már életében szobrot kapott.