Írtam, hogy eléggé paráztam az első felüléstől. Ugyan ültem már rajta Egerben, vágtáztam is, de mégis egy vadidegen állat, új környezet, ki tudja, hogy fog viselkedni. Hát előrebocsátom, hogy a félelmeim alaptalanok voltak.
A héten futószáraztuk, kézen sétáltunk, illetve tegnap Andi, az edzőm is felült rá, amiről én sajnos lemaradtam, ugyanis akkora dugó volt a dunakeszi Decatholon/Horze környékén, hogy mire kiértem, Lux már a boxban nézelődött, Andi meg közölte, hogy túl vannak az első lovagláson. Na nem baj, majd másnap.
Ma kimentem teljes fegyverzetben, full metal jacket, gerincvédő, stb. Először megint az edzőm ült fel, utána rövid bemelegítés után átadta, de kimondta a varázsszót:- Nyugi, nem fog semmit sem csinálni.
Na most ha valamit megtanultam az eddigi három évben az az, hogy ha ez a mondat elhangzik, akkor nyugodt lehetek. Fel is ültem, az első negyedórában azért kellett szokni a mozgását, de utána belejöttünk. Lux is, én is elengedettebbek lettünk. A fedeles hátsó részétől ugyan még mindig vonakodott egy kicsit, de egyelőre úgy néz ki, hogy inkább megáll, ha valami baja van, nem elrohan, úgyhogy ezt nagyon értékeltem.
Jó magas, de ez kb az első 3 másodpercben volt meglepő. Ferenczen hál' istennek, hozzászoktam a magas lovakhoz. A mozgása valami elképesztően kényelmes, úgy éreztem magam, mint aki egy nagy fotelben ringatózik. Nem is volt olyan hajtós, szépen reagál a segítségekre, nem siet, nekem pont megfelel. Szóval nagyon örülök, hogy megvettem, és nagyon hálás vagyok újfent Andinak, mert ő forszírozta, hogy ő lesz a nekem való, hiába, nagyon jó szeme van a lovakhoz.
Ja, a nevéről még annyit, hogy az előző helyén Cellinek becézték, de az edzőm lovát meg Szelinek hívják, és a két név annyira hasonlít, hogy nem akartunk kavarodást, ha együtt lovagolunk, így döntöttünk a Lux mellett.
A héten futószáraztuk, kézen sétáltunk, illetve tegnap Andi, az edzőm is felült rá, amiről én sajnos lemaradtam, ugyanis akkora dugó volt a dunakeszi Decatholon/Horze környékén, hogy mire kiértem, Lux már a boxban nézelődött, Andi meg közölte, hogy túl vannak az első lovagláson. Na nem baj, majd másnap.
Ma kimentem teljes fegyverzetben, full metal jacket, gerincvédő, stb. Először megint az edzőm ült fel, utána rövid bemelegítés után átadta, de kimondta a varázsszót:- Nyugi, nem fog semmit sem csinálni.
Na most ha valamit megtanultam az eddigi három évben az az, hogy ha ez a mondat elhangzik, akkor nyugodt lehetek. Fel is ültem, az első negyedórában azért kellett szokni a mozgását, de utána belejöttünk. Lux is, én is elengedettebbek lettünk. A fedeles hátsó részétől ugyan még mindig vonakodott egy kicsit, de egyelőre úgy néz ki, hogy inkább megáll, ha valami baja van, nem elrohan, úgyhogy ezt nagyon értékeltem.
Jó magas, de ez kb az első 3 másodpercben volt meglepő. Ferenczen hál' istennek, hozzászoktam a magas lovakhoz. A mozgása valami elképesztően kényelmes, úgy éreztem magam, mint aki egy nagy fotelben ringatózik. Nem is volt olyan hajtós, szépen reagál a segítségekre, nem siet, nekem pont megfelel. Szóval nagyon örülök, hogy megvettem, és nagyon hálás vagyok újfent Andinak, mert ő forszírozta, hogy ő lesz a nekem való, hiába, nagyon jó szeme van a lovakhoz.
Ja, a nevéről még annyit, hogy az előző helyén Cellinek becézték, de az edzőm lovát meg Szelinek hívják, és a két név annyira hasonlít, hogy nem akartunk kavarodást, ha együtt lovagolunk, így döntöttünk a Lux mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése