Szóval érthetően nem sok kedvem volt a blogoláshoz szegény Ferencz halála után. El is gondolkoztam, hogy kell-e nekem saját ló. Végül is az iskolalovakra bármikor ülhetek. Ültem is, elkezdtem megint kijárni a lovardába heti kétszer, Angira, Dasmira.
Emellett azonban néztem lovakat, elmentem 1-2 helyre, de egyikük sem tetszett igazán. El is gondolkoztam, hogy vajon azért találok bennük hibákat, mert tényleg van nekik, vagy mindenkit Ferenczhez hasonlítok? Aki persze szintén nem volt egy tökéletes ló, de nekem pont megfelelt. Úgy érzem, hogy nincsenek nagy igényeim, hobbicélra keresek, heti pár alkalomra, könnyű lovardai munkára, esetleg néha terep a többiekkel.
Nagyjából az alábbiakat szeretném egy új lóban:
- ne legyen ijedős, elrohanós, ld. Monty. Apróbb ijedéseket, rebbenéseket tudok kezelni, csak a csutkavágtát nem.
- elinduljon csizmasegítségre, bocs, az nem az én hibám, ha megszorítom, és semmi reakció, ilyen is volt
- lehessen vele kiskört, nagykört lovagolni, legyen hajlítható, nem kemény szájú
- nice to have: herélt, 10 év feletti, nem 180 marmagas, kényelmes
Ez utóbbi nem feltétlenül kritérium, ugye Fecóm is akkora volt, mint egy ház, és roppant kényelmetlen, de azért hosszú távra olyan lovat szeretnék, akinek ki lehet ülni a tanügetését.
De most lehet, hogy télen nem forszírozom annyira. Harmadik éve fagyok szét heti háromszor-négyszer télen a lovardában, lehet, hogy ezt mondjuk most kettőre redukálnám. Vagy ne legyen probléma, ha nem megy mindennap, ne kelljen futószárazni minden edzés előtt. Szóval olyan legyen, mint én, kicsit lusta. :)
De visszatérve, hogy kell-e saját ló. Anyagilag egyáltalán nem éri meg, de pszichésen mindenképpen. Ezt most nem fejtegetném hosszan, majd esetleg egy másik posztban.
Esetleg ha valaki ismer fentebb leírt lovat, akkor jelezze!
Emellett azonban néztem lovakat, elmentem 1-2 helyre, de egyikük sem tetszett igazán. El is gondolkoztam, hogy vajon azért találok bennük hibákat, mert tényleg van nekik, vagy mindenkit Ferenczhez hasonlítok? Aki persze szintén nem volt egy tökéletes ló, de nekem pont megfelelt. Úgy érzem, hogy nincsenek nagy igényeim, hobbicélra keresek, heti pár alkalomra, könnyű lovardai munkára, esetleg néha terep a többiekkel.
Nagyjából az alábbiakat szeretném egy új lóban:
- ne legyen ijedős, elrohanós, ld. Monty. Apróbb ijedéseket, rebbenéseket tudok kezelni, csak a csutkavágtát nem.
- elinduljon csizmasegítségre, bocs, az nem az én hibám, ha megszorítom, és semmi reakció, ilyen is volt
- lehessen vele kiskört, nagykört lovagolni, legyen hajlítható, nem kemény szájú
- nice to have: herélt, 10 év feletti, nem 180 marmagas, kényelmes
Ez utóbbi nem feltétlenül kritérium, ugye Fecóm is akkora volt, mint egy ház, és roppant kényelmetlen, de azért hosszú távra olyan lovat szeretnék, akinek ki lehet ülni a tanügetését.
De most lehet, hogy télen nem forszírozom annyira. Harmadik éve fagyok szét heti háromszor-négyszer télen a lovardában, lehet, hogy ezt mondjuk most kettőre redukálnám. Vagy ne legyen probléma, ha nem megy mindennap, ne kelljen futószárazni minden edzés előtt. Szóval olyan legyen, mint én, kicsit lusta. :)
De visszatérve, hogy kell-e saját ló. Anyagilag egyáltalán nem éri meg, de pszichésen mindenképpen. Ezt most nem fejtegetném hosszan, majd esetleg egy másik posztban.
Esetleg ha valaki ismer fentebb leírt lovat, akkor jelezze!
Nagyon sajnálom ezt a Ferenczes dolgot, már akkor is kommentelni akartam, csak egyszerűen nem tudtam, hogyan, mindenesetre nagyon szomorú lettem én is. Meg őszintén szólva nem is tudom, megkapod-e a kommenteket, de remélem igen :D
VálaszTörlésA saját lovas dologban egyébként egyetértek, nyilván van hátránya (főleg anyagi), de számtalan olyan előnye, amit össze se lehet hasonlítani azzal, ha mondjuk az ember iskolalovakra ül fel (nincs még ugye saját lovam, csak már érzem, hogy ha lenne, akkor egyes hibáit korrigálnám, kijavítanám, tudatosabban lovagolnám, míg egy iskolalóval ezt nem tudom megtenni - igen, akár azt is értve, hogy ha akár meg is rúgom és még akkor se mozgatja füle botját sem, akkor ott már "felsőbb" szinteken van a hiba). Én is nagyon arra gyúrok, hogy megvalósíthassam ezt az álmot, hasonló kritériumokkal, mint neked, de azt hozzáteszem, hogy ha van jó edződ, lókiképződ, akkor ha megvan a szerelemlovad, akire ránézel, és valamit megmozgat benned, de egy-egy kritériumnak nem felel meg (keményebb szájú vagy hajlamosabb letojni a lovast ha megijed), akkor egy jó szakember ezen tényleg nagyon hamar tud segíteni, sose felejtem el, mikor első edzőtáborba egy lány a rohanós sodrott kupeclovát hozta ami tojt rá magasról, most meg már másodjára zabla nélkül, lazán, összeszedetten, összhangban lovagolta. És ugyanaz a ló, ugye, csak a képzési metódus lett más.
Köszi! Nekem még egyelőre nem volt olyan, hogy szerelem első látásra lóval Fecótól is féltem az első pár alkalommal, még a boxban is, a mérete miatt.
VálaszTörlésItt is köszönöm mások tippjeit is, egy kollegina a quarter horse-t javasolta, mint nyugis, masszív, alacsony fajtát. Az átképzésben igazad van, megkérdeztem az edzőmet, aki aszonta, h simán át tud lovagolni egy westernben képzett lovat angolra. Az alapvető problémák is biztosan kezelhetőek, de persze jobb olyan lovat találni, akinél nem kell még ezzel is kínlódni, akivel élvezet a lovaglás.
A qh tényleg szerelem:)))
VálaszTörlés