Mindig mondtam, hogy a lovaglás a legjobb gyógyszer megfázásra. Egyrészt gyönyörű időnk volt, napsütés, nem túl hideg, másrészt hogyan búcsúztassuk az évet, ha nem lovon.
Kimentünk reggel kilencre az edzőmmel az alábbi haditervvel: először én futószárazom Szelikét, az ő lovát, közben ő felül Luxra. Utána én átülök Luxra, ő pedig felül Szelire.
Ez meg is történt, Szeli Duracell nyusziként rótta a köröket futószáron, Luxi pedig kissé kelletlenül ügetett, vágtázott Andival, aki azonban nagyon szépen összelovagolta. A végén már úgy mentek, mint azokon a versenyzős videókon. Andi nagyon meg volt vele elégedve.
Utána én átvettem, Andi pedig Szelire ült fel. Lux gondolom marhára örült az én tál tejföl (hogy finom legyek, igazából stílszerűen tál taknyot is írhattam volna) lovaglási stílusomnak Andi után, ügetgettünk, nagyköröket mentünk, illetve a végén egy-egy kört vágtáztunk mindkét kézre. Megvolt az első megijedésünk is, valami madár csúnya hangokat adva ki felrepült, Luxi meg hátrahőkölt, de ennyi volt az egész. Ettől persze Szeli ijedt meg, amitől Lux még egyszer megijedt. :) Láncreakció. De nem volt semmi komoly elrohanás, ilyesmi. Hátradőltem, megtartottam, megveregettem a nyakát.
Nagyon vicces egyébként a két ló együtt a pályán, Szeli a kis filigrán, szürke, rebbenékeny "fiatal, szemes kanca", ahogy Andi hirdette, mikor felestartót keresett neki, Lux meg a nagydarab, magas, edzőm párja szerint birodalmi lépegető. A lovászoktól az alábbi jelzőket kapta meg: birka, nagy mamlasz. Pont ilyen lovat akartam! :)
Utána patát kapartam, leszárítottam, almát, répát adtam neki, még elszöszmötöltem a nyergesben, aztán eljöttem, bár alig tudtam megválni tőle. Nekem ő a karácsonyi ajándékom.
Kimentünk reggel kilencre az edzőmmel az alábbi haditervvel: először én futószárazom Szelikét, az ő lovát, közben ő felül Luxra. Utána én átülök Luxra, ő pedig felül Szelire.
Ez meg is történt, Szeli Duracell nyusziként rótta a köröket futószáron, Luxi pedig kissé kelletlenül ügetett, vágtázott Andival, aki azonban nagyon szépen összelovagolta. A végén már úgy mentek, mint azokon a versenyzős videókon. Andi nagyon meg volt vele elégedve.
Utána én átvettem, Andi pedig Szelire ült fel. Lux gondolom marhára örült az én tál tejföl (hogy finom legyek, igazából stílszerűen tál taknyot is írhattam volna) lovaglási stílusomnak Andi után, ügetgettünk, nagyköröket mentünk, illetve a végén egy-egy kört vágtáztunk mindkét kézre. Megvolt az első megijedésünk is, valami madár csúnya hangokat adva ki felrepült, Luxi meg hátrahőkölt, de ennyi volt az egész. Ettől persze Szeli ijedt meg, amitől Lux még egyszer megijedt. :) Láncreakció. De nem volt semmi komoly elrohanás, ilyesmi. Hátradőltem, megtartottam, megveregettem a nyakát.
Nagyon vicces egyébként a két ló együtt a pályán, Szeli a kis filigrán, szürke, rebbenékeny "fiatal, szemes kanca", ahogy Andi hirdette, mikor felestartót keresett neki, Lux meg a nagydarab, magas, edzőm párja szerint birodalmi lépegető. A lovászoktól az alábbi jelzőket kapta meg: birka, nagy mamlasz. Pont ilyen lovat akartam! :)
Utána patát kapartam, leszárítottam, almát, répát adtam neki, még elszöszmötöltem a nyergesben, aztán eljöttem, bár alig tudtam megválni tőle. Nekem ő a karácsonyi ajándékom.
Ezen a képen Lux is mosolyog. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése